2015. november 18., szerda

Belányi József: Jártam a Holdon

Szurkoltam neki, hogy összejöjjön, Magyarország első közösségi kötete: az Akkor lesz neked önálló köteted, ha ember lép a holdra Facebook-oldal követői segítségével megjelent kötet. Belányi József (a slam-közösség közkedvelt ÖcSije) az első komoly lépést a klasszikus értelemben vett (kötetekkel központozott) irodalmi élet felé így tette meg, elegánsan átlebegve a Hold felé azokon a jellemzően keserves akadályokon, amit megjelenések, portálok és fórumok műholdjai mentén leginkább a visszautasítások gravitációs vonzása jelent. Jártam a Holdon szól a kötetcím – hát nézzük, mit sikerült vinni és hozni egy ekkora utazásból.

Többet is, kevesebbet is, mint amire számítottam. Az első kötetekre oly gyakran jellemző hullámvölgy (egykori dédelgetett kedvencek, egykoron fontos lépcsőfokai az önkifejezésnek, kihagyhatatlan nosztalgiáink), az erős felütés és hangsúlyos lezárás által közrefogott vers-apály nem a szokott módon tapasztalható ezen a röppályán. Szerkezetét tekintve hallatlanul profi munka ez; jól számolt és kimért; amit a szövegbe gazdagon szórt QR-kódok segítségével elérhető tartalmak (rögzített slam-pillanatok, fülbe dünnyögött, az olvasás mellé hallgatható versek, cikkek, videó-részletek) hallatlanul sokféleképpen gazdagítanak. Nagyon örülök neki, hogy nem maradtam e tekintetben analóg, mert sokat veszítettem volna. Nem a megértés – az átélhető tekintetében.

Mert az első kötetekre egyébként jellemző zsengéket kigyomlálni képtelen, saját anyagát szigorúan válogatni nem is hajlandó hozzáállás azért itt is nyakon csíphető, még ha helyénvalóbb érzet-pontokon ücsörögnek is ezek a szelíd versi ballasztok. Úgymond az utazás közben elpotyogtatott. A kiürült hajtóműblokkok, otthagyásra ítélt leszállóegységek, légkörben elégő technikai modulok. Olyan apróbb-nagyobb szösszenetek, amelyekre nem feltétlenül emlékszel majd… és néhány gyöngédebben, inkább szinte Romhányis játékosságra, semmint a szavak mögé sejthető súlyosabb tartalmak röptetésére kihegyezett slam-szöveg. Viszont ha meghallgatod ÖcSit, amint elmondja ezeket a szövegeket, egyszerre elfoghat ez a sajátosan, vállaltan gyermeki, meglepően ártatlan beszédhang. Ahogyan mondja. Egyszerre telitalálat lesz a „Te vagy a hunyó”. Ez a hang pontosan jelez egy hozzáállást, amely élte a tragédiákat (nem egyszer túl…), mégis, vállaltan őriz és nemcsak a szavak szintjén valamit a hangjában, ami a mai napig a legkevésbé hasonlít a kiábrándultságra.

Ha hallod is, ahogy mondja, sokkal élesebb a Családi tabló, a Jártam a Holdon, A világ közepe, a Nyolcszáz fokban által feltáruló. A kötet hét ciklusában mindig krízishelyen. Valami, ami nincs maradék nélkül elénk tárva, mégis belénk sajdulhat. A veszteség, aminek ellene feszül a gyerekhang. A hét ciklus (a küldetés hét lépcsője) határozottan mélyül egyébként, s én a végén nem egy versben hallani vélem azt a felnőtt költői hangot, amely elszámolt a zsengékkel, elszámolt a gyengéivel; már nemcsak szerkezetben: a „nagy egész”-t tekintve, de a mondatai szintjén is érett-pontos. A Füstként szökő angyalok háromszor-négyszer teljesített, cigerettahosszban mért szorongástúrája; a Kommersz emlékfeloldozója (vagy aki e helyett ront majd egy vadidegen helyzetén); a Nagytakarítás gumikesztyűre tapadt neve – ezek a versek már nem akarnak Gyereksz(l)emmel nézni és szólni. Ők a jövő. Ők a következő küldetés.

A következő utazás. Ennyire profin szerkesztve kérném azt is, de töményebb, szigorúbb tartalommal. Ha a következő kötetedért a Marsig kell utazni, hát nosza. Krumplit mindenesetre vigyél magaddal.

a hétféle borító, amivel a kötet rendelhető 

Nincsenek megjegyzések :

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...