2016. augusztus 25., csütörtök

Rajongásunk tárgya - A Gyűrűk Ura VI.

Durin kapuja - Fekete kárpit, ezüstfonál
(Timi saját keze munkája)
Már nincs ott a blogunk fejlécében a kép a gyűjteményről – egyrészt nem úgy tartjuk, nem annyi, nem is férne oda… annak ellenére, hogy csaknem játékos, jámbor gyűjtés ez (ritkán megyünk késhegyig egy-egy tárgyért) szépen felszaporodott. Persze mást és máshogy jelent most, mint amikor elkezdtük mindkettőnk vágyott „otthona”: Középfölde köré halmozni a tárgyakat. De jelent, és nem is szeretném elveszteni ezt a jelentést – mert számomra minden más (párhuzamosan a fejemben tartott) jelen mellett mind a mai napig ugyanazt az otthonos érzést jelenti. Valahogy ezért nem esik a nehezemre visszahelyezkedni bele – hogy a hobbitokra, mágusokra, tündékre és emberekre vetett pillantás után végre sorra vegyem a törpöket, s elmélkedjek arról is, miért hökken vissza Szilszakáll, a vén ent az erdejébe látogató törp puszta gondolatára – s miért tekint e látogatásra undok, kellemetlen kötelességként maga Gimli…


A törpök teremtéséről és legendás múltjáról alig tud bárki is valamit a törpökön kívül – és ez teljesen megfelel ennek a befelé forduló, büszke fajnak. A törpök termetre kicsik, alig magasabbak, mint egy hobbit, de a testfelépítésük sűrű, mint a szikla – és az egójuk hatalmas. Hallatlanul ellentmondásos felállás egyből – érthetővé teszi, miért hallgatnak szinte megvetően (senkinek semmi köze hozzá!), ha szóba kerül az eredetük; miért tűrik el a meséket, hogy csak úgy „előugranak a sziklából”, miért viselik el inkább a tévhiteket, mintegy az állandó, szemmel látható sértettségükhöz tételesen hozzászámolva a más szerzetek róluk szóló legendáit is.

Hiszen mindez valójában azért nem titok, legalábbis az írástudók előtt nem… Egy mágus, Gandalf például; néhány a folyamatos súrlódáson túllátó tünde úr; sőt, egy műveltebb, háza legendáit számon tartó gondori nemes is tudhat a törp-genézisről. A Quenta Silmarillion második éneke meséli el, hogyan vágyott Aule, az egyik legnagyobb erejű Vala teremtményekre idő előtt, akik megérthetik, milyen szépséges Ea, a „világ” – Ilúvatar dalának megtestesülése. Hogyan teremtette őket egyedül, a maga erejéből, sziklából és kőből, aminek maga is a kovácsa volt. Hogyan pirít rá Ilúvatar: „Ahogyan létet adtam az ainuk gondolatainak a világ kezdetén, úgy adok helyet most a vágyaidnak a való világban; ám semmi más módon nem jobbítom kezed munkáját… de egyet nem tűrhetek: hogy ezek előbb jöjjenek, mint az én Elsőszülötteim… aludni fognak hát, sötétben, kő alatt, s elő nem jönnek addig, míg az Elsőszülöttek föl nem ébrednek a Földön…” Nos, nem kell Eru (Ilúvatar) jóstehetsége hozzá, hogy lássuk: egy ilyen kezdet után sosem lesz maradéktalanul harmonikus viszony „koraszülött” törp és Elsőszülött tünde között…

Glóin fia - John Rhys Davies (és a Weta) által 
Így amikor a Törpök Hét Atyja, köztük Hosszúszakállú Durin (e néven az első) felébredt, a tündék már birtokba vették a Földet. Gyakorlatilag nemcsak Aulétól örökölt hajlamaik, de a kényszer is a föld alá űzte a Kő Fiait. A későbbi korok új születettjei az Atyák közül Durint tisztelték a leginkább, aki a tündékkel a legjobb viszonyt ápoló nemzetség alapítója volt, s aki kezdettől Khazad-dumban lakozott. Értsük meg innen is, mekkora kísértés volt a szövetség utazása közben Gimlinek a tény, hogy szempillantást vethet ősei legősibb hajlékára… Az ő viszonyulása a többiekhez ennek tükrében a törp lojalitás pontos tükre: esküjéhez hűen hajlandó volna a hegyek felett átkelni a Ködhegységen – s ha a Charadras nem dönt másképp, talán soha nem látja meg Durin csarnokait. Mélyen megsértve, de tudomásul vette volna, hogy a társak, akikhez az esküjével magát odaláncolta, másfelé mennek. Amikor Durin birodalmát egy énekkel felidézi Mória mélyén a többieknek, alig említ bármit abból, ami benne kavaroghat: a legősibb törphajlék romlása láttán, a régi dicsőség maradéktalan romlása láttán. Nem mesélhet az érzéseiről, amik messze túlmutatnak azon, amit a többiek érthetnek a dalból: amit Samu ért például, aki a fények emlegetésétől mélyülő sötétre panaszkodik. Aki majd szeretett Megyéje romlásakor kap valamennyit (messze nem azonos mértékben) abból a mélységes fájdalomból, amit Gimli számára Mória kihűlt tárnáinak látványa jelenthetett. Gimli feltétlen odaadása Galadriel felé pont a tényen alapul, hogy a tündekirálynő szemében - épp egy tünde szemében - láthatja meg: szavak nélkül is maradék nélkül, teljes mértékig átérzi a fájdalmát… 

A két faj az Óidők legendás háborúiban számtalanszor szövetségese egymásnak. Feanor fiainak tán leglegendásabb veresége idején, amikor maga Fingon, a noldák nagykirálya is elesett, a Megszámlálhatatlan Könnyek Csatája idején „a keleti seregből a legtovább a belegosti törpök tartották magukat, akik így tettek szert nagy tiszteletre. Mert a törpök sokkal jobban állták a tüzet, mint a tündék vagy az emberek, s a csatában szokásuk volt förtelmes maszkokat is viselni, amelyek jó szolgálatot tettek a sárkányokkal szemben…” Belegost ura, Azaghal fejszéseivel e napon elűzi a csatatérről a nagy férget, Glaurungot, minden ivadékával együtt – bár a küzdelemben ő maga is elesik. Ennek fényében nem is akármilyen haditett egy jóval későbbi korban a fiatal, nagyravágyó Smaug részéről, hogy nekiesik Erebornak – főleg, hogy sikerrel jár.

"...förtelmes maszkokat viselni..."

Persze tündék és törpök számtalanszor - sértéseket el nem tűrő fajokként - keserű ellenségei egymásnak. A legtöbbször tényleg a sértett büszkeség okán. Amikor Thingol, a tündekirály az utolsó szilmarilt törp kovácsok kezére bízza, hogy foglalják bele az ősi ékszerbe, a Nauglamirba, feloldhatatlan dilemma elé állítja őket. A Nauglamir ugyanis apáik (soha nem ellentételezett) keze műve volt, amelyet Finrod Felagundnak készítettek, s amit a tündebarát ember: Húrin mentett ki Nargothrond sötétjéből. Nem átallották visszakövetelni hát a tündekirálytól azt, ami jog szerint őket illeti – de csak miután belefoglalták a szilmarilt. „Ám Thingol jól látta a szívüket, s megértette, hogy a szilmaril utáni vágyukat álcázzák csupán ezzel az igaznak látszó ürüggyel, haragjában megfeledkezett a veszélyről, s gúnyosan mondta: Hogy merészel a ti durva fajtátok kérdőre vonni engem, Elu Thingolt, Beleriand urát, aki a Cuivénen vize mellett születtem megszámlálhatatlan évvel azelőtt, hogy a ti torz apáitok fölébredtek?” Nos, ekkora sértés kell hozzá, hogy a törpök megfeledkezve lojalitásról és vendégbarátságról, dühükben végezzenek Thingollal – e gyilkosság egy keserű háborúhoz, a tündék Ezer Barlangjának, a fényes Menegrothnak pusztulásához vezetett, számos tünde és törp halálához, mert egy tünde király megsértette a törpök Atyáinak emlékét, akiket megszámlálhatatlan évvel a születése előtt az ő népe elsőbbsége kedvéért „altattak” úgymond vissza.

"...Hét a nemes törpök jussa, kiknek háza cifa kő..."

