Nick Apleton egy jellegzetes
Régi, úgymond „a” hétköznapi ember, elfuserált élettel, feleséggel, fiúval –
esélye sincs kitörnie a maga életre szóló kalickájából, a gumihornyolás
öröklött mesterségének továbbörökítéséből. Willis Gram az éppen aktuális „választott
diktátor”, a regényvilág beteg demokráciaparódiájában a Régiektől evolúciós
szinten különböző hatalmi két-pólus, a Szokatlanok és Újak elitvilágának tagja.
Ennek a két embernek esélye sincs találkozni – hacsak Appleton (száma: A
3XX24J) hétköznapisága akkora méreteket nem ölt, hogy ő lesz a minta: a KBSz
szuperszámítógépei szerint a Régiember reakció-prototípusa. Hiszen ez esetben
találkozniuk kell. Az csak hab a tortán, hogy mind a ketten ugyanabba a lányba
lesznek szerelmesek. Szerelmük tárgya, a paranoid és frigid Lolitaként világba
létező, a saját robotpilótája által vezetett Charley Boyer mellesleg tagja
annak a Cordonita közösségnek, amely kormányellenes Régi Propagandát terjeszt, s
amelynek úgy hatmillió hívét zárta eddig a KBSz
lágerbe. E (hármas) találkozás a korszak legnagyobb válsága idején
történik, mikor is a legendás szökevény, Thors Provoni végre életjelet ad
magáról, a galaxis mélyéről hozva a segítséget a Régieknek az Újak és
Szokatlanok ellen, a Frolix-8 küldötte, a minden szempontból felettünk álló
alien személyében.
Elsőre túl sok ez a sokfelé ágazó
tartalom egy alig több mint kétszáz oldalas regénynek, ennyi belehúzott
tartalomhoz túl karcsú a terjedelem – ráadásul körüllengi valamiféle
hálószoba-méretű kamarajelleg az egészet, nem érezni a világokat felforgató, a
tömegek életére hatással levő események súlyát. Maga Dick is összeférceltnek,
összecsapottnak érezte, s bizony nem egy eleme valóban a sajátos írói
fantáziauniverzum ötletraktárának polcairól kerül elő: prekogok, telepaták, a
demokráciának álcázott diktatúra, a sorsokat eldöntő intelligenciatesztek, az
ember evolúciós továbbszökdécselése, a Roger-pontok az Újak agyán, a
neurologika – a megszokott írói férc-alapanyag újbóli elénk ömlése a szokottnál
kevésbé képez koherens világot, a látomások mesterétől ez egy meglehetősen
gyenge vízió. Viszont a szokásosnál akciódúsabb cselekmény mégiscsak
átzötyögteti a könyvet a kitalált jövő egyenetlen macskakövein egyfajta őrült katarzisig.
Hiszen most is gondolatokkal teli játékot játszik velünk az író, csak mindez
nem áll össze a tőle elvárt egységes látvánnyá.
Hogyne lenne gondolatokkal teli
játék – a „személyes ellenpólusok”: a Vezér és a Nép találkozása; az „evolúciós
übermensch” demokrácia-paródiája; a nőben megtestesülő paranoia és a szerelem e
paranoiába; a legális drogok által élénkített-szedált s eközben a tiltott
alkoholra ácsingózó függők világa; a sajátos alien-inváziós variáció;
mondhatni, a szokásos Dick-i „felvetett kérdések” most is a maguk őrült
viszonyrendszerében „valódiak”. Valójában az sem zavaró, hogy e kérdésekből nem
egy önálló kötetet kapott az életműben, hogy ami ott vezérfonal volt, az itt
csak kulissza. Hiszen a felsejlő válaszok szintjén az író azért mindig odébb
csalja annyival a mondanivalóját, hogy a már olvasott válasz újabb
variációjának hassanak a felvetései.
Hogy illusztráljam is mire
gondolok: a Dick-i életmű számtalan aspektusból tárja fel az emberi elme
lehetséges defektusait, de a regényeiben rendre visszatérő „ugyanazt” mindig
egy kicsit másképp. A Frolix-8 küldötte egyik vezérszólamában maga az evolúciós
fejlődés lehetősége is egyfajta őrületként jelentkezik: az Újak neurologikája
kvázi hasznos „evolúciós defekt”, akárcsak a Szokatlanok telepátiája,
prekogníciója, stb. Az alien „ajándéka” az emberiség felsőbbrendűinek voltaképp
a frolixiak paranoid reakciója, rettegés az emberiségben rejlő expanzív
potenciáltól; tehát valójában az őrület válasza az őrületre. De miközben lezár
egy utat, megnyit egy másikat – természetesen egy másik őrületét. A szerző
sokkal jobb könyvei is ritkán adtak ennyi megdöbbentő továbbgondolnivalót - ennek
erős kényszerét rejti ugyanis Phillip K. Dick regény-univerzumának talán
legihletettebb befejező fejezete. Érdemes miatta az egészet elolvasni.
Kiadó: Agave
Fordította: Pék Zoltán
Korábbi kommentek:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése