2011. június 21., kedd

Izing Róbert: Támadás az űrből!

Erről a könyvről egyből eszembe jutott a KEEC – nagy világ-regatta (J. T. Chippendale azaz Bencsik András egykori, jelenleg kaphatatlan scifije), és persze Az utolsó csillagharcos meg a Támad a Mars, és (csak a fajsúly kedvéért) Arthur C. Clarke A gyermekkor vége című könyve – de egy koron túl félek ez lesz: mindenről eszembe fog jutni valami más, valami jellegében ugyanaz, előd, előkép, hasonló alapötlet. Mintha az elmesélhető történetek száma még a fantasztikumban is véges lenne, bár végtelen variációban véges. Komolyan véve: vallással és/vagy filozófiával, utópiába és/vagy disztópiába csomagolt társadalomkritikával; vagy komolytalanul „véve”, mint ebben a könyvben.

Jó, mondjuk inkább, hogy humorral, nem komolytalanul – végül is remekül szórakoztam, többször nevettem hangosan az idétlenségeken, és/vagy az adott esetben valóban jól ülő poénokon. Már rögtön az alapötlet egyszerre idétlen és jó poén: mi van akkor, ha Roswellben valóban lezuhant egy UFO, de nemcsak ott, hanem kies hazánk Alföldjén is egy, ráadásul sokkal jobb állapotban? Mi van akkor, ha a titkos bázison a kommunizmus regnálása alatt is lelkes és politikamentes tudóscsapat fejtegette az idegen technika titkait, s a legendás magyar kurázsi által egyszer csak felröpül a magyar csészealj? A könyvön végighúzódó legjobb poénforrás, hogyan kerül fel törpécske nemzetünk a világtérképre pikk-pakk, az aprócska technikai ugrás révén; mit reagál erre az USA kormánya, a CIA, az FBI, az összes fontos nemzeti és nemzetközi rövidítés. Tényleg, mi van akkor, ha pár olvasóórára kikapcsoljuk a cinizmust, meg a realitás rögvalójának talaját az értelem kies terepén, és elhisszük a hun talaj alá varázsolt gigahangárt, a hun-alient, a nem kicsit ifjúságifilm-szagúra hangolt hősszereplő gárdát, Izing Róbert könnyű kézzel egymás mellé pakolt kedves vicceit? Rejtőnek is elhittük a detektívet, a cowboyt, meg a légiót…

Van itt minden, szerelmi szál, meg katasztrófaszál (hát lehet fanyalogni egy olyan UFO-inváziós sztorira, ami Manhattan szertebombázásával indít?). Van itt amerikai elnök, meg nyalka magyar tudószseni, meg elit oknyomozó újságíró Kecskemétre menet (képzeld el…). Vannak a Szürke idegenek, akiknek fantáziája nincs, meg vize (az főleg nincs), abból meg van itt, ezen a bolygón néhány köbkilométernyi, tehát ide eszi őket a rosseb inváziózni. Van egy csipet környezettudatosság, csak annyi, hogy ne feküdje meg a gyomrot. Vannak itt laza (vagy annak szánt) szövegek, utalások a popkultúra ezer elemére, invázióparódia, utópiaparódia, és ha valami nincs teljesen a helyén – mint az inváziózó idegenek szöveg-tónusa például – azt is fogjuk fel paródiának. Mert ha túltesszük magunkat azon az apróságon, hogy a könyv alapját képező összes momentum teljesen valószínűtlen, akkor felhőtlenül fogunk szórakozni – és kapunk pár olyan poént, amit akár személyesen is szívesen megköszönnék a szerzőnek. Ha a Fradi-Újpest örökrangadóhoz érsz, kedves olvasó, gondolj arra, hogy szóltam – nyilvános helyen olvasva teljesen alkalmas arra, hogy a legnagyobb örömmel csinálj hülyét magadból az önfeledt felröhögésekkel.

Minden kritikám ellenére szívesen ajánlom. Ágyeszbugyesz.


Kiadó: Agave

Korábbi kommentek:

Nincsenek megjegyzések :

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...