2020. március 26., csütörtök

Almási Kitti: Bátran élni


Lássuk be, van abban némi pikantéria, hogy pont most írok erről a könyvről – amikor a fél világ (beleértve engem is) legszívesebben a lakás legtávolabbi sarkába bújna félelmében és sokan vagyunk, akik a szorongástól nem tudjuk, merre az előre. Ilyenkor bátorságra buzdítani és az önismeret, a traumafeldolgozás, a belénk ivódott rossz és még rosszabb minták feloldásának fontosságáról írni minimum öngól, ráadásul ez a vírushelyzet aztán tényleg nem olyan, amire bárki azt mondhatná, hogy „és akkor mi van?”…

Ezzel együtt tény, tán soha nincs akkora szükségünk bátorságra, önismeretre, a külső és belső démonainkkal való szembenézésre, indulataink, előítéleteink, dédelgetett sérelmeink legyőzésére, mint ilyen kihegyezett helyzetekben. Ilyenkor látjuk kristálytisztán, hogy nem az a bátor, aki nem fél, hanem aki szembe mer nézni a félelmeivel. Soha még akkora szükségünk nem volt rá (legalábbis az én és a velem egykorúak életében biztos nem), hogy mindennapi szorongásainkat, rutinszerű reakcióinkat, kész válaszainkat félretéve beleálljunk az ismeretlenbe. Fogalmunk sincs, mi vár ránk az elkövetkező hónapokban, nem tudhatjuk, mennyire fordul fel az életünk hosszú távon ennek a járványnak a következtében; ha roppant szerencsések vagyunk, akkor csupán egzisztenciák roppannak meg, szokások alakulnak át, le kell mondanunk az utóbbi évtizedekben kivívott luxus egy részéről. Ha nincs szerencsénk… mind tudjuk, mi történik, ha nincs szerencsénk. Ma, amikor ezt írom, szembejött velem egy emlék a facebookon: három éve ezen a napon kaptam meg életem legszebb születésnapi ajándékát – amit egy sürgősségin átvirrasztott éjszaka során leplezett le előttem Zoli. Az a március maga volt a pokol – a megelőző három évben elvesztettem az apámat, az apósomat és a mostohaapámat, utána pedig a hozzám legközelebb álló került kórházba. Akkor ott szembe kellett néznem a saját kis privát világom lehetséges végével.

Hogy miért írom ezt most le és miért épp e könyv kapcsán? Mert a Bátran élni egyik legnagyobb tanulsága számomra pont az, hogy a megélt traumáink tesznek minket azzá, amik most vagyunk – hogy minden megküzdött válság hozzásegít, hogy a következőtől már ne féljünk. Annyira. Hogy szembe merjünk nézni a lehetőséggel: igen, minden elveszhet. Hogy elkezdjünk B-terveket gyártani, mert higgyétek el, eljön a pont amikor a dermedtségtől nem leszünk képesek rá. Hogy egy ilyen helyzetben, mint ami körülvesz minket, képesek legyünk minden nap felkelni, menni előre, dolgozni, mintha még lenne bármi értelme, főzni, olvasni, szeretni. Hinni abban, hogy lesz holnap. Akkor is, ha… Sőt, akkor is, ha én nem leszek.

Nade, amikor elkezdtem olvasni Almási Kitti könyvét, még nem tudtam, hogy mire befejezem, az életünk fenekestül felfordul. Hogy feltegyük magunknak a kérdést: „És akkor mi van?”, számos élethelyzetben fontos. Főleg ipari szorongóknak, mint én. Az önsorsrontás bajnokainak, akik a járvány okozta veszélyhelyzet miatt megtorpanó terveiket is képesek úgy interpretálni, hogy „már megint kudarcot vallottam”. Azoknak az imposztor-szindrómásoknak, akik hiába kapnak napról napra újabb és újabb megerősítéseket, képesek napról napra meggyőzni magukat arról, hogy alkalmatlanok a feladatra. Azoknak, akik képesek a legproduktívabb és pozitívabb beszélgetést is úgy átforgatni magukban, hogy aztán a nap végén zokogva átkozzák a partnert. Ismerős?

