2010. május 22., szombat

Lawrence Block: A betörő, akit temetni veszélyes

Bernie Rhodenbarr megint szerelmes. És mivel szíve hölgye, Lettice igazi anglomán, lovagias betörőnk elviszi őt egy hosszú hétvégére egy (majdnem) igazi angol vidéki kúriába, a Cuttleford Házba. Vagyis csak vinné, mert mint kiderül, épp az utazás napján Lettice férjhez megy valaki máshoz. Bernie azonban nem búslakodik sokáig, hóna alá csapja jó barátját, Carolynt és a macskáját, Raffles-t, és nekivág az utazásnak. Persze még mielőtt odaérnének a behavazott New York állam északi részén fekvő kúriába, Carolyn kideríti, hogy nem csak Lettice vidéki Anglia iránti rajongása vonzza Bernie-t a házhoz, hanem egy olyan könyvritkaság, amiről soha senki nem hallott, nem is biztos, hogy létezik, de betörőnk csalhatatlan szimata azt jelzi, hogy igen, és hogy épp a Cuttleford Házban található.

Előttük áll hát egy remek hétvége, és egy kis könyvvadászat. Ami önmagában nem kihívás Bernie számára, még akkor sem, ha a ház a könyvrajongóknak igazi aranybánya, hatalmas könyvtárral és minden szobában könyvhalmokkal. Az már inkább, hogy az első este hullába botlik a könyvtárban, a telefonzsinórt valaki elvágja, a házhoz vezető egyetlen híd leomlik, és még a szakácsnő is szívrohamot kap. Bernie, Carolyn és Raffles ottragad a derékig érő hóval körülvett, elszigetelt házikóban, egy gyilkossal és egy rakás kedves és nagyon furcsa utazóval. Van köztük fiatal házaspár minden lében kanál lánygyermekkel, magányos nyugdíjazott ezredes, mozgássérült idős hölgy a társalkodónőjével, néhány különc, akikről senki sem tud semmit, és persze megérkezik Lettice is cseppet sem szimpatikus férje oldalán.

Minden adott egy hagyományos „sok ember ottragad egy elszigetelt helyen és hullanak mint a legyek” típusú krimihez, de Block addig-addig csavargatja a történetet amíg valami egészen mást hoz ki belőle. Eddig ez a rész tetszett a legjobban a sorozatból, frissebb volt mint az eddigiek, csavarosabb, érdekesebb. Bernie-nek határozottan jót tett a levegőváltozás, most először szabadult ki New Yorkból, és ahogy az igazi nagyvárosi Bernie és Carolyn vidékre utazik, az önmagában kacagtató. Ugyanígy jót tett a történetnek, hogy nem az eddig megszokott sémát követi, miszerint Bernie betör, hullát talál, gyanús lesz, nyomoz, közben átveri egy nő. Meglepő módon itt még egy kis betörést sem látunk. Szinte hiányzik.

Van helyette jó sok irodalmi utalás, kis bevezető a krimi műfajába, rengeteg könyv és persze rengeteg whisky. Imádom Block-ban ahogy teleszövi a betörős krimiket mindenféle kulturális utalással, a Kiplinges rész óta mindig megcsillogtatta műveltségét, igazi kis polihisztort csinált Bernie-ből, de nyilván semmit sem szeretek annyira, mint amikor könyvritkaságok ügyében okoskodik. Hát ebből most kijut bőven. Nem is beszélve a folyamatos utalásokról Agatha Christie, Chandler és Hammett könyveire. Bernie és Carolyn most sem tagadják meg magukat, jó sok whisky társaságában rém vicces párbeszédeket folytatnak, amiken mi baromi jól szórakozunk, és néha elejtenek egy-két okosságot is. És persze nyomoznak a gyilkos után.

Közben nem feledkeznek meg a titokzatos könyvről sem, ami hol eltűnik, hol megkerül, s ha valóban az, ami, akkor az amerikai irodalom egyik legjelentősebb felfedezése. Ami igazából sokkal fontosabb Bernie-nek, és nekünk is, mint hogy megértsük azt a sok összevissza csavart szálat, ami elvezetne a gyilkoshoz. Akiről persze kideríti, hogy kicsoda, az viszont kissé homályban marad hogy ki kivel és miért és tulajdonképpen kivel mi történt. Kivételesen azonban egyáltalán nem bánom, hogy nem értek mindent, és hogy kicsit összecsapott lett a nyomozás vége, mert közben annyira jól szórakoztam a nagyon-nagyon különleges könyvritkaság történetén.


Kiadó: Agave
Fordította: Varga Bálint

Korábbi kommentek:

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...