Mivel eléggé szeretem a True Blood sorozatot, rendesen elkerekedett a szemem, amikor pár hónapja Lobonál
megláttam, hogy Charlaine Harrisnek már a nyolcvanas években megjelent
magyarul az első krimije, a Fájó szívvel. Az, hogy nem hallottam róla,
nem olyan meglepő, hiszen akkoriban még bőven óvodás voltam, nekem az
Albatrosz sorozat úgy ahogy van, kimaradt, az már furcsább, hogy most, a
True Blood óriási sikere után senkinek nem jutott még eszébe elővenni
az írónő régebbi dolgait.
Nem
vagyok egy nagy krimirajongó, ezt már többször írtam, még mindig csak
ismerkedek ezzel a műfajjal, de a Fájó szívvel sem egy nagy
krimidurranás. Elég egyszerű kis történet, elég könnyű rájönni, ki,
kivel, miért és hogyan, ami mégis igazán kellemes olvasmánnyá teszi, az a
hangulata és a környezet, ahol játszódik.
Catherine
Linton, a fiatal újságíró szülei váratlan halála után visszaköltözik a
poros déli kisvárosba, állást vállal a helyi lapnál, ahol főleg
társasági cikkeket ír, gyerekzsúrokról, esküvőkről, temetésekről,
begubózik a szülői ház magányában, és titokban meg van győződve arról,
hogy szülei gyilkosság áldozatai lettek, és meg akarja találni az
elkövetőt. Épp lőni gyakorol a földjén, amikor az elhagyatott kunyhóban
egy női holttestet talál. Hamar eljut arra a következtetésre, hogy a
nőt, aki apja asszisztense volt évtizedekig, ugyanaz ölhette meg, aki a
szüleit, és a seriffel párhuzamosan nyomozásba kezd. Hamar kiderül, hogy
az unalmas kisvárosban mindenkinek van valami rejtegetni valója, a
minden lében kanál szomszédok Catherine-ből akarják kiszedni, mit tud,
titkos üzelmek, zsarolások, titkok kerülnek napvilágra.
A
krimivonal kiszámítható és elég lagymatag, viszont ami a True Bloodban
is nagyon tetszik, a kicsit őrült, titkoktól és elfojtásoktól terhes
kisvárosi hangulat, az már itt is megvolt. A környezet, az amerikai dél,
a maga előítéleteivel, misztikumával, hatalmas gyapotföldjeivel,
forróságával eleve jó terep ahhoz, hogy maguknak való, kattant figurák
nyomasztó kalandjainak helyszíne legyen.
Harris
már itt is nagyon erős volt atmoszférateremtésben, és ez feledteti a
cselekmény hiányosságait, jó kis olvasmány volt, egy délutánra épp
megfelel hőség idején. Azért kíváncsi lennék, miket írt még.
Kiadó: Magvető
Fordította: Békés András
Korábbi kommentek:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése