2010. február 20., szombat

Charlaine Harris: Holtak klubja

Bizonyos szempontból utálom a sorozatokat, mert mindig tartok kicsit tőle, hogy a következő rész nem lesz olyan jó, mint az előzőek. Így voltam a Holtak klubjával is. Az első két Sookie Stackhouse-kaland után nagyon kíváncsi voltam, hogy merre és hogyan csavargatja a történetet az írónő, és paráztam, hogy ne szúrja el. Nem szúrta, sőt, igazából ez a rész kicsit jobban is tetszett, mint a második.

Már a könyv első oldalain felkaptam a fejem, az írónő ugyanis nem félt lerombolni a még meglévő illúzióinkat a tökéletes Bill-Sookie párossal kapcsolatban. Kis vámpír-halandó párunk az első oldalakat végigcivakodja, aztán cseppet sem jó hangulatbn, szakításközeli állapotban válnak el, Bill ugyanis üzleti útra indul. Ahonnan nem tér vissza. Sookie-nál egyszer csak megjelenik Eric és pereputtya, akik közlik vele, hogy szívszerelme eltűnt, tán meg is halt, ráadásul egy másik nő oldalán, miközben épp valami szupertitkos munkát végzett Louisiana vámpírkirálynőjének. Sookie szenved a megcsalástól, mégis Bill keresésére indul.

Útja Jacksonba vezet, ahova egy cseppet sem elhanyagolható vérfarkas kíséri el. Az előző rész, az Élőhalottak Dallasban kapcsán jegyeztem meg, hogy mennyire nem szeretném, ha ez a sorozat is hemzsegne a mindenféle alakváltóktól, vérizéktől, mesebeli lényektől, hát, itt aztán megkaptam a magamét. Van itt minden, koboldtól kezdve vérfarkason át az alakváltó baglyokig. Huh! Azt hiszem, kénytelen leszek beletörődni…

A szexi vérfarkas, Alcide persze nem kicsit kerül közel Sookie-hoz, hatalmas meglepetésre tehát itt is kezd kialakulni a már-már alapkövetelménynek számító vámpír-ember-vérfarkas szerelmi háromszög. Alcide nem csak arra kell, hogy megvédje Sookie-t, hanem hogy bejuttassa egy csak természetfölötti lények által látogatható klubba, a Holtak klubjába, ahol a telepata hölgyemény remélhetőleg megtudhat valamit Bill hollétéről. Itt aztán megismerkednek magával Mississippi vámpírkirályával, megtámadja őket néhány vérfarkas, előkerül egy karó, az alakváltókból pedig szó szerint kitör a vadállat. De legalább Sookie megtalálja hűtlen kedvesét.

Ahogy szaporodnak a sorozat kötetei, úgy bonyolódik a történet, úgy tágul az általunk és Sookie által megismert természetfeletti világ. Nem csak egyre több alakváltót, természetfölötti lényt ismerünk meg, a vámpírtársadalomról is egyre többet tudunk meg. Ahogy egyre tágul a körülötte lévő világ, úgy lesz Sookie is egyre érdekesebb. Már nem az az elveszett lányka, aki az elején volt, egyre erősebb, nem csak testileg -a vámpírvértől- hanem lelkileg is, kiáll magáért, ha kell, megvédi magát és akit szeret, ha kell, elküld a búsba bárkit. Közben pedig megőrzi azt a vidéki kiscsajos báját, ami nekem annyira tetszett, rácsodálkozik a nagyvárosra, a szépségszalonra, saját magára, a pasikra :)

Továbbra is tetszik a sorozat, kíváncsian várom a folytatást, nyilván nem tévedek nagyot, ha azt gondolom, Bill és Sookie útjai még sokszor keresztezik egymást, de azt kell mondjam, én Alcide-nak drukkolok…

Nincsenek megjegyzések :

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...