2008. április 17., csütörtök

Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyve

Nah, most akkor jöjjön az első igazán negatív kritika. Ezt a könyvet – legalábbis annak nevezik, szerintem könyvnek nem nevezhető „iromány” - egyszerűen nem tudom hova tenni. Mi ez? Miért van szükség rá? Egyáltalán miért ad ki ilyet egy már sikeres, világhírű író? Direkt hülyét akar csinálni az olvasóiból? Persze nyilván a nyereségvágy is közrejátszik, bár nem hinném, hogy Coelhonak amúgy felkopna az álla.

Egyébként semmi bajom nem volt vele, eddig. Olvastam minden magyarul megjelent regényét, három nagyon tetszett, ezek Az alkimista, a Veronika meg akar halni és a Tizenegy perc. A többitől nem voltam elájulva, igazából mind ugyanarra a kaptafára készült, már jó ideje azt érzem, hogy csak ismételgeti önmagát. A legfontosabb, hogy miért pont az a három tetszett, talán az, hogy ezekben úgy éreztem, a történet és a spirituális üzenet legalábbis egyenrangú, míg a többiben a történet abszolút elsikkadt a fenenagy spirituális szósz mellett. De azért kedveltem Coelhot.

Aztán megjelent ez az izé... Hát...

A fény harcosának kézikönyve nem regény, hanem néhánysoros bölcsességek gyűjteménye a „mestertől”. Életvezetési tanácsok, ha úgy jobban tetszik. Bár mondhatnám azt is, Coelho vallást akar alapítani, és megírta hozzá a saját „bibliáját”. A Coelho-vallás lényege nagyjából abból áll, hogy a harcos mindenkit szeret, mindig képes pozitívan gondolkodni, az ellenfeleivel könyörületes, nem fél a harctól, de nem is keresi azt, nem dacol a sorsával, ismeri saját korlátait. Most a szolid deja vu-érzés, ami ott lappang, ha ezt olvassátok, nem véletlen... Ugyanezeket kb. minden vallásról el lehet mondani. A legszebb az egészben az, hogy került a könyvbe azért egy „kerettörténet”, az elején hat, a végén egy, azaz egy oldalnyi „sztori”. Most a kérdésem az, kit akar átvágni azzal, hogy ez egy történet?

Azért kedvenc soromat bemásolom:

„A harcos nem próbál mindenáron következetes lenni: megtanult együtt élni az ellentmondásaival.”

Szóval ha a fenenagy életbölcsességek közt esetleg ellentmondásokra lelünk (és lelünk...) akkor ne mondjuk, hogy mekkora idióta már ez a pasi, tíz oldallal előrébb pont az ellenkezőjét mondta, hanem gondoljunk arra, hogy az ellentmondások jó dolgok. Hurrá!


Korábbi kommentek:

Nincsenek megjegyzések :

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...