2019. május 20., hétfő

Ted Chiang: Kilégzés és más novellák


Aki kicsit jobban ismer, az tudja: imádok lelkesedni. Talán mert a szóban ott van az a természetesen mélyen tudománytalan többlet (mondjuk ki: hiedelem? mítosz? semmiképpen sem valami racionális...), amit nemigen írhatunk le képletekkel, még akkor sem, ha a kipiruló arc hőfok-változása, a csillogó szemekbe toluló többletvér, vagy az elme felfokozott elektromos aktivitása mérhető. Ha most valaki rákötne a megfelelő műszerekre, szerintem biztosan látná azt számokban, ami persze nem az, nem a személyes érintettség kizárólag személyesen átélhető bizonyítéka: a lelkesedésem. A legutóbbi könyvénél a Múzsát hívtam (volna) segítségül, magyarázza már el, hogy lehet valaki egyszerre ennyire idegesítően pontos, hidegfejű, kiszámolt és végiggondolt, szavakból szinte mérnöki szerkezeteket felhúzó logikus és közben mégis az érzelmek néhány szóval való felkavarására képes lélek. A legutóbbi kötet címadó történetét olyannyira imádtam, hogy kijelentettem: eztán Ted Chiangtól mindent ehhez a teljességhez mérek - aztán kézbe vettem a Kilégzést és már az első történetnél teljesen elfelejtettem bármit bármihez méricskélni.

Pedig ez a nyitó történet igen távol áll Ted Chiang alaphangjától (körülbelül zárójelbe is helyezi, hogy van-e neki olyanja), bár a szigorúan kiegyensúlyozott, végiggondolt, általában logikusan egy-egy fontos tényünk vagy hiedelmünk köré épített világok nagyon kevés szóval pontosan elkapott érzékeltetése továbbra is a szerző legfontosabb védjegye. Gyakorlatilag irtózatosan takarékosan létrehozza ugyanazt, amit Gibson például A perifériában. Csak a sokkal több, alapvetően magyarázat nélkül használt új fogalom, lehetőségeinkből következő remekül elnevezett alternatíva helyett (amik aztán a történetben értelmeződnek) megelégszik egy-két új technikai eszközzel, vagy körülménnyel, amit nagyon takarékosan, s mégis megjelenítően ír körül. Szóval ha bor volna, azt mondanám rá: száraz. Pedig ezekben a történetekben tapinthatóan több az empátia, és az értünk érzett aggodalom, mint a korábbi kötetben.

Hiszen a kihalófélben lévő papagájok bölcsessége A Nagy Csendben a miértünk való aggodalom - az aggodalom az értelmes fajért, amelyik a csillagokba hallgatózik, de közben megeszi a bolygóját. Az életörömre nevelő, egy faj kihalására csodálkozó intelligens gépmeséjében, a címadó Kilégzésben is valójában értünk-nekünk szól a fémbe karcoló tű. Mélyen emberi az élet céltalanságával szembesülő Omphalosz hőseinek minden gesztusa - nem beszélve róla, hogy végre teljesen felszabadította bennem az előző kötet leginkább vakarózni késztető meséje, A Pokol, mint Isten hiánya teremte görcsöket. Valamilyen értelemben egymás komplementerei amúgy is - jó látni, hogyan látja Ted Chiang a pontosan megteremtett kétely teremtette bizonyosságot, főleg úgy, hogy ennek illusztrációjául a mese erejéig realitásként kezeli a geocentrikus világképet. Szép és pontos gesztus ez egy olyan írótól, akinek a fantasztikuma amúgy tényleg tudományos.

Érdemes a történetek elolvasása után azonnal hátralapozni, a jegyzetekhez - ahol Neil Gaiman novellásköteteinek módjára (csak utólag) adalékolja az elhangzott mesét - mert képes elmélyíteni ezekkel a hozzáfűzésekkel a beléd ülő benyomásokat. Finom szkepszissel tárja fel az írói szándékot és mégse helyezi vele zárójelbe magát a hatást. Talán mert meghagyja a legtöbb történet keretét valóságosan elfogadható alternatívának, akkor is, ha pusztán gondolatkísérlet, amit olvasunk, mint a Mit várnak tőlünk? rövidkéjében. Ted Chiang tanmeseíró, de a lehető legjobb értelemben. Például a kisregény terjedelmű Szoftveres objektumok életciklusa ívét ha nézem. Tanmese a felelősségvállalásról, intelligens tamagocsikkal (lehet, hogy a fiatalabbak számára már magyarázatra szorul ez a szó? Ted digienteknek hívja őket), iszonyat ügyesen belejátszva egy teljesen valóságos ízű digitális jövőbe. Ami attól valóságos, hogy rásimul a tapasztalatainkra, hogy a vállalatok életciklusa, a platformok avulása, és a rajongás is tényleg ilyen (én ismerek olyanokat, akik egykor úttörő Atari játékokat pakolnak most lelkesedésből PCre). Viszont a történet maga ennél egy vaskos réteggel több: álmodozásról és szerelemről, halogatásról és a megragadható alkalmakról, s végül áldozathozatalról is szól; mégpedig az alaprétegével azonos szinten. Végül: valójában a szeretetről és a szülői felelősségről. Azért nem tudok túl sok olyan fantáziamesélőt, aki ilyen gátlástalanul szépírt ebben a zsánerben - tényleg Bradbury jut az eszembe, meg az ő emberszenvedélye...

