Jane Yolen: Csipkerózsa

Csipkerózsika története hosszú évszázadok óta az egyik legkedveltebb mese, amit gyerekek generációinak mesélnek a szüleik elalvás előtt. Ám nem mindig volt Csipkerózsa, az alvó királylány meséje Disney-kompatibilis tündérmese. Számtalan kegyetlenebbnél kegyetlenebb verzióját mesélték a hosszú évek alatt, s volt köztük nem egy, amiben a kannibalizmus, a szexuális erőszak, a gyerekbántalmazás nagyobb szerepet játszott, mint a jólfésült királyfi csókja. Ezek közé tartozott a francia Charles Perrault Csipkerózsa-története is, amelyet 1992-ben dolgozott át az amerikai gyerekkönyvszerző, Jane Yolen.

Yolen a Terri Windling által szerkesztett Tündérmesék sorozat számára írta meg a maga Csipkerózsa-változatát, melyben a klasszikus mesét egy mai történettel ötvözi, az elátkozott királylány történetét pedig a holokauszt borzalmai közé helyezi.

Becca, a zsidó származású fiatal amerikai nő legszebb gyerekkori emlékei közé tartoznak nagyanyja meséi az elátkozott Csipkerózsáról, a titokzatos álomról, amely az egész királyi udvart maga alá temette, és a királyfiról, aki átkelve a rózsabokrokon, csókjával felébresztette a királylányt. A nagymama ezt az egy mesét meséli, újra meg újra, ám míg nővérei már halálosan unják, Becca minden percét élvezi. Még akkor is, amikor felnőttként az idősek otthonában élő, magatehetetlen nagyanyja elárulja neki: ő volt Csipkerózsa, és megesketi unokáját, hogy megkeresi a mesebeli kastélyt.

Mindenki azt hiszi, a haldokló öregasszony elméje megbomlott, és csak kitalálta a mániákusan ismételgetett mesét, ám Beccát nem hagyja nyugodni a történet. A nagymama temetése után a holmijai közt talált titokzatos fotók és személyes iratok nyomába ered, hogy feltárja a fiatalon egy menekülttáborba érkező lengyel lány történetét, és családja származását. És talán, hogy megtalálja a mesebeli kastélyt és a herceget, sosem ismert nagyapját.

Kutatása Lengyelországba vezeti, ahol egy hajdan volt megsemmisítő tábor romjai közt egy olyan történet bontakozik ki előtte, amelyre még a legrosszabb álmaiban sem gondolt, és amelyek megmagyarázzák, miért nem beszélt soha a nagymama a múltjáról, miért titkolta vagy épp felejtette el szándékosan, miért burkolta a mesék jótékony homályába azt, ami felfoghatatlan, túlélhetetlen.

Míg a kötet elején a felnőtt Becca elbeszélését és a gyerekkori Csipkerózsa-mesét felváltva olvashatjuk, amint Becca rátalál a titokzatos kastélyra és a hercegre, aki korántsem az, akinek lennie kéne, az elbeszélés a herceg meséjévé válik, aki jóval szikárabban, minden mesei felhangtól megfosztva tárja elénk a háború idején történteket. S noha ezerszer olvastunk már megrázó vagy épp megrázónak szánt holokauszttörténeteket, mégis, Yolen képes arra, hogy egy réges-régi mese szimbolikáját használva mutasson újat ezen az ingoványos területen és érjen el valódi katarzist.

Cseppet sem hatásvadász, szívbemarkoló, iszonyatos történetet írt, ami önmagában mégis elsikkadna a számtalan háborús rémregény közt, ám Csipkerózsa meséjének eszközeivel elmesélve a modern meseátiratok egyik legmeghatározóbb darabjává válik. Ami a maga módján úgy tökéletes, ahogy van, mégis hagy egy halvány hiányérzetet maga után, mert a Csipkerózsa-mese és a háborús történet darabkái ugyan helyre kerülnek, minden szimbólum elnyeri valós jelentését, ám Becca nagyanyjának és családjának története így is homályos marad. Ha Yolen nem csak a tündérmese aktualizálását tartotta volna szem előtt, talán egy hosszabb és kerekebb regényt írhatott volna, amit aztán nem úgy teszünk le, hogy megtudtuk ugyan, ki volt a királylány, mégis azt érezzük, nem tudunk róla semmit.

Kiadó: Metropolis Media

Fordította: F. Nagy Piroska