Julian Barnes: Anglia, Anglia

Azt hiszem, Julian Barnes a legcinikusabb brit írók közé tartozik. Anglia, Anglia című regényét az a fajta nagyon angol, nagyon groteszk, nagyon intellektuális humor hatja át, amit annyira szeretek például az angol Office sorozatban. Ez nem a sírva röhögős humor, sokkal inkább a röhögve sírós. Elképesztő görbe tükröt tart elénk és ebben a görbe tükörben mindennapi működésünk, emberi kapcsolataink, társadalmaink egyaránt megkapják a magukét. És sajnos amit látunk, az legtöbbször telibe talál, és alaposan elgondolkodtat.

Anglia, Anglia egy sziget Nagy-Britannia és Franciaország között, ahol Sir Jack Pitman, a multimilliárdos befektető megvalósítja a maga „Anglia-szabadidőközpontját”. Sir Jack az üzletemberek azon típusát képviseli, akik már mindent elértek, amit csak lehetséges, sőt, többet is, és egy utolsó nagy művel akarják megkoronázni munkásságukat. S mi lehet nagyobb „mű” egy külföldi származású ám magát a végletekig angolnak tartó sznob számára, mint megvenni magát Angliát? Persze ez nem megy csak úgy, hát találni kell néhány kerülőutat. Sir Jack egy témaparkot épít a megvásárolt szigeten, amolyan Jurassic Park-módra. Élménypark, valódi látványosságokkal, „nem spórolunk semmin”. Felépíti Anglia mását, ám nem a turisták által ellepett, rohanó, kisszerű Angliát, hanem azt az „Angliát”, ami a világon az emberek tudatában él. Világméretű közvéleménykutatást szervez, hogy megtudja, mit gondolnak az emberek Angliáról és az angolokról, és az „ötven legtipikusabb angol dolog” minden píárszempontból nem káros tételét megvalósítja a szigetén.

Így a szigetre kerül a Big Ben mása, a Manchester United, Dover fehér sziklái, a pubok, a londoni taxik és a piros buszok, a Harrods, Robin Hood és a sherwoodi erdő, Shakespeare és Ladi Di sírja, a Timest ezentúl a szigeten adják ki, és a királyi családot is sikerül átköltöztetni a Buckingham-palota másába. Anglia, Anglia rövid időn belül angolabb lesz az igazi (Ó-)Angliánál. Annyira igazi, hogy hamarosan már a benne szereplők sem tudják, hogy valójában szerepet játszanak-e vagy sem. A csempészek valóban csempészni kezdenek, Robin Hood pedig elkezd fosztogatni. Anglia, Anglia önálló életre kel, a bombabiztos gazdasági elveken működő szórakoztató park valóban önálló társadalommá válik, ráadásul elszakadva az anyaországtól, elismerteti magát önálló államként. Ezzel párhuzamosan az „igazi” Anglia lekerül a térképről, elhagyatott, hanyatló állammá válik, lakói elhagyják, gazdasága összeomlik.

Barnes vitriolos humorral ábrázolja korunkat, a minket körülvevő világot, ahol minden eladó, semmi sem szent, és a marketing irányít mindent. Nyilván sarkít, de olyan elképzelhetetlen, hogy valaki vegyen egy szigetet és berendezzen rajta egy államot kicsiben? Ugye nem? Sir Jack mindent megvásárol, amit meg nem tud, azt zsarolással, vesztegetéssel, piszkos üzletekkel szerzi meg. Eladó itt a királyi család is, akiknek már nagyon elegük van a sok reprezentatív nyűgből, és egy előnyös szerződésért elköltöznek a szigetre, eladó az angol zászló és eladó a himnusz. És eladó az identitásunk. Barnes utópiájának fő kérdése épp ez, hogy mi is az identitás, mi határozza meg egy nemzet öntudatát. Anglia, Anglia világában az identitás az emlékezet által létrehozott konstrukció, és ha elvesszük egy embertől vagy akár egy nemzettől az emlékeit, a kapaszkodóit, a történelmét, szétesik. Az „igazi” Anglia, mint egy emlékezetkieséses ember elveszti önmagát, ahogy megfosztják jelképeitől, történelmétől, emlékeitől. Az „új” Anglia, Anglia pedig önálló történelmet alkot, egyre erősebb lesz, a másolat átlényegül eredetivé. Épp úgy, ahogy a könyvben szereplő bérfilozófus azt megjósolta.

Könyörtelen utópia lehetett volna ez a regény, nagyon jó az alapkoncepció, és Barnes humora, cinizmusa, kegyetlensége nagyon bátor, de a „szórakoztatópark” megépülése köré szőtt történet kidolgozatlansága, zavarossága eléggé lehúzza  a könyvet. A főszereplő, Martha nagyon jól kidolgozott karakternek indult, ám nem igazán sikerült kibontani. Feleslegesnek éreztem romantikus kapcsolatát a kollégájával, és még feleslegesebbnek a „gonosz” Sir Jack-et leleplező hadműveletet. Olcsó és szerintem a regényhez abszolút nem illő volt ez a szál, nem értem, miért írta bele Barnes. Így, a remek ötlet, a profin kidolgozott kis világ sajnos áldozatul esett egy gyenge lábakon álló történetnek, és egy szánalmas üzleti összeesküvésnek. Kár érte, ennél sokkal jobb könyv is lehetett volna, ha egy kicsit következetesebb az író.

Kiadó: Ulpius

Fordította: Gács Anna

Korábbi kommentek: