Lawrence Block: Bérgyilkos

Bernie Rhodenbarr és Matt Scudder után, akiknek eddig olvasott kalandjait nagyon szerettem, alig vártam, hogy megismerkedjek Lawrence Block harmadik sorozathősével, J. P. Kellerrel is. Arra számítottam, hogy a Scudder-történetekhez hasonló kemény, kiábrándult sztorival lesz dolgom, ám legnagyobb meglepetésemre Keller kalandjai sokkal inkább a kedélyes antikvárius betörőre emlékeztettek. Annak ellenére, hogy - bár Keller is és Bernie is a törvényt folyamatosan megszegve keresi a mindennapi betevőt -, a különbség kettőjük közt ég és föld. Míg Bernie Rhodenbarr megelégszik azzal, hogy betör, kirabol, elemel ezt-azt, majd angolosan távozik, és bár folyton folyvást gyilkosság gyanújába keveredik, sosem bánt senkit, Keller egy hidegvérű bérgyilkos.

Méghozzá nem is akármilyen, hanem ízig-vérig profi. Éli a jólszituált New York-i magányos férfiak átlagos életét, van egy szép lakása, néha felcsíp egy nőt, bárokba jár, jól elvan, aztán kap egy telefont, elvonatozik White Plains-be, és miután kedvesen elcsevegett Dottal egy jegestea mellett, repülőre száll, hogy néhány államot átutazva eltegyen valakit láb alól. Nem érdekli, kit, nem érdekli, miért, csak megteszi, mert ez a foglalkozása.

Ebből még nehéz lenne érdekfeszítő könyvet írni, ám Blocknak sikerült Keller figuráját annyira megtölteni élettel, hogy ha nem is szeretjük meg, de jól szórakozunk a kalandjain. Mert persze még a leghidegvérűbb bérgyilkos számára sem megy mindig simán a szenvtelen gyilkolászás, néha előfordul, hogy megismeri azt, akit meg kéne ölni, megkedveli, vagy megtetszik a békés kisváros, és elkezd házakat nézegetni, elgondolkozik azon, hogy maga mögött hagyja New Yorkot és a munkát, sőt, még az is megfordul a fejében, hogy nyugdíjba menjen, aztán mindig rájön, hogy ez mekkora hülyeség.

Keller nem az az önmarcangoló típus, nem tépelődik azon, hogy helyes-e amit tesz, hogy nem kéne-e más munka után néznie, magányán sem töpreng egészen addig, amíg szert nem tesz egy kutyára, majd egy kutyasétáltató barátnőre, és mindketten ott nem hagyják. A könyv legszórakoztatóbb részei azok, ahol elképzeli magát mint kisvárosi bolttulajdonost, vagy amint épp házat vesz, vagy ahogy alkalmazza az egyik célpont vállalata. Nyilvánvaló, hogy unja az életét, hisz alig csinál valamit, és nagyon jól eléldegél belőle. Miután sem a kutya, sem a barátnő nem jön be, épp mikor már nyugdíjba menne, talál egy hobbit, ami tartalmat is adhatna nyugdíjas napjainak. Csak hát a bélyeggyűjtés költséges hobbi, a visszavonulás így várat magára, lesz viszont egy bélyeggyűjtő bérgyilkos főszereplőnk, ami valljuk be, legalább olyan groteszk elsőre, mint egy antikvárius betörő.

Block-ot továbbra is elsősorban a humoráért szeretem, ugyanazok a szellemes, ironikus párbeszédek olvashatók itt is, mint a Bernie-sorozatban, még ha néha komolyabbra is vált a hangvétel. Kíváncsi vagyok a folytatásokra, ahogy láttam, a további kötetekben azért a sztori is hangsúlyosabbá válik, ez a novellafüzér inkább csak Keller bemutatását szolgálta. Annak azért nem volt akármilyen.

Kiadó: Agave

Fordította: Varga Bálint