2008. augusztus 15., péntek

A Jane Austen könyvklub

Mit tehet az ember lánya, ha húsz év házasság után lelép a férje, és még csak nem is egy fiatal szépséggel, hanem egy középszerű negyvenessel, vagy ha meghal a kutyája, aki a leghűségesebb társa volt az életben, vagy ha egyszer csak rájön, hogy intellektuális tanárnő létére hozzáment egy bunkó idiótához, aki képtelen kitörni a kosármeccsek és videójátékok bűvköréből? A válasz magától értetődő: könyvklubot kell alapítani. Összetrombitálunk még néhány szerencsétlent, kiválasztunk egy kellőképpen romantikus írót, akinek a hőseiben garantáltan magunkra ismerünk, és mire a könyvek végére érünk, minden gondunk-bajunk megoldódik. Mi tagadás, Jane Austen pont megfelelő erre a célra.

Hőseink - Sylvia, akit elhagyott a férje, az ő leszbikus lánya, Allegra, Jocelyn, aki kutyatenyésztésben éli ki magát, és mereven elzárkózik a párkapcsolatok elől, Prudie, a franciatanárnő, aki sosem járt Franciaországban, férje a már említett idióta, és mellesleg szerelmes az egyik diákjába, Grigg, az egyetlen férfi, aki azért vállalkozik Jane Austenre, mert föl akarja csípni Jocelynt, aki viszont Sylviával akarja összehozni őt, és Bernadette, a hat házasságon túl lévő bölcs idős hölgy – tehát könyvklubot alapítanak. Hatan vannak, Jane Austennek épp hat regénye jelent meg, mindenkinek jut egy, amivel behatóbban megismerkedhet, aztán havi találkozásaik alkalmával kibeszélik a könyvet. És az életük apróbb-cseprőbb problémáit.

Az a jó a filmben, hogy egy percre sem válik erőltetetté a párhuzam a szereplők és az Austen-hősök között, ami csak és kizárólag annak köszönhető, hogy Jane Austen tényleg olyan hősöket alkotott, akikben magunkra ismerhetünk. Kétszáz év ide vagy oda, épp olyan defektesek, mint mi, épp annyit görcsölnek az életükön, épp annyit szerencsétlenkednek. Ettől működik a film. Úgy igazán élvezetes, ha az ember olvasta a hat Austen-regényt, és tényleg be tudja őket azonosítani. És persze adja magát, hogy nekünk is meg kell keresni a saját hősünket. Vajon én ki lennék, ha Austen-hősnő lennék?


Mivel romantikus vígjátékot nézünk, a kicsinyke drámák után a happy end garantált, akinek jó útra kell térni, az jó útra tér, akiknek egymásra kell találniuk, azok egymásra találnak, mindenki boldog, jöhet a következő író. Kellemes, habkönnyű szórakozás, nyári estékre, csajbulikra ideális. Főleg könyvmolyoknak.


Korábbi kommentek:

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...