Titánok harca

Ha valaki emlékszik még arra, mit tanult a görög mitológiáról a gimiben, azt nem árt nagyon gyorsan elfelejteni, mielőtt leül megnézni ezt a filmet, akkor legalább a történetbe nem köthet bele. Úgyis lesz egy csomó minden, amibe viszont igen. Háborúskodó istenek, lázadó emberek, önmagukat istennek kikiáltó királyok, szandálos hősök, mitológiai szörnyek, minden együtt van egy jó kis kardozós-kaszabolós akció-fantasyhez, mégsem jön össze a dolog.

Perszeusz, aki itt békésen éldegél halászfamíliája körében, csak azután szerez tudomást isteni származásáról, miután nevelőszülei és húga meghalnak Hádész támadásában, melyet az istenekkel szemben fellázadó emberek ellen indított. Gyászában Perszeusz bosszút fogad az összes olümposzi isten ellen, s persze összefut a sanyarú sorsú argoszi királylánnyal, Andromédával, akit igazi hősként meg kell hogy mentsen attól, hogy népe feláldozza Hádésznak. Perszeusz és egy maroknyi argoszi harcos elindul hát az alvilágba, hogy győzedelmeskedjenek istenek, szörnyek és a halál felett. Hát hajrá.

Csilivili akciófilmet látunk, csak sajnos hiányzik belőle a jó forgatókönyv, sokszor leül a történet, hemzsegnek a logikai bakik, Perszeusz pedig annyira idegesítő karakter, legszívesebben megpofoztam volna, hogy fogadja már el azt a kardot oszt nyírjon ki mindenkit, ráér utána büszkének lenni. Untam a filmet, de hát ilyen filmre nem is a csavaros történet és a szellemes párbeszédek miatt ülünk be, hanem a látványért.  Kár, hogy az sem feledteti az egyéb hiányosságokat, a 3D-től csak a fejem fájdult meg, de semmit, abszolút semmit nem tett hozzá az élményhez. Pedig lett volna mit jól megcsinálni, az óriásskorpiók, a dzsinn(?), a banyák, a Kráken elég látványos trükkorgiát mutattak, de a béna 3D miatt nem nagyon lehetett élvezni. Kár a drágább mozijegyért, van aki szerint hagyományos kópián jobban nézett ki...

Ami pedig most már komolyan fáj, ha ilyen félresikerült blockbustereket nézek, az hogy mekkora színészek szenvednek látványosan a rosszul megírt nyúlfarknyi szerepeikben. Itt is csak repkednek a nagy nevek, de minek. Liam Neeson Zeusz szerepében eléggé nem találja  a helyét, csak néz nagyon komolyan és szigorúan, Ralph Fiennes meg Hádészként tényleg olyan, mint Voldemort hosszú hajjal és szakállban. Utóbbi különösen fáj, annyira szeretném megint egy igazán jó filmben látni őt, lehetőleg a saját arcával. A leginkább még Sam Worthington van otthon a saját szerepében, neki legalább testhez áll a tesztoszteronhős szerep.

Kezd már tele lenni a topánom a hasonló félresikerült popcornmozikkal, pedig szeretem én a jó akciófilmeket, a jó fantasyket, meg a jó kalandfilmeket is. De ez sajna egyiknek sem volt jó.