2016. szeptember 26., hétfő

Megyünk az őszbe…

Írhatnék nagy nyári összefoglalót… Zűrös és nyomasztó nyár áll mögöttünk, sok kudarccal, sok aggódnivalóval, sok fullasztó, meleg, bántó nappal. Szerencsére a fojtogató munkahelyi feszültség, hivatali problémák, krónikus időhiány és fáradtság mellett akadt jócskán idilli pillanat is – ezek legtöbbje az erkélyemnek és az ott burjánzó növénydzsungelnek köszönhető, illetve a többnyire negyven fokban főzött lekvárkölteményeknek. Nagyjából egész nyáron a szeptember első hetében aktuális utószezoni nyaralásunkat vártam, ami meg is esett, szép is volt, az év legmegnyugtatóbb hetével ajándékozott, csak aztán a Balaton és Fonyód kedvességéből egy újabb családi tragédiába érkeztünk haza. Ez már tényleg, igazán kezd nagyon sok lenni. De hát az élet nem kívánságműsor, a felhők felett meg kurvára nem süt a nap, választásunk maximum annyiban van, hogy emelt fővel viseljük a csapásokat és megyünk tovább vagy feladjuk. Mivel épp itt ülök és posztot írok, nyilván egyelőre nem az utóbbi mellett döntöttem.

Nem meglepő módon így aztán ez a nyár sem az olvasásról meg a blogról szólt. Keveset és nyűgösen olvastam, Zoli meg tán még kevesebbet, mondjuk ő legalább nem nyűgösen – egyszerűen más munkákban volt érdekelt, nyakig. Nem is emlékszem, hogy a költözésünk (az meg már hét éve volt) óta frissült-e ilyen ritkán a blog. Fátylat rá. Szerencsére azért ha kevesebbet is olvastam, akadtak nagyon jó élmények, felesleges szótépés nélkül (ott vannak a linkek) álljon itt a nyár öt legjobbja:


Írhatnék őszi terveket… De az a nagy büdös helyzet, hogy épp olyan hangulatban vagyok, hogy mindent olvasnék egyszerre és közben semmi sem jó. Ha tizenöt felé tudnék osztódni és elkezdeni egyszerre tizenöt könyvet akkor elképzelhető hogy a tizenöt különböző élményből összeállna egy kielégítő élménykomplexum. De mivel ez egyelőre nem tűnik kivitelezhetőnek, maradunk annyiban hogy belekezdek épp abba ami megragad a kezemben öt oldalnál tovább és tojok a tervekre. Olvasnék amúgy sokfélét, meg kellene haladni a várólistacsökkentő játék könyveivel, meg nem ártana haladni a saját kis Woolf-újra projektemmel, meg van itt még néhány kiadói jóság, de hogy melyikből mi lesz, azt nem tudom. Ami nagyjából biztosnak tűnik (most, ma, vasárnap fél hatkor a csodálatosan felhőktarkította naplementében) hogy olvasni fogok:

- Miéville-t – a Perdido pályaudvar és az Armada is a VCS listán parkol már két éve és sose tudnak sorra kerülni, most olvasnám nagyon, csak a méretek elriasztanak
- Woolfot – ugyan azt már látom, hogy az egész életmű újraolvasása nem fog beleférni az évbe, mindenképp folytatom, mert épp kezdenek elvonási tüneteim lenni
- Endymiont (és talán Endymion felemelkedését) – az nem kérdés, hogy folytatom a sorozatot, hogy mindkét hátralévő rész belefér-e az év maradék egynegyedébe, az még igen, részben mert ezek se soványkák, részben a töménységük miatt
- krimit – még nem tudom, mit, de krimiolvashatnékom van
- Tortúrát – úgy húsz éve kerülgetem Kinget mint a forró kását, idén a Tortúra VCS, plusz Amadea is annyira ajánlgatja nekem lelki nihilre gyógymódnak hogy most már muszáj :)

Írhatnék megjelenéses ajánlót… Elvégre néha szoktam és többnyire még mindig figyelemmel kísérem az újdonságokat. De hosszú ideje ez az első szezonkezdet amikor azt mondom, hogy annyira nem tudnak érdekelni az új megjelenések, hogy csak na. Egy-két kivétellel mind az a kategória, hogy jó-jó, majd ha egyszer nagyon olyanom lesz hogy már végképp nincs mit olvasnom és nincs mit csinálnom magammal, akkor valami akcióban megrendelem. Jó, persze nem mondom, hogy nem lesz egyáltalán újdonság a blogon ősszel, mert úgyis lesznek gyenge pillanataim, de ha valaki a kurrens megjelenésekről szeretne tájékozódni, inkább közlekedjen el másik blogra a következő pár hónapban. Amiket mindentől függetlenül feltétlenül érdemesnek tartok a figyelemre:

 
- Donna Tartt: Az Aranypinty – OK, most fogom megcáfolni az előző bekezdésben írtakat, de következetesség, nem Timi a neved – Az Aranypinty tavasz óta, amikor először bejelentették, hogy jön, az év legjobban várt megjelenése nálam, csak A fényességeket vártam idén ennyire – mondanám, hogy ha csak feleannyira jó lesz, már nyert ügye van, de igazság szerint Tartt az egyik legjobb író, akitől valaha olvastam, egész biztos vagyok benne hogy a zseniális A titkos történet után nem tud hibázni
- Jeanette Winterson: Az időszakadék – Winterson se nagyon, és bár az egyik szemem sír amiért nem valamelyik saját regényét kapjuk, a másik nagyon is nevet, amiért a Kossuth belevág a Hogarth Shakespeare Series magyar kiadásába – Winterson és az évszázad poénjának is beillő Jo Nesbo jegyezte Macbeth-átirat mellett azért legjobban Margaret Atwood és Caliban találkozóját várom A vihar újrameséjében, remélem, nem törik meg a kiadó lendülete egyhamar

  
- Sylvain Neuvel: Alvó óriások – mostanában többször befürödtem agyonhájpolt SF megjelenésekkel, de ezt a sci-fit nem szívesen hagynám ki, remélem, az érdekes alapötlet mellé megfelelően fojtogató hangulat is társul
- Jordi Llobregat: Vesalius titka – ez az az eset, amikor a borító tehet mindenről – na jó, nem kizárólag, a századfordulós Barcelona beígért hangulata és Caleb Carr emlegetése is sokat nyom a latban
- Harry Potter és az elátkozott gyermek – töredelmesen bevallom, hogy állatira húztam a szám amikor megláttam hogy ez az izé lesz, és nem azért mert dráma (ehemmm, tudjátok ami színdarab írva, azt úgy hívják, hogy dráma, lásd Shakespeare) vagy mert nem Rowling írta, vagy mert rókabőr, hanem mert én tényleg, teljes szívből szerettem volna, ha Harry történetét végre elengedi a világ (az írónő, a kiadó, a marketing) – persze amíg csörög a kassza, addig úgysem fogják, úgyhogy akár pozitívan is állhatunk a dolgokhoz – hogy elolvasom, az tuti, hogy tetszeni fog-e azt még nem tudom, de ott a helye minden rajongó polcán (én meg akármennyire húzom a szám néha, úgyis maradok rajongó…)

Lesz a fentieken kívül még pár érdekes megjelenés, ha már Harry, rögtön itt van az illusztrált sorozat második kötete, amit angolul októberre ígérnek, ha jól tudom, gondolom, a karácsonyi hajrára kijön magyarul is, illetve a Legendás állatok film kapcsán is egész biztos várható valami extraság. Elvileg lesz új Franzen (A huszonhetedik város), bár ezt hivatalosan még nem láttam megerősítve, lesz új Ulickaja (Jákob lajtorjája – az írónő is itt lesz, könyvbemutatón!), új Munro (Nyílt titok). Erősen feltételes módban, de érdekel a Brooklyn (Colm Toibin), az Augustus (John Williams), az Égtörés (Al Robertson), a Minden eltűnt lány (Megan Miranda). És ha már említettem a Legendás állatok filmet (amit természetesen úgyis megnézünk), töredelmesen bevallom, hogy bár a könyvet eléggé utáltam, tökre várom A lány a vonaton filmverzióját, részben, mert szerintem ez pont olyan, mint A marsi vagy a Holtodiglan – sokkal jobb alapanyag filmnek, mint könyvnek; részben mert nagyon bírom Emily Bluntot és kíváncsi vagyok, mit hoz ki Rachelből. Ennél azért kicsit jobban az Érkezést, kéne már egy igazán ütős sci-fi filmélmény is, ez pedig igazán annak ígérkezik. És így a fesztiválszezon elmúltával végre elkezdődik nekünk is a koncertszezon – lesz néhány érdekesség amit kár lenne kihagyni, egyelőre három biztos pont van: az októberi mini-Womex jellegű Budapest Ritmo, Anoushka Shankar novemberi koncertje a Müpában és a Harcsa Veronika – Gyémánt Bálint duó új lemezének bemutatója a Zeneakadémián.

