Nem rajongok a mindenféle
blogos körkérdésekért, de mivel az utóbbi hónapokban elkapott egy szolid film-
és sorozatmánia (ahogy azt láthattátok is), ez az Amadeánál látott filmes
kérdéssor megtetszett. Csacsogjunk egy kicsit filmekről, így az év végén úgysincs
senkinek kedve komoly posztokhoz :)
1.
Melyik volt az első meghatározó film, amit láttál?
Az elsőre konkrétan nem
emlékszem, de ami megmaradt, mint legalább egymilliószor megnézett gyerekkori
emlék, az a Disney klasszikus Hamupipőkéje
és Hófehérkéje – a Hamupipőke volt az abszolút kedvenc,
szerintem a fél gyerekkoromat azzal töltöttem, hogy az egerekkel énekeltem, és
kizárólag e rajzfilm miatt ragaszkodtam ahhoz hogy egyszer legyen egy Lucifer
nevű óriási perzsa macskám (lett is – csak nem fekete); a Hófehérkét is imádtam, bár az erdei jelenettől a boszorkánnyal eléggé
féltem, de az állatok segítségével sütött pite kárpótolt. Na, hát biztos minden
kislánynak voltak ilyen Disney-mesés korszakai… Nem is állhatna távolabb ettől
másik gyerekkori rajongásom tárgya, az István,
a király filmváltozata – nyilván nem kevés apai hatásra hallgattam illetve
néztem rongyosra videón miközben papírból vágott koronákkal énekeltem Gizella,
Réka és Koppány szerepét (fogalmam sincs, gyermeki logikámmal hogyan bogoztam
ki ezt a szerepzavart, még jó, hogy István sosem akartam lenni…). A komolyabb
filmalkotások felé való nyitással kapcsolatos első emlékeim Az angol beteg és a Szerelmes Shakespeare bemutatásának idejére tehetőek, innentől
válogatás nélkül és sokat néztem mindenfélét, ezzel párhuzamosan az igazán
meghatározó, nagyon sokszor újranézett kedvencek aránya csökkent…
2. Mi volt az utolsó film vagy sorozat, amit
láttál?
A szokásosan újranézett
karácsonyi filmeken kívül? :) Legutóbbi sorozatélményem a remek Fülledt utcák – előbb-utóbb lesz róla
poszt is, ha más nem, rövidke. Baromi hangulatos életkép a hetvenes évek New
Yorkjának szexmunkásairól, stricijeiről, kis- és nagypályás maffiózóiról, erről
az egész, épp átalakuló, a saját szabályait újrarendező, dollármilliókat
újraosztó iparágról. Érdekes, hogy úgy híresült el, mint ami a pornóipar
kialakulásáról szól, ehhez képest a pornó itt csak egy végpont, az odáig vezető
út és az iparág számos egyéb leágazása nagyobb szerepet kap. Jó volt, nézzétek.
3.
Mik a kedvenc filmjeid?
Ha egyet kell választani, az
abszolút kedvenc a Nem félünk a farkastól
– Edward Albee drámájának Mike Nichols rendezte adaptációjánál az elmúlt ötven
évben nem készült erősebb párkapcsolati dráma, szívesen megnézetném
mindenkivel, aki úgy hiszi, a Holtodiglan
az igazi truváj a „meddig kínozhatja két ember egymást a szeretet nevében?”
témájában… A legkevésbé sem szórakoztató, de ha egyszer elkezded nézni, le nem
tudod venni a szemed Elizabeth Taylor és Richard Burton párosáról. Egész más
műfaj, de nyilván egy „kedvenc filmem” listáról sem maradhat le A Gyűrűk Ura trilógia – egyértelműen ez
a legtöbbször együtt megnézett filmünk Zolival, rengeteg szép emlék kötődik
hozzá és megajándékoz egy olyan otthonos, meghitt érzéssel, amivel semmi más.
És hogy még kicsit színesítsük a palettát, nem hagyhatom ki Amelie csodálatos életét sem – sok
feelgood movie van, amihez nyúlhatunk egy nyomott, agyondolgozott, hisztis hét
után, de egy sem képes úgy elringatni és annyi pozitív töltettel ajándékozni,
mint ez.
4.
Milyen műfajú filmben lennél te karakter?
Jobb napjaimon valami kedélyes
kis social comedy-ben olykor feltűnő, szúrós megjegyzéseket tevő, de sok vizet
nem zavaró mellékszereplő lennék, aki azért őrizget titkokat; rosszabbakon
Agatha Christie egy gyilkos karaktere, aki mindig
túljár a nyomozók eszén; még rosszabbakon az Átmeneti üresedés egyik kiégett, rosszindulatú, megkeseredett
középkorú hervadt szépsége – de mindig az angol vidék egy bájos kisvárosában
játszanám a szerepem.
5.
Ki játszana téged egy filmben?
Legyen mondjuk Rachel Weiss –
az Akadémia úgyis díjazni szokta ha világszép színésznők elcsúfítják magukat
egy szerep kedvéért… De az idős kori engem senki más nem játszhatna, csakis
Maggie Smith!
6. Mi a top 3 kedvenc sorozatod?
Megingathatatlan sorozatkedvenc
Az elnök emberei – Aaron Sorkin
szerintem az egyik legjobb kortárs forgatókönyvíró, a Fehér Ház életét
testközelbe hozó sorozata pedig a maga módján épp úgy felforgatta a
tévésorozatok világát, mint a Twin Peaks.
Döbbenet, hogy még nem írtam róla, pedig jó párszor elterveztem már. Ami késik,
nem múlik – kár, hogy újranézésre perpill nem látok esélyt, azért az a 7*22
rész sok a mostani életritmusunkhoz. Hasonló kedvenc az angol The Office (A hivatal) – az amerikai
remake a nyomába se érhet Ricky Gervais inkorrekt humortól vastagon csöpögő, a
legjobb angol komikushagyományokat sikerrel adaptáló, kifejezetten bunkó de
nagyon eszes sorozatához – na, ezt viszont újra kéne nézni, rövid is (és nem
utolsósorban ebben tűnt fel Martin Freeman!). Harmadiknak meg álljon itt egy új
kedvenc, ha már úgyis emlegettem – a Twin
Peaks simán beszippantott, és bár volt egy megmosolyogtató retró-érzetem,
nem tudtam abbahagyni, amíg meg nem néztem a három évadot és teljesen a hatása
alá nem kerültem. Erről is írni kéne hosszabban…
7. Mi idegesít legjobban egy filmben?
Ha többnek akar látszani annál,
ami. Nincs baj a panelekre épülő, ostoba párbeszédektől hemzsegő, kizárólag
felszínes szórakoztatásra hajtó alkotásokkal (én is nézek elég ilyet) de igenis
vállalják fel, hogy ők panelekre épülő, ostoba párbeszédektől hemzsegő,
kizárólag felszínes szórakoztatásra hajtó alkotások.
8. Mi az a film vagy sorozat, amit sosem fogsz
megnézni?
Soha ne mondd, hogy soha… De
arra elég kevés esélyt látok, hogy bármikor belenézzek a Halálos iramban szériába például. Vagy a Fűrész sorozatba. Utálom az öncélú trash-t, legyen az horror, szex,
testnedvek, vagy félpucér csajos és száguldó verdás magamutogatás.
9.
Melyik színésszel, színésznővel vagy rendezővel találkoznál szívesen?
Aaron Sorkinnal szívesen
átbeszélném, hogyan vinné képernyőre a Trump-érát.
10. Mi az aktuális kedvenced, amit most láttál,
vagy most szeretnél megnézni?
Épp a Berlini küldetés második évadát nézem – az első évad eléggé
elkapott, és szerencsére úgy tűnik, a másodikra sem vesztett erejéből ez a le
Carré kémregényeihez méltó CIA-átverősdi. Most épp a német választások
befolyásolása érdekében akár polgárháború kirobbantásától sem visszariadó német
neonácik körébe épülünk be a menekültválság közepén. Nem egy könnyed darab, de
ha nagyon fáradt és nyűgös vagyok, csodásan kikapcsol.