tag:blogger.com,1999:blog-75156394988948405812024-03-14T00:20:32.347+01:00KönyvvizsgálókIlweranhttp://www.blogger.com/profile/14587585423430382620noreply@blogger.comBlogger1717125tag:blogger.com,1999:blog-7515639498894840581.post-27182657912782504592024-03-10T09:38:00.002+01:002024-03-11T08:18:24.734+01:00Hajao Mijazaki: A fiú és a szürke gém (film)<div style="text-align: justify;"><i><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6P3SyTGzEhTkLIpRkEvKHYLqwKa0LsjKlwCfH0P_mA6YzrpISTgYpDhA0DeWvEG53N7epHQmrTqTgmVPHs76RVP2bwd6BZXQ1Gn-oGCAKdHVreDT6LQ-0NAtSAypb7kkG3vtS4H1qAjFtamKeav9AYFupLsuISfxjV8oRa2MmqK2vLi0zTpkbRTbWcv0/s917/1.PNG" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="917" data-original-width="640" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6P3SyTGzEhTkLIpRkEvKHYLqwKa0LsjKlwCfH0P_mA6YzrpISTgYpDhA0DeWvEG53N7epHQmrTqTgmVPHs76RVP2bwd6BZXQ1Gn-oGCAKdHVreDT6LQ-0NAtSAypb7kkG3vtS4H1qAjFtamKeav9AYFupLsuISfxjV8oRa2MmqK2vLi0zTpkbRTbWcv0/w279-h400/1.PNG" width="279" /></a></div>Levél vagyok. Zárt küldemény.<br />Dolgom: hogy kézbesítsem.<br />- Ha föltépném, sem érteném:<br />Istennek írta Isten.</i><br />(Fodor Ákos)<br /><o:p> <br /></o:p>Összeszorult a szívem, amikor
híre jött, hogy az öreg mester még egyszer visszatér az önként vállalt
elhallgatásból. Már a <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><a href="https://konyvvizsgalok.blogspot.com/2020/06/ponyo-tengerparti-sziklan-anime.html" target="_blank">Ponyo</a></b> úgy készült
el anno, hogy az utolsó filmje lesz, már a <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2014/08/mijazaki-hajao-szel-tamad.html" target="_blank">Szél támad</a></b> pályán szokatlan (szinte mesétlen, de legalábbis mágikus rétegektől
mentes) filmje is úgy készült el, mint vállalt feladaton túli ajándék a szerető
rajongóknak. Persze pontosítás is volt, a maga módján – a repülőgépek zseniális
tervezőjének meséje legalább annyira a rajzfilmkészítőé is, aki <i style="mso-bidi-font-style: normal;">tehet, és nem tehet</i> róla, milyen szelek
fújják aztán médiaegekbe engedett, ihlettel, kézzel rajzolt papírsárkányait.<br /> <o:p> <br /></o:p>Így érzem most is: a bennem
mocorgó rajongó még egyszer ajándékot kapott, de szelíd pontosítást is, az
eddigiekhez. Nekem nincs más választásom, mint hogy a friss mese árnyékaiban
meglássam a pálya egészének vetülését, hiszen láttam és szerettem minden
filmjét. Azoknak lesz nehezebb dolga, akik ezzel a történettel köszöntek
először a mesélőnek. Mert nem biztos, hogy sikerül kikódolniuk azokat a finom
rétegeket, amitől tényleg zseniális ez a játék. És ezek nélkül ez a lassan
induló és aztán egy ponton szinte váratlanul szürrealitásba forduló történet az
értetlenségen túl nemigen szül majd egyebet a nézőjében.<br /><o:p> <br /></o:p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaoayV8CNe922tkfVO986aekzBS_YK3-HUnLA_puGSCyoTb9QK0Tgp-EsTa-zoveDbGekCRfKqaKy-ou0uhuycz88bdwTGx58k3T3jqITwhZ1C9dzaygiLwl36DEQMQKIlWXbu-T2J4Ld_HCqKhXbpHmeOPuC8FyADIsqZvxtiCzHrBVpKOrjzaIcynZA/s1277/2.PNG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="577" data-original-width="1277" height="290" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaoayV8CNe922tkfVO986aekzBS_YK3-HUnLA_puGSCyoTb9QK0Tgp-EsTa-zoveDbGekCRfKqaKy-ou0uhuycz88bdwTGx58k3T3jqITwhZ1C9dzaygiLwl36DEQMQKIlWXbu-T2J4Ld_HCqKhXbpHmeOPuC8FyADIsqZvxtiCzHrBVpKOrjzaIcynZA/w640-h290/2.PNG" width="640" /></a></div><br />Nem könnyíti meg a frissen
ismerkedő dolgát, hogy a fiú és a gém kalandja a valóságunk kárpitja mögött a
mester eddigi leginkább japán mesei logikák szerint épült alkotása. Mijazaki
komoly nemzetközi elismertsége összefügg a ténnyel, hogy a filmjei java
részében ügyesen vegyítette a tradicionális japán mese, a monogatari csapongó,
hurkokat vető, utolsó pillanatokban is mindent átértelmező titkokat feltáró
történetvezetését az európai gyökerű, sokkal feszesebb, inkább célra tartó
dramaturgiával. A számunkra is szokott felütés, felvezetés, középfordulat, fék,
nagy fordulat eredményeképp születő katarzis, feloldás drámai ritmusának
mezsgyéjén alakította ki a maga ízes filmnyelvét – és nemcsak azért, mert
előszeretettel mesélte (japánná, animévé) a mi meséinket is.<br /><o:p> <br /></o:p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiz3l0czZRnVRu_k3vw5xPDLHQtytnput2dGp-N1RosoVC8fkIAFHNHnEUX7GCuGXLcPj0gDiThgnfeenZ4hTTAaVAqtOB5TbsZfdN9tG7zsHBldFZe8hAHFwHmu6H_cM1QssV5RbDGtJuBkHx1x5eCR1RAyBv0cKMvVmdPdjGW0EGVEgXZaal7YaIF8lM/s1200/3.PNG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="633" data-original-width="1200" height="338" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiz3l0czZRnVRu_k3vw5xPDLHQtytnput2dGp-N1RosoVC8fkIAFHNHnEUX7GCuGXLcPj0gDiThgnfeenZ4hTTAaVAqtOB5TbsZfdN9tG7zsHBldFZe8hAHFwHmu6H_cM1QssV5RbDGtJuBkHx1x5eCR1RAyBv0cKMvVmdPdjGW0EGVEgXZaal7YaIF8lM/w640-h338/3.PNG" width="640" /></a></div><br />A fiú és a gém története minderre
gyakorlatilag fittyet hány. A mesélőnek most fontosabb volt, amit a meséjén keresztül
sugalmazni szeretett volna. Sokan írták, hogy ez a felnövés-történet rokon <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><a href="https://konyvvizsgalok.blogspot.com/2012/10/chihiro-szellemorszagban.html" target="_blank">Csihiro</a></b> kalandjaival az Istenek
fürdőházában – pedig annak valamiféle komplementere. Csihiro érettségért
meghozott áldozata, hogy lemond a belőle megszülető mesehősről, amikor elhagyja
a párhuzam boszorkák uralta birodalmát. A különlegességéről mond le, hogy
visszatérhessen a szüleivel együtt a hétköznapokba. Mahito viszont magával kell
hozza a tudást, amiről nem feledkezhet el: éretlen volt a mesevilág varázsló
hercegének örökségére és egész életében dolgoznia kell rajta, hogy e világ megtisztult
építőköveként tekinthessen magára. Egyszerűen szólva a saját meséje hősévé kell
válnia. Nekem most a két történet együttes érvényének megőrzése a feladatom – hiszen
mindkettőt igaznak érzem.<br /><o:p> <br /></o:p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh72LUCPL9crlWmu1L2ascAOH13TAhOGDOKYdik9-2Epa6QFTZjl1Vo1mvDzs5QPcDf-Ad0gVMGNC95t1aICZcPezlwUaOifnOhtQlBe169ToesfhEXAX22o3LhS5FechtRTc_hdyZaR2pETzs0226nxnidayPfniUSJT450kskjwAJxdfAd4hwJYcnMhw/s1313/4.PNG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="914" data-original-width="1313" height="446" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh72LUCPL9crlWmu1L2ascAOH13TAhOGDOKYdik9-2Epa6QFTZjl1Vo1mvDzs5QPcDf-Ad0gVMGNC95t1aICZcPezlwUaOifnOhtQlBe169ToesfhEXAX22o3LhS5FechtRTc_hdyZaR2pETzs0226nxnidayPfniUSJT450kskjwAJxdfAd4hwJYcnMhw/w640-h446/4.PNG" width="640" /></a></div><br />A történet most a mi múltunkba
réved, a mester gyerekkorába. A háború bombák gyújtotta tüzében elhamvad az a
kórház, ahol kisfiú főhősünk, Mahito édesanyja is dolgozott; az özvegységet nagyon
japán módon megélő apja (majdnem hogy azt mondom, élve a lehetőséggel,
valójában a veszteségre tradicionális választ adva) elveszi a felesége húgát, s
a háború rémségei elől vidékre költözik a fiúval együtt, az anyai ág
családjának birtokára. Önéletrajzi elemek finom beépülése ez – Mijazaki repülőgép-gyáros
apja is hasonlóan menekítette a családot a nagyvárosból (nem mellesleg: a
gyárral együtt) a bombázások elől vidékre. Az anyját és gyökereit vesztett fiú
elveszetten téblábol a vénséges cselédek által fenntartott hatalmas házban, nem
tudja elfogadni az új anyát, az új iskolát, az idegenséget – ráadásul egy
kertben lakó gém is zaklatni kezdi, aki az első pillanattól többnek tűnik egyszerű
gázlómadárnál.<br /><o:p> <br /></o:p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifM1CHLmxySkM4gCaUAUG7zQVF6vmFa5qQroaJ3PL8_5ZzQuxmBdw29ybecmq_8hzS1yKbtz9bh0vtiqR2CIfSarVqJydMivoSW5xC06vFLQz3wgzzFrXCXzmSCdbjzH68Q2irmZPCZ06jC-jCg0u8Sqsz11Gl42YsZuRRmG7NvSQXb23hAmDHekklLk8/s1199/5.PNG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="627" data-original-width="1199" height="334" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifM1CHLmxySkM4gCaUAUG7zQVF6vmFa5qQroaJ3PL8_5ZzQuxmBdw29ybecmq_8hzS1yKbtz9bh0vtiqR2CIfSarVqJydMivoSW5xC06vFLQz3wgzzFrXCXzmSCdbjzH68Q2irmZPCZ06jC-jCg0u8Sqsz11Gl42YsZuRRmG7NvSQXb23hAmDHekklLk8/w640-h334/5.PNG" width="640" /></a></div><br />Mahito gyásza sértettséggé alakul
- amit amúgy nagyon nehezen úszol meg, ha ennyire sokrétegű maga a gyász: így
épülhet a valódi érzésből akár egész életre szóló szerep. A sértettség befelé
forduló megszólíthatatlansága éppúgy oka, hogy magára marad és elveszik az új
életében, mint az apja hibás, távolító gesztusai, amivel megnehezíti a fia
dolgát az új környezetben. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">A gémek
hazudnak</i>, mondja magáról a madár, később, amikor a fiú kényszerű
szövetségesévé lesz a mágiában. Holott a fiú valójában ugyanolyan hazug, mint a
gém. Önmagát sebezve keverné bajba az őt befogadni képtelen új iskolatársait –
akik a provokáción, a kiközösítésen túl nem tudtak mit kezdeni az autón érkező,
jól öltözött, kimért és gyászában hideg városi gazdaggyerekkel. S lám, a gyász
sértettséggé alakulva örökké ott éktelenkedik hegként Mahito halántékán.<br /><o:p> <br /></o:p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEsrCj6ARK5c7IR4zIU_ZvuhuIli95vzI_TLmooRhZuBkwOZkNBKARAxN752CFq1NIBKPGTGJ3rT2YzK0DO0Opwrqs2pZ_4oBEShrzYFq5gmD7whSTnDuEpOrD5uODVXrEITuZg_LCPXJ7NntpOOFeB0NkZj2sBCEeIT6hsAG5JPXqcDGgyBiz5Mz37xs/s1281/6.PNG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="721" data-original-width="1281" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEsrCj6ARK5c7IR4zIU_ZvuhuIli95vzI_TLmooRhZuBkwOZkNBKARAxN752CFq1NIBKPGTGJ3rT2YzK0DO0Opwrqs2pZ_4oBEShrzYFq5gmD7whSTnDuEpOrD5uODVXrEITuZg_LCPXJ7NntpOOFeB0NkZj2sBCEeIT6hsAG5JPXqcDGgyBiz5Mz37xs/w640-h360/6.PNG" width="640" /></a></div><br />Pedig itt, ezen a mesébe nyúló
birtokon nagyon titokzatos, életre szóló feladat várná. Anyja családja titkot
rejt – a földjeiken áll egy romos torony, amely egy másik dimenzió kapuja. Egy
párhuzamos univerzumé, amely a miénk sajátos értelmét rejti; táplálja és
meghatározza a miénk – innen érkeznek például a megszületők. Vagy innen is.
Ennek a mágikus rétegnek az egyik varázslata, hogy csak az egyik. Hogy még számos
ilyen lehet. A látásmód, ami mentén épül, alapvetően gyermeki: emberevő szörnyekké
lesznek benne a papagájok, a királyukkal az élen, aki minden autoriter hatalom
rajzos paródiája; és a világot egyensúlyban tartó alap a játék: a minden nap
egymásra rakott építőkövek egyensúlyi játéka. Az egykor eltűnt, dimenziót váltó
mágikus nagyapa a fiúban az örökösét köszöntené – hogy aztán tudomásul vegye:
ez a mágikus párhuzamos pusztulásra ítélt, mert nem méltó az örökös. Magát
sebző lénye a maga lényegét felismerve nem nyúl a tisztaságot jelképező
kövekhez.<br /><o:p> <br /></o:p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7I7q3BiewZZWbiMWV0RPycHu9G8tVvmsTMI9rtxCd04Y4vVovG-AQm-ZFec-fKGVnRrDFyvUs4m4rQMkjb-ZLG02pxOg-HO_GtUxaHSyr1XX0gI2vEZ_jEtIQmKSSGf6-C34GHhc7QlZi4rXO-jokHlsI6frg_oZB51Mu7bVn9YNbIOl_nynX9lPUJ_s/s1081/7.PNG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="639" data-original-width="1081" height="378" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7I7q3BiewZZWbiMWV0RPycHu9G8tVvmsTMI9rtxCd04Y4vVovG-AQm-ZFec-fKGVnRrDFyvUs4m4rQMkjb-ZLG02pxOg-HO_GtUxaHSyr1XX0gI2vEZ_jEtIQmKSSGf6-C34GHhc7QlZi4rXO-jokHlsI6frg_oZB51Mu7bVn9YNbIOl_nynX9lPUJ_s/w640-h378/7.PNG" width="640" /></a></div><br />Ez a mese nem bocsát el, utánad
integetve; ki kell menekülni belőle. Vissza a viszonyokba, ahol saját papagáj-szörnyeteg
mivoltod kell felszámolni. Ahova a saját sértettséggé alakult gyászod elől ki
kell menteni a szerethető pótanyát, pocakjában az öcsikével. És mégis, meghatározó
kellene maradjon, amit általa tanultál. A lényegünk csak a valami
elmesélhetőben markolható. Írtam már, egészen máshol, egy <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2019/12/neil-gaiman-sandman-az-almok-fejedelme.html" target="_blank">másképp felnőtt mese</a></b> kapcsán: ezek a történetek valójában a
legfontosabb kérdéseinkről gondolkoznak. Hiszen miközben feltérképeztük e
sárból gyúrt golyó szinte minden zugát, (mesétlenítjük úgymond), még mindig
csak meséink vannak róla, hogy miért van élet, hogy a számunkra miért értelmes;
egyáltalán, hogy hogyan létezhet ez a kérdés: miért? Ha ennyire tág az értelem,
hogy ennyi minden belefér, miért szűkül ebbe a száznál kevesebb évbe - miért
csomagolja a halálra ítélt test. Mijazaki történetei is rendre a bennünket
leginkább foglalkoztató dolgok határait rajzolják ki – és lépik túl, a mesélés
által. Ez a mese is, a magába vesző mítosz dimenziójáról.<br /><o:p> <br /></o:p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiX5g7EePtFmZaCeZ6xaeZPJ1qB4P1gbJ1heFKhnH8xL1KepgK3zwgkhyphenhyphennWYuVlEWkjUT34dEjSQT6ateISDN4d_giXHAPEXSWMygd2hAk99gig6bwe5BSkr42j5wPHucANztXFSo6iF3oBS8rWlW1YE-w_7jiOhdXD5ryczO5q47C5CS4lhDkOxpk1l5A/s1023/8.PNG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="577" data-original-width="1023" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiX5g7EePtFmZaCeZ6xaeZPJ1qB4P1gbJ1heFKhnH8xL1KepgK3zwgkhyphenhyphennWYuVlEWkjUT34dEjSQT6ateISDN4d_giXHAPEXSWMygd2hAk99gig6bwe5BSkr42j5wPHucANztXFSo6iF3oBS8rWlW1YE-w_7jiOhdXD5ryczO5q47C5CS4lhDkOxpk1l5A/w640-h360/8.PNG" width="640" /></a></div><br />Mijazaki jelen van ebben a
filmjében, és a filmben jelen van a Japánban (rángó föld, felszökő hullámok,
életet tépő szelek által könnyen születő) számunkra szokatlan viszony a
halálhoz. Jelen a vigasztalás, egyetlen veszélyben elhadart mondatban, hogy a
tűzbe vesző anya kezdettől baráti, meghitt viszonyt ápol a tűzzel. A
vigasztalás egyetlen ölelkezésben, amikor a fiú a mostoháját szívből anyjának
nevezi. Jelen van az alkotó ember felelete a világnak: az alkotás tisztának
őrzött építőkövekből épült, sérülékeny torony, lehet, téged ráz a magad
földrengése, a rengeteg más ízű tapasztalat, ha meginog benned – tanít, ha
meginog benned. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Jelen van a hatalomra vetett
komoly gyerektekintet Mijazaki-módra: hogy az is csak önkényesen választott
építőkövek mocskos játéka, és hazudik, aki mást mond. Jelen a szolgálat
tisztelete azok által, akik képesek a világuk megtisztelve szolgálni. A
látszatra csúf, de szeretetből gyúrt öregség, és a felnövés, mint embert
próbáló helyzet. A minálunk jobbat alkotás vágya. Ami tényleg elbűvölő varázslat,
ha sikerül.<br /><o:p> <br /></o:p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiz34-xUFxN4FuFf8YpEdccuWT8joyjEx5A72kbppv5injy6B0OnMATGti1O73z1fDuL1JRG3iYAHNZudWmYpH2H7mWQzDD_9_8XL4aAU003HBRoO9Umh4a9M0HWZEfvjsPgNy8FMllSkpcenvgSqOkAtkc-7b-DRhDV41-UB17gLcZ7AVN83erJfadwuk/s881/9.PNG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="495" data-original-width="881" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiz34-xUFxN4FuFf8YpEdccuWT8joyjEx5A72kbppv5injy6B0OnMATGti1O73z1fDuL1JRG3iYAHNZudWmYpH2H7mWQzDD_9_8XL4aAU003HBRoO9Umh4a9M0HWZEfvjsPgNy8FMllSkpcenvgSqOkAtkc-7b-DRhDV41-UB17gLcZ7AVN83erJfadwuk/w640-h360/9.PNG" width="640" /></a></div><br />Jelen van az öreg mester
filmjében, hogy mi a világunkat a mesélés által értjük. És a meséink csak
ideig-óráig érvényesek. Hogy a megértés kísérletei közben itt kell élnünk,
ebben az ellentmondásos, zaklatóan igazságtalan, vagy annak érzett közegben.
