Miután
a Bérgyilkos sorozat már régen a végéhez ért, és augusztusban megjelent
a Bernie Rhodenbarr-sorozat utolsó kötete is, a magyar Lawrence
Block-rajongóknak egyedül Matt Scudder maradt. A alkoholista
magánnyomozó történeteiből még hátra van jó néhány kötet, nem kell hát
attól félnünk, hogy teljesen Block nélkül maradunk, és persze
reménykedhetünk abban, hogy az Agave a nagy népszerűségre való
tekintettel bevállal még egy sorozatot az írótól. Addig is olvassuk a
legfrissebb, Hosszú út a sírkertbe című Scudder-kötetet.
A
sorozat nyolcadik része némileg eltér az előző történetektől, Scudder
ezúttal nem egy rejtélyes gyilkos és/vagy gonosztevő után nyomoz, hanem
menekül, és próbálja menteni saját és barátnője bőrét. Az üldözőből
tehát üldözött lesz, a magánnyomozóból egy gátlástalan gyilkos
pszichopata prédája, aki rácáfol minden klisére a kemény,
rendíthetetlen, faarcú krimihősökről. Ráadásul a történet gyökerei a
messzi múltba nyúlnak, még abba az időbe, amikor Scudder a rendőrség
kötelékében szolgált, és nem éppen szabályos módon ítéltetett el egy
pszichopatát.
Blocknak
különleges érzéke van ahhoz, hogy megszerettesse velünk a morálisan nem
épp a helyzet magaslatán álló hőseit, gondoljunk csak Bernie-re, az
imádnivaló betörőre, vagy Kellerre, a szimpatikus bérgyilkosra, de
Scudder sem épp a becsület mintaképe. Aki New York legaljasabb utcáin
akar életben maradni, mint zsaru, vagy épp mint magánnyomozó, annak nem
is maradhat tiszta a keze, azonban vannak dolgok, amiktől azért még a
leggátlástalanabb rendőrök is óvakodnak. Ilyen a bizonyítékhamisítás,
vagy a hamis tanúzás. Scudder mindkettőt elkövette, hogy rács mögé
juttassa azt a James Leo Motley-t, aki zsarolta és megerőszakolta
barátnőjét, a nem épp feddhetetlen erkölcsű Elaine-t. Motley tizenkét év
után szabadul, és bosszúhadjáratot indít Scudder és a női ellen.
Igazi
pszichopatával van dolgunk, aki élvezetből gyilkol, és előtte jól
megkínozza áldozatait. Rettegnek is tőle rendesen, de ki tudja miért, ez
a rettegés valahogy nem hatol át a könyv lapjain. Annak ellenére, hogy a
regény izgalmas, és Motley valóban félelmetesen van ábrázolva, nem
éreztem azt olvasás közben, hogy megelevenedik és valódi rettegést
ébreszt bennem, csak egy jól megrajzolt gonosztevő volt. Az ajánlások a
legemlékezetesebb Scudder-ellenfelet ígérik, és elviselhetetlenül
feszült párharcot, ám én bevallom, nem éreztem Motley-t olyan
különlegesnek. Ettől eltekintve feszes és izgalmas volt a történet,
néhány igazán gyomorforgató gyilkosságnak is tanúi lehettünk, mégis
hiányzott valami.
Amiben
viszont még mindig páratlan Block, az a jellemábrázolás. Krimiben tán
nem is olvastam még hozzá hasonlót. Scudder, aki két résszel ezelőtt
hagyta abba a piálást, ebben a részben is folyamatosan küzd az alkohol
utáni vággyal, AA-gyűlésekre jár, rengeteget elmélkedik szétcsúszott
életén, és többször is a határára kerül annak, hogy visszacsússzon abba a
fertőbe, amiből épp kifelé igyekszik. Normális emberi kapcsolatai még
mindig alig vannak, az előző részben megismert bűnöző, Mickey Ballou és a
régről ismert prosti, Elaine áll hozzá a legközelebb. Ahogy meg is
jegyzi, ez sokat elárul róla. Még mindig hajlamos belekötni az utcán
ismeretlenekbe, szétveri a hangosan zenét hallgató idiótákat, csak hogy
levezesse valahogy azt a feszültséget, amit üldözőjével szembeni
tehetetlensége gerjeszt benne.
Kívülről
ismeri a New York-i utcákat, gengsztereket, bárokat és éttermeket,
mindig tudja, kivel kell beszélnie, kit kell megkennie ahhoz, hogy
elérje amit akar, csak épp azt nem tudja, hogyan győzze le saját
függőségeit és berögződéseit. Sokan és sokszor kiemelték már, hogy
Scudder a krimiirodalom egyetlen olyan visszatérő hőse, aki komoly
jellemfejlődésen esik át, ennek első lépéseit olvashatjuk ebben a
kötetben is. Jó úton jár, de még nagyon az elején, és sok akadály van
előtte. Kíváncsi vagyok, mit hoznak a folytatások.
Kiadó: Agave
Fordította: Varga Bálint
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése