2008. augusztus 26., kedd

A múmia és a sárkánycsászár sírja

Néha előfordul, hogy az ember csak ül a moziteremben és azon gondolkodik, hogy hogy a túróba került oda, ahol épp van, pont arra a filmre, amit épp néz, és hogy mennyi érdekesebb/hasznosabb/értelmesebb dolgot kezdhetne magával abban a két órában… Na ez egy ilyen film volt. Engem elrángattak, és én balga módon (mert imádok mozizni, és épp semmi értelmesebbet nem adtak abban az idősávban, abban a moziban) bevállaltam. Bár ne tettem volna!

Nem állítom, hogy valami hihetetlenül kifinomult ízlésem lenne a filmek terén, és igen, elismerem, hogy szeretem a könnyedebb műfajú alkotásokat is, jókat szoktam szórakozni idióta vígjátékokon, szívesen nézek akció-, kaland-, képregényfilmeket is, a Múmia első részét még tizenévesként kifejezetten élveztem, de ettől a harmadik résztől megkímélhettek volna. Hihetetlenül buta, ostoba, ötlettelen, erőltetett az egész. Az egy dolog, hogy harmadszor húzzák le ugyanazt a bőrt egy már elsőre is parodisztikus ötletről (keltsünk fel egy múmiát és szabadítsuk rá egy csomó lúzer fickóra, aztán röhögjünk a szerencsétleneken), de még ráadásul egy nagyon rossz forgatókönyvet írtak hozzá. Gyakorlatilag egyetlen épkézláb poén nem volt a filmben, noha akcióvígjáték lenne, vagy mifene, de nevetni, azt garantáltan nem fog rajta senki, maximum kínjában.

A legújabb trendnek megfelelően a cselekmény Kínában játszódik, ahol nincsenek múmiák, van viszont egy nagyon legendás, nagyon titokzatos agyaghadsereg, nagyon gonosz uralkodóval, akiket kétezer éve egy varázslónő varázsolt el, hogy bosszút álljon szerelme haláláért. Álmatlanság ellen nagyon hatásos az a kb. tízperces Spektrum TV-szerű történelmi felvezető, amit feltehetően az amerikai közönség okulására iktattak a film elejére. Miközben hőseink régésznek tanuló fiacskája balga módon kiássa az agyaghadsereget, az előző két sztori főszereplői, Rick és Evelyn visszavonultan élik unalmas kis vidéki életüket Angliában. A filmben nagyjából az az öt perc vicces, amikor a halálosan unatkozó párost látjuk, ahogy külön-külön a múltbéli kalandokra vágynak. Aztán persze megkapják. Valami mondvacsinált indokkal ők Shanghajba el, ott találkoznak a fiukkal, persze apa és fia közt óriási drámát és vetélkedést látunk, aztán csúnya sárkánycsászár feléled, és mindenki együtt menekül előle, és próbálják kitalálni, hogy győzzék le. Közben fiúcska beleszeret a rejtélyes kínai lányba, akiről kiderül, hogy kétezer éves, és a császárt anno elátkozó halhatatlan varázslónő lánya. A film abszolút fénypontja, amikor a halhatatlan lány és a halandó fiú állnak a halhatatlanság kútjának támaszkodva, és a lány közli a fiúval, hogy nem lehetnek együtt, mert a fiú meg fog halni, ő pedig nem tudja, hogy a szíve elviselné-e ezt a mérhetetlen fájdalmat…

Aztán persze jönnek a jó zombik, van sok látványos csatajelenet, legalább a számítógépes trükkökbe fektettek kis energiát, a császárt legalább tízszer kinyírják a biztonság kedvéért, aztán mindenki örül mindenkinek. Nem tudom, melyik volt a legröhejesebb jelenet, amikor a császár átváltozott háromfejű sárkánnyá, és elrepült, vagy amikor jöttek a jetik, hogy segítsenek hőseinken, vagy amikor a happy end csúcspontján a szél által felborzolt homokfelhőből kirajzolódik a varázslónő és szerelmese arca és üdvözült mosollyal néznek le az egymás nyakába boruló túlélőkre… Brrr…

Nincsenek megjegyzések :

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...