2016. május 2., hétfő

Fék nélkül - Film

Megnéztem végre ezt a filmet – elég régóta őrizgettük, elég sokáig halogattam… pedig érdekelt, már csak azért is, mert a magam szelíd módján érdekelt voltam én is ebben a kérdésben, a városi biciklis futárkodásban. Ha nem is ilyen elvakult szinten, mint a film főhőse, Wilee (Joseph Gordon-Lewitt), de én is megérezhettem ezt a gátlásmentes, boldog szabadságszagot, avagy (máshonnan nézve) ezt a szabadságillúzióval alaposan átitatott levegős-menetszeles rabszolgaságot – amikor az ember szenvedélyéért fizetnek. Valóban fesztelen és közvetlen filmet sikerült a téma köré rittyenteni, rengeteg bájosan elkapott, valóságszagú pillanattal – és meglepően kevés csúsztatással, tipizálással és filmes panelhalmozással. Már ami a futárlét apró örömeinek ábrázolását illeti…

Példaszerű, ahogyan ezt a sztorit összepakolta David Koepp és John Kamps, a rendező-forgatókönyvíró páros; tanítani valóan játszanak az időkezeléssel: hogyan kell visszahátrálni többször a „bele a közepébe” állapotából, hogyan kell úgy adagolni az információt, hogy minden belefont előzményszál folyamatosan erősítse a filmes szövetet. Aranyos, ahogy a más nézőpontból újfent előadott jelenetekben észreveszed, hogyan és honnan láttad, kinek a nézőpontjából az előtt ugyanezt… jó érzés így nézni egy filmet, mert otthonos lesz a New Yorkja. Nagyon találó a térképnézetből forgalomba érkező kamera, ahogy utoléri a madártávlat sárgával festett útvonalán autók közt cikázó biciklist; nagyon találó, ahogy a cangás fejben előre lejátszott forgalmi helyzetek víziói közül választva egy pillanat alatt hoz meg döntést; nekem, aki viszonylag sokat ülök nyeregben, ezek a pillanatok maradéktalanul elmesélték, hogy miben létezik egy nagy sebességgel a forgalomban lavírozó kerékpáros.

Odáig voltam a képek fiatalos lendületétől. A jól elkapott kameraállások ügyesen életszerűre komponált forgalmi helyzeteket mutattak – nagyon ügyesen játszott a filmes csapat nézettel és idővel. Hogy értsétek: például néhány jelenetet lassan mozgó „forgalmi elemek” (gyalogos, autós, kerékpáros) biztonságos koreografáltságában rögzítették, lassú forgalmi táncban szinte, amit a megfelelő helyre vágva a néző konkrétan egy éles, kegyetlen és villámgyors helyzet lassított felvételének érzékelt… egyébként is ügyesen használták a különböző sebességű filmes momentumok egymásra hatását a néző elméjében – főleg, ha figyelembe veszem, hogy ez a film elsősorban kiváló minőségű kerékpáros kaszkadőrmunka volt, a trükkök, esések, ütközések egytől egyig nem a rajzasztalon készültek.

Wilee belenyúl egy fuvarba, ahol a küldeményre más is pályázik, nemcsak a címzett, ráadásul maga a küldemény is illegális, rázós, forró. A srác személyes okokból persze a magáévá teszi az ügyet, belevonódik, amolyan drótszamaras igazságosztó lovagként - sőt, egy ponton az egész biciklis futársereg követi - szép példáját adva a szubkultúrában amúgy valóban tapasztalható szolidaritásnak. Közben kap egy szolid pofont az amerikai bevándorlás-kezelés, a Nagy Alma rendőrsége (külön és kiemelten a kerékpáros osztag), óvatosra csiszolt görbe tükröt a kínai negyed… nem mesélném el – egy nézést szerintem mindenképpen megér…

Azért hozzátenném, hogy nekem ez a fék nélküli fixi-mentalitás úgy különben nem túl szimpatikus. Problémás, mert ön- és közveszélyes, mert nagyon kell hozzá tudni kerékpározni, és akik ezt iparszerűen művelik például itthon, Budapesten is, azok általában nem tudnak annyira, mint amennyire azt magukról gondolják – és problémás, mert a kerékpárosok általános megítélésén ezek a figurák rombolnak a legtöbbet. A piroson válogatás nélkül áthajtó, zebrán gyalogosok között cikázó, járdáról útra, útról járdára váltó vagányok. Lehet, hogy nincs igazam, de szerintem a szabálytalankodásnak is van egy kulturált szintje (anélkül sajnos nem jössz ki jól kerékpárral Budapesten sem a forgalmi helyzetekből – mert a legtöbb kerékpárosokra vonatkozó szabályt még mindig olyanok találják ki, akik autóban ülnek, jobbára ott is a hátsó ülésen…). Számtalan sztorim van ezekről – de szorosan véve nem tartoznak ide…

Végül hozzá kell tennem, hogy a film mentalitása is okot adhat némi elkeseredésre – vajon milyen mentális állapotban lehet az a társadalom, ahol egy folyamatosan szabályt és törvényt szegő ifjú önbíráskodónak szurkolsz, hogy egy velejéig korrupt rendőr által szimbolizált rendszer ellenében (amolyan város-erdei kerékpáros Robin Hoodként) egy teljesen illegális küldeményt el tudjon juttatni egy saját etnikumán élősködő bűnszervezet vezetőjének a kezébe…



Nincsenek megjegyzések :

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...