2014. április 8., kedd

Mata Hari - Művészetek Palotája, 2014. április 1.



Közel száz éve foglalkoztatja a történészeket és a tragikus-romantikus női sorsok iránt érdeklődőket Mata Hari, a legendás táncosnő és állítólagos kém életútja. Számtalan könyv, cikk, film, színielőadás örökítette meg alakját, eljátszotta őt Greta Garbo, Marlene Dietrich és Jeanne Moreau is – hogy csak a leghíresebbeket említsük. Most pedig itt ez a friss magyar musical, ami nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy a zenés színház keretein belül bemutassa a „Leeuwarden-i kalapos lányának” felemelkedését és bukását – s hogy egyfajta választ adjon a rejtélyre: vajon ki és mi okozta e rejtélyes, kora Párizsát elbűvölő hölgyemény végzetét?

Margaretha Geertriuda Zelle a hollandiai gyermekkor megpróbáltatásai után egy skót származású, a gyarmatokon szolgáló katonatiszt mellett véli megtalálni a boldogságát – házassága azonban csúfos véget ér, szinte még mielőtt elkezdődött volna. A Jáva szigetén eltöltött évek során a fiatal nő nem csupán illúzióit veszti el, hanem egyik gyermekét is; ugyanakkor belekóstol a keleti kultúrába és a társasági életbe, nyelveket, orientális táncművészetet és tán szerelmi praktikákat is tanul – hogy aztán Európába visszatérve az ott megszerzett ismeretekből építse fel magának új személyiségét: Mata Harit, az árva indiai hercegnőt, kit templomi papnők neveltek a szerelem és a tánc művészetére.

A bohém, dekadens Párizs az addig nem látott erotikus csoda lábai előtt hever: politikusok, hercegek, mágnások versengenek kegyeiért, szerte Európából érkeznek a meghívások; turnék, szeretők, hírnév és mérhetetlen gazdagság övezi a Hajnal Szemének útját. Azonban mint minden sikersorozat, ez is véget ér egyszer: a már táncosnői karrierje kezdetén sem épp fiatal Mata Hari a színpadról visszavonulva luxuskurtizánként éli életét Párizsban, ám az első világháború mindent elsöprő borzalma az ő köreibe is beférkőzik. Egy világban, ahol milliók halnak meg a csatatéren, ahol mindenkire a gyanú árnyéka vetül, ahol az idegen természetszerűen ellenség, egy „ki tudja, honnan jött” táncosnő, aki számos ország katonatisztjeinek, elöljáróinak, pénzembereinek az ágyában megfordult, hamar az ellenséges indulatok kereszttüzében találja magát. Vádolják kémkedéssel a németeknek, az angoloknak, a franciáknak – meg is környékezi szinte minden, a környéken járó titkosszolgálat. Miközben az ő szíve életében tán először igaz szerelemmel lobog – mégpedig egy lánglelkű orosz forradalmár iránt. Ami azért valljuk be, szintén nem életbiztosítás. Hogy valójában kém volt-e és kinek kémkedett, nem tudhatjuk – perének aktáit száz évre titkosították.

Mata Hari életútja tökéletes alapanyag egy vérbeli musical számára, amit az alkotók ügyesen ki is használnak: a semmiből jött rejtélyes fiatal nő párizsi szárnypróbálgatásaival kezdik a darabot, hogy aztán a siker és a mögötte tátongó magány között egyensúlyozva mutassák meg a tragédia és a csillogás együttállását, mely meghatározhatta ezt az életutat. Miközben odakint tombol a változásokat hozó huszadik század – forradalmakkal, felszabadulással és reményekkel. Ám mindeme tragikum, komikum és hősiesség mit sem számít, hisz a szálakat a háttérben párkák módjára szövő kémpáholy tagjai úgyis a saját képükre formálják a színt… Várkonyi Mátyás és Béres Attila Mata Harija nem minden hájjal megkent kémnő, nem is velejéig romlott kurtizán, hanem egy esendő, a nála okosabbak és dörzsöltebbek játszmái közepette csupán csetlő-botló fiatal nő. Aki kihasznál, és akit kihasználnak – minden oldal a maga hasznára. És aki a végső játszmában bizony magára marad – ellentétben azokkal, akik „egymást soha-soha nem árulják el”.

Vérbeli zenés színdarab lett hát Mata Hari történetéből – olykor tragikus, olykor komikus, néhol giccses, máshol kifejezetten hátborzongató elemek váltják egymást. Zenéje pompás elegye a Webber-féle nagyívű, klasszikus musicalnek, a könnyedebb operettnek és a rockosabb hangzásnak. Nem véletlenül került szóba a bemutató után az egykori Rockszínház – a Mata Hari hangzásvilágában közelebb áll az anno népszerű magyar rockoperákhoz, mint a manapság futó musicalek többségéhez.

Bemutatót láttunk, annak minden gyerekbetegségével, a technika ördögével, ami néha megviccelte a nézőket, ráadásul egy hangversenyteremben, melyet finoman szólva nem musicalek előadására terveztek – ezért (is) elismerésre méltó, milyen szellemes minimalizmussal ellensúlyozták például a díszletek hiányát és lendültek túl az apró figyelmetlenségeken. Szerencsére a szereplők esetében ilyesmire nem volt szükség – első alkalom ide vagy oda, mindannyian kivételes teljesítményt nyújtottak. A címszereplő Kecskés Tímeától kezdve a mellékszereplőkön át a párizsi táncosnőkig minden szereplő ajándékozott nekünk néhány felejthetetlen pillanatot – számomra a legemlékezetesebb ifjúkorom egyik kedvence, Kováts Kriszta véresen komoly komédiázása Clara Bendix szerepében és a fiatal Szemenyei János szenvedélyes forradalmárja. No és persze a történetet papírra vető Ernest Hemingway…

S hogy kém volt-e valójában Mata Hari és kinek kémkedett? Nos, ez nem derül ki a darabból sem – de a végére már nem is igazán érdekes.


Nincsenek megjegyzések :

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...