2008. június 17., kedd

Egyedül nem megy

Egyre jobban szeretem a francia filmeket. Olyan hihetetlen hangulatuk van, hogy azt nem lehet utánozni. A fények, a zene, a szereplők, a díszletek, valahogy minden más, és minden jobb, mint az amerikai filmekben. Olyan emberi, barátságos, amilyen egy hollywoodi film tán soha nem lesz. Szóval elvarázsol :-)

Az Egyedül nem megy Anna Gavalda Együtt lehetnénk című regényének filmváltozata. A regény hihetetlenül népszerű Franciaországban, nálunk is megjelent pár éve. Három zárkózott, magánakvaló fiatal egymásra találásának csendes és mélyen megindító története. Camille, a fiatal festőpalánta menekül a világ elől, saját unalmas középosztálybeli családja elől, akik be akarják kényszeríteni társadalmilag elvárt szerepekbe, de mecénásai elől is, akik üzletiesíteni akarják művészetét. Elmegy takarítónőnek, magányosan éldegél egy párizsi tetőtéri lyukban, és senkit nem enged közel magához. Franck, a magánakvaló szakács naphosszat iszik, füvezik és káromkodik. A nagymamáján kívül, aki felnevelte, egyetlen nőt sem képes szeretni, mindet megveti, mert az őt magára hagyó anyját látja bennük. A harmadik főszereplő Philibert, a szülei által lenézett, semmibe vett, kissé autisztikus beütésű arisztokrata. Övé az a hatalmas, üres, hideg párizsi lakás, ami végül összehozza a szereplőket.

Mind a hárman zárkózott, elutasító személyiségek, senkit nem engednek közel magukhoz, mert félnek, hogy sérülnek. A megélt terhek és az emberi kapcsolatoktól való félelem végigvonul a történeten. Mikor Philibert beköltözteti a Franck-kal közösen lakott lakásba a beteg Camille-t, eleinte egyikük sem tud mit kezdeni a helyzettel, a másik kettő közelségével. Kommunikációképtelenségük miatt csak bántani tudják egymást. Csak akkor képesek közelebb kerülni egymáshoz, amikor Camille kierőszakolja, hogy Franck imádott nagymamáját, a haldokló Paulette-et költöztessék magukhoz, és ápolják együtt, hogy ne kelljen egy öregek otthonában meghalnia. A nagybeteg néni lassú leépülése, és közben végig megmaradó életszeretete az, ami felnyitja a fiatal főszereplők szemét, és az idős néni szemén keresztül csodálkoznak rá ők is az életre.

A könyv legnagyobb erénye számomra az, hogy nem kerget illúziókat, nem akarja elhitetni velünk, hogy itt sarkaiból fordul ki a világ, mert ezek az emberek egymásra találtak, nincs könnyes happy end. Egyszerűen megnyílnak, közel kerülnek egymáshoz, és eztán együtt néznek szembe a világgal. Az eredeti francia cím (Ensemble c'est tout - Együtt, ez minden) sokkal kifejezőbb, mint akár a könyv, akár a film magyar címe. Emberek egymásra találnak, de ettől nem születnek újjá, nem vetkőzik le a múlt sérelmeit, hanem épp ellenkezőleg, két adag terhet, sérelmet, frusztrációt cipelnek eztán tovább, de együtt, és ez már önmagában egy más minőség. Nagyon szép, nagyon intelligens, de végig szomorkás könyv.

A film természetesen lényegesen leegyszerűsítette mind a történetet, mind a szereplők személyiségét. Keveset tudunk meg a szereplők múltjából, motivációjukból, csak az eredménnyel szembesülünk. Az egyszerűsítés még érthető, hiszen egy 700 oldalas könyvet nem lehet másfél órába sűríteni, a történet romanticizálása már kevésbé. Azért a filmbe csak belecsúsznak kissé túl rózsaszín részek, és a vége egyértelmű happy end, a hollywoodi fajtából.

Amit a film nagyon eltalált, az az idős néni, Paulette szerepe. Örülök, hogy nem akartak az ő szerepén kurtítani. A hangsúly végig azon van, hogy ő "nyitja ki" egymás felé a szereplőket, és hozzá kapcsolódik a film szerintem legmeghatóbb része is, amikor Camille lerajzolja a nénit, és ő büszkén ül modellt, mint egy szoborszépségű húszéves, az többet elmond az elmúlás elfogadásáról, mint oly sok könyv és film.

A film egy nagyon szép, nagyon hangulatos, nagyon franciás romantikus dráma, a könyv kicsit több ennél. Igazi emberi dráma, valódi személyiségekkel, sorsokkal, érzelmekkel. Ennek ellenére mégsincs bennem csalódottság a film miatt. Igazából a kettő együtt tökéletesen működik. Mind a filmet, mind a könyvet bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti az érzelmes, emberi drámákat. 


Korábbi kommentek:


Nincsenek megjegyzések :

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...