Már csak némi nyugalom és jó sok szabadidő kéne, tartok tőle hogy egyikből se lesz annyi, amennyit szeretnék, de próbálok lendületesen állni ehhez az őszhöz. Egy biztos: a blog éledezik. Maradjatok velünk, remélem, a hűvös-teázós-esős időszakban végre több bejegyzéssel is tudunk szolgálni!


9 megjegyzés :

Annamaria Amik írta...

Az Ulickajás hírrel nemcsak a napomat, de az őszömet is feldobtad :) Hab a tortán, hogy a páratlan Goretity József fordítja!

PuPilla írta...

Örülök a pihentető heteteknek a Balcsinál, de nagyon sajnálom, hogy beárnyékolta ami, és sok kitartást kívánok nektek! :( :*

A poszt nagyon tetszik! Írhatnál... és aztán írsz is végül. Nem írtam nyári top 5-öt, majd csak év végit fogok, de ha írtam volna, benne lenne Baráth Kati könyve nekem is. :)
Az olvasásaid közül leginkább a krimiket és a Tortúrát várom.

Az Alvó óriásokkal szemeztem, de inkább kivárok, hátha elmúlik. :) Vesalius jöhet, és HP is kell magyarul is. :) Díjazom a rajongói mentalitásod. ;)

Heloise írta...

Kitartást Nektek és sok erőt.
Ez a "mindent olvasnék egyszerre és semmi sem jó" - érzés nagyon is ismerős nekem is, de előbb-utóbb az ember rátalál ismét a megfelelő olvasmányra, aztán beindulnak megint a fogaskerekek. Kívánom, hogy mielőbb rátalálj erre. :)
Bevallom, az őszi megjelenések engem most nem izgatnak, mármint van, amire kíváncsi vagyok (pl. Winterson, Llobregat) de nem kapott el az úristen-rögtön-elő-kell-rendelnem érzés. Bár valahogy úgy sejtem, hogy ez decemberben majd duplán visszaüt rám :D ez mindig így szokott lenni.
A további Woolf-újrázásokat pedig nagyon várom! :)

Amadea írta...

Örülök, hogy ennyire tetszett a Pia.:)
Az Endymion emlékeim szerint nem olyan tömény, ellenben rengeteget utaznak benne, van egy olyan érzésem, hogy jobban fogod szeretni, mint én.
Az Aranypintyet én is várom, de max. karácsonyra ajándékozom meg magam, nem jó tendencia gyűjteni ezeket a böhöm nagy könyveket, hogy aztán évek múlva kerüljenek sorra...
Caleb Carr? Ugye ez vicc? Majd te leteszteled, hogy tényleg hasonlít-e az ő könyveire a Vesalius.:)

Ilweran írta...

Örülök hogy feldobhattam :) én se hagynám ki a világért se, ha nem is rögtön megjelenéskor, de egyszer biztos sorra kerül!

Ilweran írta...

Köszi :( :* igyekszünk...
Örülök hogy tetszett, jólesett írni :) Úgy voltam vele, hogy külön posztot egyik téma se töltött volna meg, így meg belefért.
Megjött a Vesalius és olyan szép! Remélem, belül is jó ;)
HP meg tudod hogy van, puff-puff-puffogok de akkor is szeretem még mindig.

Ilweran írta...

Köszönöm!
Persze, beindulnak, egy-két igazán jó élmény kell megint és visszatér a lelkesedés meg a könyvekbe vetett hit :)
Ez kb naponta változik amúgy, most pl nagyon jólesik olvasni pedig olyan könyvet forgatok épp amire nem gondoltam volna hogy ennyire behúz.
Persze, sehol nem vagyunk még az igazi karácsonyi megjelenés-dömpingtől, akkor legyen ilyen nagy a szám hogy nem érdekelnek az újdonságok :)

Ilweran írta...

Hát maradandó élmény volt az biztos!
Nagyon kíváncsi vagyok az Endymionra de most még nem érzem magamban az erőt ahhoz hogy az 1000 oldalas Sántárám után megint egy féltéglába vágjak :) kell egy pár rövidke előbb (pörgessük a darabszámot, tudod ;)
Az aranypintyet én tuti nem tologatom, tényleg nagyon olvasnám már (persze hogy az is akkora mint egy ház...)!
Caleb Carr :D hát nem tudom, én felültem a kiadói marketingnek, ők mondták hogy CC rajongói sem fognak csalódni benne. Előolvasom neked aztán kölcsön is adom ha kéred ;)

Amadea írta...

Ami fáj, az maradandó.:)
Teljesen megértem, én évekig képes vagyok nézni az ilyen óriásokat a polcon.
Köszi szépen.:)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...