Fa Nándor: Magad, uram

Aki régebb óta követ bennünket, az tudja, gyerekkorom idejében teljes szerelemmel csüngtem a tengerésztörténeteken - olyannyira, hogy hajózási szakközépiskolába írattattam magam, én, a duci könyvmoly. Ez egyszerre volt komoly hiba és óriási szerencse (így, utólag...); óriási vargabetűvel talált rám így az igazi szerelem: a betűk egymás mellé fűzésének öröme, de legalább arra a puha testbe csomagolt kamaszra rakódott némi élet. Nem hajóztam a kötelező nyári gyakorlatokon túl - de tény, egész életemben óriási nosztalgiával figyeltem mindent, ami hajózási vonatkozásban csak történt ebben az álomtalanul tengermentes kis hazában. Hogyne lettem volna szívből szerelmes az első kósza hírektől Fa Nándor, meg Gál József tervébe - az ötletükbe, hogy nekivágnak egy kis (világkerülésre éppen alkalmas) tökhéjjal, egy kilenc méteres balatoni túrahajóval az óceánoknak! Azóta is (amennyire csak időm engedte) követtem a történetüket...

Főleg Nándiét, s nemcsak azért, mert ő látszott jobban. Nekem életre szóló leckét adott A Szent Jupát 700 napja minden mondatával, a nyilatkozataival, a hozzáállásával - egyszerűen ráébredhettem, milyen szikár, pontos, olykor kíméletlen tettre készség kell egy ilyen kalandhoz. Mennyire fontos számítás, tanulás, érzék, kézügyesség - s mennyivel fontosabb, amire ezek ráülhetnek: a motiváltság, az eltökéltség, az önbizalom, a hit! Ezek együtt tűnhetnek önhittségnek, a hordozója lehet nehéz ember - számos példa van rá. Talán ezért nőtt az extrém tengeri kihívások hőse ennyire a szívemhez - mert ezzel az alkattal is megmaradt megszólítható, kíváncsi embernek, aki a maga tartását soha nem feszítette keresztként másokra. Annyira pontosan láttatja önmagát - vállalva a korlátait is, nem büszkén, nem szégyenkezve: úgy, ahogyan vannak -, hogy egy pillanatig nem zavar, ha adott esetben valamit másként látunk. Valahol süt belőle, hogy ami első pillanatra meztelen önmegvalósításnak tűnik - versenyezni a világ legextrémebb magányos földkerülő versenyén, például - az egyben a belátása: ő így tud legjobban a világhoz tenni. Ő így tudja a legtöbbet emberként a világhoz tenni. Példaként. Kimondom: Fa Nándor így tehette a legtöbbet ember mivoltunkhoz, hogy példaképpé vált.

A Szent Jupát - a kormánynál Gál Józseffel

Úgyhogy nagy örömmel vártam, hogy végre kézbe kaparintsam a könyvét, a Magad uram kötetét - valójában nem is igazán kíváncsian (valami újra, eddig titkolt részletre, bennfentességre éhesen), inkább hogy újra megmerüljek ebben a józan, hátsó szándékoktól mentes, kimért, de nem lélek nélküli hangban. Ami távol áll tőlem - de pontosan tudom amúgy, mekkora érték, hogy létezik. Értsétek meg: ez a cselekvő ember hangja, amikor kénytelen szavakba önteni, amit szíve szerint inkább egy hajó formájába, a veretek elhelyezésébe, árboc és vitorlák  megtervezésébe (vagy akár egy ügyibe valóbb kikötői műtárgy szerkesztésébe és kivitelezésébe) fektetne. Ez Kopp Sanyi műszerész (és ezermester) egykori cimborám és túratársam hangja, Vidákovich Pisti, a bicikliszerelő (és ezermester) szívbéli barátom hangja. Szükségem van ezekre a józan emberekre, ők a horgonyaim - mindig rácsodálkozom, alkalmanként mennyire pontos, praktikus nézetét kapom tőlük a világnak, amit én egyszerűen (mindent máshonnan nézve, mint ők) nélkülük észre se vennék.

Az Alba Regia

Persze rengeteg új, eddig szóba nem került részletre derül fény a pályarajzban, amit fejezetenként a legutóbbi (utolsó...) versenynapló részleteivel alapozva vezet elénk a szerző. Nagy szeretettel olvastam a gyermekkora eddig ismeretlen történeteit, mert számos íze az én gyermekkorom is megidézte. Az a köztünk lévő 15 év sokat számít - Nándi szüleinek rajzában én pázmándi nagyszüleimre ismertem, ugyanarra a puritán emberi tartásra... Gyerekkorom pázmándi nyarai sok szempontból alig különböztek a fehérvári libalegelőn elfocizott idők rajzától. Az ifjúkor, a sportra találás, a kamaszkor történetei közül is akad, amiről Nándi itt mesél először. De erős izgalommal onnan követtem igazán a könyvet, amikor 1988-tól elindul a hajótervező- és építő, s az óceáni szólóvitorlázó karrier.

