Gemma
Doyle Indiában él családjával, valamikor az 1800-as évek végén. 16
éves, lázad minden ellen, ami körülveszi, a csak levelekből és
pletykákból ismert Angliába vágyik, fényűző társasági eseményekre,
ruhákra, udvarlókra, és haragszik az egész világra, amiért anyja nem
engedi Londonba. Épp Gemma 16. születésnapján azonban édesanyját
meggyilkolják, Gemma pedig addig soha nem tapasztalt, riasztó látomást
él át. Élete egy csapásra fenekestül felfordul. A család Angliába
költözik, ahol a Gemma nevelésével elégedetlen nagyanyja egy leánynevelő
intézetbe íratja unokáját, édesapja belerokkan felesége elvesztésébe,
bátyja pedig csak saját előrejutásával törődik. Gemma magára marad, egy
számára ismeretlen világban. Egyedül kell megbirkóznia anyja
elvesztésével, bűntudatával, látomásaival és a Spence lányakadémia
növendékeivel.
Nagyon
érdekes a könyv stílusa, egyfelől romantikus lányregény, másfelől
misztikus thriller, olyan átható kísérteties hangvétellel, mint a
korabeli viktoriánus rémregényeké. Nem egyszer a frászt hozta rám,
ugyanakkor az első perctől magával ragadott. A Spence légköre, a maga
fojtogató szabályaival, mélyben rejtőző titkaival, leégett keleti
szárnyával ideális háttér egy kísértethistóriához. A bentlakásos iskolák
világát mindig is rejtélyek vették körül, nincs ez másként itt sem.
Elfeledett titkok, eltűnt fényképek, furcsa beavatási rítusok,
zsarnokoskodó lányklikkek, a hagyományhoz végletekig ragaszkodó és azt
feszegető tanárok mind szerepet kapnak a regényben.
Gemma,
mint minden új lány, küzd a beilleszkedéssel, próbálja elfogadtatni
magát a befolyásos lányokkal, felkarolja a kiközösítetteket, és próbálja
megfejteni, hogy hova vezetnek látomásai. Látomásai, melyek furcsa
módon épp az iskolában erősödnek fel, és olyan helyre vezetnek, amelyről
álmodni sem mert. Miután talál egy titokzatos naplót, melyből fény
derül egy régi tragédiára, Gemma és új barátai, a kitaszított, szegény
Ann, a gyönyörű Pippa és a manipulatív Felicity belekezdenek egy olyan
játékba, amely végzetessé válik számukra. Életre hívnak egy szunnyadó
erőt, felélesztik a Rendet, és átlépnek a Birodalmakba, ahol mindnyájan
megkapják, amire legjobban vágynak. Ann felszínre hozza tehetségét,
Pippa romantikus szerelemre lel, Felicity hatalmat kap, Gemma pedig
találkozik anyjával. Anyjával, akiről kiderül, maga is a Rend tagja
volt, és súlyos titkokat hordoz. Azonban újonnan felfedezett hatalmukkal
nem bánnak bölcsen, minden figyelmeztetés ellenére áthozzák a
varázslatot saját világukba, amiért súlyos árat kell fizetniük.
Csodálatosan
szép képekkel írja le az írónő a Birodalmakat, a varázslatot, a
csodákat, melyeket a lányok látnak, ám ez nem feledteti a háttér
kidolgozatlanságát. Nem állítanám, hogy sikerült megértenem, hogy mire
is törekszik ez a Rend, ki vagy mi a titokzatos Raksana, és mi kéne hogy
legyen a céljuk a továbbiakban. Remélem, a folytatásban mindez kiderül,
és jobban megismerjük magát a varázslatot, mert ígéretesnek tűnt.
Ezzel
szemben az iskola hangulata, a lányok alakja és a köztük lévő viszonyok
hihetetlenül jól sikerültek. Pippa, a gyönyörű, felszínes lány, akit
családja érdekházasságba kényszerítene, ő viszont romantikára vágyik,
hogy végre önmagáért szeressék, ne a szépségéért, Felicity, aki gazdag,
híres családból származik, ám titkokkal terhelt a múltja, és arra
vágyik, hogy hatalma legyen mások felett, Ann, a szegény sorsú,
ösztöndíjas növendék, aki saját lábára akar állni, és Gemma, az okos,
megismerésre vágyó lány mind nagyon jól eltalált karakterek, akik
bármilyen korban megállnának a lábukon. Vagy akár Miss Moore, a haladó
szellemű tanerő, aki olyan örök művészeti értékekkel, filozófiával,
irodalommal ismerteti meg a lányokat, amik tiltottnak minősülnek az
iskolában, mégis többet tanulnak belőlük önmagukról, mint a tananyagból.
Miss
Moore az, aki mintát ad a lányoknak, aki puszta létével és szavaival
arra biztatja őket, hogy gondolkodjanak, hogy legyenek többek, mint
puszta bábok a családjuk, a társadalom kezében. A viktoriánus korban
eretneknek számító gondolat, hogy a fiatal lányok gondolkodjanak, eszmét
cseréljenek, lássanak túl a csipkék és bálok világán, végig központi
szerepet kap a regényben. Gemmát és társait a kor elvárásainak
megfelelően gúzsban tartanák, elnyomnák, ostoba feleségeket csinálnának
belőlük. Ahogy a négy lány felfedezi a varázslatot, a hatalmat a
Birodalmakban, ugyanúgy fedezik fel a nőiségüket, a női hatalmat a saját
világukban, és mernek szembemenni a sorsukkal.
Kíváncsi
vagyok a folytatásra, hogy vajon megtudunk-e többet a Birodalmakról, a
Rendről, vagy inkább a lányok hétköznapi élete kerül előtérbe. Ha az
írónő nem enged a színvonalból, és jobban megismerteti velünk a
varázslatot, nagyon fogom szeretni ezt a sorozatot.
Kiadó: Könyvmolyképző
Korábbi kommentek:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése