Robin Sloan: Penumbra úr nonstop könyvesboltja

Clay Jannon feltörekvő webdizájner – egy a sokezerből, akik az USA nyugati partvidékén óhajtják megcsinálni a szerencséjüket. Eleinte úgy tűnik, neki össze is jön: első munkahelye egy sikeres bagelforgalmazó cég, amely a piaci változásokra érzékenyen folyamatosan formálja profilját, alaposan kihasználva Clay képességeit. Ám az a fránya gazdasági válság a San Francisco-i bagelfogyasztókat is utoléri, Clay pedig hipp-hopp az utcán találja magát. Szó szerint: miután a szakmájában nem tud elhelyezkedni, hiába adja lejjebb és lejjebb az igényeit a leendő munkahelyével kapcsolatban, lassan az utcán sétálva lesi a kirakatüvegeket, hátha álláshirdetésre akad. Noha mind tudjuk, hogy a huszonegyedik században az álláshirdetés eme módja felettébb különös – s ritkán takar legális munkát – amint meglátja az éjjel-nappal nyitva tartó eldugott kis könyvesbolt hirdetését, kapva kap az alkalmon. Hát még mikor kiderül, hogy Penumbra úr rejtélyes boltjában a könyvesboltos tapasztalatra aztán a legkevésbé sincs szükség – ellenben némi majomügyesség nem árt.

Ez a bolt ugyanis nem az a bolt – nem hogy fényévekre van a nagy könyves plázáktól, melyeken az amerikaiak könyvesbolt-képe alapszik, de még a barátságos, szállóporral és magukba fordult könyvmolyokkal tarkított antikváriumoktól is jócskán eltér. Kezdve azzal, hogy jószerivel függőleges (ezért kell a létramászás képessége), folytatva szokatlan nyitva tartásával (pláne azon a környéken, egy popóbár tőszomszédságában), egészen odáig, hogy itt biza átlagos könyv nem sok van. Na jó, mutatóba akad néhány inkább kultikus, semmint kasszarobbantó sikerkönyv, egy-két fantasy meg életrajz, és az új Murakami még ide is beférkőzik, de a választék nagy (nagyon nagy) részét a „hátsó helyiség” ősöreg kötetei teszik ki – melyeket az egyszeri éjszakai eladónak még csak kézbe fogni sem szabad, nemhogy eladni. Azokhoz csak a boltba be-betérő törzstagok nyúlhatnak, akik meghatározott rend szerint tanulmányozzák eme köteteket.

Nem csoda, hogy Clay azt hiszi, minimum egy drogcsempész-hálózat, de leginkább egy titkos szekta közepébe csöppent. S milyen igaza van! És mert a gyerekkori fantasy-rajongás sosem múlik el nyomtalanul (legyen aztán bármekkora kocka az ember), igazán nincs más választása, mint kibogozni a szálakat és megfejteni a könyvesbolt rejtélyét. Ebben segítségére van hűséges MacBookja, no meg lakótársa, az ILM-nél dolgozó modellépítő Mat, legjobb barátja, a startup-milliomos – egyben gyerekkori harcostárs – Neel és a Google-nál dolgozó barátnője, Kat. Akik, miután Clay a Google közreműködésével felfedi az „alapító rejtélyét”, ugranak, hogy elkísérjék a hőst New York-i kirándulására, és vérbeli kalandregény-szereplőkhöz illően kövessenek, megfigyeljenek, megmenekítsenek, titkos pincékbe ereszkedjenek, és legyőzzék a szekta élén álló gonoszt.

Mert amit olvasunk, az egy vérbeli kalandregény, nagyon mai köntösben, divatos googlerek és kevésbé divatos könyvmolyok közé helyezve. Egy titkos társaság, mely fél évezrede egy könyv megfejtésén dolgozik, szigorú szabályokkal, elkötelezett olvasókkal és írókkal – akik egy ponton maguk is „beköttetnek”, további rejtélyeket hagyva maguk után – és egy kupac programozó zseni, akik nem tesznek le arról az elképzelésről, hogy a Google teljes erőforrásaival három másodperc alatt bármilyen kód feltörhető. Ha a guglinak nem sikerül, nincs is ott kód – s mehet a levesbe fél évszázad lelkes kódfejtése. Ám nem eszik olyan forrón a kását! Elkötelezett könyvmoly barátaink ugyanis minden eszközt bevetnek, hogy bebizonyítsák, az emberi elme leleményessége még mindig túlmutat a technikán.

Túl azon, hogy minden könyvmoly számára álomregény ez, titokzatos könyvesbolttal, hóbortos könyvesboltossal, földalatti olvasóteremmel, taláros kódfejtőkkel, akik szent ereklyeként tekintenek könyveikre, egyúttal rém ironikus és szerethető ütköztetése két gondolkodásmódnak. Könyvmolyok vs. googlerek – szerencsére az „eredmény” lényegtelen, lévén valahol félúton egyértelművé válik, hogy meccs helyett jobb móka egy csapatban játszani, és kiegészíteni egymást. És még a Kindle-re is lehet szövetet húzni. Az örök élet titka meg lehet, hogy elfér egy egyszerű betűsorban – nézőpont kérdése…

Olyan ez a könyv, mint egy gyerekkori kaland, kicsit felturbózva, vagy mint egy profin megcsinált, ám blőd hollywoodi kalandfilm: egy percig sem kell komolyan venni, viszont nagyon jól lehet szórakozni közben és két falás popcorn között némi hasznos tudás is a fejünkbe férkőzhet. Imádtam, mert kikapcsolt – és most pont erre volt szükségem. Semmi komoly, köszönöm szépen, csak egy kis felhőtlen szórakozás, az viszont teljesen komolyan véve. S közben mi tagadás, tiszta szívvel drukkoltam az igazi béta-hím Clay-nek hogy fejtse meg a titkot és vigye el a jó nőt, mert a sok hipermenő kocka között naná hogy a lúzer könyvesboltoshoz húz a szívem; és nem egyszer elszörnyedtem az ízig-vérig googler Kat eszmefuttatásain örök életről, fejlefagyasztásról, kutatási programokról. Mert bár a poros antikváriumok hangulatától a hideg futkos a hátamon, én azért a lelkem mélyén ódivatú könyvmoly maradtam. Mondjuk egy Kindle azért klassz lenne…

Kiadó: Gabo

Fordító: Bori Erzsébet