Ahonnan nem irtható ki a konfliktusaink szennyeződése. Ahol ott a halál. Abszurd
világban élünk – de gyönyörűen mesélünk egymásnak róla. És én ennyi szóval sem
tudtam, most sem megköszönni a mesék öreg mesterének, hogy annyiszor
összemarkolta a szívem, az érzéssel, hogy bár magam nem értem, az életünknek
mégis van valami éhségeinken túl mutató, gyönyörű értelme.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><br /></div>
shizoohttp://www.blogger.com/profile/03861038462354388666noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7515639498894840581.post-61143210473854933722024-02-25T16:00:00.002+01:002024-02-25T17:41:43.817+01:00Robert Galbraith: A hömpölygő sír<div style="text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLjVkDG-7gdih6cziKhctFiNUz9hdz4AfRVb5Ld4XPCA1zg66XB_5ifPEqWJUb9yxq9MqcgiMr5y5aJKFjfHABBpgLyCUcteolOZXYMzfrc9tg8EYwTOj3T0bMuDG4LUcTvEYythQUm7ZMunka1UTAQy_M8P-LswiT2oyFG0BAEokdwDHA_jSvgKU4Vkc/s500/h%C3%B6mp%C3%B6ly%C3%B6g.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="321" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLjVkDG-7gdih6cziKhctFiNUz9hdz4AfRVb5Ld4XPCA1zg66XB_5ifPEqWJUb9yxq9MqcgiMr5y5aJKFjfHABBpgLyCUcteolOZXYMzfrc9tg8EYwTOj3T0bMuDG4LUcTvEYythQUm7ZMunka1UTAQy_M8P-LswiT2oyFG0BAEokdwDHA_jSvgKU4Vkc/w256-h400/h%C3%B6mp%C3%B6ly%C3%B6g.jpg" width="256" /></a></div>„Veszélyes,
ha az ember a saját boldogtalanságára épít kultuszt. Nehéz belőle kikecmeregni,
ha már túl sokáig van benne az ember. El tudja felejteni, hogy kell.”<br /></span></i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Hát, hol is kezdjem? Annyiszor leírtam itt
már, hogy a Strike sorozat kötetei jelentették nekem az utolsó pár évben az
abszolút menekülési útvonalat a valóságból, hogy most inkább nem részletezem…
elég annyi, hogy meg sem merem számolni, tavaly hány alkalommal olvastam újra a
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2021/12/robert-galbraith-zavaros-ver.html" target="_blank">Zavaros vér</a></i></b>t és <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2023/01/robert-galbraith-koromfekete-sziv.html" target="_blank">A Koromfekete szív</a></i></b>et. Ezekhez nyúltam, amikor év elején
számoltam a napokat, mikor jön már el a várva várt műtéti időpont; aztán műtét
után, amikor valami meghitten ismerős kellett; aztán amikor kihúzták a lábam
alól a talajt az exmunkahelyemen; aztán amikor már istenesen elegem lett a meddő
munkahelykeresésből… és még a felsoroltak közt is párszor. Ja, és persze tűkön ülve
vártam <i style="mso-bidi-font-style: normal;">A hömpölygő sír</i> megjelenését,
ami végigkísérte a karácsonyi szünetet. Lábjegyzet: januárban kezdtem új
munkahelyen és idén még nem éreztem szükségét, hogy Strike társaságában
múlassam az időt, úgyhogy reméljük, ebben az évben egyéb olvasmányélményeknek
is jut tér.<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Szóval most itt ez <i style="mso-bidi-font-style: normal;">A hömpölygő sír</i>. Tekintve hogy az előző két rész a kedvencem a
sorozatból, és mind a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Zavaros vér</i>
tarottal, asztrológiával, démonvadászatba beleőrülő nyomozóval és évtizedes
titkokkal teli világát, mind <i style="mso-bidi-font-style: normal;">A Koromfekete
szív</i> álnevek, beépülő terroristák és rajongásukba beleőrült geekek szegélyezte
netes ámokfutását imádtam, sokat vártam az új résztől. Ugyanakkor, be kell
valljam, némi hátrányból indult, mert ha van téma, amitől zsigerileg irtózom,
az egy szekta. Most először éreztem azt, hogy ha nem Rowling írta volna, és nem
a Strike sorozat kötete lenne, én ezt a sztorit bizony bottal se piszkálnám.
Tudom, hogy a téma egy aranybánya a jó thriller írónak, tudom, hogy pszichológiai
szempontból kimeríthetetlen, értem, hogy az egykor kriminálpszichológusnak
készülő Robint miért kapta el elsőre az ügy, de nagyon nehéz volt legyőznöm az <s>undorom</s>
idegenkedésem, és visszafognom magam, hogy ne kiabáljak rá egy fikciós karakterre,
hogy: be ne menj abba a kurva szektába…<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Nyilván órákig lehetne boncolgatni, miért
taszít ennyire a téma, de olyan nagyon nem nehéz rájönni: gyűlölöm a
kontrollvesztés állapotát, gondolni se bírok rá, hogy átmossák az agyam, megfosztanak
a szabad akaratomtól és zombit csinálnak belőlem. Inkább mérgezzenek meg és
temessenek betonba, szúrjon hátba egy netes őrült vagy mittudomén, faljon fel
egy tigris, minthogy önként besétáljak J Papa szektájába. És nem, egy fél
másodpercig se táplálom azt az illúziót, hogy a logikus gondolkodásommal, a rengeteg
szakirodalommal, az önkontrollommal ellen tudnék állni. Olyan ez, mint az előző
részben emlegetett neten bujkáló, álnevek mögött rejtőző terroristasejtek esetében:
mindig egy lépéssel előrébb járnak, mint azok, akik fel akarják fedni a
módszereiket. Épp ezért féltettem Robint annyira, amikor beépült a szektába,
mert tudtam, hogy bármilyen felkészült, olyan egyszerűen nincs, hogy megússza,
hogy ne hasson rá az agymosás. (Ha ezt Rowling meglépte volna, akkor azzal a
lendülettel kukázhatta volna egész eddigi életművét – hálistennek van annyira
jó író, hogy nem tette.)<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Mert Robin persze hogy bemegy… A sztoriról
sokat nem fogok írni, egyrészt azért, mert sokkal egyenesebb vonalú nyomozás,
mint az előző kettő, másrészt mert a végkifejletet nem spoilerezném el, elég
annyi, hogy egy aggódó apa keresi fel az irodát, akinek fia immáron négy éve a
szekta foglya, akik elszakították családjától, kifosztották a vagyonkezelői
alapját, ki tudja, mire kényszerítik, és így tovább, és így tovább. A szokásos
szektás működés. A felszínen csillogó píárral nyakon öntött Egyemetes
Humanitárius Egyház persze mindent tagad: ők nem szekta, ők csak segíteni
akarnak a hajléktalanokon / éhező gyerekeken / afrikai szárazságon /
klímaváltozáson (tetszőlegesen behelyettesíthető). Lényeg, hogy add az
adományod, mi meg a világ összes gondjára is ráfordítjuk – az, hogy az „egyház”
vezetői luxuskocsival gurulnak a medencés villájukba, csak a véletlen műve, egy
nagylelkű adományozónak (azóta próféta) köszönhető, még véletlenül se a te
afrikai gyerekeknek szánt fontjaidat költi J Papa selyempizsire. Atyaúristen,
mekkora ziccer amúgy ez a téma Rowlingnak, és ki is használja, azt meg kell
hagyni – ahogy az „egyház” galádságait feltárja, az pompás és annyira életszerű,
annyiszor láttuk / hallottuk / olvastuk már, és nem csak fikcióban, hanem a
hírekben, és ismerjük a történelemből, és mégis… Mégis tömegek dőlnek be nekik
újra meg újra. Na, megint eltértem Robintól.<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Szóval Robin beépül (posztunkban immáron
sokadszorra). Nyilván érthető, más mód nem nagyon van arra, hogy feltárja, mi
zajlik a világtól elzárt központokban. És mert ő Robin, London egyik legjobb
magánnyomozója, fel is tárja, bizonyítékokat is szerez, bár közben majdnem
ráfázik, és még egy kicsit sikerül is belülről bomlasztania. Hogy aztán hogy
heveri ki, hááát… Miközben Robin bent próbál bomlasztani, Strike és a csapat is
nyomoz, s persze görgetik tovább a nyomozóiroda mókuskerekét is: jönnek-mennek
az egyéb ügyek, jönnek-mennek a külsősök, némelyik spicliskedik, Strike meg ismét
ráébred, hogy a hírnév nem annyira a barátja, mert nem csak a rivális
nyomozóiroda akar egyre jobban keresztbe tenni neki, de egy egyéjszakás kaland
miatt is kis híján címlapokon találja magát (még jó, hogy Robin épp el van
zárva a külvilágtól és ezt nem tudja). Aztán hogy - hogy nem addig fajulnak a dolgok
kint is, bent is, hogy már nem csak Sir Colin Edensor fiának kiszabadítása a
cél, hanem Strike beleüvölti az egyházalapító J Papa arcába, hogy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">beletaposom az egyházát a kibaszott földbe</i>.<br />
</span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Na, ez már az a Strike-féle nyomozás, amit
szeretek! Onnantól, hogy Robin kiszabadult, az én lelki békém is helyrebillent,
és tudtam ugyanazzal az élvezettel olvasni a továbbiakat, mint az előző
köteteket – meg kell mondjam, az is eszembe jutott, hogy ha újraolvasom - mert nyilván
újra fogom - akkor kihagyom a szektás részeket (ha kell, összegémkapcsozom az
oldalakat, nehogy véletlenül beleolvassak). Ugye azért senkinek nincsenek
kétségei arról, mi lesz a vége? Jól gondoljátok. Ez az ügy egyszerűen túl
nagyra nő ahhoz, hogy ne járjanak sikerrel – ha így lenne, akkor Strike és
Robin is halott lenne, és nem lennének folytatások. Spoiler: lesznek.<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Miközben J Papa egyházát készülnek földig
rombolni, azért történnek egyebek is: a két nyomozótárs folytatja immáron hét
kötetes násztáncát egymás körül, ami csak mérsékelten van túlhúzva (nem,
nagyon 😃), de olyan aranyosak, hogy igazából még mindig úgy gondolom, jobb lenne
(legalábbis nekünk olvasóknak szórakoztatóbb), ha sose jönnének össze. Robin
közben végre belebonyolódik egy új kapcsolatba, ami jót tesz az önbizalmának és
kibillenti az érzelmi agresszor exférj és a rajongott Strike közti vergődésből – de azért messze nem egy ideális kapcsolat. Strike végre lefogy
és leszokik a cigiről, aminek nem azért örülök, mert bármennyire is
egészségmániás lennék, hanem mert végre (VÉGRE!) nem kell tízoldalanként azt
olvasnunk, mennyire fáj a lábcsonkja és milyen csúnyán köhög (az előző kötetben
már komolyan azt hittem, hogy meghal itt nekünk, és Robin megörökli a
nyomozóirodát…). Kicsit jobban megismerünk mellékszereplőket, akik közül Pat és
férje viszik a pálmát, jó lenne, ha a jövőben is nagyobb szerepet kapnának; de
nagyon örültem annak, hogy Lucy karaktere is árnyalódott (brrr, annak nem, ami kiderült),
és hogy közelebb kerültek egymáshoz a bátyjával. Ahogy annak is, hogy Strike
picit meglazította a páncélját és beengedte Prudence-t, a másik oldali
féltestvért az életébe. No és nem bírom ki, szóval <b><span style="color: #cc0000;">SPOILER SPOILER SPOILER</span></b> én
még fikciós karakter halálának annyira nem örültem, mint itt, bármilyen csúnya
ezt így leírni. Sajnos az amúgy világnagy seggfej Jago Ross-szal kell egyetértenem:
mindenkinek egyszerűbb lett volna, ha Strike már az ötödik kötetben hagyja
meghalni Charlotte-ot. <b><span style="color: #cc0000;">SPOILER VÉGE</span></b><br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Nem tagadom, minden berzenkedésem ellenére
ezt a részt is imádtam, és nyilván – ha ki is hagyok részeket – újra fogom
olvasni, és alig várom már most a folytatást, de akkora kedvenc nem lesz, mint
az ötödik-hatodik kötet. Az utolsó jelenet meg – hát, nem hiszem, hogy az olyan
simán fog menni, ahogy most szeretnénk hinni. Ha tippelnem kéne, azt mondanám,
hogy Robin egy új gyűrűvel az ujján tér haza a jól megérdemelt miniszabiról,
ami csak tovább bonyolítja a dolgokat még pár kötetre.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><i>Kiadó: Gabo</i></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><i>Fordító: Nagy Gergely</i></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><br /></span></div>
Ilweranhttp://www.blogger.com/profile/14587585423430382620noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7515639498894840581.post-2848646187678905532024-02-18T12:03:00.002+01:002024-02-25T21:43:29.464+01:00A mesék ereje (Az Ezeregyéjszaka meséi - A tűzmadár)<div style="text-align: justify;"><div style="text-align: justify;"><span><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5UZe4XEACdMXWIKIEfl1ycgDYJRnN6isOiQ9TINKdsEzs_Wyw96U7iiivYhgcoZ_K6I7SNQRqA3uftwz5yQnxD7YquUg1QQ1Z7y99HfeSMXK4TSIX7HgAaKql1q2DtkyYUBf9B0EGfwdOrJ7Gsad9G5QTsT7oUuMeE5MaSKnBjj03eEFontXKN2u7o4k/s878/Ezeregy%203.PNG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="489" data-original-width="878" height="356" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5UZe4XEACdMXWIKIEfl1ycgDYJRnN6isOiQ9TINKdsEzs_Wyw96U7iiivYhgcoZ_K6I7SNQRqA3uftwz5yQnxD7YquUg1QQ1Z7y99HfeSMXK4TSIX7HgAaKql1q2DtkyYUBf9B0EGfwdOrJ7Gsad9G5QTsT7oUuMeE5MaSKnBjj03eEFontXKN2u7o4k/w640-h356/Ezeregy%203.PNG" width="640" /></a></div><br />Ideje
volna felébreszteni szunyókáló blogunk, de ennek még mindig komoly akadályai
vannak. Többek közt az a fura helyzet, hogy mostanában lassú, párhuzamos
olvasásokba bonyolódtam (a tavalyi évértékelőben fényképes beszámolóval
illusztrált egyéb szenvedélyek mellett). Nyitva várja sorát Kleinheincz
Csilla <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Alvilági szövedék</i>e (nagyon
felkavar), Jón Kalman Stefánssontól <i style="mso-bidi-font-style: normal;">A
mindenséghez mérhető</i> (ez most túlringat). Továbbra is rengeteg
csillagászati szakirodalmat olvasok, mert a távcsőben látható a látvány megismerhető
értelmétől tárul – magában nem mindig evidens (fénypontok, pacák... na és?). De
a legfontosabb lassú olvasási projektjeim most <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Az Ezeregyéjszaka meséi</i> (a teljes kiadás I. kötete még mindig) és <i style="mso-bidi-font-style: normal;">A tűzmadár</i>, Alekszandr Nyikolajevics
Afanaszjev orosz varázsmese-gyűjteménye. Ez a folyamatban lévő párhuzamos
elindított bennem egy gondolatmenetet, amit így, az olvasás közben is nyugodtan
megoszthatok veletek.<br /></span><span><o:p> <br /></o:p></span><span><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgShy3eQX__Kt5uWNaSvonIApIUPhmgK5OPtS1e0THFHfvck7hY7E8YXgxB_D-ttCVZJdxvZqmb3ZwYWFl6E2l0gr0kbbpkqm8SzAl526v_7Gcs1HMcV4L6pymeMPHsL4fARoP-Jc9F3hcSDD9B8toHG-EBJQcCL7I7r_gHzONccNQcrROtMFYLrlPnIuk/s915/T%C5%B1z%201.PNG" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="915" data-original-width="669" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgShy3eQX__Kt5uWNaSvonIApIUPhmgK5OPtS1e0THFHfvck7hY7E8YXgxB_D-ttCVZJdxvZqmb3ZwYWFl6E2l0gr0kbbpkqm8SzAl526v_7Gcs1HMcV4L6pymeMPHsL4fARoP-Jc9F3hcSDD9B8toHG-EBJQcCL7I7r_gHzONccNQcrROtMFYLrlPnIuk/s320/T%C5%B1z%201.PNG" width="234" /></a></div>Mert
a két mesebirodalom a népmesei attitűd helytől, nyelvtől, kultúrától független,
kétségtelenül felismerhető párhuzamain túl gyökeresen más. Komolyan hasonló
bennük, hogyan játszanak el az elégtétellel, vagy a magmagyarázhatatlannal –
nagyon sokszor könnyen párhuzamba állítható meseválaszokat fogalmazva a
legnehezebb kérdésekre. De ijesztő, mennyivel nyersebb, mennyire zsigeri <i style="mso-bidi-font-style: normal;">A tűzmadár</i> legtöbb története a gazdagon
ornamentizált, rétegekkel jóízűen játszó arab mesekincshez képest. Tényleg,
mint egy fenyőrönkökből összerótt, itt-ott baltafaragásokkal mégiscsak
díszített faház egy égetett csempemozaikkal kirakott, kicsit elhanyagolt, de még mindig gyönyörű szászánida palotához
képest.</span></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><span><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7V3rtA5982JWJOnhyZwDVHUPCHBljk7PY7r5-6wNnyBqGlfTFJzatbuUG9cBo8xbSCmPmtgJRembjO0y8nBGC5gGQB6y9OjYSJJ5LRgsZx2Sw-Yzj-zS-EuNLDS4tZqUBz5H5meu0SKhK_90g9jzA178yDRkTLeuocmPCRuZfC_5SMFASnlPg4yB571A/s548/Ezeregy%204.PNG" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="548" data-original-width="367" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7V3rtA5982JWJOnhyZwDVHUPCHBljk7PY7r5-6wNnyBqGlfTFJzatbuUG9cBo8xbSCmPmtgJRembjO0y8nBGC5gGQB6y9OjYSJJ5LRgsZx2Sw-Yzj-zS-EuNLDS4tZqUBz5H5meu0SKhK_90g9jzA178yDRkTLeuocmPCRuZfC_5SMFASnlPg4yB571A/s320/Ezeregy%204.PNG" width="214" /></a></div>Nem
csoda – az iszlám világának eléggé kalandos módon Európába jutó mesekincse
valójában egy nagyon gazdag, de saját súlya alatt elfáradt kultúra terméke. A
gyűjtemény jellegében egymással gyakran ellentmondó szemléletek gyermekeit is
integrálta – a történetek egy része nem is tud Allahról, miközben az Ifritek és
Máridok világát mesébe vonja; egy része tud róla, de úgy játszik el a
prófétálással, ahogy bármilyen mitológiával; egy része viszont konkrétan át van
itatva vele – hordozza magán annak (számunkra így is igen ellentmondásos)
erkölcsiségét. Ami valójában ezt a zsúfolt kincseskamrára emlékeztető
gazdagságot összefogja, az a keret: Sahrazád, meg az életben maradás kedvéért
mesélt, indaminta mentén egymásba fonódó, végtelennek tűnő, de pragmatikus
okokból mindig a csúcspont előtt abbahagyott meséje.<br /> </span><span><o:p> <br /></o:p></span><span><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpKEPeULzT7A6Gu46fEqL9uKWOCnhU6uGamKdc60F1Xvj-gv9CVA8CK_uzVbRYShsAQ2heqRHEqeUrh4knzzK3x_5TT8LGi8uD1shpFCMTsKLguHoptJXGroVUYQ7x8TpUGPv43Jvw0Mg6zGAsULwALDNvCnt47910QqmiFHAhIwZI2VmTy6pdLHYLPeg/s537/Ezeregy%202.PNG" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="537" data-original-width="391" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpKEPeULzT7A6Gu46fEqL9uKWOCnhU6uGamKdc60F1Xvj-gv9CVA8CK_uzVbRYShsAQ2heqRHEqeUrh4knzzK3x_5TT8LGi8uD1shpFCMTsKLguHoptJXGroVUYQ7x8TpUGPv43Jvw0Mg6zGAsULwALDNvCnt47910QqmiFHAhIwZI2VmTy6pdLHYLPeg/s320/Ezeregy%202.PNG" width="233" /></a></div>A
tény, hogy addig élhet, amíg a meséje leköti az uralkodója, Sahrijár figyelmét.
A mesekincs legfontosabb tanulsága ez a mindvégig kihegyezett készenlét a
mesélő részéről – ami túlmutat a szórakoztatva tanítás, a népi
világmagyarázatok mesei igényén. Ez a mesélés az első pillanattól kezdve vérre
megy, tehát a mesélő tényleg mindent bevet, hogy megőrizze a figyelmet, hogy
fenntartsa a kíváncsiságot. És ez az attitűd a mesékbe is leszivárog. A
gyűjtemény-jelleget finoman színezi a keret ornamentikája, rendezi úgymond,
hiszen összképet is kell sugalljon – akkor is, ha valójában tényleg
ellentmondásos, ha nincs lesimogatva benne minden. A hurcolt ellentmondások nem
vetik szét – annál sokkal ügyesebben kaleidoszkóp. Mint minden igazán öreg
kultúra-összkép, belátja, hogy nem választhat a felkínált szemléletek egymást
kizáró bőségéből. Ez is lehet ágya a fanatizmusnak, a vallási ébredésnek – az
igénynek, hogy ellentmondás-mentesítsék a mesét. Ez a fanatizmus az elfordulás
lesz a bejárhatatlanul gazdag ornamentikákba fonódó, végtelen érzetű utaktól.
Most nem érinteném, mennyivel járulhat ehhez hozzá társadalmi kiúttalanság,
nyomor, elégtételvágyak és gerjesztve életben tartott sértettségek - vagy a tanulatlanság, a konzervált butaság.<br /></span><span><o:p> <br /></o:p></span><span><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLv1SM-v5zbRD165vfBW65OnA15J_aAacXvnlpiIv4nYGL8SRhhZxhpNupLIuTER9Tf6RNJs7IXGlaU7NgVRXff8z-RYQCuOe53lRRDkCOyt_ZSqcBLwn1GqJDlDI0A6oF3RZP0LDOjlG-zFOZLbko5gwBW1bVlVlW_cmQZJ0jRkxmStVEttvfGVchb-8/s765/T%C5%B1z%202.PNG" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="765" data-original-width="602" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLv1SM-v5zbRD165vfBW65OnA15J_aAacXvnlpiIv4nYGL8SRhhZxhpNupLIuTER9Tf6RNJs7IXGlaU7NgVRXff8z-RYQCuOe53lRRDkCOyt_ZSqcBLwn1GqJDlDI0A6oF3RZP0LDOjlG-zFOZLbko5gwBW1bVlVlW_cmQZJ0jRkxmStVEttvfGVchb-8/s320/T%C5%B1z%202.PNG" width="252" /></a></div>Pedig
amúgy ezt sem ártana érinteni, mert a világ, ahol viszont az orosz népmesék
születtek, alapjában telidestele volt/van ezekkel. Az orosz mese nagyon sokszor
az élhetetlen diadalát vizionálja a kíméletlen közegek felett. A bolond, csak
kemencekuckóban nyáladzásra való legkisebb fiú, Ivanuska (minden lehetségest nélkülöző)
megdicsőülését. Ez egy súlyosan kultúra előtti világ, ahol a lehetséges utak
gazdagsága nem csókolta meg még a fantáziát sem. Zsigeri, mert jóval
kilátástalanabb körülmény- és vágyvilágok terméke, mert a mesélők java nemcsak
írástudatlan volt, de a világismerete se terjedt túl a saját röghöz
kötöttségén, a faluja szemléleti horizontján. Ami felett valóban mesei
távolságokban lebegett a lét bármilyen indoka, akármilyen vallási tanítás, de a valóságos, aktuális Cár
atyuska is. A mesei megoldások nyers indokolatlansága meg sem kísérli
valamilyen erkölcs képbe emelését (uralkodik bennük az önérdek); amíg az arab
mesekincs tud a világmagyarázatokról, de úgy tartja, hogy az összességük
bejárhatatlanul bonyolult, az orosz nem is hisz a létezésükben. A célra vezető
pragmatizmusban annál inkább.<br /></span><span><o:p> <br /></o:p></span><span><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivFn6rjJK9otYTrHeeMtenhWiQ_gs9BO9SCDVtdHJaHXhxKAyHtN-O1Bl7qaYYEdjB680Vh1A4J61cB6MJuzpwyE6lT3LnsqO_hax2d0c6ugTCXC_MRaYKfOVFpsMuZa1TU7A77LdudK2lrGTVjNbZg7bku_2op_1v7q5jLJDY4cFOJToe5X90uhf6njA/s851/T%C5%B1z%203.PNG" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="851" data-original-width="698" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivFn6rjJK9otYTrHeeMtenhWiQ_gs9BO9SCDVtdHJaHXhxKAyHtN-O1Bl7qaYYEdjB680Vh1A4J61cB6MJuzpwyE6lT3LnsqO_hax2d0c6ugTCXC_MRaYKfOVFpsMuZa1TU7A77LdudK2lrGTVjNbZg7bku_2op_1v7q5jLJDY4cFOJToe5X90uhf6njA/s320/T%C5%B1z%203.PNG" width="262" /></a></div>Mindazonáltal
hallatlanul érdekes mesevilág ez, de másért, mint az Ezeregyéjszaka. A
megtermékenyítő ereje ennek is kétségtelen – Valente <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><a href="https://konyvvizsgalok.blogspot.com/2012/05/catherynne-m-valente-marija-morevna-es.html" target="_blank">Marija Morevnája</a></b>, vagy Neil Gaiman meséje a <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><a href="https://konyvvizsgalok.blogspot.com/2019/12/neil-gaiman-sandman-az-almok-fejedelme.html" target="_blank">Sandman - Fabulák és reflexiók</a></b> egyik epizódjába ágyazva a
vadászatról ezt eléggé megmutatja. Lenvászoning a selyemhez képest, de a saját
világunkhoz most valahogy többféleképpen rejt kulcsot. Hiszen egy olyan
elfáradt, „kultúra utáni” helyzetben vagyunk (furcsa, de pont a rohanástól –
leszakadozik rólunk), amit egyre inkább azok a pragmatizmusok irányítanak,
amelyek hordozói nevelődésük közben elkerülték, vagy lerázták magukról annak dilemmáit. Zsigeri
példákból okulva, pontosan egyfajta „kultúra előtti” állapotban élvezve a
gátlástalanság előnyeit. Fontos ismerni, hol gyökeres, hol tapogatható leginkább
ez a gyökértelenség.</span></div><div style="text-align: justify;"><span><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 13.5pt;"><br /></span></div>
</div>shizoohttp://www.blogger.com/profile/03861038462354388666noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7515639498894840581.post-38504457477873742262023-12-31T15:00:00.002+01:002023-12-31T15:12:23.647+01:00Évértékelő helyett <div style="text-align: justify;">Idén eléggé elvitte a fókuszt a könyvekről, filmekről, egyéb kulturális élményekről a csillagászat 🌙🌟🌌 és a fotózás 📷 - nyilván ennek köszönhetően született jóval kevesebb poszt, mint az elmúlt 15 évben bármikor. <i>(Egyéb okokról, mint betegség, műtét, lábadozás, munka, munkanélküliség, egzisztenciális szorongás, inkább ne is beszéljünk...)</i> De aggodalomra semmi ok, a blog nem zár be, továbbra is olvasunk (bár kevesebbet), nézünk képernyőn mindenfélét (néha), járunk színházba (na jó, ezt tényleg sokkal kevesebbet, mint szeretnénk), szóval bármikor visszatérhetünk még legrégebbi közös szenvedélyünkhöz, az élmények írásos megörökítéséhez. Hogy lássátok, mivel is foglalatoskodtunk az évben, íme egy rögtönzött válogatás a legkedvesebb pillanatokból, előbb Timi, a fotós, majd Zoli, a csillagász szubjektív válogatásában. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #990000; font-size: medium;"><b>Boldog új évet és továbbra is sok és minőségi megtartó élményt kívánunk minden kitartó követőnknek</b></span> 😊</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPklfhb2Jk_8ZKtmrpj0tONNBijv_8hS5FpjW_70ba8o3fB6kEb58kROQ4pitorX6mTv6h6KinXMvB5Tb2-timj_ltS2yfcrqeUUkHjT1v4LUesunVomGiC8sD5yexkbIDyMouD54fBcFmWpiOflUKnff9NtlzpRzbr-d_GKz1l-NKFy0lhEa5IreQ9d4/s4580/Pille.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="3054" data-original-width="4580" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPklfhb2Jk_8ZKtmrpj0tONNBijv_8hS5FpjW_70ba8o3fB6kEb58kROQ4pitorX6mTv6h6KinXMvB5Tb2-timj_ltS2yfcrqeUUkHjT1v4LUesunVomGiC8sD5yexkbIDyMouD54fBcFmWpiOflUKnff9NtlzpRzbr-d_GKz1l-NKFy0lhEa5IreQ9d4/w640-h426/Pille.JPG" width="640" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Rovarok, lepkék, mindenféle ízeltlábúak - amennyire irtóztam tőlük régen, <br />amióta fényképezőgép van a kezemben, épp annyira csodálom őket...<br /></td></tr></tbody></table><div><br /></div><div><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUAL3zRWuyma0gBRql769f2MNFAIJuLZt36TWoa1caYcZIwVOXwx-FylKNrJ-PAxHQ5g2Lb0T-9vmuK02anv1KY6yU1nAHo0SQrtKGKr8RUgEBoMptB0-_ZhpwpQ2Yt-DfmaH2mGAiwiXRtDm2gjAtM9ZENB2zw3HFz29ZKIqnA5qXcwTuHuJY2o5H4KU/s4927/fb1.