Booggal az egyik legnagyobb baj az, hogy
ragaszkodik a családi tulajdonában levő texasi Winkler megye lakosainak
nyelvjárásához. Fivérei és nővérei valamennyien házasságtörésben, repülőszeren-csétlenségben
és a kockázatvállalás egyéb népszerű formáiban lelték halálukat, és ő maradt
Winkler megye és az állítólag alatta lotyogó tizenötmillió hordónyi olaj
egyetlen örököse. Így aztán nem spórol valami nagyon. Aznap, amikor először
találkoztunk, megvett tőlem háromezerért egy cetagyarat, és azóta is rendszeres
vevőm maradt.
Foglalkozásomra nézve
cserkész vagyok. Az üzleti nevem - Cadillac Jack – arra a kívül gyöngyházszínű,
belül őszibarack árnyalatú, bársonnyal kárpitozott Cadillacre utal, amivel
mostanában járom Amerikát. Márpedig elég sokat járok keresztül-kasul a
kontinensen, a legkülönbözőbb rendeltetésű tárgyak után kutatva…
Egy gunyorosan intelligens kedves
olvasmányom szeretném bemutatni nektek, a maga nemében ez is szépet lökött
rajtam annak idején, ha nem is úgy és akkorát, ahogy és amekkorát Dosztojevszkij
a maga szíven ütéseivel; ha nem is a (látszólagos) mélységekbe
köldökbambuló módon, ahogy Pirsig zen- és motorkerékpár-ápolása, vagy
főleg Richard Bach bármelyik guruló guruirata; akkorát meg végképp nem
pofozott rajtam, mint korai találkozásunkkor Vonnegut és a Macskabölcső.
Ez a könyv egyszerűen jókor volt jó helyen (a kezemben), s amazokhoz mért
viszonylagos súlytalansága ellenére vált lényegessé. Mert amíg az említett
olvasmányok a tudatom, McMurtry vígregénye valamiképpen a sorsom pendítette, évekig
rezonáltam vele antikváriumokban, bolhapiacon, adás és vétel szent körforgásában
– persze soha azon a szabadságfokon, mint a mintaadó hős…
Aki foglalkozására nézve
cserkész. Most úgy mondanánk: nepper. Minden kötöttség nélkül ad és vesz,
számon tartja a gyűjtőket és a jelentős gyűjteményeket, tudja, mit kinek
vásárol – és jobbára arra is figyel,
kitől. Amerika eldugott bolhapiacait, régiségboltjait, galériáit pásztázza,
ismert és elismert árverező házak nagy árverésein ugyanúgy feltűnik, mint a kis
helyi aukciókon – s bejáratos az üzlet és politika elitjébe is; amit vándorlása
során szerez, azt nekik adja tovább. A szakma egyik ifjú titánja, túl egy hírt
és respektust teremtő nagy fogáson, a pár fillérért megvett, egy vagyont érő
műkincs felfedezésén és eladásán. Félig-meddig ebbe a kis hazai, gyermekmedence
méretű piacba belelátó egykori lótifutiként, és soha ki nem teljesedő, csonkán
maradt gyűjtőként is mélyen megpendített ez a könyv, valahol hangosabban zengő
élményként, mint nem egy sokkal irodalmibb társa.
Persze ez csak az egyik réteg, a
garázsvásárok, zsibisek, tárgyfétis rabjai: gyűjtők színes és élvezetesen
rajzolt világa. Akár McMurtry leghíresebb könyve: a Becéző szavak esetében, itt is a szerelmi szálak mentén gombolyodik
a minden. Jack (miközben rádiótelefonon tartja karban két egykori neje lelkét)
egyszerre kavar Cindyvel, a gyönyörű szociálalpinistával („nem hiszem el… megint lefelé dugok…”) és kerül Jean, a frissen
elvált régiségboltos anyuka hatása alá („Én
szülő vagyok… egy szülőnél nincs vészkijárat…”). Mellesleg megvágyik és
megdug mindenkit, aki csak vonzódni hagyja… Jack, az egykori rodeós számon
tartja az éheit – a be nem teljesült esték úgy rétegződnek a napjaiba, mint a
ritkán elengedett üzleti lehetőségek.
Elsőre ez a könnyed, gyorsan
olvasható könyv megajándékoz a teljesen nyitott vég érzetével – Cindy ugyan
hősünk helyett újfent felfelé dug, és Jean (pontosabban a három grácia, Jean és
lányai: Belinda és Beverly) vonzása sem érik kovalens kötéssé, csak egy homályos
ígéret köríti a második, még nagyobb üzleti fogás átélésének pillanatát. Amely
különben a szerző által finoman rajzolt, ambivalens élmény… Egyfelől csúcs után
mindig a lejtmenet jön… másfelől ilyen csúcsokból ritkán adatik kettő, vagy
több; ez is csak Jack tökéletes alkalmasságát bizonyítja a maga választotta cserkész-szerepre.
Ami - ha mélyebben belepillantunk
- valójában egy attitűd, amiből nem véletlenül nem hajlandó a történet
valójában egyetlen felnőtt szereplője: Jean kimenteni Jacket, a hőst. Valójában
sokkal pontosabb, teljesebb a tartalom, mint amit látszatra elsőre elbírna ez a
könnyeden csevegő szövegszövet – és sokkal zártabb a befejezés, mint ahogy az
optimizmus reméli. Jack gyengéd, tisztelet-teli, de birtoklásvágytól alig is
érintett viszonya a tárgyakkal egy attitűd, valójában a nőket is gyűjti,
gyönyörködik bennük, ahogy egy antik vázában, vagy egy csizmában, amit Billy, a
kölyök frissen kivéreztetett hullájáról rángatott le egykor egy tolvaj -
használja, de nem „tartja meg” a nőket, az életmódjába nem fér bele. Hiába vannak
olyan nők, mint Jean, akik olyan leletekre
emlékeztetnek, melyek hatására nagy
csöndet érez magában az ember. Jack hosszas
gyönyörködés után a kapcsolatain is túlad – nemcsak a tárgyakon. Senki nem
tudná megmenteni saját magától – csak saját maga.
Ez a könyv kiérdemelhetné a
Magyarországon valaha kiadott „legelszúrtabb találó borító” díját - ha lenne
ilyen díj. A belbecs okán viszont kötelezném rá minden gyűjtésbe bonyolódó,
rendszeresen Vaterázó, dolgokkal csencselő ismerősöm, hogy olvassa el – és nagyon
szívesen ajánlom bárkinek, aki szeretne egy jót olvasni. Petőcz György
fordítása kicsit avult (Disney Város…) körülményes, olykor nehézkes – de így
sem takarja el, miért szerette ezt a könyvet a megjelenésekor mindenki, és
minden korba horgonyzott palettajellege ellenére miért maradt máig az amcsi
kánon megbecsült darabja. Kicsit tejszínhabos. De finom.
Kiadó: Európa
Fordító: Petőcz György
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése