2020. március 23., hétfő

Tavaszi kuckózás


Március elején, ahogy beköszönt a tavasz, engem is el szokott kapni a lelkesedés, elkezdem nézegetni a könyvpiaci megjelenéseket, tervezni a könyvfesztiválos bevásárlólistát, szervezni az elkövetkező hónapok beszerzéseit, programjait. Nem volt ez másképp idén sem, már épp érleltem magamban egy „Nyakunkon a Könyvfesztivál” jellegű kitekintőt, mi várható, mi érdekel, minek a megjelenését nem bírom kivárni – aztán… Mindannyian tudjuk, mi történt. Most kuckózás van és csend és dermedtség. A Könyvfesztivál, nagyon helyesen, elmarad, a kiadók jó része leállította vagy elhalasztotta az új címek megjelentetését, a kulturális programok lefújva. Az életünk gyökeresen megváltozott az utóbbi egy hétben, és még nem tudjuk, hol lesz ennek a változásnak a vége.

Nyilván ebben a helyzetben nem a kultúra a prioritás, én mégis erről fogok írni a jövőben is, több okból. Először is, ez egy kultúrával foglalkozó blog, én pedig ehhez értek – sajnos sem virológus, sem gazdasági szakember nem vagyok, sem az egészségügyi vészhelyzetet, sem a borzalmasnak ígérkező gazdasági hatásokat nem tudom sem megoldani, sem megmagyarázni. Másodszor: rendületlenül hiszem, hogy a kultúra minden helyzetben segít túlélni, hogy a (most még önkéntes) karantén elviselhetőbb jó könyvek, filmek, zenék, színházi élmények társaságában. Ráadásul a kötelező és önkéntes korlátozások miatt számos kedvencünk – kiadók, színházak, rendezvényhelyszínek, előadóművészek – kerülhet nehéz helyzetbe a jövőben, amin, tekintve, hogy nem vagyunk mecénások, egyféleképpen tudunk segíteni: rendületlen kultúrafogyasztással.

Miközben szokjuk ezt az új helyzetet, ki a home office, ki a távoktatás gyermekbetegségeivel küszködve, azért be kell látnunk: rohadt szerencsések vagyunk. Hisz nem az első vonalban küzdünk, mint azok, akik az amúgy is haldokló magyar egészségügy égisze alatt próbálnak élni és életben tartani; nem is egy hipermarket polcai alatt szakadunk épp bele a vásárlók rohamába; és főleg: még nem minket kell életben tartani. Szóval, ha ezt olvasod és épp azon gondolkodsz, hogy mi lesz a várva várt könyvmegjelenéseiddel, mikor nyit ki a kedvenc színházad, túléli-e a válságot a kedvenc szórakozóhelyed, akkor velem együtt baromira szerencsés vagy.


Írhatnék tippeket a kényszerű home office túléléséhez – nem teszem, egyrészt mert minden közepesen írástudó blogger megtette már (ne higgyétek el a „home office 10 legfontosabb szabálya” jellegű posztok egy szavát sem – mindenkinek a saját bőrén kell megtapasztalnia, neki mi válik be), másrészt mert még én sem találtam rá a napi rutinomra. Írhatnám, hogy nézzük pozitívan a dolgokat és lelkesedjünk, mert végre van időnk tisztességesen kitakarítani a lakást, új hobbit tanulni, kipróbálni régóta nézegetett recepteket, átültetni a virágokat / kigazolni a kertet, elolvasni a várólistánkon porosodó klasszikusokat – de most komolyan, van, aki ezeket komolyan gondolja? Elmondhatatlanul feldúl amikor azt látom, hogy a közösségi médiában már most, alig egy héttel az iskolák bezárása és az élet fogható lassulása után kialakult egyfajta „ki használja ki jobban a karantént?” jellegű verseny. Emberek, ez most a túlélésről szól, arról, hogy maradjunk emberek, őrizzük meg a józan eszünket, segítsük embertársainkat (mindenki a saját eszközével, mert e téren sem kell belemenni semmiféle áljótékonysági versenyfutásba), törődjünk a szeretteinkkel – nem arról, ki tud több fancy fotót posztolni a csillogóra sikált lakásáról meg az elolvasott könyvhalmokról.

Szóval írok inkább arról, miket tervezek a közeljövőben elolvasni / megnézni és milyen tippeket tudok adni arra, hogy a bezártságban se maradjunk minőségi kulturális élmények nélkül.