Merthogy Ted Chiang szerintem ugyanúgy emberszenvedély-beteg, mint örök kedvencem, a Nagy Öreg. Általában szigorúbban szerkeszt, szinte ékszerész módjára végletekig csiszol. De ebben a kötetben megmutatta, tud ő hangokon játszani, ha úgy igényli a mese. Erről viszont már csak a részletekbe nyúlkálva beszélnék - eddig tartott az ajánló, innen a kibeszélő jön...




Gibson a már említett történetében, A Periféria sztorijában azzal szórakozik, hogy mi van akkor, ha nincs kontinuus idő. Ted Chiang a nyitómesében, A kereskedő és az alkimista meséjében viszont azzal játszik el: mi van akkor, ha csak az van. Mégpedig egy kiválóan hangban tartott Az ezeregy éjszaka meséi parafrázisban. Ahogy az ide vágó jegyzetben írja: úgy gondoltam, hogy a muszlim környezet megfelelő lehet erre, mert a sors elfogadása az iszlám hit egyik alaptétele. Ez oké is, hogy a fizikus Kip Thorne Einstein-i relativitáselméletre épülő analógiája Seherezádé szövegkörnyezetébe kerüljön (azaz - már önmagában a gondolat egyszerre rendkívül bájos és elképesztő) de hogy ez a szűkszavú jenki itt olyan végtelen természetességgel burjánoztatja az iszlám ornamentikára hajazó, díszes, mesébe illő mondatait, mintha mindig is ezt a túlfűtött, lírai prózát naplózná - na, ettől rögtön dobtam egy hátast. Nemcsak a józan, végiggondolt szerkezet lenyűgöző (amiről tudtam, hogy tudja), de a mesében a mese játékával, meg a visszatérő fordulatokkal hitelesen eljátszó ruhája is a gondolatoknak... tényleg még több van ebben a srácban, mint elsőre tűnt (pedig az se volt kevés).

A második kedvencemben, A tények valója, érzések igaza játékában az emlékezetről és felejtésről futtat egy remek víziót, játékosan pontos analógiába rakva a Remem (mindent rögzítő, naplózható testkamera) lehetőségének következményeit a szóbeliség ősi kultúrájának írásbeliséggel való találkozásáról. Egyrészt elég közel vagyunk ehhez a lehetőséghez, hogy szubjektív, önigazolásra hajlamos, szándékosan felejtő, az "úgy is lehetett volna, hogy..." játékát a magunknak hazudozásig tényleg elcsavaró memóriánk helyett karnyújtásnyira legyen tőlünk az átfogalmazhatatlan, rögzített múlt. Másrészt valóban nagyon sajátos kulturális pillanat, amikor egy szájhagyomány-kultúra szembesül a leírt szó visszaidézhető állandóságával. A gyönyörűség Ted történetében, hogy meghagyja benne a dilemmát - pont a kettős állásfoglalással. Hiszen valóban nem egyértelmű olykor, hogy ami igaz, az helyes is...

És végül ott a záró történet: A szorongás a szabadság szédülete. Amikor a lélekrajz egy firkás bűnügyi történetben ül. Sokvilág-értelmezés, döntések jelentősége egy mélyen személyes, sokrétegű mesében - nem is értem, hogy bírja el a rövid terjedelem, az alig több mint hatvan oldal. Ez például tipikusan az a sztori, aminek tálalásakor szerintem a szépírókat megszégyenítő szinten író sci-fi mágusok is egytől-egyig a bőbeszédűség csapdájába estek volna. Biztos, hogy lesz olyan olvasója, aki szerint a világ és a benne elmesélt történet regényért kiabál. Pedig pont attól üt ekkorát, mert pontosan annyi, amennyit a történetről tudnod kell. A keret, a prímán kitalált és felépített alternatíva nem takarja el: ez egy történet, ami nem az ötletek tálalásának apropója. Egy történet, amin gondolkodj el... lélekről és búvárkodásról a lélekben. Arra provokált, hogy szinte azonnal újra is olvassam.

Szóval ez a pasas nagyon tud. Kíváncsi vagyok, meg tudja-e tartani a pályán végig ezt az eszelős igényességet.


Kiadó: Agave
Fordították: Ballai Mária, Bosnyák Edit, Farkas Veronika, Huszár András, Juhász Viktor, Molnár Berta Eleonóra, Orosz Anna

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...