Legendás állatok és megfigyelésük – Olivia Lomenech Gill illusztrációval

Amíg az illusztrált Harry Potter és a Tűz Serlege megjelenésére várunk (ami az előzetes hírek szerint jövőre várható – Jim Kay illusztrátor érthető módon nem akarja elsietni az eddigiekhez képest dupla vastagságú, történetileg is jó pár kihívást rejtő kötet munkálatait), addig sem maradunk a varázsvilághoz kapcsolódó nézegetnivalók nélkül. Az idei őszi könyves szezon két szenzációja a Legendás állatok és megfigyelésük illusztrált változata és A mágia története című album, mely a British Museum jubileumi Harry Potter kiállításának anyagát tárja a nagyközönség elé (és amelynek „kistestvére”, a kiállítási kalauz gyerekváltozata már tavasszal megjelent – e két kötetről is jön poszt hamarosan).

Elsőre meglepő ötlet J.K. Rowling alteregója, a ma már önálló történetek sorával rendelkező Göthe Salmander falatnyi tankönyvéből illusztrált albumot puffasztani – mert bár a legendás lényeknél jobb alapanyag nem is kellhet egy illusztrátornak, a nagy jóindulattal kisregényi terjedelem azért nem biztos, hogy indokol egy nagyalakú albumot. Szerencsénkre a kötet ki lett bővítve pár új, amerikai fajjal (összhangban a „legújabb felfedezésekkel”), valamint új, aktualizált előszót kapott – melyből megtudhatjuk, hogy az elmúlt években, a korábbi titkosítások feloldásának köszönhetően nyilvánosságra került történeti dokumentumok alapján már jóval nagyobb betekintést nyerhetünk Salmander munkásságába és a varázsvilágban betöltött szerepébe. S ha lehet hinni az előrejelzéseknek, az elkövetkező években még több részlet kerülhet napvilágra a szerző varázslóháborúkban játszott szerepéből…

Imádom amikor egy fantáziavilágot ennyire következetesen kezelnek, mondtam már? Az utalások a Legendás állatok… filmekre és az általunk ismert történet kibővítésére nem csak azért szimpatikusak, mert sikerrel enyhítenek a „húzzunk le még pár bőrt a történetről” érzésen, hanem azért is, mert azzal a manapság igen ritkán tapasztalható érzéssel ajándékoznak, hogy a szerző (és a kiadó) még komolyan veszi az olvasóit.

Mókás egyébként, hogy jószerivel semmire nem emlékszem ezekből a kiegészítő kötetekből. Megjelenésükkor persze én is rohantam megvenni őket, és mind a Legendás állatokat, mind A kviddics évszázadait elolvastam, de ugyanazzal a lendülettel feledtem el őket, ahogy feltehetően a roxforti diákok (tényleg, vajon a kviddicses könyvből is lesz illusztrált verzió?). A Bogar Bárd meséi már más tészta, annak ugye jóval nagyobb jelentősége van a történet szempontjából is, ráadásul birtokomban van igen exkluzív kiadásban, így meglehetősen közel áll hozzám (na, ebből viszont tudjuk már, hogy lesz illusztrált kiadás, mégpedig Chris Riddell munkáival – naná, hogy kötelező vétel).

De lássuk, mit tartogat a Legendás állatok illusztrált verziója, annak tükrében, hogy nem emlékszem semmire a lényekből és jótékony célok ide vagy oda, a legkevésbé sem kedvelem az ilyen mondvacsinált kiegészítő köteteket? Nos, csupa hű meg há… Az album több mint gyönyörű, Olivia Lomenech Gill illusztrációi csodásan keltik életre ezeket a mesebeli lényeket, sokkal közelebb érezhetjük őket magunkhoz, mint egy egyszerű felsorolásban. Nem is értem miért nem evidens, hogy roxforti tankönyvet csak így szabad kiadni? Bizonyára a diáksereg is szívesebben tanulna belőle. Jim Kay tökéletesre csiszolt illusztrációi után elsőre meglepőnek tűnhetnek Olivia Lomenech Gill nyersebb, vegyes technikájú munkái (akad itt rézkarc, skicc, kollázsszerű papírkivágás és még csomó minden, amihez nem értek), de összhatásában nagyon jól áll ennek a bestiáriumnak ez a kicsit durva, kicsit darabos, olykor már-már groteszk ábrázolásmód. Hisz a legtöbb bestia bizony a legkevésbé sem szerethető cukiságbomba (bár ezzel Göethe Salmander egész biztosan vitatkozna – hát még Hagrid). Remek élmény lapozgatni, igazi télies, szabadságos reggelekre való – bele lehet merülni pár csésze habos kávé mellett az apró részletekbe. Nem utolsó sorban remek bemelegítés a két hét múlva érkező újabb Legendás állatok filmhez. Csak nehogy abban is előkerüljön pár új faj, mert akkor jövőre megint vehetünk egy újabb albumot…

Kiadó: Animus

Fordító: Tóth Tamás Boldizsár