2011. június 25., szombat

Térey János: Protokoll

Verslevél Térey Jánosnak

Tisztelt Uram, ön kétségtelen
A jelenbéli epikai cézár.
Ez megint egy korrekt versregény.
Nyilvánvaló a szöveg-mélybe süppedt
Iszap gyanánt reánk pakolt tehetség:
A „rögvalóság” szövegpakolása,
Feszültségbe gyűlt nyaki fonat
És vállak sajgó izmaira felkent
Kencéjeként a jól ömlő szavak
A jambusok felhabzó áradása.
Csak sajna, mint a gyógyító iszap
Általában: ez is kissé büdös.

Kiábrándító újra Budapest
A visszaérkezés a „szokott világba”:
Művészvilág és Sportolóvilág
Diplomás-világ, Politikusok
És Lakájaik: az ékes Protokoll
- Aligha mélyen - feltárt szövete,
A Nibelung-lakópark köszöni,
Megint jól van, avagy épp hogy nem jól:
Bőrükben ők is egyre feszelegnek.
Mi a bajom – miért bűzölög
Szerintem e szó-iszappakolás?
Mert megint nem rólunk szól az ének:
Újfent Királyi Udvar, intrikák
Kötelező táncok, színpadok
Súlytalanul egymásra zuhant
Sógorsági-komasági stiklik
A provincia immár császár nélkül,
Szemétdombunk és kakasaink –

Ezekhez nemcsak nekem nincs közöm
Inkább nekik alig van a közöshöz.
Párnázott kockák – házak, autók
A tévé kékes ablakain át
Pislogják - ha nézik - e „közöst”,
Akik legfeljebb kalandként vegyülnek.
Fogalmuk sincs, mi erjed, mi buzog
A létpiramis iszapszagú legalján.
Megint miért az elit „nyomorát”
Olvasom öntől – tán mert érdekes?
Ez méltó itt főleg figyelemre:
A nagyon-kevés hogyan tehetetlen
Azonmód, ahogy mi? Önmagával,
Tükrével hogyan nem szembesülne
- Ahogy mi, ő sem – szégyenével?
Vagy tényleg ők a mi mintaadóink
És mi tényleg bárgyún lessük őket
A tévé kékes ablakain át
Story Magazin meg Blikk hasábjain
Nyálat csorgatva, vágyva e közegbe?
Úgy nézve őket, mint a villamosról
A legújabb évjáratú Mercit?
Ez most a kor – hát ezt költi a költő?

Szemétdombunk és kakasaink –
S persze a tyúkok. Ez van rendben itt
Leginkább, a díszes tyúksereglet
Minden tagja tetszik: hús-vér alak,
Vágynivaló kis dög mindegyik.
És Mátrai úr magánéletének
Megannyi fájó idegrezdülése,
Fonalmentes sorsi labirintus
Izzik fel az élet a papírról –
Hát ezért bánnám, hogyha ön, Uram
Eztán mint újkori „Udvari Költő”
Bocsánat a szóért: kurvulna tovább,
Van egy masszív rajongótábora,
Gigantikus életmű épül itt
A szóból s nemcsak méreténél fogva
Lesz majd mindez megkerülhetetlen.
Ön verset verne át a kor horpaszán
És ez nem „átvert”, inkább átverés,
Horpaszra kent kence, gyógyiszap
Ha annak jó is, Öntől ez kevés
Már megbocsásson.

„Viruljon négy irányban zöld özön,
És gyűljön össze minden, ami csak
Használható a halál ellenében” -
E sorokat külön is megköszönve
Búcsúzik Öntől és sok sikert kíván
Lelkes amatőr híve: Hegyi Zoltán.


Kiadó: Magvető

Korábbi kommentek:

 

Nincsenek megjegyzések :

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...