Imposztor (rövidfilm, 2021)

Mielőtt olvasnál, légy oly kedves és áldozz 19 perc 19 másodpercet az életedből erre a rövidfilmre. Amely (akárcsak egy jól elkapott, pontos, magán túlmutató novella) a rövidsége, a két szereplő adta szűk keresztmetszet, a gesztusokba csomagolt ihletett szűkségek és ellenpontozó túlzások ellenére nagyon sokáig adhat gondolkodni valót. Elhívatottságról és kiégésről: hogy hogyan válik meztelen nyűggé a lenyűgöző. Apákról és örökségekről: hogy hogyan lesz megkötő, kényszerű bilinccsé az, ami valaha lebilincselt. Hogy a megfeleléskényszer mire és miért, s főleg miféle válasz. A tökéletes apák tökéletlen fiai által ez a film ránéz a szenvedély természetére, miért-hogyan válik belőle szenvedés. És ahogy illik, a játékidejébe beférni látszónál jóval többet markol – ha hagyod, akkor téged is belevon. Nézzétek meg előbb, mielőtt olvasnátok róla. (Bár most épp nem tudom, hol tudjátok megnézni... sajnos keresni kell, hiszen ahogy láttam, a nyilvánosságnak kitett verzió immár nem elérhető.)

Pinczés Dávid mesteréves vizsgafilmje a Werk Akadémián. Készült Pinczés Máté Nehéz örökség című novellájából. És most világszerte nagyon komoly díjakkal ismerik el, a megosztón szabadon nézhető film gyönyörűt repül. Alföldi Róbert és Mácsai Pál odatett, pontos játékát díjazta a New York-i Actors Awards díjkiosztó szakmai zsűrije – de önmagában (ahogy egy interjúban el is mondja) talán a tény az igazi díj a rendezőnek, hogy ez a két színész elvállalta ezt a feladatot, és így játszotta el - ahogy Pinczés Dávid fogalmaz: kőkemény példával jártak elöl szakmai elkötelezettségből. Volt mihez odatenni magukat. Ez a film az utolsó megjelenített kis morzsájáig kitalált, előkészített, végiggondolt. Már ahogy kezdődik. Ahogy a nagy kupola körül „kering” a kicsi – vicces, pontos: bolygó és holdja. Hiszen ez egy bolygó és holdja történet amúgy is, az imposztor-szindróma alapja itt a sikeres, tökéletes pályát befutó apák nyomdokain járó fiúké. Őszintén gratulálok az alaptörténet írójának, Pinczés Máténak, mert egyáltalán nem evidens, hogy ezt is belelássuk a kultúránk megalapozó, (számomra) legfontosabb történetünkbe.

Kitalált, előkészített, végiggondolt. Hallelujah Pizza. A csillagászunk autójának rendszáma: JEH-034. A harmincnégy éves Krisztus – abban a lehetetlen helyzetben, a feladat után, mégsem beteljesülve. A nyitó képsorok híradó-jelenete, a csillagász indulata – az ábrázolás, ami szembemegy a sztereotípiákkal: miért ne lehetne a tudomány embere indulatos, pikírt, személyeskedő? A tény, hogy az alaptörténet ebbe a közegbe helyezve, a csillagvizsgálóba helyezve nagy alázattal tartja a közeg törvényszerűségeit – a szentély szertartásrendjét úgymond. Ebben az alkotók segítségére volt a Svábhegyi Csillagvizsgáló szakembereinek színe-java, de a filmkészítés esetében messze nem ennyire evidens, hogy a történetnek helyet adó közeg adottságait és szabályait a kulissza-mivolton túl is ennyire tiszteletben tartsák.

Tényleg elképesztően teljes alakítások ezek. Két élet bontakozik ki, egy valószínűségeiben ismerős, meg egy valószínűtlensége ellenére ismerős. Úgy, hogy az alakítások eljátszanak azért a két színész reputációjával is, Mácsai Pál egy ponton beállításig pontosan ül a Terápia alaphelyzetében, Alföldi Róbert szindrómás megváltója pedig nekem a fényár-jelenetben megidézi Az ember tragédiája Luciferét (fényt hoz... ezzel a zseniális komplementer-mondattal: el kellett vennem a fényedet, hogy jobban láss). A bájos kisrealizmusból, ahogy a futár bekönyörgi magát a csillagász estéjébe, a film folyamán teljesen kézzel foghatóan jutunk el a szürreális végkifejletig – egy gyógyító, gyönyörű végkifejletig.

S végül a játék azzal, hogy Godot ebben a történetben megjön. A meséink teljesen jogosan arról szólnak, hogy hiába várunk rá – ezért komoly attrakció, ha így érkezik meg: tényleg ad egy beteljesülés-érzetet. Azzal a finom ízzel, ami valóban válasz az imposztornak is, ami valóban folytathatóvá teszi az életet. Dr. Ifj. Marsi Szilárd a végén odaballag a bezárt kicsiségéhez, és kinyitja – mert megélhette a valódi méreteit: a beteljesülésben is az apja fia lehetett. Az imposztor megnyugodhat benne – hiszen méltó volt a feladatra. Választ kapott – azzal a finom ízzel, hogy egyfelől egy imposztornak csak ekkora válasz elég, másfelől azt is jelezve: ez a válasz fehér holló, mert Godot megjött benne. Nem szokott... Azzal az ízzel, hogy az imposztor-szindrómában szenvedők életen át ezt a dilemmát hurcolják magukban, valójában mindvégig válaszok nélkül. S ha magukra ismernek ebben a filmben, így kell erőt meríteniük belőle. Ha rájuk ismersz a film alapján a környezetedben, így kell erőt adni nekik – a tudomásul vételével, hogy enyhülhet az érzés, de teljesen soha nem múlik. Hiszen meg kell elégednie (a benne szenvedőknek meg kell elégedniük) a mese válaszával. Amíg élünk, senki nem érdemel többet, ugyanis.