Adaptáció

Egy film arról, hogy egy pasi forgatókönyvet ír arról, hogy hogyan nem tud forgatókönyvet írni egy rábízott regényből, melyet egy újságírónő írt, aki beleszeretett az orchideatolvajba, akiről riportot kellett írnia. Zavaros? Hát, kicsit a film is az. Ennek ellenére az egyik legizgalmasabb film, amit az utóbbi időben láttam.

Charlie Kaufmant A John Malkovich menet sikere után zseninek kiáltották ki, és rábízták Az orchideatolvaj című könyv filmre adaptálását. Az Adaptáció arról szól, hogyan (nem) küzdött meg ez a kicsit elborult agyú művészfilmes forgatókönyvíró a rábízott alapanyaggal és a stúdió elvárásaival. Ennek megfelelően kapunk jó sok Hollywood-kritikát, a popularitás és a művészet szembeállítását, alkotói válságot, gyorstalpaló forgatókönyvíró-tanfolyamot. Kaufman kitalált ikertestvére, Donald, aki szintén forgatókönyíró, a populárisabb fajtából, aki sikeres, ámde ostoba filmeket ír, a Hollywoodba vetett művész tudathasadását szimbolizálja, és ezzel a film egyik legnagyobb poénforrásává válik. A szerencsétlen, életképtelen, elszállt művész és a kicsit agyatlan, ám sikeres iparos közt meglévő ellentét mozgatja a filmet.

Ehhez jön maga a „sztori”, az orchideatolvaj és az újságírónő története. A férfi mániákusan rajong az orchideákért, szerelmes beléjük, csak értük él. A nő, akinek az lenne a feladata, hogy riportot írjon a férfiról, tudatosan, leszabályozottan éli életét, épp ezért nem képes megérteni az orchideatolvajt. Az ő kettőjük ellentétéről szól a könyv, és arról, hogy a nő szenvedélyesen vágyik megérteni, mi hajtja ezt az embert, de nem tudja. Ez valóban nem jó alapanyag egy filmhez.

Itt lép a képbe Donald Kaufman, hogy a gyorstalpalón tanult bombabiztos ötleteivel felturbózza testvére forgatókönyvét. Így lesz a megszállott orchideatolvaj történetéből drogos-gyilkosos akciófilm, így arat diadalt Hollywood a művészek fölött. Vagy mégsem, hiszen az a film nem készült el, elkészült helyette ez.

Aki egy kicsit is nyitott az intellektuális, összetett, filmes utalásokkal jól telirakott, Hollywoodot és a művészlétet vizslató filmek iránt, és nem zavarja, hogy a végeredmény kicsit zavaros, annak mindenképpen ajánlom! Nem egy könnyed, populáris szórakozás, és kifejezetten olyan film, aminek minden egyes kockáját nézni kell, nem lehet közben enni, beszélgetni, kimenni a konyhába, miegymás. Igazi intelligens szórakozás, kicsit nézőt próbáló, de megéri megnézni!