2009. március 15., vasárnap

Tim Burton: Rímbörtön

Hosszú évek óta rajongok Tim Burton filmjeiért, annak ellenére, hogy gyakran a frászt hozzák rám. Ambivalens érzés fog el tőlük, mert egyszerre vonz nagyon és taszít még jobban, de leginkább megrémít az a kifordult, groteszk látásmód, ahogy a világot és az embereket ábrázolja. Legtöbb filmje valahol a mese-fantasy vonalon mozog, mégis a valóságra reflektál, elemi félelmeket lovagol meg, elhiteti magáról, hogy akár valóság is lehetne. Nagyon jók a filmjei, azzal együtt, hogy néha borzongok, félek, undorodom miközben nézem őket.

Ilyesfajta érzések fogtak el nem egyszer Tim Burton verseskötetének olvasása közben is. Az Osztrigasrác mélabús halála és más történetek huszonhárom versének többsége igazi burtoni horrortörténetet mesél el. A legfeltűnőbb közös vonás bennük a magány, a kívülállóság, a gyökértelenség érzete. Hőseik a legkülönfélébb deformációkat hordozzák, mintha egytől egyig Ollókezű Edward kistestvérei lennének. Burtonnek lehet valami alapvető identitászavara, vagy nagyon problémás lehetett a viszonya a szüleivel, ha osztrigafejű gyerekekről, a mikrohullámú sütőtől született robotgépgyerekekről, a vasmacskagyereke által mélybe húzott leányanyáról ír. Mintha magát is valami elfajzott kis kakukkfiókának látná. Persze az is lehet, hogy semmi pszichológia nincs benne, egyszerűen ilyen beteg fantáziája van.

Maguk a versek elég egyszerű, szójátékokra és mindenféle nyelvi poénokra kihegyezett kis művek. Nem olvastam eredetiben, így nem tudom összehasonlítani, de a fordítás szerintem elég jól sikerült. Pontos vagy sem, de nagyon jól működnek magyarul ezek a poénok, szójátékok, kínrímek. Ami a kötet igazi kuriózum-jellegét adja, azok a verseket kísérő illusztrációk. Burton minden verset saját rajzaival egészít ki, és ezek valóban kiegészítik a szöveget, vers és rajz együtt ad teljes élményt.

Aki szereti Burton filmjeit, annak mindenképpen ajánlom, hogy vegye kézbe, nézegesse, olvasgassa, érdemes. A többieknek is ajánlanám, azzal az egy figyelmeztetéssel, hogy ehhez bizony kell egy nagyfokú nyitottság a groteszk, kissé elmebeteg, kissé horrorisztikus humorra. Akit ez fáraszt, vagy elriaszt, az óvatosan bánjon vele. Nekem mindenesetre tetszett! Ízelítőül a kedvencem:

A Pálcikasrác és a Gyufalány szerelme

Pálcikasrác és Gyufalány;
a csávó imádta a bigét.
Hogy miért, nem talány,
hisz lángra lobbantotta szívét.

De gyufa és pálcika közt
örökké tarthat-e varázs?
Jaj, forrófejű a nő; és a srácból
nem maradt más, csak parázs.

Nincsenek megjegyzések :

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...