Bár az egyelőre nem teljesen világos, hogy a Könyvfesztiválra bejelentett címek közül mi jelenik meg az elkövetkező hetekben és mi fog csúszni, én nagyon remélem, hogy például a számomra eddig egyértelműen az év megjelenésének számító Az ehető nő ki tud jönni. Atwood amúgy is minden helyzetben jolly joker, most épp a Testamentumok segít elmenekülni a hírek elől. Amúgy ha valaki épp egy, az emberiséget kipusztító járványról szeretne olvasni, feltétlenül tegyen egy próbát a MaddAddam-trilógiával – Atwood már mindent is megírt, ami várhat ránk. Friss megjelenések közül már itt figyel Carmen Maria Machado novelláskötete, A női test és más összetevők – ironikus módon ebben is helyet kapott egy írás, melynek egy világjárvány adja a keretet. Március elején jött haza a Locke & Key trilógia, amit mindketten el fogunk olvasni – és jó eséllyel nem maradhat ki a belőle készült sorozat sem. Annak nagyon örülök, hogy a Tokyo Ghost képregény még megjelent a FUMAX-nál, ez kötelező vétel lesz, annak kevésbé, hogy a Transmetropolitan halasztást szenved és hát ki tudja, meddig tart ez a veszélyhelyzet, ha eléri a Könyvhetet, akkor egészen biztosan az esetleges Sandman folytatások is csúsznak (nem mintha már bejelentették volna őket, csak sejtés, hogy Könyvhétre jöhetett volna a harmadik) Azt nagyon sajnálom, hogy az Agave nagyon várt Neil Gaiman díszdoboza is csúszik, de az eddigi kommunikáció szerint lesz, és végülis ezek a kötetek megvannak, olvasni lehet őket, a csini illusztrált kiadásokat meg kivárjuk.

Nem szoktam kifejezetten vásárlásra buzdítani senkit, nem vagyok én influencer, a pénztárcája meg úgy gondolom, mindenkinek a legszigorúbban vett magánügye, de ebben a helyzetben, amikor a gazdasági hatások tényleg beláthatatlanok, és nyilván a kis kiadók fogják jobban megszívni, még fontosabbnak tartom, hogy aki teheti, közvetlenül a kiadótól vásároljon – minden forinttal hozzájárulhatunk az életben maradásukhoz, ahelyett, hogy valami milliárdos céget tömnénk. Cserébe egyébként nagyon klassz gesztusokat kapunk: több kiadó ingyenesen letölthetővé tette a könyvei egy részét, köztük az Agave is – ne hagyjátok ki, vannak köztük igazi gyöngyszemek!

Aki nem csak olvasna vagy sorozatozna (azért ez sem elvetendő – itt is olvashattok a közeljövőben több sorozatos posztot, egyelőre csak ízelítőül, mik vannak feldolgozás alatt [persze nem biztos, hogy mindről lesz írás]: A korona, Az új pápa, A jeges élet, A viszony, Stranger Things, Briliáns barátnőm, Sexeducation [és igen, friss a Netflix előfizetésünk 😊]), annak is számos lehetőség áll rendelkezésére, melyek közül a legszimpatikusabb, hogy több színház, illetve játszóhely online elérhetővé tett előadásokat.

Ezek közül a legfontosabb a mi kis szívünknek a MÜPA, ami épp márciusban ünnepelte volna impozáns koncertsorozattal 15. születésnapját – ehelyett regisztráció nélkül elérhetővé tette digitális archívuma egy részét, benne nyolcvan világszínvonalú koncertfelvétellel és negyven irodalmi esttel. A Katona József Színház nagyot dobbantott azzal, hogy elérhetővé tette a tavalyi év egyik színpadi szenzációját, a Nóra – Karácsony Helmeréknélt, ez kötelező darab! De számos színház szervez „karanténszínházakat” is, ahol élőben követhetjük a játékot. Ingyen elérhető a Berlini Filharmonikusok archívuma, ami komolyzenerajongóknak nyilván igazi csemege, illetve nézhetünk operát is a MET on demand oldalán. A Budapesti Fesztiválzenekar minden este „karanténkoncertet” ad a facebook-oldalán, a Fővárosi Nagycirkusz hétvégenként szintén a facebookon közvetíti korábbi nagy sikerű produkcióit, a Budapest Bábszínház is elérhetővé tette két előadását a youtube-on (ideiglenesen), remélhetőleg itt is lesz folytatás.

Ez csak egy kis ízelítő, érdemes a kedvencek weboldalait / facebook csatornáit folyamatosan nézegetni, nagyon sokan streamelnek friss dolgokat, tesznek elérhetővé régi anyagokat, több író olvassa fel rendszeresen műveit, szerkesztőségek podcastolnak, nagy most a - jó értelemben vett - nyüzsgés kulturális téren. Furcsa nyüzsgés ez persze, csupán árnyéka valaminek, és mind csak reménykedünk benne, hogy elég lesz ahhoz, hogy víz felett tartsa a hazai kulturális életet. De sose hagyjon el minket a remény, hogy egy nagyon nem ideillő disztopikus parafrázissal éljek – amíg fogyasztjuk, követjük, lelkesedünk érte és még a legnagyobb vész közepette is érdeklődünk iránta, addig a kultúra túlél! Olvassatok, nézzetek, kövessétek kedvenceiteket – win-win szituáció, mert minden perc, amit aggódás és hírek helyett kultúrára fordítunk, segít nekünk is túlélni. Mi is igyekszünk szép lassan magunkhoz térni és friss posztokkal jelentkezni.


2 megjegyzés :

  1. Juj, "minden közepesen írástudó blogger megtette már" :D
    Igazad van, koncentráljunk azokra a dolgokra, amiket befolyásolhatunk, olvassunk, nézzünk filmeket, aztán csak elmúlik ez is. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát de nem? :D
      Egy hét hírtúladagolás után csak megerősíteni tudom, jobban tesszük, ha mindenki otthon marad a hátsóján és arra koncentrál, amit befolyásolni tud, különben garantált az őrület :(

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...