Azt nem tudom, hogy maradhatott
ki, miért nem írtunk róla; hiszen elég régóta velünk van ez a súlyos kis
meseparafrázis... gyakorlatilag a bemutatója környékén vettük meg, s a napokban
csodálkoztunk rá egy leharapott, agyleszívó nap után, mintegy pihenésképp. Rémlik,
először mennyire meghökkentően durva élmény volt az ennyire másképp mesélt mese
- azóta azért elég sok aktualizálást, facsarást és csavarást láttunk már, Shrek
hóna alól előbukkanó klónokat... egy időben kifejezetten divat volt. Rémlik,
először mennyire térdcsapkodásig, fuldoklásig röhögtető volt... nos, ezt a
tulajdonságát viszont csaknem maradék nélkül megőrizte.
Gebasz van az erdőn: valaki
rabolja a recepteket. A pékek, sütödések, és egyéb rágcsálók egymás után húzzák
le a rolót - receptje senkinek sincs biztonságban. Piroska, aki a legendás
Pocket Nagyinak biciklis futárkodik, a sütemények kontyos, fehér hajú
istennőjének unokája ezt pontosan tudja... s meg is kísérli biztonságba
helyezni az értékes családi örökséget. Ámde... Összefut egy agresszívan nyomuló
farkassal, akit érthetetlen módon egy hiperaktív mókus kísér, Pocket Nagyi
házában szörnyű meglepetés várja, s vadász helyett egy ponton egy fanatikus bőr
térdnadrágos favágó is a konfliktusba zuhan a lengetett fejszéjével... Grizzly
rendőrfőnök szerint világos a kép, de Rongyláb felügyelő, a ceruzabajuszos béka
figyelmezteti: három történet van, s ki tudja, mi az igazság...
Szóval ennek az agymenésnek, Cory
és Todd Edwards ütődött mesegyerekének alig van gyerekrétege. Szokták mondani,
hogy ez az a családi mozi, amit 1-től 99 évesig - de ez valójában szinte
kizárólag a gyereklelkű felnőtteknek bűnös élvezet. Nem a rejtély, a mesei
játszma - az egy frissen túlhasznált panel a legédibédibb főgonosszal, s ha
valakinek van egy lazább mozis rutinja, a tizenötödik percben rájön, hova fut
ki a nyomozás. Bűnös élvezetté az egymásra zuhanó rétegek teszik, ahogy az
összes kézügybe eső mozis vonatkozást bevonva mindet szétröhögi, ahol
kényszeresen ki kell derüljön a szereplőkről, hogy nem azok, akiknek látszanak,
ahol Piroska fekete öves karatés, a Nagyi extrémsportoló, a Farkas oknyomozó
újságíró, a Favágó pedig reklámfilmszínész, akit végre visszahívtak egy
szerepre... És ez ráadásul egy olyan film, hogy semmit nem ártottam vele, hogy
mindezt tudod...
Ez egy olyan film, ahol egy
ponton dalra fakadnak a szereplők, megúszhatatlanul - hogy aztán ezt a filmes
megoldást is szétröhöghesd a fergetegesen felkészült hegyikecske countryja
alatt, akit "...elátkozott egy boszorkány, hogy csak dalban mondjam
el...". A rajzban némileg elavultnak ható képek mindegyike karikatúra,
végül kiderül: az egész film egy karikatúra, amit csak ér, karikíroz a klasszikus Walt Disney
feldolgozásoktól az XXX-ig, meg James Bondig bezárólag. Valójában egy
kacagtató, de súlyos filmipari kritika. Egyáltalán nem csoda, hogy olyan hangok
adták magukat ehhez a szerelemprojekthez, mint Glenn Close, Jim Belushi, Anne
Hathaway, vagy éppen Xzibit. Lett egy háromdés folytatása is, azt nem láttam -
de lehet, hogy most, az újranézés után megkeresem.
A kedvenc szereplőm a túlpörgött
mókus, a kedvenc szcénám Pocket Nagyi a lesiklóversenyen (holtversenyben
Piroska és a Kecske barlangvasutazásával), és imádtam a főgonoszt. Hiszen
jellegében mind ilyen: a maga jelentőségét minden-veszésig kereső
jelentéktelenség. Édes kis nyuszi-muszi... Keressétek meg ezt a filmet, bármilyen
bambulásig fáradt estét képes a maga morbid módján vigyorba öltöztetni.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése