2008. szeptember 1., hétfő

Karafiáth Orsolya: A Maffia-klub

Megint egy könyv, amivel eléggé bajban vagyok. Az augusztusi hőségben gondoltam egy merészet, és úgy döntöttem, ha már nyár, meg szabadság, olvassunk valami könnyed csajos könyvet is, így hát belevágtam. És hát baromira nem azt kaptam, amit vártam. Azt hittem, egy agyatlan, rózsaszín lányregény lesz, de nem az. Lányregénynek túlságosan művészieskedő, nagyon irodalom akar lenni, csak sajnos, az agyatlan az bejött.

Amit kapunk, az látszólag egy krimi, vállaltan Agatha Christie után szabadon, egy botcsinálta nyomozó kutakodása egy feltehetőleg eltűnt férfi után, aki nyomozónk és tizenegy másik nő életében játszott meghatározó szerepet. Valójában a könyv nem a nyomozásról, nem is az eltűnt Lajosról, hanem erről a tizenkét nőről szól. Tizenkét defektes csaj, tizenkét elrontott, félresiklott élet, és tizenkét lehetséges indok a gyilkolásra. Amiben a könyv jó volt, az a tizenkét nő jellemrajza, ha valamihez ért az írónő, az a pszichésen kicsit sérült, önsorsrontó, önmagát kereső nők leírása. Viszont a tizenkét különböző nőalakot bemutató fejezet között nekem abszolút hiányzott az összetartó erő, az épkézláb történet. Lehet, hogy ha tizenkét különálló novellát írt volna tizenkét defektes nőről, az jobban sikerült volna. De így, hogy beleerőltette az összekötő szálat, Lajost, a pasit, aki minden nő életére meghatározó hatással volt, és a nyomozást, nagyon kilóg a lóláb. Arról nem is beszélve, hogy Lajos, mint a kör közepén álló férfiú, olyan szinten súlytalan, jellegtelen, személyiség nélküli valaki, hogy nagyon nagy erőfeszítésembe került elhinni, hogy ennyire fel tudta forgatni ennyi nő életét. Jó az alapkoncepció, hogy ne legyen jelen a pasi, aki körül az események mozognak, hogy a háttérből hasson, immár csak az emléke, de könyörgöm, legalább legyen érdekes. Ez a Lajos totál érdektelen figura, egyszerűen nem érdekel, mi lett vele, ki tette el láb alól, mert annyira súlytalan.

Be kell vallanom, Karafiáth Orsolyát, mint költőt nem ismerem, kortárs versek tekintetében eléggé le vagyok maradva, Karafiáth Orsolya, a médiajelenség pedig kissé irritál. Iszonyúan exhibicionista a nő, nyilván ennek köszönhető az is, hogy mind a tizenkét nőalakba beleírta önmagát. Interjúiban azt nyilatkozta, hogy a Maffia-klub, meg a baráti társaság valós alapokon nyugszik, de nekem az a gyanúm, ha lehettek is valós minták, mindegyik hősnő valahol az írónő alteregója. Annyira sarkítottak, groteszkek, hogy simán elmennek egy személyiségből kiragadott szeletek végletekig túlrajzolt karikatúráinak. Persze az is lehet, hogy nincs igazam, és tényleg létezik ez a tizenkét nő.

Azt sajnos meg kellett állapítanom, hogy Karafiáth Orsolya, mint regényíró, iszonyatosan kezdő. Azt nem mondanám, hogy tehetségtelen, írni azért tud, a folyamatos stílus-, és nézőpontváltások például tetszettek, de ha regényt akar írni, akkor azért valami minimális energiát belefektethetne a történetszövésbe is. Így ez csak egy gyenge próbálkozás.


Korábbi kommentek:

Nincsenek megjegyzések :

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...