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="3285" data-original-width="4927" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUAL3zRWuyma0gBRql769f2MNFAIJuLZt36TWoa1caYcZIwVOXwx-FylKNrJ-PAxHQ5g2Lb0T-9vmuK02anv1KY6yU1nAHo0SQrtKGKr8RUgEBoMptB0-_ZhpwpQ2Yt-DfmaH2mGAiwiXRtDm2gjAtM9ZENB2zw3HFz29ZKIqnA5qXcwTuHuJY2o5H4KU/w640-h426/fb1.jpg" width="640" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Soha nem múló szenvedély a budapesti állatkert, a nyári rögtönzött elefántshow, amivel megörvendeztetett Arun és Samu, feledhetetlen :) </td></tr></tbody></table><div><br /></div><div><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5YKxX2zsLHje4bVnmEaZa7elsy38yihjM_oU_j5V7SqJ1CuozGSYiV05i2nLEYL2OzZCop7dseFD6ZwXh8MztmT_ZuEpm32K0AtGQ7unbCiBjTnaDU00i4CIKkLboguCZ1wGqLin0FVjDrGAVsu3cBovYAAeHqaBUJrRnrXdCEw48db8WOFdLbJ7kGmk/s6000/Lillaf%C3%BCred_23_07_12%20(8).JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5YKxX2zsLHje4bVnmEaZa7elsy38yihjM_oU_j5V7SqJ1CuozGSYiV05i2nLEYL2OzZCop7dseFD6ZwXh8MztmT_ZuEpm32K0AtGQ7unbCiBjTnaDU00i4CIKkLboguCZ1wGqLin0FVjDrGAVsu3cBovYAAeHqaBUJrRnrXdCEw48db8WOFdLbJ7kGmk/w640-h426/Lillaf%C3%BCred_23_07_12%20(8).JPG" width="640" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Lillafüred környéki hegyek a kastély tornyából - gyönyörű három nap volt</td></tr></tbody></table><div><br /></div><div><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBDCfj5uNxBJBRAku8W1teIXTWSrN0xCDmPC1R3YvMWoZuwnv5rFbN6SjUbe7uKC6KBT_87Kj8cRmWhLfA9qXzFGT3tgimz_quKukvJaEf5S9_Wc_1geZURMYAYuJlsbtck-ExmI-zlrnfd7VC4flDJGC4YHuuCqtDucuAoaPgZi8pZzd7w_6pPiDnvVI/s3652/Palotaj%C3%A1t%C3%A9kok2023%20(246)fb.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2434" data-original-width="3652" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBDCfj5uNxBJBRAku8W1teIXTWSrN0xCDmPC1R3YvMWoZuwnv5rFbN6SjUbe7uKC6KBT_87Kj8cRmWhLfA9qXzFGT3tgimz_quKukvJaEf5S9_Wc_1geZURMYAYuJlsbtck-ExmI-zlrnfd7VC4flDJGC4YHuuCqtDucuAoaPgZi8pZzd7w_6pPiDnvVI/w640-h426/Palotaj%C3%A1t%C3%A9kok2023%20(246)fb.JPG" width="640" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Egyik kedvenc saját képem, a bódító levendula illatot képzeljétek hozzá </td></tr></tbody></table><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBbouuulKcVDAQLDrlrsCBLHG2t0Bt9ERBfiFGDY-gFOxRpr5byASc24_z5PvQTUEGZIOanAibsoiuHUQ6Pa91lXsnCIqMfP7TXoIEgImtYS0pHA6thZEDB-59aYmblfKHUPVOxa8thozsrmk16KoD-IpfHabSLDzTjKQZIlKNbefuFZCjQAw79lBHuyE/s3675/Budai%20Arbor%C3%A9tum_230825%20(65)xxx.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="3675" data-original-width="2450" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBbouuulKcVDAQLDrlrsCBLHG2t0Bt9ERBfiFGDY-gFOxRpr5byASc24_z5PvQTUEGZIOanAibsoiuHUQ6Pa91lXsnCIqMfP7TXoIEgImtYS0pHA6thZEDB-59aYmblfKHUPVOxa8thozsrmk16KoD-IpfHabSLDzTjKQZIlKNbefuFZCjQAw79lBHuyE/w426-h640/Budai%20Arbor%C3%A9tum_230825%20(65)xxx.JPG" width="426" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Még mindig a természet a legnagyobb varázsló - tervezni se lehetne szebbet<br />ennél a levélcsipkénél </td></tr></tbody></table><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYJFYMiqNV27nyL30wMwtuLdU3Ag52pYH3r7qO7M69WutxrBtpai_PzxCklCuFBXdCgjINvyI_MPAeDXObCQht8cJ-3hRYWGfNCsWBMk-Xx3aDIKjzdYWjYSFPLJ7x-6jHOUYb8BZQ6W5-yPIBS3Plqn4yP1mE7jbHS6GooRTrXXFvaw8-kFSEYj2AIAY/s6000/DSC_0869.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYJFYMiqNV27nyL30wMwtuLdU3Ag52pYH3r7qO7M69WutxrBtpai_PzxCklCuFBXdCgjINvyI_MPAeDXObCQht8cJ-3hRYWGfNCsWBMk-Xx3aDIKjzdYWjYSFPLJ7x-6jHOUYb8BZQ6W5-yPIBS3Plqn4yP1mE7jbHS6GooRTrXXFvaw8-kFSEYj2AIAY/w640-h426/DSC_0869.JPG" width="640" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Karácsonyi árhullám Győrben </td></tr></tbody></table><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhI6tnIuU0r56ccRzPt7yFt0ZZAESe3-noEpfcR9bTghiazNmyhvsgmGkG89QLfzeVg6QcHasFpx0ELE_Hb71tEtEQPg0L8AFJEb8jJSiTtaTliYyynSiWULIaG5SMVj7u-K6psKnIpEXMmadjWjqOrEmlZ0C1NGp_DITw5x6ePNxKAh5WKzYemC1dVQEA/s6000/Duna_23_12_29%20(152).JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhI6tnIuU0r56ccRzPt7yFt0ZZAESe3-noEpfcR9bTghiazNmyhvsgmGkG89QLfzeVg6QcHasFpx0ELE_Hb71tEtEQPg0L8AFJEb8jJSiTtaTliYyynSiWULIaG5SMVj7u-K6psKnIpEXMmadjWjqOrEmlZ0C1NGp_DITw5x6ePNxKAh5WKzYemC1dVQEA/w640-h426/Duna_23_12_29%20(152).JPG" width="640" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Karácsony utáni árhullám Budapesten. <br />Ezzel a padsorral fordítsunk hátat 2023-nak... </td></tr></tbody></table><br /><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLec3YcXZfcIC75y7dAF6kS0DFUmHCl873qTpYC4vOZtKj8EIdtqxecJ69IHYnffCrGF-UIJj2jl3huneUPdp5uJ1XHvOqonmjfbE_9zMiekGfLZAonRv7EdZ5GE0OXr9XbJPU_65niyyQjSrAWY2ppG-nuV33OtheUI-07yyyLYaIzgWmY11RfSzHQWQ/s4905/9%20DSC_0955.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="3435" data-original-width="4905" height="448" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLec3YcXZfcIC75y7dAF6kS0DFUmHCl873qTpYC4vOZtKj8EIdtqxecJ69IHYnffCrGF-UIJj2jl3huneUPdp5uJ1XHvOqonmjfbE_9zMiekGfLZAonRv7EdZ5GE0OXr9XbJPU_65niyyQjSrAWY2ppG-nuV33OtheUI-07yyyLYaIzgWmY11RfSzHQWQ/w640-h448/9%20DSC_0955.JPG" width="640" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ugyan Zoli a csillagász kettőnk közül, azért engem is rendesen beszippantott az asztrofotózás -<br />jelenleg is tervezzük a géppark felkészítését arra, hogy ezt komolyabban tudjuk űzni. A kép a februári <br />Vénusz - Hold - Jupiter együttállást megörökítő sorozat egyik darabja, az pedig, hogy e sorozat egy <br />másik képe bekerült a Meteor csillagászati folyóirat májusi számába, az eddigi legnagyobb fotós sikerem :)</td></tr></tbody></table><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJOaIFm45T_aNl7o1M7qjwKX8im2ltsux_JU2rb8qHAnLQ99r8N7xmUxt4tp3OoOkm6_HKCV0IHjqSyzWsG6Zd7R9yNwWkiMQYGoZ5Se_ZoLdXgxT7Ur4QeQiIcNvAfalblJJ3eFBmtRxFnNX0H66bqA2_cm1l_rMeetn1U6ZLpIbi1HNeYzCf9aeBsD8/s1898/DSC_0240vari.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1462" data-original-width="1898" height="492" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJOaIFm45T_aNl7o1M7qjwKX8im2ltsux_JU2rb8qHAnLQ99r8N7xmUxt4tp3OoOkm6_HKCV0IHjqSyzWsG6Zd7R9yNwWkiMQYGoZ5Se_ZoLdXgxT7Ur4QeQiIcNvAfalblJJ3eFBmtRxFnNX0H66bqA2_cm1l_rMeetn1U6ZLpIbi1HNeYzCf9aeBsD8/w640-h492/DSC_0240vari.JPG" width="640" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ez pedig amire a legbüszkébb vagyok - részleges Holdfogyatkozás 2023.10.28-án </td></tr></tbody></table><br /><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfkmraPUf0iR1ArkQjwXD96yGWlCiBsVexmpn2ygr-FjxXviV-1tf1mMb6_n1sfZfsqRYOLz2_t8qhvSb-3wowiEeyDRmvVn_HYxNu_N1zP0xU11CLmv8G89wQMCKgleiEMl6szP45ZQcnwOEIbvYT9EP_dNfR4SWh0nDYMgQqNb_wnPV5myRldVZxBpI/s5664/0%2020230301_183332.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="3184" data-original-width="5664" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfkmraPUf0iR1ArkQjwXD96yGWlCiBsVexmpn2ygr-FjxXviV-1tf1mMb6_n1sfZfsqRYOLz2_t8qhvSb-3wowiEeyDRmvVn_HYxNu_N1zP0xU11CLmv8G89wQMCKgleiEMl6szP45ZQcnwOEIbvYT9EP_dNfR4SWh0nDYMgQqNb_wnPV5myRldVZxBpI/w640-h360/0%2020230301_183332.jpg" width="640" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Amikor együtt észleltünk az erkélyobszervatóriumban (jobbra Dongó, Timi fényképezőgépe, balra Kuksi, a 90/900 milliméteres SkyWatcher refraktor). Így született a fentebb látható együttállás-fotó is, bár akkor az egyik kézből megtartható binokulárom volt csak kint a refraktor helyett.</td></tr></tbody></table><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkladMFMnUIdLXXyLOpL_5iY8SxKZ0lVyEO9RvWvu599IcIYO_gyv-Suqen6r4WC-9Dj209wpowomzPGd26YyY71YObdvRl_sUBzSygVTwsYXLo_MyGCJfmtv97-irttl6WfAFD6mXHoZKkJS2W20-0h5LR1xJxtJT3A6DnX8jOWBmt53b5dBboed30zs/s2969/099%20-%20Praesepe%20Mars%20randi.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2969" data-original-width="2472" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkladMFMnUIdLXXyLOpL_5iY8SxKZ0lVyEO9RvWvu599IcIYO_gyv-Suqen6r4WC-9Dj209wpowomzPGd26YyY71YObdvRl_sUBzSygVTwsYXLo_MyGCJfmtv97-irttl6WfAFD6mXHoZKkJS2W20-0h5LR1xJxtJT3A6DnX8jOWBmt53b5dBboed30zs/w532-h640/099%20-%20Praesepe%20Mars%20randi.jpg" width="532" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Mars a Méhkasban - ez is együttállás, a fiatal csillagokból álló, távoli, 577 fényévnyire (63 000 csillagászati egységre) csoportosuló nyílthalmaz irányába esett a Mars (a vastagabbra rajzolt pötty), ami tőlünk nagyjából mindössze másfél csillagászati egységre van. Elképesztő mélységek nyílnak körülöttünk - a hátteret adó csillagváros amúgy az egyik kedvencem. </td></tr></tbody></table><br /><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9zWFJN7eQYKTzmgwTIffsDL8vocjZBDpFAKpcn7znhrEa1ho8UQIbvZHeMPSurYttvPw-WLQbzORzbQqCpTSk6O_c-SLzmbf_oSpuTyqkaPi9eC6xOdK71QlB1t2Veu_lE_ySea6Xr1S-cfP5YFul3MqLIhVPU8uy4wi0cgZy2-7cN-G1nIk6GNRd3Bg/s4000/20230829_144651.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="3000" data-original-width="4000" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9zWFJN7eQYKTzmgwTIffsDL8vocjZBDpFAKpcn7znhrEa1ho8UQIbvZHeMPSurYttvPw-WLQbzORzbQqCpTSk6O_c-SLzmbf_oSpuTyqkaPi9eC6xOdK71QlB1t2Veu_lE_ySea6Xr1S-cfP5YFul3MqLIhVPU8uy4wi0cgZy2-7cN-G1nIk6GNRd3Bg/w640-h480/20230829_144651.jpg" width="640" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Haku, a kisrefraktor Kuksi hátán (Hino Optical 60/800), egy kis vintage japán csoda. A terveim szerint a másik japánnal alkotnak majd nyerő párost... A neve Mijazaki mester<i> Csihiro szellemországban</i> rajzfilmjéből érkezett - tehát ő egy fiatal sárkány.</td></tr></tbody></table><br /><div><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8l7TLWO5rBMdJa38Njupn09Gmv7MGlLzxYTRNSyHzeYVhXan1lWKoJHxXTaWSTyFd13AJYx6Q4RF9N7gcmXDz-GToHgZ85GtD3PrCF6qlh-CO11tN41aopWzMpH7PQ-viiErX1qjgT4leadDpkptMfnscoPGFaL4_0VsomSqMLQanoh6jK9XJhJIfatY/s2466/137%20-%2020231216%20-%20M42%20-%20Orion-k%C3%B6d.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2466" data-original-width="2466" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8l7TLWO5rBMdJa38Njupn09Gmv7MGlLzxYTRNSyHzeYVhXan1lWKoJHxXTaWSTyFd13AJYx6Q4RF9N7gcmXDz-GToHgZ85GtD3PrCF6qlh-CO11tN41aopWzMpH7PQ-viiErX1qjgT4leadDpkptMfnscoPGFaL4_0VsomSqMLQanoh6jK9XJhJIfatY/w640-h640/137%20-%2020231216%20-%20M42%20-%20Orion-k%C3%B6d.jpg" width="640" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az Orion-köd, amennyire a nagyvárosi ég látni engedi. Csillagok szülőszobája, bölcsője - a középen látható négyes, a Trapezium csillagai mindössze 3 millió évesek, csillagászati értelemben csecsemők. </td></tr></tbody></table><br /><div><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiY3cfSVX-RMeIg3D8VnPmu9fr85Uqv7aYchyTIuJI25BD6C2g6-87898ydh5LzK0eyXHH9YpNHBixv89qIfgbPLxk11eI_35hU941KFTde6sbhyphenhyphenqwLlhjoyW-IjSNG9w_aWY8ObMn1_vVS1_q_zkthqHS9q4xCbFbk0flCEiUyMDfZf5DsW0PGiV17KPs/s4080/20231226_215015.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4080" data-original-width="3060" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiY3cfSVX-RMeIg3D8VnPmu9fr85Uqv7aYchyTIuJI25BD6C2g6-87898ydh5LzK0eyXHH9YpNHBixv89qIfgbPLxk11eI_35hU941KFTde6sbhyphenhyphenqwLlhjoyW-IjSNG9w_aWY8ObMn1_vVS1_q_zkthqHS9q4xCbFbk0flCEiUyMDfZf5DsW0PGiV17KPs/w480-h640/20231226_215015.jpg" width="480" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Süsü, a másik japán (Hino Optical "Mizar" 100/800 Newton reflektor). Timi nevezte el; mivel zöld, legyen ő is sárkány - legyen az a jószándékú egyfejű. A két sárkányt szeretném majd egy teherbíróbb, ég forgását követő mechanikán egymás hátán látni, előbb vagy utóbb.</td></tr></tbody></table><br /><div><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBfGLlJac5afxNmHIhrRPLNdh8ltzYQV79WB8tBdjhlZZcpZGvJ1LSf5YBuEjaC5kVaYBko39qv9NDARyHA0Xs_1p4XcVictHPFFN4eBYuTD1FEtBKpqhWos06UxL2Ngojou0gJL2uqXlWpF_dICITCwLfwSEqBi8_UKyYNdPfoSvlfgJO1K8mgZPpQnI/s3500/074%20-%20NGC2264%20-%20Kar%C3%A1csonyfa%20halmaz%20-%2015%20Mon.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="3500" data-original-width="2506" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBfGLlJac5afxNmHIhrRPLNdh8ltzYQV79WB8tBdjhlZZcpZGvJ1LSf5YBuEjaC5kVaYBko39qv9NDARyHA0Xs_1p4XcVictHPFFN4eBYuTD1FEtBKpqhWos06UxL2Ngojou0gJL2uqXlWpF_dICITCwLfwSEqBi8_UKyYNdPfoSvlfgJO1K8mgZPpQnI/w458-h640/074%20-%20NGC2264%20-%20Kar%C3%A1csonyfa%20halmaz%20-%2015%20Mon.jpg" width="458" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Karácsonyfa-halmaz a Monocerosban - így néz ki, amikor komolyan veszem magam, meg a feladatot. A vizuális észlelés szerelmese vagyok, tehát mint adatszolgáltató, a mai, űrtávcsövekkel zajló égboltfelmérő programok árnyékában egyfajta múltzárvány. Mégis komolyan veszem, és a fotózást meghagyom Timinek - legyen ennek a szenvedélynek is közös metszete.</td></tr></tbody></table><br /><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVXV_MO2B9qPhTLyMsbny3m4mgtyvPEqiSKbD_khxU9DJmthPp7yQhkJb6Sw_Rleax9nSFW0kog95vd06Vl2Y5l-9zqCYUepasNP-6xEPZASam6uyJQ6t_N2tnhEITaVRfvwI1eu0NCH34omCJu9ZIJcJrcmVUep-6EgSd6JUrVgZLIzG8RBzoI9HqLBA/s1255/Kuksi%20-%20prizma%20-%2015mm%20GSO%201.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1255" data-original-width="1054" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVXV_MO2B9qPhTLyMsbny3m4mgtyvPEqiSKbD_khxU9DJmthPp7yQhkJb6Sw_Rleax9nSFW0kog95vd06Vl2Y5l-9zqCYUepasNP-6xEPZASam6uyJQ6t_N2tnhEITaVRfvwI1eu0NCH34omCJu9ZIJcJrcmVUep-6EgSd6JUrVgZLIzG8RBzoI9HqLBA/w538-h640/Kuksi%20-%20prizma%20-%2015mm%20GSO%201.jpg" width="538" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Azért okulárba időnként belefotózok a mobillal - de ha megvettük a megfelelő adaptert, Timi Dongóval szégyentelenül jobb képeket tud majd csinálni. Gyúrunk rá...</td></tr></tbody></table><br /><div><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjidFrsWQ87pjaMzRWbCyuutfgKuSfH-OSxTF0cKeUEXrXQc0HSDonkWPQ-v19y8y7QQu5GsV3-CzNS8kOwsVw1Nzg69pIVEEdzirkoxebkmx3oFU-7wU0mJGa33rM3qUVuDhOr3SdjfbtcLTXYF4JU_T9lV1B7EZ-XUUNU_pJxaa7S5z1TQ66SthhwEsA/s3511/128B-C%20-%20Mare%20Imbrium%20-%20Plato%20kr%C3%A1ter.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2493" data-original-width="3511" height="454" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjidFrsWQ87pjaMzRWbCyuutfgKuSfH-OSxTF0cKeUEXrXQc0HSDonkWPQ-v19y8y7QQu5GsV3-CzNS8kOwsVw1Nzg69pIVEEdzirkoxebkmx3oFU-7wU0mJGa33rM3qUVuDhOr3SdjfbtcLTXYF4JU_T9lV1B7EZ-XUUNU_pJxaa7S5z1TQ66SthhwEsA/w640-h454/128B-C%20-%20Mare%20Imbrium%20-%20Plato%20kr%C3%A1ter.jpg" width="640" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Búcsúzóul a fotón látható terület rajza. Ég alatt született vázlat utólagosan kidolgozva. Rajzolni időigényes, és az égen minden mozog. Az alsó rajz a fentin még teljesen árnyékba borult Plato krátert ábrázolja az észlelés végén - a Hold telésének ritmusát látod, ahogy két óra alatt az árnyékvonal tovább vándorol, és a kráterbe besütő nap kirajzolja ezt a rovarfejre emlékeztető alakot.</td></tr></tbody></table><br /><div><br /></div>Ilweranhttp://www.blogger.com/profile/14587585423430382620noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7515639498894840581.post-86715463462126337682023-11-26T06:00:00.008+01:002023-11-26T06:00:00.143+01:00The Crown – A Korona – 6. évad, első felvonás…<div style="text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiAOD-5O6VAVbtS40Pt11LvngOg1ozl9wP4-IkdPow4jxw2z9C1S60mvULRqhfUwNZVIqVYO4uXhm4Y2RyRsrfwAHxb1wSNrzU5ANhTSl0hGnf8oPF9cuv5Kq1oZCbCqHRS9vQFivwMKazSSqOsFttJpBt_eIjSpaI-wIPfHdYewj1TGoc8Werl5HNisME/s947/crown6.1.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="947" data-original-width="754" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiAOD-5O6VAVbtS40Pt11LvngOg1ozl9wP4-IkdPow4jxw2z9C1S60mvULRqhfUwNZVIqVYO4uXhm4Y2RyRsrfwAHxb1wSNrzU5ANhTSl0hGnf8oPF9cuv5Kq1oZCbCqHRS9vQFivwMKazSSqOsFttJpBt_eIjSpaI-wIPfHdYewj1TGoc8Werl5HNisME/w319-h400/crown6.1.JPG" width="319" /></a></div>…avagy:
a Diana különkiadás<br /></span></b><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><o:p> <br /></o:p></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">„A
hatodik évad nehéz teherrel indul – a legnagyobb kérdés nyilván az, hogyan
ábrázolja az ábrázolhatatlant és hogy Morgan tud-e újat mondani a királynő
magándrámájáról azokban az időkben, amikor egész országa fordult ellene, ahhoz
képest, amit egyszer már elmondott <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><a href="https://konyvvizsgalok.blogspot.com/2013/11/a-kiralyno-film.html" target="_blank">A királynő</a></b>ben.”<br /></span></i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Egy évvel ezelőtt a fenti szavakkal zártam
posztom <i style="mso-bidi-font-style: normal;">A Korona</i> előző, <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><a href="https://konyvvizsgalok.blogspot.com/2022/12/the-crown-korona-5-evad.html" target="_blank">ötödik évadáról</a></b>. Most, ezzel a furcsán
félbevágott hatodik évaddal (annak első felével) megkaptuk a választ: nem,
Morgan nem tudott újat mondani ahhoz képest, amit 2007-es filmjében (s az azt
megelőző színpadi drámában) már elmondott – de ezúttal nem is állt szándékában.
Nagyon nem szeretem az ilyen évadfélbevágásokat, de ezúttal (ezerből egy) van
rá kreatív indok is: az „évad” első fele kizárólag az 1997-es nyárra, azon
belül is Dianára és az ő romantikus utazásaira, paparazzik általi üldözésére,
zavaros viszonyára és tragikus balesetére koncentrál. Ami ezután jön, az túlzás
nélkül egy új világ a monarchia modernkori történetében. Innen nézve érthető a
tagolás.<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Ami kevésbé érthető, az a tendencia, ami
már az ötödik évadban is megfigyelhető volt és itt csúcsosodott ki: noha <i style="mso-bidi-font-style: normal;">A Korona</i> deklaráltan II. Erzsébet
királynőről és az ő uralkodásáról, a korona nehéz terhéről és
személyiségformáló (személyiségromboló) erejéről szól, maga az uralkodó egyre
inkább kikerül a képből és csupán statiszta gyermekei melodrámájában.
Boncolgattam már az előző posztban hogy ez mennyiben érthető, nem fogom újra
leírni – ott még úgy-ahogy megtaláltam az egyensúlyt, itt már nagyítóval sem.
Ami, függetlenül attól, hogy Diana a maga idejében szupersztár volt és a halála
megrengette a világot, óriási hiba – ha ennyire egy szereplőre húzunk fel egy
sorozatot és évadokon át szépen tartjuk is magunkat a koncepcióhoz, akkor nem
kéne megengedni magunknak, hogy egyszer csak a pálya szélére toljuk. Morgan
ennél sokkal jobb író, ráadásul épp <i style="mso-bidi-font-style: normal;">A
királynő</i>ben bizonyította be, hogy érti és ábrázolni is képes, mekkora
hatással volt az a nyár a monarchia intézményére, az uralkodóra és az ő szerepfelfogására
(azt nyilván nem tudhatjuk, hogy a személyiségére milyen valós hatást tett).<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Szóval, először a sorozat történetében le
kell írnom: megbillentünk.<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">De lássuk, mi is került a vászonra – mert amit
ábrázolt, azt most is szinte hibátlanul ábrázolta. Ott vesszük fel a fonalat,
ahol abbahagytuk az előző évad végén: Diana elindul fiaival a Földközi-tenger
felé, hogy Mohamed al Fayed jachtján töltse a vakációt. Riviéra, luxus,
szikrázó tenger – és Dodi al Fayed. Akit apja eléggé ellentmondást nem tűrően
rendel oda a hercegnő szórakoztatására, nem hagyván kétséget afelől, amit az
előző évad önmagában zseniálisan összerakott harmadik részével megalapoztak: az
angol arisztokrácia köreibe mindenáron bekerülni vágyó al Fayed épp úgy
felhasználta Dianát a saját céljaira, ahogy a királyi család. Csak közben talán
jobban szórakoztatta. Hogy mennyire túlozza el ezt a vonalat Morgan, azt nehéz
még csak megtippelni is, hisz az al Fayedék jachtján és köreiben történtekről
tán még kevesebbet tudunk, mint ami a palotából kiszivárog – nézőként szórakoztató,
ahogy az amúgy szerethető, bohém pátriárka mindent elkövet, hogy nyélbe üsse a
frigyet, ugyanakkor a sejtetés, hogy konkrétan ő is részt vett abban, hogy
minél nagyobb nyilvánosságot kapjon a viszony, a végkifejletet tekintve
elborzasztó és kicsit ízléstelen is.<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Itt is helyet kapott egy remek kis betét,
az egyik rész felvezetőjében a kor egyik leghíresebb paparazzija, az elhíresült
csókfotót szállító Mario Brenna és egy kisvárosi monarchiarajongó brit fotós
szembeállításával Morgan öt percben többet elmond a korszak bulvárborzalmáról,
mint mások egy dokumentumfilmben. Ehhez nagyon ért, ahogy a
feszültségteremtéshez is. Diana és Dodi fotósok általi üldözését úgy ábrázolja,
hogy az feszültebb pillanatokat eredményez, mint bármely fantasy- vagy akcióeposz.
Ahogy Diana próbál a reptér bejáratától kb tíz méterre lévő autóba beszállni és
menet közben ezernyi géppisztoly ropogását idéző fényképezőgépkattogás kíséri, már
szinte elviselhetetlen, nehéz nézni is – hogy ismerjük a történet végét, csak
ráerősít a feszültségre. Valahol groteszk, menet közben néha azt érzi a néző,
hogy ezt túltolták, ilyen nincs, a forgatókönyvírónak megszaladt a fantáziája,
teljesen hihetetlen kevercsét látjuk egy Shakespeare-i királydrámának és egy
brazil szappanoperának. Csak hát, ez a valóság (egy szelete).<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Ahhoz képest, amerre a második epizódban
elmegy, a végjátékra mintha elbátortalanodna. A baleset utáni sokk és
tehetetlenség közepette sem Charles Spencer híres kijelentése, miszerint
mindenkinek, aki fizetett a Dianát ábrázoló lesifotókért, vér tapad a kezéhez,
sem Mohamed al Fayed teóriája arról, hogy Dianát és Dodit az angol
titkosszolgálat tette el láb alól, mert nem hagyhatták, hogy a leendő angol
király anyja hozzámenjen egy arab üzletemberhez, nem kap szerepet. Pedig…<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Spencer gróf persze túlzott, de amit megkapirgált,
az valós párbeszédhez vezethet(ett volna) arról, hogy mi is volt ennek a
médiahisztinek az eredője, hogy mennyiben tehető felelőssé a híresség, aki azért,
hogy híres maradjon (és amíg a saját céljai érdekében áll), odaadja magát a
médiának és kihasználja a kamerákat (ahogy egyébként a hercegnő is tette, nem
egyszer); a fotós, aki nyilván mindent megtesz azért, hogy a legjobb képet
lője, hisz ebből él, és „csupán” kiszolgálja a megrendelői igényt (de meddig
mehet el vajon a saját és mások testi épségének veszélyeztetésében?); a
sajtóorgánumok, melyek horribilis összegeket fizetnek egy-egy képért; és az
egyszeri néző-olvasó, aki csüng minden botrányos egypercesen? Nyilván ezeket a
kérdéseket - épp Diana tragédiája miatt is - amíg létezik mai értelemben vett
média és nem zabál fel minket teljesen az MI, addig kutatni fogják a médiaszociológusok
– Morgan kihagyja a ziccert, hogy erről szót ejtsen.<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Ennél is nagyobb hiba az al Fayed-féle (de messze nem csak általa osztott) összeesküvéselmélet kihagyása, mert szorosan összefügg a királyi család ’97-et
követő megítélésével. Diana halála után a királynő ugyan képes megerősíteni pozícióját,
mint a nemzet nagymamája, és visszakapja megtépázott népszerűségét, azonban a
trónörökösre és Kamillára még az addig látottaknál is nagyobb gyűlöletcunami
zúdult, nem kis részben az előző feleség halála körüli kérdőjelek miatt. Az,
hogy évekig nem csitultak a feltételezések, hogy Károlynak / a
titkosszolgálatnak / a kormánynak köze volt Diana halálához, nagy szerepet
játszott abban, hogy a bitorló Kamillát (aki pedig ’97 nyarára már épp elindult
volna az elfogadtatás útján) még hosszú évekig nem engedték be hivatalosan a családba.
Ezt a kérdéskört azért valahogy kezelnie kell Morgannak a folytatásban, hacsak
nem ugrik egy nagyot az évad két fele között.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Van még egy kényes kérdés, amit csak
nagyon szőrmentén érintett a forgatókönyv: Diana két fia és a temetésen
játszott szerepük. Visszanézve a felvételeket, látva Harry herceg későbbi ámokfutását,
ahogy figyelemért esedezve módszeresen kiírja magát a királyi családból,
olvasva a memoárját (megtettem, nem írtam róla, rossz volt, de tanulságos),
iszonyú furcsa látni, hogy egy tizenhárom és egy tizenöt éves gyereket arra
kényszerítenek, hogy az édesanyjuk halála után mosolyogva fogjanak kezet a
gyászoló tömegekkel és rezzenéstelen arccal órákig kísérjék a koporsót végig
London utcáin. Nincs gyerekem, de vagyok már olyan idős, hogy lehetne ekkora,
és csak arra tudok gondolni, hogy milyen elmebetegség már ez? Pont Harry
memoárja világít rá, hogy mekkora lelki sérülést okozhat egy gyereknek az, hogy
nem engedik gyászolni, hogy belehajszolják egy ilyen kutyakomédiába szó szerint
a fél világ tekintetének kereszttüzében, és hogy aztán nem segítenek neki
feldolgozni a történteket (természetesen más kérdés, hogy neki volt azóta 25
éve, hogy segítséget kérjen a feldolgozáshoz, és tehetné ezt méltósággal, zárt
ajtók mögött [ahogy valószínűleg a testvére tette], ahelyett hogy végighaknizza
vele a világot).<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Érdekes, hogy amikor néztem, tetszett, ehhez
képest most, hogy írok róla, csak a hiányosságokat sorolom… Mindenképpen egy
nehéz és kritikus időszakot próbált Morgan ábrázolni, nyilván a legkevesebb
károkozással és a legméltóbban a saját maga elé (is) támasztott eszményhez, a
monarchia és a korona szentségéhez. Sokkal kevésbé kritikus, mint anno <i style="mso-bidi-font-style: normal;">A királynő</i>ben, az uralkodó pálfordulását
is másképp ábrázolja, összességében mindent megtesz azért, hogy úgy csináljon
egyszerre mártírt és szentet a szívek királynőjéből, hogy közben ne kelljen egy
percre sem kritikát megfogalmaznia az uralkodóval szemben. Szép kísérlet. Nekem
azért picit jobban tetszett, amikor Morgan <b><a href="https://konyvvizsgalok.blogspot.com/2020/11/the-crown-korona-4-evad.html" target="_blank">bátrabban nyúlt a monarchiához</a></b>.
Mondanám, hogy nézzük meg, hátha a befejezésben visszatérünk ide, de tartok
tőle, hogy pont a királynő halála utáni ájult tisztelet teszi ezt lehetetlenné.
Ha tippelnem kéne, azt mondanám, kesztyűs kézzel, eltartott kisujjal fogjuk
megfogni a monarchia utolsó pár évét, semmi botrány, semmi megkérdőjelezett
szerep, mindenki megkapja a maga happy endjét, és ha már egy esküvővel
indítottunk, egy esküvővel fogunk zárni (jó eséllyel 2011-ben). Ezzel szépen el
is helyezzük az új idők új szereplőit a sakktáblán. De tudjátok mit? Lepjenek
meg!<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><o:p> </o:p></span></div>
Ilweranhttp://www.blogger.com/profile/14587585423430382620noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7515639498894840581.post-56992758502300286582023-11-15T06:00:00.059+01:002023-11-15T06:00:00.148+01:00Peter Buwalda: Otmar fiai<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnlgYpP9wVQ_xvIyH5tUUhNxQ6TQCdiuKyJuooKfXsPvY6CekZ01GNtf9Mly-2_WSrTlA0kNg5Q4kpEZa2XY3PXV75oCClZfxw2U-p-nzsx9QdxZG0CqjCeL7yuHD9AwxdBHPnsiNUUusAl-19afYsOr81h0sqIfpaGbm_9di-GVwrfz_R_WoiV8d4AY8/s500/otmar.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="303" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnlgYpP9wVQ_xvIyH5tUUhNxQ6TQCdiuKyJuooKfXsPvY6CekZ01GNtf9Mly-2_WSrTlA0kNg5Q4kpEZa2XY3PXV75oCClZfxw2U-p-nzsx9QdxZG0CqjCeL7yuHD9AwxdBHPnsiNUUusAl-19afYsOr81h0sqIfpaGbm_9di-GVwrfz_R_WoiV8d4AY8/w242-h400/otmar.jpg" width="242" /></a></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">Peter Buwalda első regénye, a <b><i><a href="https://konyvvizsgalok.blogspot.com/2015/09/peter-buwalda-bonita-avenue.html" target="_blank">Bonita Avenue</a></i></b> a 2015-ös évem legjobb olvasmánya volt – egyben felnőtt életem
egyik legkeményebb és legnagyobb hatású könyves tripje, emlékszem, egyfelől
alig bírtam letenni, másfelől konkrétan rémálmai voltak tőle és évekig forgott
a gyomrom némely jelenetétől. Bitang erős élveboncolás az a regény. Olyannyira
megviselt, hogy amikor láttam, hogy Buwaldának új könyve jelenik meg magyarul,
több mint egy évig tologattam – féltem tőle. Nem kellett volna. Az <i>Otmar fiai</i> a <i>Bonita Avenue</i>-höz képest barátságos (anti)fejlődésregény, kissé
szokatlan formában, néhány polgárpukkasztó betéttel, de jóval könnyebben
fogyasztható és könnyebben emészthető alkotás. Hangsúlyozzuk: az előző
regényhez képest. Mert azért ez még nagyon nem jelenti azt, hogy könnyed
délutáni családregény lenne…</span></div><p></p><p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">A középpontban (majdnem) <i>Otmar fiai</i> – a címadás kissé meglepő, de
mivel a kötet egy tervezett trilógia első kötete csupán, még kiderülhet, hogy
van mögötte koncepció (itt jegyzem meg: utálok kortárs folytatásos történetet
úgy olvasni, hogy még írja a szerző – ha tudtam volna, hogy ez egy trilógia,
pláne tolom még magam előtt, mondjuk addig, amíg mindhárom kötet megjelenik).
Az első kötet középpontjában a mesebeli Otmar egyik fia, az örökbefogadott fiú,
a kakukkfióka, Ludwig Smit. Ludwig harmincas olajipari szakember,
középkategóriás senki egy nagyvállalatnál, se ambíciója, se tehetsége; fásult
egyhangúsággal menetel keresztül az életén, míg megállásra nem készteti egy
hóvihar Szahalin szigetén, ahova azért utazott, hogy találkozzon egy igazi
olajipari nagyágyúval, a Shell egyik főfejesével, a rettegett Johan Tromppal.
Aki nem elhanyagolható valószínűséggel hősünk biológiai apja.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">Szahalinon a hóvihar nem csak a sosem
ismert apjával hozza össze, hanem egykori lakótársával, a nagy diákkori plátói
szerelemmel, a magnetikus vonzerejű Isabelle Orthellel is. Aki, hogy-hogynem,
kíméletlen oknyomozó újságíróként épp az olajipar mocskairól rántaná le a
leplet és miután korábban némiképp gyomorforgató erotikus(nak is mondható, de
ne szépítsük: kőkemény BDSM) kalandba bonyolódott Tromppal, most le akarja
rántani a leplet az olajipar perverz gazemberéről. Hogy pontosan miért is, mert
az olajipar megfojtja a világunkat, mert kihalnak miatta a bébifókák, mert
Tromp személy szerint kizsákmányolja fél Nigériát és gátlástalanul tüntettet el
embereket, hogy eltussolja szemétségeit; vagy mert gyerekkorában (túl korán,
túl védtelenül, túl feldolgozatlanul) szembesülnie kellett vele, hogy egy
családi jóbarát Tromp perverz játszmáinak „esett áldozatul”? Hát, jó eséllyel
már Isabelle sincs tisztában a saját motivációival. Az viszont biztos, hogy bár
kíméletlen oknyomozónak tartja magát és valóban semmitől nem riad vissza, hogy
megírhassa, amit szeretne, lassan felkopik az álla az anyaggyűjtés közben – jól
jön hát, hogy Ludwig félig valami öntudatlan kábulatban lebegve elpletykálja
neki, hogy mostohabátyja, a korszakos zseni zongorista és Beethoven-szakértő felfedezni
vélte Beethoven utolsó szonátájának egy addig ismeretlen tételét. Az újságíró persze
ráharap. A három főszereplőt összekötő számtalan szál pedig így gubancolódik
még inkább kibogozhatatlan gombolyaggá.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">Történetünknek (már ha lehet itt
hagyományos értelemben vett „történetről” beszélni) ez még csak egy része – az a
része, amely megalapozza Ludwig, Isabelle és Johan kapcsolatát, egymásra
hatását és azt, ahogyan ők egymást látják és láttatják. Ezer képet kapunk
mindhármukról különböző visszaemlékezésekből, a múlt felvillanásaiból, de a
valódi „arc” az, amelyiket a másik visszatükrözi. Olvasás közben érdekes módon
nem Buwalda első könyve, nem is <b><a href="https://konyvvizsgalok.blogspot.com/search/label/Jonathan%20Franzen" target="_blank">Franzen</a></b>
vagy <b><a href="https://konyvvizsgalok.blogspot.com/search/label/Karl%20Ove%20Knausgard" target="_blank">Knausgard</a></b>, vagy a többi
élveboncoló jutott eszembe többször, hanem <b>Rachel
Cusk</b> <b><i><a href="https://konyvvizsgalok.blogspot.com/2023/01/rachel-cusk-korvonal-trilogia.html" target="_blank">Körvonal-trilógiája</a></i></b>. Noha Cusk sokkal inkább kisujjeltartós esztétikával ír és stílusa nem is állhatna távolabb Buwalda szókimondásától, ő
az, aki szinte kizárólag a többi szereplőben keltett benyomásokon keresztül építi
karaktereit. Hőseiről szinte semmit nem tudunk meg, csak annyit, amennyi
egy-egy beszélgetésből, röpke találkozásból, véletlen kapcsolatból kiderül a
másik számára. Buwalda nem ennyire szélsőséges (nyilván: nem is
novellafüzérben, hanem kétezer oldalas nagyregényben gondolkodik), de tény:
fontosabb, ami a másikban lecsapódik abból, kicsoda Ludwig, mint az, amit
Ludwig gondol magáról. Azon túl, hogy ez a technika roppant olvasmányossá teszi
a regényt, állandó bizonytalanságban tart – túl sok a változó, nem elég az
időbeli ugrálás, ráadásul a nézőpontok és a szereplők is folyamatosan
változnak, a diák Isabelle nyilván mást gondolt a diák Ludwigról mint amit a
felnőtt Isabelle gondol a felnőtt Ludwigról és ez persze átszínezi azt is, amit
a felnőtt Isabelle gondol a diák Ludwigról, ad absurdum: a Ludwighoz kapcsolódó
diák önmagáról, és így tovább… Tehát, nincs történet, nincsenek jól
körülrajzolt főszereplők, nincsenek egyértelmű kapcsolatok, irányvonalak, célok.
Akkor mi van? Bizonytalanság és kérdések. Pont ahogy én szeretem.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">Mert ugyan mi sülhet ki abból, ha egy totálisan
ambíciótlan, elveszett kamaszt - aki sosem ismerte az apját, akit az anyja
szeret ugyan, de folyamatosan érezteti vele, hogy az apja egy segg, aki jól
otthagyta vele, akit a „legjobb barátja” folyamatosan csicskáztat - egyszer csak
beemel a saját zseniális családjába egy rajongott nevelőapa, aki új nevet, új
életet, új testvéreket, új identitást ad? A kamasz Ludwig (aki még csak nem is
Ludwig: az eredeti keresztneve megegyezik a mostohabátyjáéval, ezért attól is
megfosztják) persze kritikátlanul rajong az őt kényeztető nevelőapáért, és
mintha észre sem venné, hogy Otmar a saját csodagyerekeivel valójában egy zsarnok.
A csodagyerekek pedig felnőnek, kilépnek a rettegett apa árnyékából, és vagy „csodafelnőttek”
lesznek, vagy nem. Vagy övék a világ összes színpada, vagy középszerű művészek
lesznek (mint Tosca, a mostohanővér), vagy meg nem értett, duzzogó zsenik (mint
Dolf, a mostohabáty). És vajon mit indikál az anya, aki saját tehetségtelen
gyermeke helyett a mostohafiát választja, és a zsarnoki apa halála után teljes
mellszélességgel veti bele magát Dolf művészi ambícióinak támogatásába? Egy
sosemvolt apa, egy elhanyagoló anya, egy fájdalmasan korán elvesztett nevelőapa
és két, finoman szólva problémás mostohatestvér árnyékában csoda, hogy Ludwig
nem tud normális kapcsolatot kialakítani önmagával sem, nemhogy a körülötte
lévőkkel? És vajon milyen kataklizmát hoz ebbe a viszonyrendszerbe, ha egyszer
csak megismerkedik a vér szerinti apjával, akiről kiderül, hogy még annál is nagyobb
seggfej, mint azt az anya állította?</span></p>
<div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">Kérdések, kérdések, kérdések… Épp Woolfot
olvasok újra és nem hagy nyugodni az idézet a <b><i><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2016/10/virginia-woolf-felvonasok-kozott.html" target="_blank">Felvonások között</a></i></b>ből: <i>„De ha csak ez a vége, hogy összevissza
kérdezünk, nem rossz akkor a darab? Én… szeretem biztosan tudni, hogy
megértettem-e a mondanivalót… Vagy talán épp erre gondolt?… hogy ha nem jutunk
rögtön eredményre, ha te is gondolkodsz, meg én is, akkor talán egy nap,
másképp gondolkodva, ugyanazt gondoljuk?”</i> Nincs ennél találóbb leírása
annak, amit én keresek az irodalomban, amiért ennyi év után is ugyanazzal a
kíváncsisággal veszek kézbe új meg új műveket: hogy ez a vége, hogy összevissza
kérdezünk és te is gondolkodsz meg én is. Ma, amikor az egyperces instant
válaszok korát éljük, és amikor ami nem mondható el egy tiktokvideóban, <i>az nincs is</i> (ó, ne gondoljátok, hogy
vannak illúzióim a tekintetben, hányan olvasnak még végig 1100 szavas blogposztokat),
különösen értékes minden alkotás, ami meri <i>biztosan
megértett mondanivaló</i> nélkül hagyni a nézőt/olvasót. Hát, Buwaldának ez
most is sikerült. Kíváncsian várom a folytatást – csak remélem, a cím által
indikált elképzelésem beigazolódik, és Otmar másik fia is központi szerepet
kap. Addig még az is lehet, hogy újraolvasom a <i>Bonita Avenue</i>-t. Derüljön ki, hogy hat a mostani olvasó énemre.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><i><span style="font-family: times;">Kiadó: Jelenkor</span></i></div><div style="text-align: justify;"><i><span style="font-family: times;">Fordító: Zákányi Viktor</span></i></div><div style="text-align: justify;"><br /></div>Ilweranhttp://www.blogger.com/profile/14587585423430382620noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7515639498894840581.post-63033688750242364702023-10-18T06:00:00.013+02:002023-11-24T10:35:08.856+01:00Neil Gaiman: Sandman, az álmok fejedelme-gyűjtemény (ötödik kötet)<div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNhHHA2Vyp1V-F8xRT9HdbTOdCF3Hsf2zzJt19_7hSfEbuaRtmiBZ6sexVZmGiswBk6Gv5Xy9C5ZJ2cL2a9fzpWQ3Anjk7g3JFffz_kfJjOfUZaIfBOQm7oNp5Z6i7w8u5LV4obxtr1LeFaQ2dZZS4uz94LNtiOeJulZ9UPrn6Tx1XT52fAeMk99cTOVE/s928/v%C3%A9gtelen%20%C3%A9jszak%C3%A1k%201.PNG" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="928" data-original-width="608" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNhHHA2Vyp1V-F8xRT9HdbTOdCF3Hsf2zzJt19_7hSfEbuaRtmiBZ6sexVZmGiswBk6Gv5Xy9C5ZJ2cL2a9fzpWQ3Anjk7g3JFffz_kfJjOfUZaIfBOQm7oNp5Z6i7w8u5LV4obxtr1LeFaQ2dZZS4uz94LNtiOeJulZ9UPrn6Tx1XT52fAeMk99cTOVE/w263-h400/v%C3%A9gtelen%20%C3%A9jszak%C3%A1k%201.PNG" width="263" /></a></div>Most, hogy itt ülök megint a
végén, egy újabb, alkotókkal megtett panorámaút végén, ahol visszatekinthettem,
meg kicsit előre, leginkább annak örülök: innovációba szédült toronyépítő
késztetésünk, a siserehad legemberibb tulajdonsága nem, vagy csak alig fertőzte
össze a látványt. Neil Gaiman és alkotótársai még mindig abban a növényi
teljességben tartják ezt a víziót, amit leginkább szerettem benne. Itt ülök,
megint a végén, de ez sem a legvége még – hátravan a nulladik-végtelenedik
kötet, a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">The Sandman: Overture</i> minisorozata.
Például. Ez a történet odahívja magához a mesélőket – hiszen nem is oly rég
örültem itt a Locke & Key rajongói belefűzésének, a Hill és Rodriguez által
megálmodott<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"> <a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2023/01/joe-hill-gabriel-rodriguez-locke-key.html" target="_blank">aranykor</a></b> (alapanyagát
kétfelől is megtisztelő) szemtelen, de eltalált odadörgölőzésének a nagyobb
meséhez. Bele lehetne fonni <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2022/07/neil-gaiman-magia-konyvei-kepregeny.html" target="_blank">A mágia könyvei</a></b>t ebbe a folyamba, legalább az alap sorozatot, hiszen ezer szállal
kötődik ide. Inkább mondom így: itt ülök megint <i style="mso-bidi-font-style: normal;">egy végén</i> – ahol egyre inkább látszik: ez a mese olyan, mint a
hősei. Végtelen.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQlD_Qm29LlHaUmYKGtjbBMZgmv8P5xkphUkDh1yVxUE9BNRLdm97AqXSWpAXdROm5tovg_tyWv1GWFIhXES7hUWjHMdomnUB0Lj04tYOlYvtVrId1tgdjSCQoph9DzXH0t5fyjS4W8lXC6iGc39BSaMBWsAii_aU0v0YqBgp-NhiQ62e9Oo1sFheLM7A/s933/limit%C3%A1lt.PNG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="449" data-original-width="933" height="308" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQlD_Qm29LlHaUmYKGtjbBMZgmv8P5xkphUkDh1yVxUE9BNRLdm97AqXSWpAXdROm5tovg_tyWv1GWFIhXES7hUWjHMdomnUB0Lj04tYOlYvtVrId1tgdjSCQoph9DzXH0t5fyjS4W8lXC6iGc39BSaMBWsAii_aU0v0YqBgp-NhiQ62e9Oo1sFheLM7A/w640-h308/limit%C3%A1lt.PNG" width="640" /></a></div><br />Pedig lehetett volna rókanyúzás
is, újabb bőr az V. gyűjteményes kötet gerincét adó <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Végtelen éjszakák</i> – nettó üzleti érdeklődésfrissítés az évforduló
apropóján. Máshogy is elsülhetett volna, hogy saját jogon legendás, szuverén
alkotók szálltak be a meccsbe Neil kívánságlistája alapján, hogy a mesélő igen
bátran választott a Végtelenek megragadásához játszótársakat. Szétzilálhatta
volna ezt a kötetet, hogy történetről történetre teljesen más eszközkészlettel
mesél: hogy az egyedi, látomásos gazdagság buja parkjainak közvetlen
szomszédságában hagyományos panelekből épült mese-lakótelepek terpeszkednek
benne. Az egész olyan, mint egy saját kereteit sokadszor kinövő nagyváros, ami
elnyelte a korábbi agglomerációját – a mese ó falvai mellett közvetlenül ott
állnak benne a metropolisz elhanyagolt ipartelepei; a gazdag ornamentikájú
villanegyed szomszédságában eszköztelen rajzú közpark szerénykedik, a közepén
egy régészeti feltárás munkagödrével. És mégis, szerves egésszé lesz. Növényi
teljességgé. Ekkora ereje van a mítosznak, ami egyben tartja.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1MGb8X5vEzv7pfyq-bgathhE7IX8GqjCpO_wXNzg7yo3XnjSWmPUVkHMZTTwc8rRYJ0-ZIYY5wsr73tIuQIrAR9-N58fkpkgpYCss52Bo96dvA5xDE-lYzKubq_mttdkJ6G1iL8gsvTVr5qGaEBbX2opKM383B8iCDRZYtQMyPE3RadW9h1drm6dZNrY/s765/csoportk%C3%A9p.PNG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="765" data-original-width="734" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1MGb8X5vEzv7pfyq-bgathhE7IX8GqjCpO_wXNzg7yo3XnjSWmPUVkHMZTTwc8rRYJ0-ZIYY5wsr73tIuQIrAR9-N58fkpkgpYCss52Bo96dvA5xDE-lYzKubq_mttdkJ6G1iL8gsvTVr5qGaEBbX2opKM383B8iCDRZYtQMyPE3RadW9h1drm6dZNrY/w614-h640/csoportk%C3%A9p.PNG" width="614" /></a></div><br />Nem tesz mást, csak újra
bemutatja a bandát. A Végtelenek családját, ezúttal hiánytalanul. Van, akit
úgy, ahogyan még soha, és van, akit (körülményektől láncolt volta révén)
nagyjából ugyanúgy. A régmúlt összképet kiegészítő, olykor a hőseink
motivációit feltáró megidézése mellett nézünk előre is – van ezek közt a mesék
közt legalább egy (kettő) olyan, amit Morpheusz sorsának kiteljesedése utánra
tesz a képeibe kódolt kronológia. A körkép-jelleg letagadhatatlan, de jobbára
nem eszi meg a mesék sajátos ízeit. Már ahol van fogható, szokásos mese. Nincs
olyan közte, amit ne tudnék valamiért szeretni, de persze van olyan, amit a
többinél jobban. A <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Végtelen éjszakák</i>
füzeteiről a hajtás után bővebben is mesélek majd, itt csak azokat a
történeteket simogatnám kicsit, amik e füzér mellé kerültek.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDEQzMl3mIDsclRVIUU3x6skkRPS4TZocOOvxpYZM8YFjR2nL6Q_vrPnCtqGMM2ewW7JutuyOYaOS90J-exL3EGF9CWghuILjv2xTzF91_5WEaFWCj1IvO97svKMjHLJXUK0OWWsB-wAGSRJRh7yU1anzOSQcjY7BMqOM8jAvwicyFrrrTdKGI7cBdwBo/s1230/utols%C3%B3.PNG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="845" data-original-width="1230" height="440" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDEQzMl3mIDsclRVIUU3x6skkRPS4TZocOOvxpYZM8YFjR2nL6Q_vrPnCtqGMM2ewW7JutuyOYaOS90J-exL3EGF9CWghuILjv2xTzF91_5WEaFWCj1IvO97svKMjHLJXUK0OWWsB-wAGSRJRh7yU1anzOSQcjY7BMqOM8jAvwicyFrrrTdKGI7cBdwBo/w640-h440/utols%C3%B3.PNG" width="640" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1IpnGpJPTV6th0Z6tgra3aD71-yPFnYfM4FSKct9QrCctjuyjiUUWLKEceIeURrrM0t3VfbsMjjJAeVx0cchJrosNp1ljzaCz2bhB_qB62jk2bZ293thBDcpnEugm7ce7A4hGnEWIlO-w-leKJZKyJDp5nYe-eolKIZ0Fi5GUnmER6tDaLEHXZ1hkRPE/s596/%C3%81lomvad%C3%A1szok.PNG" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="596" data-original-width="386" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1IpnGpJPTV6th0Z6tgra3aD71-yPFnYfM4FSKct9QrCctjuyjiUUWLKEceIeURrrM0t3VfbsMjjJAeVx0cchJrosNp1ljzaCz2bhB_qB62jk2bZ293thBDcpnEugm7ce7A4hGnEWIlO-w-leKJZKyJDp5nYe-eolKIZ0Fi5GUnmER6tDaLEHXZ1hkRPE/s320/%C3%81lomvad%C3%A1szok.PNG" width="207" /></a></div>Mert a kötet gerincét adó fő
sorozat mellett ebben a gyűjteményben helyet kapott pár igazi csemege. A
legelején ott ül <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Az utolsó
Sandman-történet</i> – Dave McKean vizuálisaival. Nem hagyományosan vett
képregény, ahogy sorozat szürrealitásba hajló címlapjait is jegyző rajzoló sem
az. Magamban ezeket rajznovelláknak hívom, ahol a látvány és az olvasott
önmagában is teljes értékű adatközlő – a kettősük pedig tényleg hatványra emel.
Utolsó történet, amivel kezdünk; szelíd írópoén ez, ahol egy pillanatra
belelátunk a ki sem pontosított sejtelemvilágba, ahol (lehet, talán) tényleg
érintkezik a fantáziánk és a valóságunk. Utolsó történet, előre megírva. Ez
amúgy tipikusan Gaiman-i gesztus – a <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2015/07/neil-gaiman-felkavaro-tartalom.html" target="_blank">novelláskötetek</a></b>
előre feltáró előszavaira hajaz.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Hasonlóan formabontó az
illusztrált elbeszélés, a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Sandman – Az
álomvadászok</i>, ahol kedves mítoszteremtőm játszótársa Yoshitaka Amano. Ezt a
könyvet egy időre kölcsönkaptam anno, angolul – már akkor szerelmes lettem az
illusztrációiba, bár akkor még nem birtokoltam mellé a megértést. A Végtelenek
mítosza a távol-keletre helyezve egyszerre vendégség és otthonlét – olyan jól
sikerült ez a kettős bukfenc, hogy a szerző által viccből megadott (kreált)
források után komoly kutatók is komolyan érdeklődtek. Egyfelől szeretni való,
és tényleg japán mitológiákba is illő kicune-történet, szerelmes rókadémonnal
és önfeláldozó szerzetessel, másfelől szeretni való Sandman-történet
önfeláldozó rókadémonnal és szerelembe eső szerzetessel. Az egyik kedvencem. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1tx854tq7iUMibUfLCv_zt_kzTPDe_tqmyGREYE2m7nrvHwgrujO16HYkdIdYPOGYamHP-qQQ_zNddqxr80p53EtbDoGdEf8_tZ6k-qUtXZSE_JUlDjJXw73AgZf6OCd6j4WopZ4H9ZS4wcuisjaHshHZgkHhXmh3qUTo5bIqdK3dc_NXwIwVJUlXFYg/s601/%C3%81lomvad%C3%A1szok%20-%20Russell.PNG" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="601" data-original-width="387" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1tx854tq7iUMibUfLCv_zt_kzTPDe_tqmyGREYE2m7nrvHwgrujO16HYkdIdYPOGYamHP-qQQ_zNddqxr80p53EtbDoGdEf8_tZ6k-qUtXZSE_JUlDjJXw73AgZf6OCd6j4WopZ4H9ZS4wcuisjaHshHZgkHhXmh3qUTo5bIqdK3dc_NXwIwVJUlXFYg/w206-h320/%C3%81lomvad%C3%A1szok%20-%20Russell.PNG" width="206" /></a></div>Ezért is emésztettem nehezen először, hogy jóval később P. Craig Russell
képregénnyé rajzolta. Holott a képregény legalább ennyire tiszteli az anyagát.
A rajzoló amúgy Gaiman egyik állandó tettestársa a novellák képregényes
újrahasznosításában. Olykor haragudni szoktam érte – van köztük <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2020/10/neil-gaiman-smaragdzold-tanulmany.html" target="_blank">olyan</a> </b>(bár a linkkel mutatott épp másik rajzolóval), amit a henyélés eltakarására
pattintott össze a szerző. Máskor meg lelkesít, ha P. Craig Russell megkapja a
rajzba tétel műfajban szokatlan mélységű szabadságát tőle – hiszen nem egyszer olyan
kétségtelen csodák születtek ebből a szabadságból, mint a legendák Bagdadjában
játszódó <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ramadan</i> története.
Megértettem, miért van itt helye. Sőt, lassan kezdem megszeretni ezt a távolból
képzelt távol-keletet.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mint ahogy azt is elfogadtam, mit
keres itt <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Sandman éjféli színháza</i>.
Ebből a könyvből ez a mese a legkevésbé enyém, a Matt Wagnerrel közös móka,
amiben felélesztették Wesley Dodds eredeti, álomporszóró-igazságosztó
karakterét. Pedig amúgy jó, Teddy Kristiansen rajzai-festményei pedig jóval
több, mint jók. Az egészet mintha álompor mögül látnád, kontúrtalanul,
megfoghatatlanul – egy sosem volt álom-múltban. De még dolgoznia kell bennem,
hogy megszeressem.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuHYxt6Njs7ArLFPS7TITQobCl1yk6zTEw0-rjp9mKLWinC_84IL3gQ7F0q-bfO0q1FL4ozV1ehXqDkWumg6oIXBUGjePlCsPezmIzLoOqWPkhFFE54NC_zo3WS3iVxKThXk10tfZR8I0nZH9lPxczgEwR8u7dqQkQar0iSX4R7o5tLdt4m4bQualyCBw/s871/%C3%89jf%C3%A9li%20sz%C3%ADnh%C3%A1z.PNG" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="871" data-original-width="550" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuHYxt6Njs7ArLFPS7TITQobCl1yk6zTEw0-rjp9mKLWinC_84IL3gQ7F0q-bfO0q1FL4ozV1ehXqDkWumg6oIXBUGjePlCsPezmIzLoOqWPkhFFE54NC_zo3WS3iVxKThXk10tfZR8I0nZH9lPxczgEwR8u7dqQkQar0iSX4R7o5tLdt4m4bQualyCBw/w202-h320/%C3%89jf%C3%A9li%20sz%C3%ADnh%C3%A1z.PNG" width="202" /></a></div>Mindent egybevéve nem vártam
hiába erre a könyvre. Van olyan nézet, és olykor osztom, hogy ezt a kötetet
elsőnek brutális hiba volna kézbe venni ebből az álomvilágból. Pedig az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Álomvadászok</i> megáll a maga lábán,
mindkét elnyert formájában. Sőt, a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Végtelen
éjszakák</i> hét fejezetéből nem egy szépségei, valódi mélységei is bőven
kinyílhatnak benned, kíváncsiságot teremtve. Nemcsak akkor élnek a hősei, ha
mintegy függelékként olvasod, a fő történet sodrása mentén lerakódott
meseszigetekként, mintegy megpihenve e rajzolt zátonyokon is. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mégis, olykor úgy
érzem, akkor jársz jól, kedves olvasó, ha elkezded elölről, a legelső kötettel.
Mert az egész látványa kinyithat benned egy szemléletet. Egy helyet, ahonnan a
mítosz zsigeri erejéből látszik a világ. Az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">egész
mese</i> szemléletet formálhat. És azt hiszem, ez a kultúránk <i style="mso-bidi-font-style: normal;">egész meséinek</i> igazi szerepe. Akkor is,
ha ezer oldalakon <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2023/05/karl-ove-knausgard-halal.html" target="_blank">harcolnak</a></b> benne a
különböző narratívák. És akkor is, ha rajzolt 24 oldalak erdőmély sűrűjéből
kandikálnak elő. Olvassátok.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><br /></div>Az eddig bejárt utak:<br /><br /><br /><i>Carthaphilus kiadások:</i><br /><b><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2010/05/neil-gaiman-sandman-az-almok-fejedelme.html" target="_blank">Sandman, az álmok fejedelme - Prelűdök és Noktürnök</a><br /><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2011/08/neil-gaiman-sandman-az-almok-fejedelme.html" target="_blank">Sandman, az álmok fejedelme - A Babaház</a><br /><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2012/02/neil-gaiman-sandman-az-almok-fejedelme.html" target="_blank">Sandman, az álmok fejedelme - Álomország</a><br /><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2012/05/neil-gaiman-sandman-az-almok-fejedelme.html" target="_blank">Sandman, az álmok fejedelme - Párák évszaka</a></b><br /> <br /><i>Fumax kiadások:</i><br /><b><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2019/07/neil-gaiman-sandman-az-almok-fejedelme.html" target="_blank">Sandman, az álmok fejedelme-gyűjtemény (első kötet)</a><br /><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2019/12/neil-gaiman-sandman-az-almok-fejedelme.html" target="_blank">Sandman,az álmok fejedelme-gyűjtemény (második kötet)</a><br /><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2021/01/neil-gaiman-sandman-az-almok-fejedelme.html" target="_blank">Sandman,az álmok fejedelme-gyűjtemény (harmadik kötet)</a><br /><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2022/04/neil-gaiman-sandman-az-almok-fejedelme.html" target="_blank">Sandman, az álmok fejedelme-gyűjtemény (negyedik kötet)</a><br /></b><br /><br /><i>...és ott van még Halál</i><br /><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2018/07/neil-gaiman-death-halal-teljes.html" target="_blank"><b>Death - Halál: Teljes gyűjtemény</b></a><div><br /></div><div><br /></div><div><br /><div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghNpKc0XxKcZEQPbJ9Au_9_mMTybulDE9QJcblkTruFvM4OcINdDD3qOOZFPAolHZH0uzEn5MY4omaTkZ3pRKjdS_PAtJGJgo7B129gDZLrKD2sAnw6NMkp-LaDGWOJQIhv5TFEDHKcO59OWXDhjec3U3kFegoQZAlY01fcJbqD7EoLQSAfVHUyjAZ2zA/s906/endless%20night%20-%20del%C3%ADrium2.PNG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="677" data-original-width="906" height="478" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghNpKc0XxKcZEQPbJ9Au_9_mMTybulDE9QJcblkTruFvM4OcINdDD3qOOZFPAolHZH0uzEn5MY4omaTkZ3pRKjdS_PAtJGJgo7B129gDZLrKD2sAnw6NMkp-LaDGWOJQIhv5TFEDHKcO59OWXDhjec3U3kFegoQZAlY01fcJbqD7EoLQSAfVHUyjAZ2zA/w640-h478/endless%20night%20-%20del%C3%ADrium2.PNG" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><br /></div><span><a name='more'></a></span><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKiNs27AmnVtMZo4w23-6xmpVjZsq3VfckP_b_3MO6aNhYhfFal4rpNYrRQizSB6I1EQ2_wyv5GuHp4nfHEOWDZmKwJqLtP5UMN7c_9TE4hyNa3wt3wEd5E_P11Jyqkk6X5m7PA6C4ufABrFtNsw9UEKqIgPo9b7ClPgyTvWLIs5yNGbojEPlA6tGPUsM/s930/endless%20night%20-%20hal%C3%A1l.PNG" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="930" data-original-width="599" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKiNs27AmnVtMZo4w23-6xmpVjZsq3VfckP_b_3MO6aNhYhfFal4rpNYrRQizSB6I1EQ2_wyv5GuHp4nfHEOWDZmKwJqLtP5UMN7c_9TE4hyNa3wt3wEd5E_P11Jyqkk6X5m7PA6C4ufABrFtNsw9UEKqIgPo9b7ClPgyTvWLIs5yNGbojEPlA6tGPUsM/s320/endless%20night%20-%20hal%C3%A1l.PNG" width="206" /></a></div>Szóval mélyebbet szippantva ebből
az álomporból, elmondhatom, gyönyörűen nyílt nekem a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Végtelen éjszakák</i> folyama – ahogy legszebb estéimen a tündöklően
csillagos ég. Az első fejezetét, a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Halál
és Velence</i> szcénáját már ismerhettem, <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2018/07/neil-gaiman-death-halal-teljes.html" target="_blank">Halál</a></b>
gyűjteményes kötetéből, úgyhogy itt és most csak ennyit írnék róla: ez is P.
Craig Russell hagyományos-képregényes, könnyen emészthető formában tálalt
világa, ahol pont ez a könnyedség, a látszólagos egyszerűség teszi lehetővé,
hogy a tartalom szíven üssön. Ahol a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">semmi
extra</i> egyszer csak átfordulhat benned. Persze bizonyos szempontból könnyű
dolga van, a történet főhőse miatt; és bár én Cris Bachalo Halál-látomásaiba
szerettem, letagadhatatlan, hogy a sorozatban Craigé a messze legélettelibb
Halál. Egy bármikor-jelenbe helyezett, időt játékon kívül helyező történetben.</div><div style="text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><br /></i></div><div style="text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjv0Om3MaFmhVy1ttq6hyphenhyphenKVnLSoKTODnLVaamjdIcEg_NtGEIsRW49neKmWNrd4ojpghbaV9UhDnTCWUGfaTUcOCE8SpFYZEnnPRQQSs4IrILkk7HpebImQGpd2bHigyERYaLOb__JqyWQfH95CqGkhyphenhyphenGlAU0LGgdzVfFkBYKtuwfgWCgnwcYjuWnpRckg/s922/endless%20night%20-%20v%C3%A1gy.PNG" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="922" data-original-width="614" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjv0Om3MaFmhVy1ttq6hyphenhyphenKVnLSoKTODnLVaamjdIcEg_NtGEIsRW49neKmWNrd4ojpghbaV9UhDnTCWUGfaTUcOCE8SpFYZEnnPRQQSs4IrILkk7HpebImQGpd2bHigyERYaLOb__JqyWQfH95CqGkhyphenhyphenGlAU0LGgdzVfFkBYKtuwfgWCgnwcYjuWnpRckg/s320/endless%20night%20-%20v%C3%A1gy.PNG" width="213" /></a></div>Amit megízleltem Vágyból </i>- Milo Manara vendégjátéka. Az ő tökéletes
rajzi kontrolljával - elmondható, hogy teljesen a magáévá tette a karaktert.
