2014. október 1., szerda

Programajánló - 2014. október

Időnként kapunk némiképp szemrehányó megjegyzéseket azzal kapcsolatban, hogy miért mindig csak utólag írunk egy rakás ínycsiklandozó eseményről, koncertről, mert hát bármily izgalmasak is a beszámolóink, akkor már legfeljebb a következő hasonlót lehet várni. Mi tagadás, ebben van némi igazság, épp ezért arra gondoltunk, kísérleti jelleggel új rovatot indítunk útjára. A jövőben várhatóan havi rendszerességgel ajánlunk nektek izgalmasnak tűnő rendezvényeket – szigorúan szubjektíven, csak ami minket érdekel (bár minket minden érdekel…), a teljesség bárminemű igénye nélkül. Reményeink szerint az ajánlott események jó részére el is jutunk, s ha igen, természetesen írunk is róluk. Ha meg nem, hát így jártunk, de hátha akad, akinek ajánlhatunk olyasmit, ami mellett talán elmenne. Nem mellesleg, ha van kedvetek, ti is ajánlhattok nekünk olyasmit kommentben, amit a figyelmünkre érdemesnek tartotok – mert hát mi tagadás, mi sem veszünk észre mindet (sőt!).

Október rögtön bővelkedik ínyencségekben, hisz a hónap a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivállal indul (leánykori nevén Budapesti Őszi Fesztivál). Az október 3-19 között zajló fesztiválon a város több mint harminc helyszínén számos zenei, színházi, filmes esemény, kiállítások, gyermekprogramok várják az érdeklődőket – érdemes böngészgetni a honlapot, valóban nehéz a választás, elsősorban a könnyed műfajokat és a világzenét kedvelők számára. Nekünk azért sikerült becélozni pár potenciális áldozatot…

Mint például Laurie Andersont, aki The Language of the Future előadásával október 6-án lép fel a Művészetek Palotája színpadán. „Amerika egyik legismertebb - és legmerészebb - kreatív újítója, Laurie Anderson íróként, képzőművészként és énekesként a legkülönbözőbb művészeti ágakat kapcsolja össze, a legújabb technológiákat különösen innovatív módon építi be produkcióiba. Előadásaiban feloldódnak a kísérleti zene, a színház és a vizuális művészetek közötti határok” – írja az előadás sajtóanyaga. Abszolút kötelező!

Nemkülönben Daniele Finzi Pasca egyszemélyes show-ja, az Icaro, mely két alkalommal lesz megtekinthető a Müpa Fesztivál Színházában: „Az Icaro egy hegy, amelyet Daniele Finzi Pasca tizenhét éve minden évben megmászik. Hogy miért? Mert így alkalma nyílik az időtlenséggel való találkozásra, mert át akarja élni a pillanatnyi győzelem érzését. A darab egy gyakran elbukó, néhanapján, egy-egy pillanatra győztessé váló antihőst kelt életre. „A kormányok változnak, gyermekek születnek, elveszítünk egy régi barátot, de a hegyek örökre változatlanok maradnak. A hegy állandó: vagy megmászod és győztes leszel, részesülsz az élményben, vagy nem. Nagyanyám soha ki nem tette a lábát a konyhából, és családi ebédmeghívások segítségével fedezte fel magának a világot. Én is úgy készítem el a műsoromat, mintha a nézők szeméből visszatükröződő történeteket mesélném el” - von párhuzamot a rendező. Az Icaro a szeretet, az életigenlés és a remény előadása, melyben a bohóc szerepében Daniele Finzi Pasca egy kórterem ablakából tanítja az emberiséget a túlélés tudományára, a repülésre.” Tavaly a Compania Finzi Pasca előadása számomra az év egyik legjobb „újszínházi” élménye volt, ráadásul ahogy a Recirquel Társulat rendezője, Vági Bence nyilatkozta, A meztelen bohóc előadás alkotásakor nagy hatással volt rá az Icaro – naná, hogy ezek után látnom kell! (Apropó, Finzi Pasca! Kevés igazán szeretnivaló kezdeményezése van a köztévének, az egyik ilyen a MüpArt sorozat, melyben a Művészetek Palotájában rendezett koncertek és színházi előadások kerülnek vetítésre, jellemzően embertelenül késő este. Ennek ellenére mindenkinek ajánlom, hogy időnként nézzen bele, hihetetlen csemegéket lehet kifogni, október 11-én például a La Veríta is megcsodálható lesz a kisképernyőn.)




