2011. február 10., csütörtök

Én ezt nem olvasom tovább...

Én ezt

…nem olvasom tovább, nem akarom olvasni tovább, nem azért, mert nem jó, mert nem feszült, mert nem ötletes, mert nem tetszik a nézőpont, mert nem szeretem a szereplőket, mert idegesít a stílus; nem olvasom tovább, azért, mert túl izgalmas, mert torokszorító, mert felkavar, mert megint hetekig nem tudok majd lemenni alfába, mert hánykolódni fogok este, bámulom, majd a csukott szemhéjamon a nemsajátmozit, a más rémdelíriumát, és hülyeségeket fogok álmodni, persze hogy hülyeségeket…

…én ezt abbahagyom, itt, most, amíg annak a csúnyácska lánynak nem fordul ki a bele, a szépecskének nem szakad le a karja, hogy a szívük pumpálja ki a folytonossági hiányokon az életet, amíg a szimpatikus hackersrác arca nem robban felismerhetetlen masszává, amíg a pisztolyok egymásra meredő hadát nem ürítik egymásba gonoszok és hősök – amíg nem robban le a toronyház teteje szerterepülő rosszkorvoltrosszhelyen statiszták testrészeivel, az alant sétafikáló rosszkorvoltrosszhelyen statiszták tömegeire, istenem, hatvan halott, amíg nem következik be a robbanás a metrón, istenem, kétezer rosszkorvoltrosszhelyen halott, amíg nem csapódik be a pontamegfelelő méretű meteor, istenem, egymilliárdháromszázhatvanmillióötvenhatezer háromszázhuszonöt halott, ennyi személy volt rosszkor rossz helyen, ennyi személy nincs is, Sztrovacsek; statiszták tömegei, már fel sem fogom, statisztikák, statisztikai adat…

…én nem akarom ezt tovább olvasni, itt-most hagyom abba, megértettem végre Ilonát, aki azt mondta, elfáradt, higgyem el, belefáradt az aggodalomba, olvasóaggódógép, csak olyan történetet olvas, ami biztonságos, otthonos, nem baj, ha hazug, ezért olvas bugyuta szerelmes regényeket, nyálakat szakmányba – persze próbáltam, nem megy, kiborít a mondvacsinált bonyodalmak ipari méretű tömege, meg a kötelező félreértések marianamélyen búvárrepülése, a szövegtrágyából előbűzlő kölnitanulság, meg a csinoskívánatos, meg az izmos felsőteste csillant a napban, meg a boldoganéltekmíg; nem megy, boldog, akinek megy, de akkor is, a trágyagödör nem grandkanyon, Ili…

…én ezt nem akarom tovább olvasni, nem, hogy a perverz hogyan hálózza be, kínozza meg, temeti élve a nőt, a férfit a csecsemőt – nem akarok izgalmat érezni, főleg nemi izgalmat nem, akkor, amikor leginkább hányingerrel elegy borzongás fut végig rajtam, az kell fusson végig rajtam, undor, igen, én nem akarom, hogy a kedvemért bármelyik szereplővel ezt csinálják, hogy az én kedvemért csonkuljon testileg, törjön meg lelkileg, hogy a pokla legyen az én szórakozásom, én eztán csak Bambit olvasok – nem, az se jó, abban is van halálkatarzis, legfeljebb áruházi katalógust, meg telefonkönyvet…

…nem akarom tovább, én ezt nem is értem, miért olvasom tovább…

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...