2012. január 5., csütörtök

The Twilight Saga: Breaking Dawn part 1 – Original Soundtrack

November 17-én érkezett meg a hazai mozikba a Twilight Saga legújabb része, a Hajnalhasadás – 1. rész. Ahogy azt már megszokhattuk, a bemutatóhoz igazodva megjelent a filmzene is, mely az eddigi három részhez hasonló sikerre számíthat a rajongók körében. Az előző három rész soundtrack-albumaiból világszerte 7,5 millió példányt adtak el, és számtalan slágerlistás dallal ajándékozták meg a közönséget.

Ha Twilight filmzene, akkor mindenkinek elsőre a Muse együttes ugrik be. Stephenie Meyer kedvenc együttese (saját bevallása szerint az együttes inspirálta a vámpírok megjelenítésekor – amit a Muse tagjai állítólag nem fogadtak kitörő örömmel) eddig minden Alkonyat filmhez írt zenét, a legnagyobb sikert talán a harmadik rész, a Napfogyatkozás betétdala, a „Neutron Star Collision (Love is Forever)” című dal érte el, ami egyes (nem kissé ironikus) vélemények szerint a film legjobb része. Nem vagyok egy nagy Muse-rajongó, de ezzel mélyen egyet tudok érteni.

Nos, Muse ezúttal nincs, és a rajongók legnagyobb bánatára ezúttal a csillámlóan csodaszép vámpírt, Edwardot játszó Robert Pattinson sem énekel a korongon. Helyettük kapunk tizennégy színvonalas popdalt és egy instrumentális számot az eredeti filmzenét jegyző Carter Burwelltől.

A dalok egy része a történethez illő nagyszabású, itt-ott fájóan könnyes-romantikus (de szerencsére csak igen ritkán nyálas) szám – nem láttam a filmet, de el tudom képzelni, hogy tökéletes aláfestésül szolgálnak a látványhoz. Az elsőként debütáló kislemez a Grammy-díjas, többszörös platinalemezes Bruno Mars „It Will Rain” című száma, egyből a rádiós játszási listák élén nyitott, nem is érdemtelenül – még nem is tudtam, hogy a Breaking Dawn betétdala, amikor már napjában többször hallottam a rádióban, és még tetszett is (más kérdés, hogy azóta naponta legalább háromszor leadják, és már halálosan unom).

Ugyanezt a drámai szerelmes vonalat képviseli Angus & Julia Stone „Love Will Take You”-ja, Christina Perri „A Thousand Years” című száma, és az Iron & Wine „Flightless Bird, American Mouth” című dala. Szerencsére helyet kapott a korongon jó néhány keményebb (már az előzőekhez képest, azért nem kell death metalra számítani) szám is, mint a The Features „From Now On” című száma, a The Belle Brigade „I Didn’t Mean It”-je, vagy a Cider Sky „Northern Lights”-a.

Személyes kedvenceim az Imperial Mammoth „Requiem on Water”-je, az Aqualung & Lucy Schwartz „Cold” című dala és Mia Maestro „Llovera”-ja, melyek a pophangzást ötvözik némi tradicionális zenével, megjelenítve valamit abból a halvány misztikumból, ami itt-ott azért fellelhető a történetben.

Ahhoz képest, hogy mennyire irritál az egész Twilight-jelenség, meglepődtem, hogy ennyire tetszett az album, úgy gondolom, a Twilight-rajongókon kívül számot tarthat a dallamos, igényes popzenék kedvelőinek érdeklődésére is. Házibulik nyugisabb szakaszaira, vagy csak a borongós téli esték felpörgetésére kiváló. A rajongóknak egy kis ráadással is kedveskedik a kiadó: a kísérőfüzetet széthajtogatva egy posztert kapunk, rajta Bella, Edward és Jacob hármasával – szerintem rettenetesen ronda kép, de egészen biztosan lesz, aki örül neki.

Nincsenek megjegyzések :

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...