S ha már újcirkusznál tartunk, a Recirquel is jelentkezik egy új bemutatóval a CAFe Fesztivál ideje alatt, a Párizs éjjel a Müpa előtt felállított CAFe Sátorban kerül bemutatásra. „A Recirquel Újcirkusz Társulat harmadik, egész estés előadása a Párizs Éjjel címet viseli. Az új produkció minden eddiginél mondénabb hangvételű, és az elveszett illúziókat állítja színpadra. A Párizs Éjjel a harmincas évek dekadens és fülledt erotikájú világát tárja elénk, felidézi a századelő párizsi lokáljainak vággyal teli és szerethető miliőjét. A Művészetek Palotája és a társulat közös produkciója ezúttal a világhírű fotóművész, Brassaï jellegzetes világából merít inspirációt.” Hmmm… És ha ez még nem lenne elég, a CAFe Sátor kínálatát a francia Cirque Le Roux vendégjátéka is színesíti – „…a más-más stílusokban és játékmódokban tett kiruccanások élménye is lecsapódik a társulat legújabb előadásában, ugyanakkor a The Elephant in the Room egy minden ízében Cirque Le Roux-produkció. A fekete-fehér filmek és az 1920-1930-as évek atmoszférájától ihletett, a színház, a pantomim, az akrobatika és a revü izgalmas keverékét kínáló előadás műfaja cirkusz, komédia és - ezüst mandzsettagombok! A The Elephant in the Room tragikomikus, egyszerre mosolyfakasztó és fátyolosan nosztalgikus hangulatát a kanadai zeneszerző, Alexandra Streliski végtelenül egyszerű, visszafogott, Erik Satie, Philip Glass és a francia Yann Tiersen világához hasonló muzsikája teszi teljessé.” Minimum izgalmasan hangzik ez is.

 

Kötelező darabnak tűnik a Fonó Budai Zeneház két előadása, melyek a világzene két „pólusát” hivatottak bemutatni – stílszerűen Keleti szél és Északi szél címen. A „keleti szél” képviseletében az indo-jazz zenében utazó Samsara Kvartett és a déli-indiai karnatik zene hagyományát és a különböző modern zenei megközelítéseket keverő Jyotsna Srikanth ad koncertet október 3-án, míg az „északi szél” az EastWing és a különleges hangszerritkaság, a nyckelharpa világszerte elismert virtuóza, Emilia Amper tolmácsolásában érkezik hozzánk október 18-án. Jó lenne mindkettőt meghallgatni.

Persze ha október, akkor nem hagyhatjuk ki az elsőszámú őszi könyves programot, az Olvasás Éjszakáját sem, mely idén is több helyszínen kerül megrendezésre október 18-án - az Országos Könyvtári Napok idején, a Könyves vasárnap előestéjén. A kiemelt helyszíneken a könyvbemutatók, dedikálások és beszélgetések mellett divatbemutató, írók és DJ-k párbaja, mesélés és sütisütés, szabadulós játékok és kiállítások is színesítik a programkínálatot.


Mivel azon az estén szándékaink szerint koncertre megyünk, a részvétel még korántsem biztos, de jó lenne egyszer legalább belekóstolni, milyen is ez (ha már a tavalyi meg betegség miatt maradt ki…). Nem lesz egyébként egyszerű dolgunk, mert ugyancsak október 18-án az Opus Jazz Clubban blogunk egyik abszolút kedvence, Harcsa Veronika lép fel a belga zeneszerző-zongoristával, Kris Defoorttal – „a szerteágazó érdeklődésű művész eleinte régizene-tanulmányokat folytatott, majd jazzt, zeneszerzést és improvizációt tanult. A 2000-es évektől kezdve azonban számos tekintetben visszatért klasszikus zenei stúdiumaihoz, írt vonósnégyest és több operát. A 2009-ben, Brüsszelben bemutatott House of the Sleeping Beauties című darabját nagy sikerrel játszották egy sor európai nagyvárosban. Tavaly az amszterdami Concertgebouw számára készült zenekari művén dolgozott, és komponált egy „cirkusz-operát” a Feria Musica társulat részére”. Hát ez sem lesz akármi…

És ha már Harcsa Veronikánál tartunk, természetesen nem feledkezhetünk meg a hónap – ha nem az ősz – leginkább várt zenei eseményéről, a feledhetetlen Lámpafény album óta várt újabb verslemezről, melyen Veronika és tettestársai Kassák Lajos verseit dolgozzák fel, valamint annak bemutató koncertjéről, mely október 29-én kerül megrendezésre, szintén az Opus Jazz Clubban. „Négy zenész és egy színművész vállalkozik arra, hogy Kassák Lajos válogatott verseit egy rendhagyó koncerten mutassa be. Az est a projekt ősbemutatója, és a művészek által nemrég rögzített Kassák-lemez bemutatója is egyben, ahol zenéjük hűen követi a szabadverseiről ismert költő műveinek attitűdjét. A megzenésítések között találunk melodikus, dalszerűen szerkesztett struktúrákat, a verseket követő szabad improvizációkat és konceptuális, avant-garde dalokat. A projekt különlegessége, hogy Keszég László színművész mellett minden zenész is szólaltat meg verset, ezzel a személyesség, a versek megélése kerül a középpontba.

Nincsenek megjegyzések :

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...