Aki fél, annak iszonyú nehéz. Mert az nem úgy megy, hogy azt mondjuk, ne félj és akkor én nem félek. A félelem, mint a legrosszabb méreg, beissza magát a bőr alá, és soha nem lehet kimutatni, nincs ellenszere, nincs klinikai teszt, ami azt mondaná: ennyi meg ennyi félelem, így meg így kezelhető. A legváratlanabb szituációkban tud ránk törni és elhitetni velünk, hogy a világ, úgy en bloc, ellenünk van. Ne is próbálkozz inkább semmivel, bújj el abba a sarokba és várd ki, amíg mindenki más, aki okosabb, szebb, talpraesettebb és főleg, NEM FÉL, majd megoldja. Ezzel egyetlen módon lehet felvenni a harcot: önismerettel, önismerettel és még egy kis önismerettel. Minden hasonszőrű könyvnek az az elsődleges célja, hogy példáiban magadra ismerj, hogy tanulságait képes legyél a saját életedre alkalmazni, hogy felismerd, hol alkalmazhatóak és hol van szükséged esetleg szakértő segítségre.

A Bátran élni igényes pop-pszichológia a javából: olvasmányos, közérthető, érdekes példákkal teli, nem nélkülözi a személyességet, ugyanakkor masszív tudományos alapokon áll. Nem szakkönyv, inkább esetgyűjtemény, némi magyarázattal – ilyesformán pont alkalmas arra, hogy ha valaki minden pszichológiai háttérismeret nélkül olvassa, akkor is értse és érezze. Ugyanakkor – és ez nagyon fontos, főleg a közösségi oldalak önsegítő megmondópápáinak korában! – soha nem csúszik át felszínes konyhapszichologizálásba. Nyilván mindenkinek mást ad, és jó eséllyel nem is ott ragad meg igazán, ahol számítasz rá: nekem például a legnagyobb ütést annak a nőnek a története vitte be, aki még halálos betegként is az elhanyagoló apja okozta sérüléseket vetítette rá minden kapcsolatára és embertelen gyűlöletreakciókat produkált, ahányszor egy számára fontos férfi más nő felé tanúsított bármilyen figyelmet (legyen az akár egy testvér). Néha ott üt, ahol már azt hiszed, nincs dolgod – érdekes felismerés volt, hogy mit és hogyan vetítek ki sokszor olyan személyekre, helyzetekre, akiknek semmi közük az alapproblémához.

Minden helyzetben nagyon nagy szükségét érzem a pszichoedukációnak és a Bátran élnihez hasonló okos, jól megalapozott és olvasóbarát könyveknek – most meg még inkább. Olvassátok, tanuljátok önmagatokat, dolgozzatok a traumafeldolgozáson és a félelmek kezelésén. Baromira fontos, hogy legalább a józan eszünket próbáljuk megőrizni, ha már minden más felfordul!

„Amikor képessé válunk arra, hogy a félelmeinket, gátlásainkat leküzdjük (vagy legalábbis csökkentsük, kezelhetővé tegyük őket), és merünk bátor döntéseket hozni, minden esetleges nehézséggel és kudarccal együtt is olyan életet élhetünk, amilyet élni érdemes. Ez a felszabadultság és erő nem csak nekünk segít, hanem a velünk kapcsolatban élőket is oldottabbá és bátrabbá teszi.”  


Kulcslyuk Kiadó

3 megjegyzés :

  1. De jó volt olvasni ezt a posztot. Személyessége miatt is, és azért is, mert nem felszínes, nem közhelypuffogtató, igazán a könyvhöz méltó lett, és a helyzetre nyirbáltad a mondandót is, nagyon tetszik, erőt merítettem az írásodból most. ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajjj de édes vagy köszi :*
      Nagyon fura dolgokat produkál az élet, hogy pont akkor került a kezembe, amikor tényleg van ok a félelemre... Tanulságos olvasmány volt, az biztos.

      Törlés
    2. :)) Ajánlom a Hűtlenséget is tőle - na hát az sose legyen "aktuális", de amúgy rendkívül érdekes, sokrétű olvasmány, az sem marad felszínes egy pillanatig sem, és jól működő párkapcsolatban is érdemes elolvasni. :) Plusz most jött ki az új könyve, arra is nagyon kíváncsi vagyok.

      Fura egybeesések, de pont akkor kellett talán - bár én nem szeretem hangoztatni az ilyen sorszerűségeket, de azért úgy amúgy csendesen konstatálom a létezésüket. ;)

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...