2009. szeptember 25., péntek

Sophie Kinsella: Kétbalkezes istennő

Sophie Kinsella könyve a nyári „olvassunk könnyed, gondolkodást nem igénylő chick-lit-et” rohamom mélypontja volt. Könnyed, az biztos, gondolkodni még véletlenül sem szabad rajta, mert az ember rögtön rájön, mekkora marhaságot olvas, viszont szórakoztat, és gyorsan elmegy vele az idő. Igazából ötven fokban tökéletes úti olvasmány, csak utólag fanyalgok, hogy mennyi jobb könyvre is fordíthattam volna az időmet…

Könyvünk hőse, Samantha Sweeting egy iszonyat okos, nagyon szorgalmas és nagyon menő ügyvéd, aki kemény munkával már majdnem felküzdötte magát a csúcsra, és épp a küszöbén áll annak, hogy teljes jogú társnak nevezzék ki London egyik legmenőbb ügyvédi irodájába. Aztán persze beüt a ménkű. Sam elkövet egy ostoba, kezdőket is megszégyenítő hibát, minek köszönhetően az ügyfele ötven millió fontot veszít. Ahelyett, hogy szembenézne főnökeivel, sikermániás anyja szemrehányásaival, és karrierje előrelátható csődjével, szó szerint sokkot kap, és elmenekül. Ami jelen esetben nem csak egy szófordulat, tényleg elmenekül, kimegy a pályaudvarra, felszáll az első vonatra, leszáll ki tudja hol, vidéken, és bekopog az első házba útbaigazításért. Ahol is az új házvezetőnőnek nézik, és pikk-pakk fel is veszik.

Másnap a Cambridge-diplomás, óránként ötszáz fontot kereső ügyvédnő arra ébred, hogy egy ostoba újgazdag amerikai házaspár házvezetőnője, miközben azt sem tudja, hogy kell begyújtani a sütőt, nem is beszélve a mosógép beindításáról, a vasalásról, takarításról, főzésről. Mivel haza nem mehet, makacsságból marad, hiszen ahhoz képest, hogy az ember milliókkal zsonglőrködik, csak nem lehet olyan nehéz háztartást vezetni? Szerencsére megismerkedik a veszettül szexi kertésszel, aki felajánlja, hogy beveti tüneményes háziasszony mamáját, hogy tanítsa meg Samet erre-arra, és mire a lány konyhatündérré válik, ráérez a vidéki élet ízére, az egyszerűség, természetesség bájára, az emberi kapcsolatokra, rájön, hogy elvesztegette a fiatalságát, amíg az irodában robotolt, és feltett szándéka újdonsült kedvesével új életet kezdeni. Mígnem rájön, hogy rendesen átverték, elindul hát a hajsza, hogy bebizonyítsa igazát, visszanyerje karrierjét, és leleplezze a csúnya gonosz csalókat. De vajon fel tudja-e áldozni az új életét, hogy visszatérjen a napi robotba?

Romantikus lányregényt olvasunk, úgyhogy a vége egy percig sem kérdéses. Bazi nagy kliségyűjtemény a könyv, van itt karrierista lány, aki csak addigi életéből kiszakadva fedezi fel az élet igazi ízeit, szívdöglesztő kertész, akinek kemény külseje mögött érző szív és okos fej lakik, síkidióta, de szerethető újgazdagok, kedves vidéki figurák, és kiállhatatlan médiacápák. És persze vaskos tanulság, miszerint az igazi élet nem az, amikor hajnaltól éjfélig gürizel, még a kedveseddel való együttlétet is hatperces etapokra osztod be, mint egy megbeszélést, és az anyád meg a bátyád csak telefonon köszönt fel a születésnapodon, hanem az, amikor egy vidéki sörözőben ülsz olyan emberekkel, akik szeretnek, törődnek veled, és hagyod, hogy csak úgy teljen az idő.

Tudnék még csomó rosszat írni róla, tényleg kliségyűjtemény, semmi hiteles nincs benne, nincs túl jól megírva, a párbeszédek döcögősek, a vége pedig a rengeteg ide-oda csavarral elég irritáló volt, mindezek ellenére szórakoztatott. Egy ilyen könyvnek nyilván nem ül neki az ember nagy elvárásokkal, amit vártam tőle, azt pedig megkaptam. A kiadás minősége mellett viszont nem tudok szó nélkül elmenni. A magyar kiadás borítója túlzás nélkül az egyik legborzasztóbb, amit mostanában láttam, az oldalankénti két-három helyesírási vagy gépelési hiba pedig megengedhetetlen lenne. Ejnye! 


Kiadó: Kelly

Korábbi kommentek:

Nincsenek megjegyzések :

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...