2008. július 18., péntek

Agatha Christie: Gyilkosság az Orient expresszen

Egészen idáig szent meggyőződésem volt, hogy én nem szeretem a krimit. Mindig az volt a legfőbb problémám vele, hogy túl hamar rájöttem arra, ki a gyilkos vagy mi a rejtély kulcsa, utána pedig unalmassá vált. Mondjuk, így visszagondolva, ez elsősorban a filmes tapasztalatok miatt van, valószínűleg túl sok tévés krimisorozatot néztem, és azok vették el a kedvem. Könyvben eddig igazából elkerült a jó krimi. Hirtelen csak Dan Brown és Steven Saylor jut eszembe. Saylort elsősorban a történelmi keret és a hangulat teszi naggyá, Dan Brown meg egyszerűen gagyi. Viszont krimirajongó ismerőseim annyit nyúztak azzal, hogy olvassak már el valami igazi klasszikust, hogy végre rávettem magam, egye fene, bevállalok egy Agatha Christie-t.

És lássatok csodát, baromira tetszett! Tudom, hogy a Gyilkosság az Orient expresszen óriási klasszikusa a műfajnak, mindenki olvasta és/vagy látta, ezer feldolgozása készült, én ezekből hála a jó égnek, egyet se láttam. Így totál gyanútlanul álltam neki a könyvnek. És! Nem tudtam kitalálni, ki a gyilkos. Azért azt meg kell mondjam, irtó fifikás ennek a könyvnek a vége, pont azért, mert annyira megszokhattuk már ezt a „mindenki gyanús, mindenkinek volt oka rá, hogy megtegye, úgyse jössz rá, ki volt az…” forgatókönyvet, hogy épp arra a megoldásra nem számítunk, ami ez esetben a legkézenfekvőbb. Behúzott a csőbe, na.

Egyébként ami igazából tetszett, az itt sem a krimiszál volt, hanem a hangulatteremtés. Pont azt a múlt század eleji angol középosztályi miliőt eleveníti fel, amit annyira szeretek, filmben, könyvben egyaránt. Nagyon jók a szereplői, és nem csak Poirot, hanem az összes többi. Kevés eszközzel, ám nagyon markánsan felrajzolt alakok, élnek a papíron. Olvasás közben azt éreztem, hogy sok száz oldalon át tudnám élvezni az Orient expressz utasainak hétköznapi kalandjait, még gyilkosság sem kell hozzá, és szerintem ez az igazi hangulatteremtés!

Nem állok meg itt, az biztos. Még, még, ide nekem a többi Agatha Christie-t is! Azért arra kíváncsi vagyok, hogy több könyv után is tud-e majd újat mutatni, hogy mennyire ismerem ki a fordulatait. Egyelőre bizakodó vagyok. Felfedeztem magamnak egy új műfajt, hurrá!


Korábbi kommentek:


Nincsenek megjegyzések :

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...