2008. május 19., hétfő

Christopher Moore: A leghülyébb angyal

„Mennyei Atyánk. Josh Barker vagyok, a Worchester Street 671. alatt lakom, Pine Cove-ban, Kaliforniában, irányítószám 93754. Ma este láttam a Télapót, ami klassz, és köszönöm is, de aztán egyből megölték egy ásóval, szóval attól félek, idén nem lesz karácsony, pedig jó voltam, amit látsz is majd, ha megnézed a Télapó listáját, szóval ha nem nagy gond, életre keltenéd Télapót és rendbe hoznád a karácsonyt?” Miért ne, szól magában Raziel, az úr köztudottan leghülyébb angyala. Úgyis azért jött a sárgolyóra, hogy egy gyermek kérésére tegyen egyetlen csodát. Más kérdés, hogy legendás tájékozatlansága – no meg sajátos felfogása a holtak feltámasztását illetően - egy halom agyra éhes zombit eredményez, élükön a frissen elásott „Télapóval”.

Pine Cove annyira tipikus kisváros, hogy értelemszerűen ennyire tipikus karácsonyi történetet kell köré kanyarítani. Annyira jellegzetes, amennyire a legszigorúbban vett trash helyszínei általában. Tehát típusok lakják: a seriff típusa, az ő feleségének típusa, a kisvárosi korlátoltak és genyák különböző típusai a helyimenő újgazdag „főgonosztól” az elsőnek áldozatul eső főlúzerig. Itt mindenki annyira tipikus – lenne, ámde ezt a könyvet Christopher Moore írta, kedvenc ügyeletes rejtőjenőm – ez is csak egy típus neve, tehát kisbetű -, ezért aztán minden kifordul önmagából, a helyszín, a típusok, a zsáner. Ritka adottság, ha valaki képes egy műfajt és annak furmányos paródiáját egyszerre megvalósítani, mindvégig egyensúlyban tartva az elemeket. Az meg főleg ritka, ha mindeközben nem karikatúrákat, hanem szerethető, hús-vér figurákat teremt, ha szereplői minden B-trash-szerű jellemzőjükkel együtt képesek „valószínűvé” válni.

Annak ellenére, hogy valójában nem tipikusak, sőt. A „körzeti megbízott” seriffhelyettes egy langaléta füves múlttal bíró ex-hippi, aki mellesleg a farm eldugott zugában marihuánát termel, a neje volt B sztár, akinek „művészi pillanatokat” okoz, hogy időnként – főleg ha nem szedi a bogyóit – újra a Puszták Kardforgató Démonnőjévé avanzsál, örök vitában a saját fejében feleselő Narrátorral. A Télapó exneje estében, véletlenül szúrja nyakon ásójával a férfit, aki mellesleg pisztollyal fenyegeti a fenyőtolvajláson kapott nőszemélyt. Minden szereplő annyira valószínűtlen, amennyire csak az írói önkény engedi, ámde a saját „valószínűtlenségi mezőjükben” hitelesen mozognak, nem véletlen a rejtőjenőzés, gondoljunk csak Piszkos Fredre, a nagy Levinre, vagy bármelyik oly nagyon szeretett alakra a P. Howard-i menazsériából.

A történet is épp úgy egyszerre horror-mese, mint annak paródiája. Ha olvastál valaha is magát végtelenül komolyan vevő „rémítőt” – itt most főleg a másodvonalra gondolok, Dean R. Koontz, Tami Hoag, meg a többi sarlatán könyvnek látszó tárgyaira – külön pikantériát ad, hogy fordul ki magából a riogató-eszköztáruk a szemed előtt e könyvecske olvastán, s apró utalásokban megkapja a magáét a szenteskedő álkarácsonyi „izék” minden decemberben könyves kirakatokat eluraló hada is. Persze a sorolt kontextusok nélkül is élvezetes olvasmány Moore agymenése, az alapízek egyrészt kultúránk gyökereiből, másrészt mértékkel adagolt kor- és kórtünetek vegyülékéből állnak össze. Az eredmény olyan, mintha a South Park nyitóepizódja adna randevút Dickens Karácsonyi énekének egy zombikkal elárasztott temetőben.

Végezetül – bár épp nincs karácsony – idemásolom a szerző figyelmeztetését a könyv legelejéről: „Ha ezt a könyvet ajándékba veszik a nagymamának, vagy a gyereknek, jobb, ha tudják, hogy van benne káromkodás, valamint fincsi jelenetek kannibalizmussal és középkorú emberek szexelésével. Engem ne hibáztassanak. Én szóltam.”


Korábbi kommentek:



2008. május 4., vasárnap

Christopher Moore: Biff evangéliuma

Szekérderéknyi szemtelenség, hat véka humor, tizenkét ibrik emberismeret, és prófétányi hit – szentség törése szóba se jön -, íme a recept veleje. Bár a farizeusok voníthatnának, akárcsak a Krisztus utolsó megkísértése esetében, tán azért nem teszik mégsem, mert – ellentétben Kazantzakisz munkájával - ez a könyv másképp veszi komolyan magát. A humorban nem ismer tréfát.

Eljöve Raziel, az úr meglehetősen alultájékozott angyala – elég annyit tudni róla, hogy pár nap tévézés után Pókember szeretne lenni – és az örök nyugalomból előhívja Lévit, akit Biffnek hívtak, hogy megírassa vele az ötödik evangéliumot. Hisz ki lenne erre alkalmasabb, mint Józsua gyermekkori haverja, aki mellesleg azt is pontosan tudja, milyen volt gyereknek, de főképp merre kószált Jézus harminc éves koráig. Nem lövök le semmiféle poént, ha elárulom, a három napkeleti bölcs nyomán járt – a könyv nem ilyen poénokra épül, ráadásul a történet további folyását ismerni véljük, ugye.

- …tudod, szeretem a világ összes gyerekét.
- Igen?
- Mindet. Zöldet és sárgát, feketét és fehéret.
- Jó tudni…hogy? Van zöld is?
- Dehogy. Csak szopatlak.

Stílusban tehát semmi álszentség, Jozsónak van humorérzéke, s miközben a napkeleti bölcseknél gyorstalpalót jár taóból, buddhizmusból, hindu jógából, Biff is megtanul kungfuzni, kitanulja a Kámaszútrát, és annyi nőt hág meg, amennyit csak bír – nem egyet barátja okulására, akinek mindezt megtiltotta az angyal. És mi eközben vicces, de pontos tanfolyamot járunk hőseinkkel, az említett vallások világában. Azon túl, hogy szórakoztat, Moore beavat a maga fanyar módján minket is taóba, buddhizmusba, hinduizmusba – ja, egyébként ilyen egyébként nincs is, drágáim, csak innen Európából címkézzük így, mellesleg ez is kiderül a könyvből. Ha valaki utána olvas a képzelt kalandok mentén e hitrendszereknek, meg fog lepődni, milyen mélységig helyesen interpretálja azokat az író, miközben egy pillanatig se a cselekménybe erőltetett a tanítás, nem lóg ki a lóláb.

A hazatérés után sem komorodik a stílus, habár több benne a komolyság, a humor nem távozik a szövegből, egészen az ismert végkifejletig. Csak ajánlani tudom mindenkinek e könyvet, nemre és felekezetre való tekintet nélkül.

2008. május 2., péntek

21 - Las Vegas ostroma

Na ez a film az, amire azt mondják, hogy egyestés felhőtlen szórakozás. De annak jó. Semmi nagy dráma, nincsenek különösebb izgalmak, érzelmek is csak mérsékelten, csak szórakozás.

A sztori meglehetősen egyszerű. Nagyon okos, nagyon zseniális főiskolai hallgatók egy még okosabb tanár által vezetett rendhagyó matekórán blackjacket játszanak. Mivel ez a játék alapvetően a számoláson múlik, nem meglepő, hogy a nagyon okos matekosaink Las Vegas felé veszik az irányt, ahol jól kifosztják a kaszinókat. A módszer legális, hiszen számolni szabad, azt nem tiltja a törvény, sokat lehet nyerni, ha az ember észnél van. Csak a kaszinók biztonsági emberei nem szeretik az ilyet, és vannak módszereik, hogy kiszúrják a jó matekosokat.

A főhős jófiú persze nem mohóságból játszik, egyetemre kell neki a pénz, és ki is szállna időben... Aztán elkapja a gépszíj, szokásos fordulatok következnek, a régi barátokat elhanyagolja, a régen fontosnak vélt dolgokat leépíti, csak a játék és a pénz számít. Aztán törvényszerűen jön a lebukás, az árulás, az átverés. A végén persze rájön, hogy a barátság mindennél fontosabb, az árulót megszívatják, az egyetem is meglesz, ha nem is úgy, ahogy elképzelte, a szép csajjal meg persze összejönnek.

Tökéletesen kiszámíthatóak a fordulatok, aki látott már néhány hasonló műfajú filmet, nem fog izgulni, viszont nagyon jó a hangulata a filmnek, jól el vannak találva a helyszínek, a zene, a vegasi pörgés, és ezzel szemben a főiskola szürke unalma. A színészekre sem lehet panasz, a főszereplő csapat mind az öt fiatal tagja plusz a két lúzer barát nagyon üdítően játszott, igazából kellemes csalódás volt a gárda, Kevin Spacey pedig zseniális, mint mindig. Jófej, inspiráló tanár és valami ördögi kísértő egyszerre.

Azért azt nagyon viccesnek találtam, hogy az elején elhangzik egy matekfeladvány, aminek az a funkciója, hogy lássuk, milyen zseniális agya van a főhősnek. Ehhez képest egy olyan tök egyszerű valószínűségszámítási feladat, hogy még én is tudtam a megoldást :-)

Igazából élveztem a filmet, kellemes kis másfél óra, de semmi különös. Fárasztó munkahét után, péntek estére ideális :-) 


Korábbi kommentek:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...