Horn fok, dőlésszög... (K&H Matáv - ex Alba Regia)

Valahol sehol eddig nem vált ennyire világossá a számomra, mennyire lehetetlen szituációkba sodorta a hősöm a hazaszeretete. Nándi mindig is innen, itthonról akart óceáni szólóvitorlázó és élvonalbeli versenyző lenni (nincs ennél ékesebb bizonyíték, mint az utolsó hajónév-választása: Spirit of Hungary). A vitorlázás elitjébe szó szerint berobbant - nemigen hívhatjuk másként az Alba Regiával (az első saját maga által tervezett 60 lábas versenyhajóval) első óceánkerülő versenyként 1991-92-ben teljesített BOC Challenge után az 1992-93-as Vendée Globe-on elért ötödik helyezését... Hiszen az egész hajóját annyiból kellett kihoznia, mint amennyibe a versenytársain kb. az árboc került, és ezzel a szinte sufniban épített, de elképesztően innovatív hajóval futott egy durva tíznapos sebességrekordot a BOC Challenge-en, és ért célba ötödikként a legnehezebb, megállás nélküli, magányos hajósoknak kiírt versenyen, úgy, hogy folyamatosan szerelnie kellett... Itthonról, itthoni (olykor igen link) szponzorokkal és jóformán sajátkezűleg építve készült a Budapest is, a '96-97-es verseny hajója is... Az a szerencsétlenség-sorozat, ami a felkészülés során s a versenyen is kísérte Nándit, szerintem bárkinek elvette volna a teljes életkedvét - versenytárssal való vétlen ütközés a verseny előtt, a kidaruzás közben tőkesúlyra ejtés, s az utolsó rajt-kísérletkor (mikor már jelentős hátránnyal eredt volna a többiek után) egy sokezer tonnás, szabálytalanul hajózó kereskedelmi hajó által való, csaknem végzetes legázoltatás...

Spirit of Hungary (a startnál)

Nándi abbahagyta akkor. Én úgy érzem. És hazajött. Maradhatott volna Franciaországban, hajót tervezni, építeni - ő azt akarta, itthon nőjenek fel a gyerekei. Úgyhogy hazajött, a maga lábára állt, kikötői berendezéseket, kikötőműveket építő cég alapításába fogott, mert úgy látta, ebben vagyunk a leginkább elmaradva (másfelől: meglátta ebben a piaci rést... milyen korrekt józansággal beszél erről is...). Alapított egy új balatoni hajóosztályt, egyszemélyes Balaton-kerülő versenyt szervezett... Talán soha nem száll újra versenybe, ha nincs az amcsi jelzálogpiaci válság, s az azt követő pénzügyi összecsuklás világszerte. Erről sem olvastam ennyire szűkszavú, mégis pontos összefoglalót olyan túl sokat... Az elfogyó üzleti levegőben hozta meg a döntést: újra elindul. Kemény ügy ez. Hat éves folyamatos program vette kezdetét, a hajó megtervezésével és megépítésével, szponzorok felhajtásával, a hajó bevitorlázásával különböző versenyeken... hogy minden készen álljon 2016-ra. És megint vesszőfutássá lett az amúgy is feszített, s megint itthonról, megint pénzszűkében, számos okból ellenszélben levezényelt program...

A mezőny a déli Csendes-Óceánon (Nándié a világoskék hajócska)

Conrad Colman árboc-vesztés után,
a maga építette szükség-vitorlázattal

Ezt nem mesélem el, tessék elolvasni... Tessék utánaolvasni a versenytársaknak, például Conrad Colman befutójának, árbocvesztés után, szükségvitorlázattal... Ez a verseny eszi a hajót, az embert... Egy igen markáns, tényleg példaértékű pályára került fel 2017-ben, a befutóval a korona. Ebben a sajnos zsigeri gyűlöletekig megosztott közegben, ami jelenleg a hazánk, csoda lett volna, ha nem kezdik ki Fa Nándit bizonyos döntéseiért vitorlázó és egyéb körökben - s talán kevesebb reflektorfény is esett rá, mint amennyit megérdemelt volna. A verseny legidősebb résztvevőjeként, 64 évesen 93 nap alatt hazahozta a hajót, ötödször is megkerülve a világ legnehezebben hajózható szegletét, a Horn-fokot, a folyamatosan viharos Déli Óceánokon, a verseny útvonalán gyakorlatilag az Antarktisz körül hajózva végül befutott a nyolcadik helyre - úgy, hogy a versenytársak és hajóik kvalitásait ismerve legjobb esetben (ha mindenki beér, s úgy futhat, ahogy szeretné) a 14-18. helyre lett volna predesztinálva a hajójával... Olykor azért tisztelem leginkább, ahogy ezek után belátta: neki az óceánokon ennyi volt.

Nekem Fa Nándor az egyik hősöm. Lehet, nem mindent gondolok úgy, ahogy ő. De a magam szenvedélyeit az övére emlékeztető odaadással szeretném művelni. Mert abban egyetértek vele, hogy csak így érdemes.