2008. április 27., vasárnap

Sweeney Todd - A Fleet Street démoni borbélya

Előrebocsátom, hogy imádom a musicaleket, szeretem Tim Burton filmjeit, és kb. bármiben megnézném Johnny Deppet. Úgyhogy ez a filmecske elég nagy helyzeti előnyből indult nálam. A végeredmény mégis kissé felemásra sikeredett.

Mint minden Tim Burton filmben, a hangulat itt is több mint tökéletes. A gótikus horrorokat idéző látványvilág, az omladozó, lepusztult díszletek, a szinte fekete-fehér kép, amit csak néha törnek meg színek, főleg a vér vöröse, nekem nagyon bejön. Az a kis színes, cukormázas epizód pedig, ami mintha a Charlie és a csokigyár kimaradt jeleneteiből készült volna, fergeteges volt :-) Nagyon szimpatikus dolog Tim Burtontől, hogy ilyen jóízűen ironizál önmagán...

Johnny Depp és Helena Bonham Carter pedig pont ebbe a miliőbe való színészek. Mindkettejüknek annyira jól áll a szerep, mintha rájuk öntötték volna. Maximálisan elhiszem róluk, hogy totál őrültek. A mellékszereplőkre sem lehet panasz, főleg drága kedvencem, Alan Rickman tett még hozzá sokat az összképhez. A két fiatallal, a babaarcú szöszi lánnyal és a szintén babaarcú fiúval viszont nem tudtam mit kezdeni. Egyrészt, egyikük sem győzött meg színészi tehetségéről, másrészt, számomra teljesen kilógott az önmagában teljesen jól működő sötét kis horrormeséből ez a nyálas love story. Szerintem felesleges volt.

Ami nem igazán tetszett, az a zene. Én tényleg szeretem a musicaleket, de ez valahogy nem jött be. Gyakorlatilag egyetlen dallamot sem tudok felidézni a filmből. Mindemellett a színészek jól énekeltek, ezt el kell ismerni. Lehet, hogy nagyon jó zene ez, tudom, hogy Sondheim-nek elég nagy kultusza van, de nekem nem tetszik. Hát ez van.

A történet meg a tanulság (ha van) szerintem nem fontos, itt a lényeg tényleg a játékon, a hangulaton, az atmoszférán van. Mint súlytalan horrormese kiváló szórakozás a film, komolyan venni szigorúan tilos! 


Korábbi kommentek:

Nincsenek megjegyzések :

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...