Nász-ajánlat

Hosszú szünet után ismét jelentkezünk, és – nevünkhöz némileg méltatlanul – ismét egy könnyed filmalkotással. Ugyan Zoli már említette egy kommentben, és a legtöbb olvasónk, ismerősünk úgyis tudja, mégis itt az ideje némi kis magyarázatnak arról, miért is lett ilyen elhagyatott szegény blogunk az utóbbi időben. Nemrég költöztünk, az utóbbi három hónap lakásvásárlással, papírok intézésével, festéssel, felújítással telt, és még nincs vége… Kissé le vagyunk amortizálva mindketten. Én a magam részéről legszívesebben lakberendezős újságokat és könyveket bújok, Zoli meg szerintem titokban a Csináld magad! sorozat köteteit. Ennek ellenére olvasunk, nézünk, figyelünk, gyűlnek a megírásra váró élmények, de arra már végképp nincs sem idő, sem energia, sem kedv, hogy leüljünk a gép elé firkálni. Szóval most kissé háttérbe szorultak a könyvek is, a filmek is, a blog is. De lesz ez még így se!  

 

Szintén lakást újító, költözködő barátnőmmel találkoztunk pár napja munka után, és miután egy ideig bámultunk egymásra totál lefáradva két sör fölött, elhatároztuk, hogy megnézünk valami gondolkodást nem igénylő, kikapcsoló filmet, „amire nem kell figyelni” jelszóval. A mozi választékában az adott időpontban a Transformers 2 és a Nász-ajánlat ment. Nők lévén, nyilván Sandra Bullock legújabb romantikus komédiáját választottuk. Na most, meg kell mondjam, soha nem voltam oda Sandra Bullock-ért, de az tagadhatatlan, hogy volt némi bája, amikor még sorban forgatta a romantikus-félreértős komédiákat. De az a szomorú igazság, hogy azóta elég sok idő eltelt, és ő még mindig ugyanazt a zsánert erőlteti. És itt már kilóg a lóláb.

 

Maga a film a „hogyan készítsünk hollywoodi romantikus komédiát” recept szerint készült, minden benne van, ami az ezt megelőző kilencmillió romantikus komédiában benne volt, egy össze nem illő pár, akiknek úgy kell tenniük, mintha szerelmesek lennének, néhány bonyodalom, egy romantikus hétvégi kiruccanás gyönyörű díszletek közé, néhány kedves, kellően őrült karakter, akik segítenék hőseinket, és néhány kellően ellenszenves, akik meg nem. A vége pedig mi is lehetne más, mint a romantika győzelme a rosszakarók és a cinikus nézők meg kritikusok felett.

 

Sandra Bullock egy karrierista, önző könyvszerkesztőt játszik, akit mindenki utál, vérszívó dögnek tartják, és riadójelzéssel várják reggel az irodába. (A film legviccesebb jelenete amikor bevonul, és mindenki átvált szorgos dolgozó üzemmódba, kár hogy egy az egyben Az ördög Pradát visel-ből lopták.) Asszisztense a mulya Ryan Reynolds, aki éjjel-nappal lesi főnöke minden szavát, kielégíti minden szeszélyét, még akkor sem mond nemet, amikor a pokoli némber arra utasítja, hogy vegye feleségül. Ugyanis a nő kanadai, és mivel elfelejtett kitölteni valami csip-csup kérdőívet, az USA csúnya bevándorlási hivatala ki akarja toloncolni. Itt jön képbe a tökéletes bamba papucsasszisztens. Hogy átverjék a packázó hivatalnokot, és előkészítsék a terepet az esküvőhöz, a boldog pár kiruccan Alaszkába a vőlegény családjához, ahol jönnek a bonyodalmak, a rögtönzött esküvő a családi birtokon, a dilinyós rokonság, és a pompás alaszkai táj…

  
És nem, ez nem egy kiábrándult európai művészfilm, szóval elég kiszámíthatóan rózsaszín a vége, nem kell izgulni. A célját elérte nálunk, nem kellett gondolkodni, röhögcséltünk egy jót, tökéletes kiegészítője volt a pattogatott kukoricának meg a kólának. Szigorúan csak nőknek, egy fárasztó munkanap után.


Korábbi kommentek: