2009. szeptember 22., kedd

Philippa Gregory: A királynő bolondja

Úgy tűnik, a Tudor-kori Anglia kimeríthetetlen kincseskamrát jelent a romantikus történelmi regények íróinak, köztük Phillipa Gregory-nak. Miután A másik Boleyn lányban és A Boleyn örökségben kivégezte VIII. Henrik hat feleségénak történetét, A királynő bolondja című könyvében Henrik örököseivel folytatja. A rettegett király halála után Jane Seymour fia, a gyenge egészségű, még gyermek Edward követi atyját a trónon, akinek uralkodását beárnyékolja a két nővére körül szövődő összeesküvések sora. Az ő udvarába érkezik a fiatal zsidó lány, Hanna Verde, akinek jövőbe látó képességét véletlenül fedezi fel a birodalom legfontosabb emberének fia, Robert Dudley, és akinek innentől kezdve esélye sincs kivonni magát az udvari intrikák alól.

Hanna és apja, a könyvárus súlyos titkot őriznek. Menekülő zsidók ők, akik fél Európát átutazták, hogy a protestáns Angliában menedéket találjanak, és titokban gyakorolhassák hitüket. Hanna, akit időnként látomások kínoznak, fiúnak öltözött szent bolondként kerül a király udvarába, ahonnan aztán, a király állapotának rosszabbra fordultával Mária hercegnőhöz küldik kémkedni. Mária kitaszítottként él, csekély udvartartással és csekély jövedelemmel, de büszkén, hűen hitéhez és anyja, Aragóniai Katalin örökségéhez. Hannát elbűvöli a már nem fiatal, ám lenyűgöző egyéniségű hercegnő, szinte anyjaként szereti. Öccse halála után Mária a trón jogos várományosa, ám a főurak úton-útfélen szőtt összeesküvései folytán csak kitérőkkel és komoly harcok árán jut hozzá jogos örökségéhez. Örökségéhez, melyet már uralkodása első napjától beárnyékolnak a húga, Erzsébet körül szerveződő összeesküvések.

Erzsébet, Henrik és Boleyn Anna lánya mindenben ellentéte Máriának. Fiatal, gyönyörű és gátlástalan, semmilyen eszköztől nem riad vissza annak érdekében, hogy megszerezze apja trónját. Tán nem tudatosan, de Máriához hasonlóan ő is az anyja által kitaposott ösvényt követi. Akárcsak Boleyn Anna, mindent kockára tesz, mindent feláldoz és semmit sem tisztel azért, hogy hatalomra tegyen szert. Akárcsak anyját, őt is imádják, istenítik, vagy gyűlölik és cafkának tartják. Ellentmondásos személyiség, erkölcstelen, hataloméhes, ugyanakkor okos, művelt, és nyitott a tudományra.

Mária Erzsébethez küldi kémkedni Hannát, ugyanúgy, ahogy korábban hozzá küldték. Hanna, aki anyjaként szereti Mária királynőt, Erzsébetet nőként csodálja. A két versengő nővér közt őrlődő fiatal lány nagyon jól szimbolizálja, milyen lehetett Anglia akkoriban, amikor Henrik két lánya versengett a trónért. Hanna mindkettőjüket szereti, mindkettőt csodálja, ám mindkettőnek látja a hibáit, és azzal is tisztában van, hogy mindketten gondolkodás nélkül feláldoznák őt céljaik érdekében. Sajnos az volt az érzésem olvasás közben, hogy Hanna Verde szerepe valóban nem több, mint hogy illusztrálja, miként vívódott Anglia két nővér között. Noha ő a könyv főszereplője, sokkal súlytalanabb, mint a körülötte felsorakozó mellékszereplők sokasága, és őszintén szólva, cseppet sem sikerült felkelteni az érdeklődésem Hanna sorsa iránt. Pedig lehetett volna belőle érdekes történetet kerekíteni, a középkori zsidók élete az inkvizíciótól terhes évszázadokban, egy kislány menekülése, aki anyja korai máglyahalála után fiúnak öltözve menekül apjával, egy fiatal, öntudatos nő története, aki felrúgja érdekházasságát, hogy aztán elveszítve férjét, szeressen bele, mind olyan történetszálak, amik érdekesek is lehetnének, itt mégsem azok.

Mondhatnám, hogy a két óriás között Hanna igencsak eltörpül. Nem sikerült megszerettetnie velem az írónőnek, és épp ezért nem érdekelt az élete. Sokkal érdekesebb volt, hogyan vált a jóságos, kedves, körülrajongott Mária hercegnőből Véres Mária, hogyan jutott el ez a nő addig, hogy szeretett országára szabadítsa az inkvizíciót, hogyan lelt szerelemre, és veszítette el azt, épp Erzsébet szorgos közreműködésével. Újra megelevenedett ellőttem Aragóniai Katalin és Boleyn Anna párharca Henrikért, csakhogy itt a két nővér között már nem egy férfi szerelme volt a tét, hanem egy egész ország, és ezrek élete. A két nővér közül Erzsébet áll közelebb hozzám, sajnos már Boleyn Annának is nagy rajongója voltam. Kár lenne tagadni, hogy az egész történetfolyamban ők ketten a legérdekesebb személyiségek, igazából sajnálom, hogy Philippa Gregory nem Erzsébetet állította könyve középpontjába. Úgy jóval érdekesebb lehetett volna, így viszont csak egy súlytalan folytatás az amúgy szerintem remek A másik Boleyn lányhoz. 


Kiadó: Palatinus
 

Nincsenek megjegyzések :

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...