Néha
előfordul, hogy az ember csak ül a moziteremben és azon gondolkodik,
hogy hogy a túróba került oda, ahol épp van, pont arra a filmre, amit
épp néz, és hogy mennyi érdekesebb/hasznosabb/értelmesebb dolgot
kezdhetne magával abban a két órában… Na ez egy ilyen film volt. Engem
elrángattak, és én balga módon (mert imádok mozizni, és épp semmi
értelmesebbet nem adtak abban az idősávban, abban a moziban)
bevállaltam. Bár ne tettem volna!
Nem
állítom, hogy valami hihetetlenül kifinomult ízlésem lenne a filmek
terén, és igen, elismerem, hogy szeretem a könnyedebb műfajú alkotásokat
is, jókat szoktam szórakozni idióta vígjátékokon, szívesen nézek
akció-, kaland-, képregényfilmeket is, a Múmia első részét még
tizenévesként kifejezetten élveztem, de ettől a harmadik résztől
megkímélhettek volna. Hihetetlenül buta, ostoba, ötlettelen, erőltetett
az egész. Az egy dolog, hogy harmadszor húzzák le ugyanazt a bőrt egy
már elsőre is parodisztikus ötletről (keltsünk fel egy múmiát és
szabadítsuk rá egy csomó lúzer fickóra, aztán röhögjünk a
szerencsétleneken), de még ráadásul egy nagyon rossz forgatókönyvet
írtak hozzá. Gyakorlatilag egyetlen épkézláb poén nem volt a filmben,
noha akcióvígjáték lenne, vagy mifene, de nevetni, azt garantáltan nem
fog rajta senki, maximum kínjában.
A
legújabb trendnek megfelelően a cselekmény Kínában játszódik, ahol
nincsenek múmiák, van viszont egy nagyon legendás, nagyon titokzatos
agyaghadsereg, nagyon gonosz uralkodóval, akiket kétezer éve egy
varázslónő varázsolt el, hogy bosszút álljon szerelme haláláért.
Álmatlanság ellen nagyon hatásos az a kb. tízperces Spektrum TV-szerű
történelmi felvezető, amit feltehetően az amerikai közönség okulására
iktattak a film elejére. Miközben hőseink régésznek tanuló fiacskája
balga módon kiássa az agyaghadsereget, az előző két sztori főszereplői,
Rick és Evelyn visszavonultan élik unalmas kis vidéki életüket
Angliában. A filmben nagyjából az az öt perc vicces, amikor a halálosan
unatkozó párost látjuk, ahogy külön-külön a múltbéli kalandokra vágynak.
Aztán persze megkapják. Valami mondvacsinált indokkal ők Shanghajba el,
ott találkoznak a fiukkal, persze apa és fia közt óriási drámát és
vetélkedést látunk, aztán csúnya sárkánycsászár feléled, és mindenki
együtt menekül előle, és próbálják kitalálni, hogy győzzék le. Közben
fiúcska beleszeret a rejtélyes kínai lányba, akiről kiderül, hogy
kétezer éves, és a császárt anno elátkozó halhatatlan varázslónő lánya. A
film abszolút fénypontja, amikor a halhatatlan lány és a halandó fiú
állnak a halhatatlanság kútjának támaszkodva, és a lány közli a fiúval,
hogy nem lehetnek együtt, mert a fiú meg fog halni, ő pedig nem tudja,
hogy a szíve elviselné-e ezt a mérhetetlen fájdalmat…
Aztán
persze jönnek a jó zombik, van sok látványos csatajelenet, legalább a
számítógépes trükkökbe fektettek kis energiát, a császárt legalább
tízszer kinyírják a biztonság kedvéért, aztán mindenki örül mindenkinek.
Nem tudom, melyik volt a legröhejesebb jelenet, amikor a császár
átváltozott háromfejű sárkánnyá, és elrepült, vagy amikor jöttek a
jetik, hogy segítsenek hőseinken, vagy amikor a happy end csúcspontján a
szél által felborzolt homokfelhőből kirajzolódik a varázslónő és
szerelmese arca és üdvözült mosollyal néznek le az egymás nyakába boruló
túlélőkre… Brrr…
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése