2009. szeptember 22., kedd

Libba Bray: Rettentő gyönyörűség

Gemma Doyle Indiában él családjával, valamikor az 1800-as évek végén. 16 éves, lázad minden ellen, ami körülveszi, a csak levelekből és pletykákból ismert Angliába vágyik, fényűző társasági eseményekre, ruhákra, udvarlókra, és haragszik az egész világra, amiért anyja nem engedi Londonba. Épp Gemma 16. születésnapján azonban édesanyját meggyilkolják, Gemma pedig addig soha nem tapasztalt, riasztó látomást él át. Élete egy csapásra fenekestül felfordul. A család Angliába költözik, ahol a Gemma nevelésével elégedetlen nagyanyja egy leánynevelő intézetbe íratja unokáját, édesapja belerokkan felesége elvesztésébe, bátyja pedig csak saját előrejutásával törődik. Gemma magára marad, egy számára ismeretlen világban. Egyedül kell megbirkóznia anyja elvesztésével, bűntudatával, látomásaival és a Spence lányakadémia növendékeivel.

Nagyon érdekes a könyv stílusa, egyfelől romantikus lányregény, másfelől misztikus thriller, olyan átható kísérteties hangvétellel, mint a korabeli viktoriánus rémregényeké. Nem egyszer a frászt hozta rám, ugyanakkor az első perctől magával ragadott. A Spence légköre, a maga fojtogató szabályaival, mélyben rejtőző titkaival, leégett keleti szárnyával ideális háttér egy kísértethistóriához. A bentlakásos iskolák világát mindig is rejtélyek vették körül, nincs ez másként itt sem. Elfeledett titkok, eltűnt fényképek, furcsa beavatási rítusok, zsarnokoskodó lányklikkek, a hagyományhoz végletekig ragaszkodó és azt feszegető tanárok mind szerepet kapnak a regényben.
Gemma, mint minden új lány, küzd a beilleszkedéssel, próbálja elfogadtatni magát a befolyásos lányokkal, felkarolja a kiközösítetteket, és próbálja megfejteni, hogy hova vezetnek látomásai. Látomásai, melyek furcsa módon épp az iskolában erősödnek fel, és olyan helyre vezetnek, amelyről álmodni sem mert. Miután talál egy titokzatos naplót, melyből fény derül egy régi tragédiára, Gemma és új barátai, a kitaszított, szegény Ann, a gyönyörű Pippa és a manipulatív Felicity belekezdenek egy olyan játékba, amely végzetessé válik számukra. Életre hívnak egy szunnyadó erőt, felélesztik a Rendet, és átlépnek a Birodalmakba, ahol mindnyájan megkapják, amire legjobban vágynak. Ann felszínre hozza tehetségét, Pippa romantikus szerelemre lel, Felicity hatalmat kap, Gemma pedig találkozik anyjával. Anyjával, akiről kiderül, maga is a Rend tagja volt, és súlyos titkokat hordoz. Azonban újonnan felfedezett hatalmukkal nem bánnak bölcsen, minden figyelmeztetés ellenére áthozzák a varázslatot saját világukba, amiért súlyos árat kell fizetniük.

Csodálatosan szép képekkel írja le az írónő a Birodalmakat, a varázslatot, a csodákat, melyeket a lányok látnak, ám ez nem feledteti a háttér kidolgozatlanságát. Nem állítanám, hogy sikerült megértenem, hogy mire is törekszik ez a Rend, ki vagy mi a titokzatos Raksana, és mi kéne hogy legyen a céljuk a továbbiakban. Remélem, a folytatásban mindez kiderül, és jobban megismerjük magát a varázslatot, mert ígéretesnek tűnt.

Ezzel szemben az iskola hangulata, a lányok alakja és a köztük lévő viszonyok hihetetlenül jól sikerültek. Pippa, a gyönyörű, felszínes lány, akit családja érdekházasságba kényszerítene, ő viszont romantikára vágyik, hogy végre önmagáért szeressék, ne a szépségéért, Felicity, aki gazdag, híres családból származik, ám titkokkal terhelt a múltja, és arra vágyik, hogy hatalma legyen mások felett, Ann, a szegény sorsú, ösztöndíjas növendék, aki saját lábára akar állni, és Gemma, az okos, megismerésre vágyó lány mind nagyon jól eltalált karakterek, akik bármilyen korban megállnának a lábukon. Vagy akár Miss Moore, a haladó szellemű tanerő, aki olyan örök művészeti értékekkel, filozófiával, irodalommal ismerteti meg a lányokat, amik tiltottnak minősülnek az iskolában, mégis többet tanulnak belőlük önmagukról, mint a tananyagból.

Miss Moore az, aki mintát ad a lányoknak, aki puszta létével és szavaival arra biztatja őket, hogy gondolkodjanak, hogy legyenek többek, mint puszta bábok a családjuk, a társadalom kezében. A viktoriánus korban eretneknek számító gondolat, hogy a fiatal lányok gondolkodjanak, eszmét cseréljenek, lássanak túl a csipkék és bálok világán, végig központi szerepet kap a regényben. Gemmát és társait a kor elvárásainak megfelelően gúzsban tartanák, elnyomnák, ostoba feleségeket csinálnának belőlük. Ahogy a négy lány felfedezi a varázslatot, a hatalmat a Birodalmakban, ugyanúgy fedezik fel a nőiségüket, a női hatalmat a saját világukban, és mernek szembemenni a sorsukkal.

Kíváncsi vagyok a folytatásra, hogy vajon megtudunk-e többet a Birodalmakról, a Rendről, vagy inkább a lányok hétköznapi élete kerül előtérbe. Ha az írónő nem enged a színvonalból, és jobban megismerteti velünk a varázslatot, nagyon fogom szeretni ezt a sorozatot. 

Kiadó: Könyvmolyképző 

Korábbi kommentek:

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...