2013. március 31., vasárnap

Babiczky Tibor: Levegővétel, A jóemberek

Verseskötetet versben idézve elemezni – játszottam már ilyet, de soha nem éreztem ennyire helyénvalónak, mint Babiczky Tibor esetében. Megindító dolgai vannak. Fiatalon öreg, érett, kegyetlen és szigorú – csak nézem a maga-fajta teherviselőket, azokat, akik nem fordítják el a tekintetüket, ha szúr-sikolt beléjük a látvány, és nem irigylem az ehhez kimért bátorságot és lelkierőt. Remélem, kedvet tudok csinálni hozzá, hogy kézbe vegyétek a verseit… 


Egy Levegővételre 

Irigykednék rád ismeretlenül
Ennyi gazdagságod egy lélegzeten -
szinte irritál.

Üres kert? Drótkerítés? Egy pillanat darabokban?
Kihajtogatja önmagát és szétterül
bennem, ami benned kiabál.

Ahol csupa mozdonyzokogás a kert:
ott találkozunk, egykor volt balatoni nyárban,
hol éppen hosszú tél következik;

lassú beszéded a szívembe zártam,
de mint egy tőrt - hisz úgy szúr, úgy sajog,
ahogy saját kínommal szövetkezik.

Még akkor is, mikor vitatkozom,
valaki bennem neked ad
igazat:

„Nézd, elsötétült – mondod – az álom elhagyott”.
Álmomban szívritmusra verdes
lihegő aranymadarad. 


A jóemberek margójára 

Nem tudom, hogy pontosan ki vagy,
de nehéz lehet ekkora bugyor
érzékenységgel dermedni e kort –
széllel bokázó, rászáradt vigyor
a humorod, alkalmasint ha csurgat
egy kis szódát az égett alkoholba,
a whiskybűz amint ajakra fagy;
ahogy angolszász múlton ballag át,
s ahogy a sírvers követi a balladát.

Jóember vagy? Akár a hőseid?
A mennyre sáros, a pokolra bufla?
Bitó-érett gyümölcs, ha rásegít
rossz választás a furcsuló napokra?
Mint egy kései, keserű Robert Burns,
akit nőstényöl immár nem vigasztal –
kinek szállongó pipafüst az erkölcs,
sötétjében nincs arca a holdnak,
bánatvölgyébe nem jön el a holnap?

Valahogy gyászolsz. Lehet, előre minket?
Nem tudhatom személyes gyászodat –
Csak érzem kékes szájjal s kékülő tagokkal
hová vonszol e vers-bitó-vonat –
hogy távoli, hangás angol múlt-sarak
göröngye szárad bakancsos lábadon,
hogy magad elől nem rejt e szó-vadon
zabáltan itt lógsz pucéron és vakon
kinek máját kutyák, szívét a madarak –

Azt remélem, hogy hamar felébredsz,
hogy nemcsak álmodban, ha lámpa gyúlt,
s hogy önmagába temeti a múlt,
amit – hisz látom – engedni képtelen vagy.
Egy rozsföld mellett majd a rozsbeszéd –
remélem, majd egy új tavaszra éleszt,
s mit nem felednél, végül semmivé lesz.
De addig túl Szépasszonyon, Holdon, ördögön,
minden leírt sorod köszönöm! 



S ahol egy-egy verse indított hozzáfűzésre-vitára: 
 

Olvassatok verseket!
 

2013. március 29., péntek

5 évesek lettünk

Ma pontosan öt éve indítottuk útjára blogunkat - akkor még a freeblogon, a mostanihoz képest rémesen kezdetleges formában. Az elmúlt négy évben rendre elfelejtettem az évfordulót, mindig utólag jutott eszembe, hogy 'jé, megint eltelt egy év'. Most viszont jó előre bevéstem a virtuális naptáramba, mert hát öt év az mégiscsak öt év. Emlékszem arra a hirtelen elhatározásra, ami akkor elfogott, szerintem át se gondoltam igazán, mit akarok, hogy akarom, egyszerűen belevágtam - és bejött.

Az eltelt öt év során rengeteg változáson mentünk át mi is, a blog is. A leglátványosabb ezek közül nyilván a költözés (amihez hasonlót többé soha...), meg talán a megjelenő cikkek száma. Ma már elképzelhetetlennek tűnik, hogy hónapos szünetek legyenek, pedig régen ilyen is volt. Rengeteg jó élmény és szerencsére viszonylag kevés kudarc ért minket ez idő alatt, részünk volt sok olyasmiben, amiről a kezdetekkor álmodni sem mertünk, és ami igazán markáns változás: a más-lába-nyomában tipegésből a blogolás előbb szenvedéllyé, majd életformává nőtte ki magát. Manapság szerintem egyikünk sem tudná elképzelni, hogy ne legyen - aztán ki tudja, meddig tart ez így... 

Boldog szülinapot Neked, kicsi blog; Nektek pedig, Olvasók, köszönjük az eddigi figyelmet, szeretetet, támogatást! Remélem, öt év múlva is ugyanitt, ugyanilyen lelkesedéssel találkozunk!

Az a bizonyos első bejegyzés - akkor még nem teljesen így nézett ki, de az eredeti sablon sajnos nem lett lementve...

És akkor, csak hogy adjunk még egy kicsit a nosztalgiának - a Könyvvizsgálók 1.0 utolsó megjelenési formája, ami ma végleg bezár - egy korszak vége...



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...