Egy jóval későbbi korban a Gyűrűműves Sauron (Celebrimor és a magyalföldi tündék barátja és tanítómestere) a törp nemzetségfőknek Gyűrűket adományoz, hogy uralhassa őket, de e vágyában csalatkozni kényszerül. Egyetlen nemzetség sem marad maradéktalanul érintetlen a Gyűrűitől, Tölgypajzsos Thorin nagyapjának és atyjának őrülete is a gyűrűbirtoklásban gyökeres – de Sauron nem tudja a törpök faja felett átvenni a Gyűrűi által az irányítást (holott mindegyik készítésében részt vett, vagy legalábbis beszennyezte őket az érintésével – nem úgy, ahogyan a három tünde Gyűrűt, amelyet Celebrimor időben elrejtett előle). Egyszerűen ilyen mélységig nem fér hozzájuk – mindaz, amit bele képes kovácsolni a gyűrűkbe: (az Eru és a Valák által formált világ esszenciáit) hatástalan marad a teremtményekre, akikért kizárólag Aule felel. Az érinti őket csak, ami Aule része a gyűrűvarázslatban: felerősödik bennük az aranyra és kincsre való éhség… Ezért akkora ígéret Galadrielé, amikor Gimlinek kijelenti: „…aranyban fogsz bővelkedni, de soha nem fog uralkodni rajtad.” Gimli személyében nagyon sok törp-elégtétel csomósodik, a lovagiassága és a lojalitása által: hiszen ő lesz, akinek megengedik azt is, hogy Halhatatlanföldre hajózzon – megkaphatja a kiváltságot, népe fiaként, ami csak az Elsőszülöttek fajának előjoga volt addig… (Frodó esete, jó ha tudjuk, gyökeresen más: ő a Legkisebb, számára mindez egyszerűen gyógyulás, jutalom és kegyelem…)

Dáin seregének egy harcosa a Hobbit-filmből
De hogy jönnek ide az entek? Elég volna, ha a törpök mesterségének lángot tápláló faéhségére gondolunk, a kő fiainak közömbösségére a helyhez kötött élet iránt… Szilszakáll finoman szólva sem boldog, amikor Legolas bemutatja neki az erdőire „kíváncsi” barátját – de többről van itt szó, mint az eltérő érdekek és szemléletek szemmel látható ütközéséről. „Akárki tünde jön, szívesen látjuk…” mondja a vén ent, aki talán faja legvénebbjeként emlékszik Thingol fentebb említett halálának idejére, amikor a diadalmas, megállíthatatlannak tűnő törpsereget a Fák Pásztorainak segítségével győzte le Beren és Lúthien. De ha maga nem is élte át a Kövek Gázlójánál esett utolsó csatát, bizonyára emlékszik népe teremtésmítoszára. Eszerint Yavanna, aki minden földön és földből élő, növekedő élet anyja volt a Teremtésben, s akinek Aule végül beszámolt teremtményeiről: a törpökről, Manwe; a legnagyobb élő Vala segedelmével kihallotta szeretett fái számára Ilúvatar teremtő dallamából a Fák Pásztorainak létét, akik felébrednek majd, „amíg az Elsőszülötté a hatalom és a Másodszülött még nagyon fiatal”, ahányszor csak szeretett erdőit veszély fenyegeti. Az enteket eszerint konkrétan és elsősorban a törpök ellen hozták létre. Mondom, számos „oldás” lakozik Glóin fia Gimli sorsában; az is ilyen, amikor háborítatlanul járkálhat Fangorn mélyvadonában, ahol ágról ágra adják a Huornok, és belehallgathat vendéglátói évezredek alatt csiszolódó, lassú gondolataiba. Azt hiszem, nem kérdés, hogy ő az (törp létére…), aki Középföldén a legtöbb békét megköti…

„…amíg az Elsőszülötté a hatalom, és a másodszülött nagyon fiatal”. Sértettség és büszkeség forrása egy törpnek, hogy ebben a relációban, ahol nevesül a tünde és emberfaj, még csak nem is szerepel. Aule „koraszülött”, csak teremtőjük köveihez kötődő fiai többször, többféleképpen is bejárják a hosszú utat, ami által képesek békében élni a többi fajjal a helyen, ami nem nekik készült. Mindig sértetten és büszkén – talán most már jobban érthető, hogy miért ez a két fő törp jellemvonás. 


A korábbi bejegyzések:

Nincsenek megjegyzések :

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...