2016. március 15., kedd

Olvasói rigolyák – komolyan vehetetlen poszt az olvasás élményét befolyásoló (vagy nem) apróságokról…

Sok mindent el lehet mondani rólunk, könyvmolyokról, nem véletlen hogy nagyjából hetente meg is jelenik egy cikk valamelyik kattvadász oldalon könyvmoly-jellemzőkről, könyvmoly-sztereotípiákról, vagy épp arról, mivel lehet az őrületbe kergetni egy könyvmolyt. Egyvalami azonban vitathatatlan: mi, könyvmolyok eléggé hisztis népség vagyunk. A létező legkülönfélébb okok miatt tudunk hisztizni: ha egy könyv nem jelenik meg, vagy ha megjelenik, de nem akkor, nem ott, nem úgy, nem olyan szép borítóval, nem annyiért; ha valaki szereti a kedvenc könyvünk, mert az a miénk és senki másé, vagy ha valaki nem szereti a kedvenc könyvünk, mert hogy merészeli…; ha valaki e-könyvet olvas, ha valaki nem olvas e-könyvet; ha valaki spoilerez; ha egy kiadó besértődik a negatív kritikán; ha megkérdik, mi a kedvenc könyvünk, ha nem kérdeznek semmit, csak lemondóan legyintenek ha meghallják hogy az olvasás a kedvenc időtöltésünk; ha sok a könyvünk, és nem férünk el, ha kevés a könyvünk, mert kéne még… Meg még nagyjából ezer komoly és kevésbé komoly ok miatt – mert hát az olvasás és a könyvek bizony kimeríthetetlen tárházát adják a hisztinek. És persze akkor még ott vannak a kiadók, a bloggerek, a kritikusok, a könyváruházak, a… Na de hagyjuk is. Annyit hisztiztünk már (ezeken az oldalakon is), néha komolyan úgy érzem, mindenkinek jobb lenne, ha inkább olvasnánk. Mondjuk legközelebb.


Mert most itt egy újabb TÉMÁZÁS kör és megszavaztatott a „Könyvrigolyák” versenycímen futó téma, ami nem szól másról, mint – nos, mint hisztiről. Ám ezúttal vállaltan komolytalanra vesszük a figurát és azokra a bosszantó apróságokra térünk ki, amelyek így vagy úgy, de befolyásolják az olvasás élményét. Már ha hagyjuk. Már ha a könyv hagyja.

Én például garantáltan ki tudok borulni attól, ha:
- túl hosszú a könyv (nem mintha nem szeretném a hosszú könyveket, de táskában cipelni őket rémálom)
- túl rövid a könyv (annyira, hogy ne tartson ki egy nap összes utazására mert akkor két könyvet kéne magammal cipelni)
- túl apró betűvel van szedve (az új kiadású Téli mese például konkrétan emberkínzás)
- túl nagy betűvel van szedve és nem gyerek/ifjúsági könyv
- puhakötésű és szétesik
- puhakötésű és a sarkai elválnak, behajlanak, rongyolódnak, brrr…
- olyan szoros a kötése hogy ki kell törni ahhoz hogy olvasni lehessen és még akkor is félő hogy előbb törik el a csuklóm is mint hogy a végére érjek
- puhakötésű és füles (amit nagyon bírok) és valaki a fület behajtva jelzi hol tart (jajjj!)
- keménykötésű, védőborítóval és valaki nem veszi le a védőborítót az olvasáshoz (köztudomású, hogy a védőborító azért van hogy megvédjük az olvasás közben és aztán vissza lehessen rakni a könyvre makulátlan állapotban…)
- a védőborítónak és az alatta lévőnek semmi köze egymáshoz
- pláne ha a könyvnek és a borítónak semmi köze egymáshoz
- fénykép van a borítón – nem mondom, hogy nem lehet jó fotós borítót csinálni, épp itt van mellettem egy kiemelkedően jó példa, de számomra mindig „olcsóbb megoldás” jellege van az igényes grafikus borítókkal szemben (meg amúgy is, támogassuk a borítótervezőket)
- lekopik a csillogó-villogó festés a borítóról olvasás közben – na ezzel a világból ki lehet kergetni…
- a könyvnek az utolsó oldalon van vége (utálom-utálom-utálom és nem érdekel, mennyi plusz költség, tosszatok oda még legalább egy üres lapot a kötés és az utolsó fejezet közé, köszönöm!)
- sok oldalnyi felesleges reklám vagy részlet zárja le a könyvet
- nincsenek fejezetek/tördelés/akármi (nagyon kevés az olyan könyv, aminek megbocsátom ha összefüggő szövegfolyam [Woolf kivétel!] – mivel jellemzően töredezetten, apró részletekben olvasok, mániám a tagolás)
- novelláskötetekben nincs tartalomjegyzék
- túl sok az ömlengő dicséret (pláne ha mindig ugyanaz a két ember írja)
- túl hosszú és érdektelen a köszönetnyilvánítás (mindig elolvasom, általában előre, azt hiszem, jó köszönetnyilvánítást is művészet írni)
- színesek a lapélek (atyavilág, ezt be kéne tiltani!)
- színesek a betűk (ezt pláne!)
- funkciótalan formai truvájokkal akarnak érdekessé tenni valamit
- minden oldalon ott virít a szerző meg a cím – komolyan, azt hiszik, elfelejtem menet közben, mit olvasok?

Hiszti-hiszti-hiszti...
Valószínűleg ha nagyon akarnám, a végtelenségig tudnám folytatni, de ennyiből is simán megállapítható, hogy ezen hisztik jó része azon nyomban érvényét veszti, amint egy könyvről kiderül hogy úgy egyébként kurva jó és elvisz magával. Mert bár egy halom dolog miatt tudok durcizni, végső soron a forma csak forma. A lényeg az írott szó. Ha egy könyv jó, az összes bosszantó apróság elbújhat a sarokba sírni. Ha meg rossz, akkor nem azért rossz, mert aranyszínűek az élei és még kopnak is.
Szóval légyszi, adjatok a kezembe jó könyveket, és ígérem, nem fogok annyit hisztizni :)


Nézzük, vajon a többiek mennyire rigolyásak:
- Nima
- FFG
- Bea
- tigi

Csatlakozók:
- Bubu

31 megjegyzés :

  1. hű, én azt hittem, teli vagyok rigolyákkal, de hozzád képest alig van. :D
    én is behajtom a lap sarkát, a könyvjelző csak útban van. és a védőborítóról azt hittem eddig, hogy a könyvet védi. :D csak azért veszem le, mert kényelmetlen vele együtt olvasni a könyvet, csak csúszkál, meg vigyázni kell rá.
    a fényképeket én se bírom borítókon, általában elég ronda a végeredmény mindig.
    és a betűk úgy tűnik, mindenkinél központi kérdés, viszont nem írtunk a szöveghibákról, ami pedig azért jócskán szokott lenni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nima, megtörölhetjük a homlokunkat! :D
      A védőborító szerintem arra hivatott, amit Ilweran is írt, hogy megmaradjon makulátlanul, végülis mindenki azt látja, abban látja, ha alatta zsírfoltos lett a másik borítója, pont azt fogja eltakarni. De ha már kívülről tönkreteszik a ruháját.. akkor annak annyi.
      A szöveghibákról, meg egyé tartalmi elemekről már témáztunk a Dühítő témánál, avagy mitől vágjuk sarokba a könyvet, vagy ilyesmi. :P
      (A Zenkánál kommentelő meg ne lássa hogy én reagálok rád... :D )

      Törlés
    2. Igen, hallottam már én is hogy a védőborító AKÁR a könyvet is védheti, de neeem... :D
      Na tessék, kiderül hogy én vagyok a leghisztisebb, mik vannak :D

      Igazából direkt hegyeztem ki ezt a komolytalan apróságokra, a szöveg- és szerkesztésbeli hibák nálam egész más kategória, azok egy jó könyvet is agyon tudnak csapni sajnos :( vagy eljuttatnak oda hogy én akarjam agyoncsapni a szerkesztőt/fordítót/random kiadós emberkét. De erről már tényleg írtunk...

      PuPi, ezennel ünnepélyesen felhatalmazlak hogy reagálj minden kommentre itt mert én kíváncsi vagyok rád :D

      Törlés
    3. Hát, ez számomra nettó hülyeség, a fent leírtak miatt. :) De ám legyen, ha valaki tönkre akarja tenni a védőborítót, tegye, csak ne az én könyvemen! :D

      Ez kifejezetten erre volt kihegyezve Timi. :)

      Köszi! :D :D :*

      Törlés
  2. ha már... akkor néhányat én is. Ki nem állhatom, ha valaki olyan őrületes bravúrszerkezetekbe gyűri a mondandóját, mint pl. Pynchon, Szentkuthy, Bartók Imre - pláne ha a mondandó, meg ahogy mondva vagyon mégiscsak érdemes az elolvasásra, pofátlanul érdemes, csak úgy megkínoz az olvasás közben, mint a spanyol inkvizíció.

    Ki nem állhatom, ha valaki úgy nem központoz, ahogy McCarthy - ha úgy legyinti el a kedves olvasót, ahogyan van, avagy legalábbis az olvasás körüli közmegegyezéseket... olykor szinte azt érzem, azért nem veszi a fáradságot, hogy ne legyen tökéletes, mert olyat csak Isten alkothat - büszke (ál)szerénységből borostás western-pofára ejtett szépségtapasz ez az írói önkény, elront, direkt - az olvasás élményét is - de fene a pofáját, van annyira jó, hogy nem hagyhatom abba.

    rühellem a hivatásos utalásból-élőket, a szövegtolvajokat, a műveltségre apelláló lufifújókat - pláne, ha tetszik, amit csinálnak... ahogy mondjuk Závada regényei tetszenek, miközben a kedvenc passzusokról rendre kiderül, Móricz, Mikszáth, sőt, Szabó Dezső ötlötte ki őket - nem elég, hogy műveletlennek érzem magam, meg becsapva, de ott lógok olyan mondatok csecsén, amik mosdatlan szájú fanatikusok fülébe hulltak, ki tudja milyen égi kegyelem folytán...

    (majd még biztosan eszembe jut egy csomó...)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. tényleg, McCarthy központozástalansága. én csak belenéztem egyszer a boltban, aztán vissza is tettem azzal a gondolattal, hogy egy szerkesztőnek meg korrektornak nem ártott volna kezelésbe venni a szöveget.:D
      aztán olvastam valahol, hogy direkt ilyen.

      Törlés
    2. Shizoo, te még hisztizni is olyan szép nyelvezettel tudsz. :)

      Törlés
    3. Shizoonak is témáznia kellene, mert mindig a szofisztikáltabb végéről ragadja meg a problémát.

      Törlés
    4. Ehemmm, megjegyzem, eléggé ki tudok borulni attól is ha valaki még egy kommentben is "őrületes bravúrszerkezetekbe gyűri a mondandóját" :D :P <3

      Törlés
    5. Nem szokott hiányozni, de most az egyszer kár, hogy nem lehet lájkolni a megjegyzésedet! :DDD

      Törlés
    6. Én sose merek hozzászólni Shizoo-hoz, mert nem vagyok elég szofisztikált hozzá. :D Mindent olyan szépen ír, és még a kritikából is csordul a líraiság.
      Azért remélem szereted a pletykálkodásunkat is, Shizoo. :D

      Törlés
    7. Hát persze. :) a legszórakoztatóbb :D Az van, hogy általában én osztogatom a bejegyzéseinket, sőt, a leggyakrabban én szoktalak benneteket is a bejegyzésbe linkelni, úgy, hogy a legtöbb cikket el is olvasom hozzá :D mint pl. ma is...

      Törlés
    8. *szolgálati közlemény: csak mert ő kel korábban :D

      Törlés
    9. Ó, nahát, micsoda kulisszatitok! :D :D

      Törlés
  3. Nálam volt már olyan, hogy a védőborítót használtam könyvjelzőként. A vastag könyvektől én is azért borulok ki, mert nem tudom betenni táskába :) Nyaralások alkalmával is ha 5 könyvet elviszek, akkor mindnek vékony a gerince... Vastag könyv otthoni foteles fogyasztásra :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ez is egy megoldás, hogy vastag könyv otthonra, közben 1-2 vékonkát úti olvasásra. Csak én utálok egyszerre több könyvet olvasni :(

      Törlés
  4. Jaj de jót szórakoztam most ezen a poszton! :D Sok kis hiszti, de a lényeg tényleg: "végső soron a forma csak forma. A lényeg az írott szó. " :)
    Nem tudtam, és nem gondoltam amúgy, hogy neked ennyi kis hisztid van! :) De aranyosan prezentáltad őket. Azon röhögök, hogy én meg pont írtam, hogy tetszik, ha a lapszél színes! :D (persze csak néha)
    A lekopó részeket én sem szeretem, sajnos a Half the World-ről is lejött a szín, ahol mindig fogtam. :(
    A túl rövid könyv problémája igenis létező! Hadd erősítselek meg! Én mindig túlgondolom, és egy a szüleimnél töltött hétvégére is jön velem vagy 4 könyv, mert jaj, mi lesz, ha elfogy! (semmi, van náluk még vagy 200 könyvem! :D) Mert mondjuk gondolatban már odafelé befejezem az aktuálisat a kocsiban... realitás: olvasok odafelé 30 oldalt, wow! :D :D ... aztán hazafelé még mindig azt olvasom! :D De azért lelkesen elcipelem őket. ;) Egyébként ha hiszed ha nem, azért volt már majdnem vészhelyzet, a kocsi elromlott, és a szerelőnél kellett dekkolni órákat. Elfogyott a könyvem, és szerencsére épp előtte vette egyet, csak azért volt nálam másik, életmentő volt. :))))

    Én is töredezetten olvasok, általában nem zavar, de jobb, ha tagolva van a könyv, könnyebb elveszni, ha nincsen. Meg persze jobb sokat olvasni egyszuszra, de nem mindig megoldható.

    Színes betűket hol láttál? Én azt hiszem eddig csak a Kerstin Gier trilógiában, de még nem olvastam. Jaj, de tudod, a Stiefvaterben is van! Mondjuk szolid, kékes, meg zöld... Hát, ha jó a könyv, megbocsátom én is az idegesítő bigyókat, de ez pl. szerintem engem nem idegesít. (nem tudom, e-ben olvastam, ott nem színes! :D )
    A "funkciótalan formai truvájok" alatt mit értesz?

    Most, hogy mondod, én se szeretem, ha a legutolsó oldal az utolsó oldal a könyvben... legyen egy lap még, de igen, lehetőleg ne reklám, meg minden vacak.
    A köszönetnyilvánítások általában nagy szarok sajnos, nagyon kevés a jó, szórakoztató, eredeti.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A színes lapszélek nem zavarnak túlzottan, de a színes betűknek szerintem csak nagyon korlátozottan van létjogosultságuk. A Végtelen történetben (ami egyszerűen eltűnt, és az egész házban nem találom :( ) pl. ha jól emlékszem, a valóság fekete betűs, de Fantáziaország színes, és ott teljesen elfogadhatónak éreztem. De ez számomra a ritka kivétel.
      A lekopó borítók tényleg kiábrándítóak. :(

      Törlés
    2. Hmm, nekem másféle kiadású Végtelen történetem van, de mondjuk ez jó példa. Igen, egyetértek, nagyon kicsi a létjogosultsága a színes betűnek. Meg gondolom macerás a nyomdának is. :)
      Az "S"-ben persze királyság, a különféle színű kézírásoknak jelentőségük van.
      Lekopó borítóval amúgy eddig kmk-nál találkoztam, a pötty is lekopik. :/ De azt hiszem már egy ideje elvileg tesznek rá valami réteget még. Most az Athenaeumé volt ez, de mondjuk igaz, sokat fogdostam... ami mégse mentség persze, egy olvasás ne ártson még semmit egy könyvnek. :)

      Törlés
    3. PuPi és a gigakommentjei :D édesem, ha tudnád, még mennyi kis hisztim van, de nem akartam a végtelenségig húzni a posztot :D
      De a lényeg tényleg ott van, hogy ha jó a könyv, ezek mind nem számítanak.

      Na, rettentően örülök, hogy valaki még ilyen kis mániás és hajlamos túlgondolni a túl rövid könyv problémáját. Én is vittem már több könyvet nyaralásra, mert féltem hogy "mi lesz ha olvasnivaló nélkül maradok" aztán olvastam fél könyvet összvissz, a többit csak utaztattam :P
      (Mindjárt jön Nima és az orrunkra koppint, hogy ezért kell e-olvasó...)

      Az "S" az egy külön kategória, nyilván ha valami ennyire a formára van kihegyezve, azt nem mossuk össze a "hagyományos" regényekkel. Színes betűre KMK ifjúságiknál emlékszem, meg régen talán a Világsikerek sorozat volt az, ahol nem csak lapél, de a betűk is színesek voltak. Hányinger, bocsi :(

      Funkciótalan formai truváj nekem minden, ami csak azért van, hogy különlegesebbnek látsszon a könyv, de nem ad hozzá értékelhetőt magához a tartalomhoz. Pl Jennifer Egan amúgy elég zseniális Az elszúrt idő nyomában regényében volt egy fejezet, ami egy PPT prezentáció formájában volt megírva, és alapvetően nem volt rossz, de nem tett hozzá annyit hogy indokoltnak érezzem a formát. Kortárs szépirodalomra jellemző, hogy kerülik a "hagyományos" formát mint a tüzet, minden regénybe kell valami "extra" - vers, beékelt szöveg, kép, ábra, QR kód, faszomtudjami... Sokszor szeretem de tényleg ritkán érzem azt hogy na, ez most ide tényleg kellett! McCarthynál sem tudom elképzelni, hogy a központozás hiánya hozzátesz, de őt még nem olvastam.

      A KMK aranyozása mindig lekopott nálam, amíg olvastam KMK könyveket :) meg rémes emlék a Hyperion sorozat, minden részéről lekoptak a fényes bogyók, tök randán néznek ki :( sajnos, mert amúgy kedvenc :)

      Törlés
    4. Hű, hát ne is mondd, a nyaralásra vitt könyvek száma megint külön kategória! :D Pedig viszek e-olvasót IS! :D De azt pl. nem viszem ugye vízpartra, meg nem hagynám őrizetlenül a strandon, oda jó egy paperback krimi... Meg mindig túlgondolom olyankor is az olvasás mennyiségét... :)

      Igen, igaz, az S az teljesen külön kategória.
      KMK az az Idóutazós sorozat is, amit említettem a Kerstin Gier. Abban vannak piros betűk végig asszem a Rubinvörösben. Én nem kapok tőle hányingert, de nem lehet persze komolyan venni ilyen könyvet, szépirodalomban, thrillerben nincs helye. Plusz teljesen megértem, hogy miért zavar.

      Ó, köszi a kifejtést, wow, ppt formátumú rész... érdekes. Mondjuk tényleg nem jó, ha csak így villogni akarnak vele, legyen igenis funkciója a történetben, ne csak öncélúan libegjen oda.

      A pötty-lekopás ellen átlátszó fólia borítás. Nekem van pár könyvem, amit teljesen bekötöttem így, hogy megvédjem. :) De megértem azt is, ha ez is idegen másnak, ez teljesen ráragad végig a könyvre, átlászik. könnyű elrontani, de én pl. vonalzóval simítom rá, mint annak idején a tankönyvekre, hogy ne legyen bubis.

      Törlés
  5. Hűha, van itt pár rigolya. :D
    A fényképet a borítón én sem szeretem, ahogy a mozis borítókat sem, főleg, ha sorozatról van szú, és a korábbi részek nem olyanok voltak. Akkor legalább lehessen kapni mind a két változatot.
    Tulajdonképpen szinte az összes pontoddal egyet tudok érteni, bár a legtöbbjük túlzottan nem izgat. És igazad van, rögtön elfelejti az ember az összeset, ha magába szippantja a könyv. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Uhhh, a mozis borítókat ki is hagytam :D tkp megértem én, manapság kb egymilliószor több reklámértéke van a filmnek mint a könyvnek önmagában de ettől még borzasztóan dühít, pláne mert az esetek többségében abszolút nem időtálló, a filmet hamar elfelejtjük, és aztán nézhetjük a polcon a plakátba bújtatott könyvet :(

      Törlés
  6. Ja igen, még egy. A minden oldalon futó cím-szerzőnek lehet előnye is. A múltkor kiesett a könyvtárban az egyik könyvből vagy húsz lap, és fogalmam sem volt, honnan. Beletelt pár napba, mire azonosítani tudtam. Ha a lap tetején ott a szerző-cím, sokkal könnyebb dolgom lett volna. :)

    VálaszTörlés
  7. "A lényeg az írott szó. Ha egy könyv jó, az összes bosszantó apróság elbújhat a sarokba sírni. " Ámen :)
    Örülök, hogy nem csak én vagyok ilyen puffogó és háklis! :)

    VálaszTörlés
  8. Ó, ez igazi rigolyás bejegyzés volt, a végtelenségig elolvasgattam volna! (Sosem gondoltam volna, hogy ennyiféle rigolya létezik. Alig várom, hogy Nimáéhoz érjek:))

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...