2017. január 6., péntek

Harry Potter és a Titkok Kamrája – Jim Kay illusztrációival

Egy éve már körbelelkendeztem a Jim Kay illusztrálta Harry Potter és a bölcsek kövét ezeken az oldalakon – visszanyert rajongásról, felélesztett gyermeki énről, sikeresen újraértelmezett képekről mesélve. Minden előzetes fanyalgásom ellenére seperc alatt levett a lábamról és alig vártam, hogy kézbe kaparinthassam a második részt. Percre sem volt kérdéses, hogy ott landol ő is a karácsonyfák alatt és hogy az ünnepi időszakban egyik társa lesz reggeli kávézgatásaimnak.

Azért ez az illusztrált verzió mindig lutri és azt hiszem az is marad a hetedik kötetig (ha kitart addig, ugyebár…) – hiába nyűgözött le már egyszer a rajzoló, sosem lehet tudni, meddig sikerül hasonlóan friss, egyedi, a filmektől és a korábbi illusztrációktól markánsan különböző képekkel elénk állnia. Szerencsére egyelőre (majdnem) maradéktalan az élmény! Amit az előző kötet kapcsán felróttam, még most is él: sajnos az emberábrázolásai nem annyira tetszenek (legalábbis a festményszerűek, mert a Hermione rajz például remek!) és nagyon sajnálom, hogy a Titkok Kamrájában az eddig megszokottaktól eltérően nem ábrázolta Tom Denemet (vajon ez koncepció lesz, hogy a gonosz ábrázolása nélkül teremt sötét hangulatot?).

Ugyanakkor számos rajz kedvenccé vált és gondolatban odateszem az Abszol út, a Roxfort Expressz meg a Teszlek süveg mellé – legelsősorban az Odú, ami végre-végre-végre megkapja az őt megillető jelentőséget és tényleg olyan szedett-vedettnek néz ki, ahogy Rowling megírta. De imádnivaló Fawkes ábrázolása (főleg azzal a kis fricskával, hogy először retro karácsonyfadísz formájában látjuk), az Üvegház és a mandragórák remekül sikerültek, Hisztis Mytrle végre tényleg siralmas és a repülő kocsi is elég szellemes. Ami külön tetszett, hogy mintha az előző kötetnél többször élt volna az illusztrátor a háttérillusztrációkkal, több a színes-rajzos háttér, a szétszórt tintapaca, a szövegbe bepofátlankodó pók, csiga, kertitörpe, tündérmanó és még ki tudja, miféle szerzet... A sötét alapra nyomott oldalak pedig elég hatásosan emelik a hangulatot egy más dimenzióba mint amit megszokhattunk, a Fejvesztett Futam például sosem volt még ilyen borzongató, de a Titkok Kamrájának is jót tesz (Tom Denem ide vagy oda) a sötét „alapozás”.

 

S hogy milyen volt az újraolvasás (ami végül csak váratott magára egy évet)? Érdekes. A varázslat működik, ismét csak beszippantott és gyorsan végigszaladtam rajta, a Roxfortot továbbra is imádom, de meglepett, hogy ez a rész még valójában mennyire gyermeteg. Talán a filmek, talán a később sötétedő világ az oka, de valahogy ez már úgy élt bennem, hogy eggyel komolyabb dolgok történnek, mint az elsőben és hát nem :) Az meg pláne vicces, hogy a filmbeli akciódús jelenetekhez képest Rowlingnál az egész pókcsatás kirándulás a Tiltott Rengetegbe elfér két oldalon, és a naaagy csata a baziliszkusszal is hipphopp véget ér, kb nulla feszültséggel. Szóval gyerekkönyv ez még a javából, de annak legalább cuki. Az pedig így sokadik olvasásra tényleg elég bosszantó, hogy a hatodik-hetedik rész megjelenése idején annyira rejtélyesnek tűnő nagy titok ott van világosan leírva az orrunk előtt már itt. Ügyesen megvezette a fél világot Rowling, az biztos!

Megint csak azzal zárnám, hogy az újraolvasás folytatódik… Hogy lesz-e érkezésem év közben rá, azt nem tudom, előre megfogadni meg nem akarok semmit. Az az egy biztos, hogy ha lesz illusztrált harmadik rész, az is landol majd a polcon a többi mellett!



4 megjegyzés :

  1. Melyik nagy rejtélyre gondolsz?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. !!! SPOILER SPOILER SPOILER !!!

      Arra hogy Harry horcrux-e vagy sem, amit évekig találgatott mindenki. A második kötet végén ott van hogy V belehelyezte a lénye egy darabját maikor azt a sebhelyet kapta...

      Törlés
  2. Erre az elejtett spoilerre én is emlékszem a legutóbbi újraolvasás idejéből. :) De volt egy másik is, talán már az első kötetben (?), amiben meg SPOILER arra utalgatnak, hogy Piton olvas a fejekben... legilimencia. :) SPOILER vége

    A rajzok tényleg csodásak! Szerintem simán jöhet ebben az ütemben a következő illusztrált őszre. :) Elvileg úgy tervezik.
    Fawkes mint retro karácsonyfadísz? :D Juj ezt majd meg kell nézzem! (annyira nem lapozgattam, élvezni akarom a felfedezést minden új rajzzal olvasás közben.)

    Egyébként én is nagyon sötétnek, rejtélyesnek találtam ezt a kötetet régen, kíváncsi leszek, most hogy fogom érezni. Visszagondolva baromi izgalmas részek voltak, és életveszély a szereplők számára (Ginny és Harry is majdnem odalettek, Lockhartnak is maradandó károsodása lett, a pókos futam se volt egy életbiztosítás... De tény, hogy mivel ez a kötetke is még ilyen 250 oldal körül mozog, rövidre vannak zárva ezek a jelenetek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy emlékszem, az már az elsőben is benne volt, de itt is úgy érzi Harry hogy Piton olvas a gondolataiban :) alaposan meg lett alapozva a legilimenciának.
      Persze, persze, életveszély van, csak tényleg az lepett meg, mennyire gyorsan túl vagyunk rajtuk :D a filmet többször láttam az utsó olvasás óta és ott ugye az akció mindig kissé túlnyújtott :P

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...