Viszont tényleg nem követett el rajta több erőszakot, mint ami magából a
figurából fakad. Teljesen értem, Neil miért rajong érte, miért nem volt kérdés
a számára, hogy Vágy messze legideálisabb rajzolója az olasz – hiszen mintha
amúgy is, egész pályafutása alatt is ennek az aspektusnak rendelt volna alá
mindent. Felmérhetetlenül gazdag életművéből nagyon keveset ismerek csak, úgyhogy ezt a kijelentésem kezeljétek fenntartásokkal. Egy biztos, ez
a legenda-múltba helyezett időtlen történet nagyon pontosan rajzolja körbe az
egy mondattal megragadható vágy-dilemmát: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">megkapni
amire vágyunk, és boldognak lenni – két különböző dolog</i>.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhW4TDlkBQWCpWMYSlcg-yhJm-cGIGNKdOM245OIxdT6app59CWJ-QxF3owE_XvYByk5bKcAcGkA6aFse9bKcRtFVTd1ksk3X8atTPcXgO5Rgu8Yco4-nAEOavtSzzeHH7J8PEUtebn02OXSOpGEInq62HQPi7JuVi_qh5GX8dmwNhOJXsiPlsZYTVSdQI/s924/endless%20night%20-%20%C3%A1lom.PNG" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="924" data-original-width="597" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhW4TDlkBQWCpWMYSlcg-yhJm-cGIGNKdOM245OIxdT6app59CWJ-QxF3owE_XvYByk5bKcAcGkA6aFse9bKcRtFVTd1ksk3X8atTPcXgO5Rgu8Yco4-nAEOavtSzzeHH7J8PEUtebn02OXSOpGEInq62HQPi7JuVi_qh5GX8dmwNhOJXsiPlsZYTVSdQI/s320/endless%20night%20-%20%C3%A1lom.PNG" width="207" /></a></div>Álom, Morpheus története, az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Egy csillag szíve</i> Miguelanxo Prado
rajzaival Vágy előző történetéből következik – itt ébredhettem rá, mennyire
tudatosan épül fel a történetek egymásutánja. Erről majd a végén mesélek, most
csak az örömem osztanám meg veletek, ahogy Killalla, a <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2008/09/csillagpor.html" target="_blank">csillagpor-leány</a></b> története megpendítette bennem az ide zengő Gaiman-történetek
húrjait. Ezt olyan gyönyörű tudni, hogy minden porcikánk valaha létezett csillagok pora. És azt sem felesleges
tudni: az álom, az álmodozás a szerelemről gyakran nem érintkezik a zsigeri
vággyal. Vágy egy igen fontos tanulsággal gazdagítja öccse tapasztalatvilágát,
amikor (az illetőségi körébe tévedve) eltéved a szerelemben – bár én is
letörölném a képéről az önelégült vigyort azért, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">ahogy</i> megtanítja. A csillagpor természete szerint a maga
csillagának válik a szívévé. Egy Végtelen pedig szembesül vele: kockázatos
belehabarodnia bármiféle végesbe. Persze, egy tapasztalat ebből (úgy tűnik)
soha nem elég, Az Álom majd újra és újra megégeti magát a csillagok (s a Hold) porának
leányaival. Ez talán a legszebbre rajzolt hagyományos képregény a kötetben, és
a mese is kellően ötletgazdag – a kezdetek világáról, amikor a mi Napunk még
csak ügyetlen gyerek.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgykOmJuVN3bdXF69jH7qTetvfjNACSYEUXwFbzDAfYsctzx2VWjKP59asNin3TdDkZqT6gpJxik2aXCTs0sXQafkD9KXAlxRI9X264i53Q4Tpq5NGrjhk8Jr7JTa-tx4klFAP-vX4646rY_rd-mBe0o9yjAEP_tA4pfldCyPUwnCe3y34wmd0w_l6wNWg/s925/endless%20night%20-%20k%C3%A9ts%C3%A9gbees%C3%A9s.PNG" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="925" data-original-width="610" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgykOmJuVN3bdXF69jH7qTetvfjNACSYEUXwFbzDAfYsctzx2VWjKP59asNin3TdDkZqT6gpJxik2aXCTs0sXQafkD9KXAlxRI9X264i53Q4Tpq5NGrjhk8Jr7JTa-tx4klFAP-vX4646rY_rd-mBe0o9yjAEP_tA4pfldCyPUwnCe3y34wmd0w_l6wNWg/s320/endless%20night%20-%20k%C3%A9ts%C3%A9gbees%C3%A9s.PNG" width="211" /></a></div>És itt helyénvaló töréssel két
teljesen formabontó szcéna jön. Elsőnek Neil és Barron Storey keserű
katalógusa, a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Kétségbeesés tizenöt
arcképe</i>. Sokan nem tudtak mit kezdeni ezzel, a sokszor tizenöt kártyányi
lappal. Holott ennek is van íve, csak sajnos spirális. Igazi íves zuhanás, az
egyre mélyebb gödrökbe ahova Kétségbeesés taszít. Nem tudom, tényleg mekkora
poklot járt ez a rajzolósrác (főleg nem, hogyan keveredett ki belőle), hogy
ennyire erős kollázs-szerű, de nagyon pontosan (kétségbeesetten) a meséltbe
kapaszkodó képeket termett. A mesék, amelyekbe (hiába) kapaszkodik, mintha Neil
abbahagyottjai volnának, jegyzetfüzetekből összesöpörve. Ennek a „történetnek”
elemi része a töredezettség. És tényleg jobban esik kívül maradni, kimaradni
belőle. Jobb, ha csak nézel értetlenül, ha nem merülsz bele az aprólékos
részletekbe. Ha nem hunyod be egy ponton a szemed, és nem érzed. Tényleg
megértem, ha valaki azt választja: ez csak egy nem túl jól sikerült
illusztráció.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiaV8x0XSL6tQr6Y_VQyIqDp9yWzZxX2NhApYg4-eulA-GnF-Fjnpqdy6NnQaljgFJoZtJYss0S9dt3e3pzDQBrYzWl7qMg6Rc8zCMQtQK9yl75qIFL3_XvXUFOQ50isa0TgyBS8osbAfs1Q7r2lZny5949EcKAtFRyD_CaIk1b8izkTyMWoInFLebs1m0/s767/endless%20night%20-%20del%C3%ADrium.PNG" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="767" data-original-width="475" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiaV8x0XSL6tQr6Y_VQyIqDp9yWzZxX2NhApYg4-eulA-GnF-Fjnpqdy6NnQaljgFJoZtJYss0S9dt3e3pzDQBrYzWl7qMg6Rc8zCMQtQK9yl75qIFL3_XvXUFOQ50isa0TgyBS8osbAfs1Q7r2lZny5949EcKAtFRyD_CaIk1b8izkTyMWoInFLebs1m0/s320/endless%20night%20-%20del%C3%ADrium.PNG" width="198" /></a></div>Pedig át kell érezni, hogy
megértsd, ami következik. Delírium és a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Behatolás</i>
akkor üti a legnagyobbat. Akkor érzetté lesz a „mi elől rejtsen inkább a
katatón nyugalom”. Bill Sienkiewicz füzete mára az abszolút
kedvencem az összes közül. Talán mert az eddigi, motivációkat tisztázó
fejezetek után végre túlnéz a temetésen, a gyászon. Delírium tényleg nagyon
mélyre kerülhet, ha felismeri, hogyan vált katalizátorává Morpheusz halálának.
És az új, a fehér Álom, Lyta Hall fia, Daniel emléke-árnyéka-álma jár utána, hova-kibe is bújt <i style="mso-bidi-font-style: normal;">ilyen mélyre</i>. A Delírium felkutatott szolgálóiból álló mentőcsapat,
az őrültek, akik behatolhatnak az őrültségbe, a megőrülés veszélye nélkül –
akik kézen foghatják a Végtelen-pantheon legidegesítőbb fruskáját, és
kivezethetik a fénybe, a saját delíriumaik segítségével. Nagyon sokan nem
szeretik, nem értik ezt a mesét, ezt a képvilágot, az ezer poént rejtő
sokféleséget, ahogy a karakterek szövegbuboréka is más és más, ahol az olvasás
egyből nyomozás az utalások óceánjában, halott madarak, beszélő állatok és
csilló szemű cápák között. Szerintem a legjobb Sandman történetek közül való. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Hallottam az apokalipszis nyelveit, és most
már a csendet ölelem magamhoz.</i></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLwEKB3mEn18-vkJDcWQCNbWgqP0k_GghGGbAzkwa3R1BIjjRdgoRSQj-daVQfL-r4aUCWDXQ-qqQtVXaOlMlNU6TRxEzFBb7NI-od9OtgYMHoLx_JEvjn5AMu5W7d-HcZ9CHRYHgB75tBYAg2TTkROHNhDh-1Hy4orVqromL3U_dE6HSZnWpKcHTqmng/s925/endless%20night%20-%20puszt%C3%ADt%C3%A1s.PNG" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="925" data-original-width="588" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLwEKB3mEn18-vkJDcWQCNbWgqP0k_GghGGbAzkwa3R1BIjjRdgoRSQj-daVQfL-r4aUCWDXQ-qqQtVXaOlMlNU6TRxEzFBb7NI-od9OtgYMHoLx_JEvjn5AMu5W7d-HcZ9CHRYHgB75tBYAg2TTkROHNhDh-1Hy4orVqromL3U_dE6HSZnWpKcHTqmng/s320/endless%20night%20-%20puszt%C3%ADt%C3%A1s.PNG" width="203" /></a></div>Pedig át kell érezni, hogy a
teljesen szokványos panelek szolid világában, Pusztítás vendég-világában, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">A félszigeten</i> otthon érezhesd magad.
Glenn Fabry könnyed és szokványos (könnyen befogadható) rajzai ugyanis egy
többszörösen csavart mesét kínálnak, ami az előzőből szervesen következik.
Delírium „kint van”, de kezdeni kell vele valamit – és értelemszerű, hogy a
kedvenc testvére vállalja egy időre a felügyeletét. Akit az új Álom el tud
érni, és aki a húgukat egy érdekes mesei párhuzamosba viszi.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ezt kicsit messzebbről kezdeném.
Ebben a történetben többször előfordul, hogy az olvasó számára valódinak tűnő
helyszín igazából valamelyik sokat mesélt mesénké. Gaiman számos esetben
játszott azzal, hogy a történeteink <i style="mso-bidi-font-style: normal;">valóságát</i>
realitásként kezelte, már a nyitó füzér, <i style="mso-bidi-font-style: normal;"><b><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2010/05/neil-gaiman-sandman-az-almok-fejedelme.html" target="_blank">Prelűdök és noktürnök</a></b></i> is ennek jegyében született. Feltűnt még, hogy ebben a
történetben a nevek igazi hívószavak – nem ismétlődnek, még két
mellékszereplőt, illusztratív statisztát se hívnak soha ugyanúgy. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">A félszigeten</i> történetének főhőse,
Rachel neve viszont már foglalt volt – és felmerült bennem, hogy ő valójában
egy párhuzamos valóságban ugyanaz a személy, aki a Sandman
Hellblazer-vendégjátékában meglopta John Constantine-t. És bár itt nem lett
álom-drogossá, azt nem lehet mondani, hogy érintetlen volna a párhuzamos
önmagától. Pusztítással való kvázi-románca valójában gyógyulás: elpusztítja az
álmokhoz való kötelékét, és helyette másikat támaszt. Olykor felmerül bennem,
hogy így teremtődik egy-egy végtelentől érintett Vén. Jellegében így,
esetenként mindig máshogy: olyan haláltalanok, mint Őrült Hettie, vagy Hob
Gadling.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipwqIyNuwTtFq4B3yLOHrreUyjVm2XU8hXQhXGvfsqRtbUrDoDoMKkuWAuDiTh-S9l33jMDbv25qZNhMDXYggf0KMO8ONhhC5NzuPtennN66l1JuO-m64Mb0OsJhsz1miGswbjTjMozg9tETmwsMaOvkqXG7mWbz-Ztm4_vtY2OlkaKAALwZ9MsicFAWY/s928/endless%20night%20-%20v%C3%A9gzet.PNG" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="928" data-original-width="620" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipwqIyNuwTtFq4B3yLOHrreUyjVm2XU8hXQhXGvfsqRtbUrDoDoMKkuWAuDiTh-S9l33jMDbv25qZNhMDXYggf0KMO8ONhhC5NzuPtennN66l1JuO-m64Mb0OsJhsz1miGswbjTjMozg9tETmwsMaOvkqXG7mWbz-Ztm4_vtY2OlkaKAALwZ9MsicFAWY/s320/endless%20night%20-%20v%C3%A9gzet.PNG" width="214" /></a></div>Már csak a vége van hátra, a
történettelen, statikus ábra, Végzet, és a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Végtelen
éjszakák</i>. Frank Quitely gyönyörű rajzaival, a mesétlen mese. De ha
belegondolsz, hogy mutatkozott be Halál az első fejezetben, hogy festi a jelenléte
a véres kardok és levágott fejek meséjét Vágy történetében, lehet, másképp
szemléled a kertjében sétáló, kezéhez láncolt könyvet tartó alakot. Aki veled
olvasott a csillag szerelméről, ami által Álom megtanulhatta, milyen a mindent
lebíró Vágy, aki láthatta ezért Álmot a Kétségbeesés birodalmában, soha nem
előre, de egyidejűleg mindig minden részletével. Aki látta, hogyan gyógyítható
a Kétségbeesés szülte delírium, és hogyan szorul utólagos istápolásra. Ha együtt
látod az egészet, akkor Végzet meséje is élettel telik: hiszen az első oldaltól
a végzet(ek) meséit olvastad. A figyelmed által kezedhez láncolt könyvből. Ez a mítosz: elemi módon van benne végzet, de
mindig csak utólag ismered fel a mibenlétét. Amikor már elolvastad a könyvben.
A Végzet így vak – soha nem lapoz előre. Ezt lehetett a legnehezebb
megfogalmazni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ezt a könyvet is számos
alkalommal előveszem még – sőt, eséllyel többször, mint a többit. Mert a többi
az egészet rántja jobbára magával, a lapozgatást könnyűszerrel változtatva
újraolvasássá, elölről. Már csak az van hátra, hogy újra megköszönjem a FUMAX
csapatának, hogy az elszigorodó időkben nem engednek egy jottányit sem a
színvonalból. A hozzáállásuk a könyvszakma egészét tekintve is bőven lehetne
etalon.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Egy könyvet tartunk a kezünkben. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">A könyvben benne van az Univerzum.<o:p></o:p></i></div><div style="text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><br /></i></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAhU1PwP5PT8uJcaToM_-NgSN5Lto9gp7I0obTiPXydfytxwuDwXlJXq9e4uI1NICE3KE1HdBlJtR6mkHwEVqFi-6PjkTGi2tCFDAxs7_pRh8_pJ8BG3_7t9WVaesIzymms8vLRx0NrVImOaL7DK0GeQjojKNwvmEIBYofFeN0JX5E2i3rwK4LpWlMYUE/s607/Funko%20Dream%205.PNG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="607" data-original-width="573" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAhU1PwP5PT8uJcaToM_-NgSN5Lto9gp7I0obTiPXydfytxwuDwXlJXq9e4uI1NICE3KE1HdBlJtR6mkHwEVqFi-6PjkTGi2tCFDAxs7_pRh8_pJ8BG3_7t9WVaesIzymms8vLRx0NrVImOaL7DK0GeQjojKNwvmEIBYofFeN0JX5E2i3rwK4LpWlMYUE/w604-h640/Funko%20Dream%205.PNG" width="604" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><br /><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><br /></i></div>
</div>shizoohttp://www.blogger.com/profile/03861038462354388666noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7515639498894840581.post-64341363621439135912023-10-15T06:00:00.004+02:002023-10-15T06:00:00.140+02:00Charlotte Wood: A gyerekek<div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjqZvgAbc0bMlwSPiGAVKUhHLxh3DqER3_6KvhEKrT5QgcYtBZkKAWKmH2sohbfLTMKdfQRtgQGmphJ7h9zj9oStnd6PQSUDoemxou7bOC5A8nQHuUvK7FC_dSLU_nr6gQGCi3surzLgGiEj7d1mpTV3HWP3sxOiX4mxSaapAAGiDWaa6C46nSXDL7zbw/s500/gyerekek.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="323" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjqZvgAbc0bMlwSPiGAVKUhHLxh3DqER3_6KvhEKrT5QgcYtBZkKAWKmH2sohbfLTMKdfQRtgQGmphJ7h9zj9oStnd6PQSUDoemxou7bOC5A8nQHuUvK7FC_dSLU_nr6gQGCi3surzLgGiEj7d1mpTV3HWP3sxOiX4mxSaapAAGiDWaa6C46nSXDL7zbw/w259-h400/gyerekek.jpg" width="259" /></a></div>Charlotte Wood, a tavalyi év egyik
legkomolyabb könyves meglepetése, a <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><a href="https://konyvvizsgalok.blogspot.com/2022/11/charlotte-wood-hetvege.html" target="_blank">Hétvége</a></i></b> szerzője egymás idegeit
évtizedeken át módszeresen cincáló, és az évek sorával csak egyre
kellemetlenebbé váló barátnők után ezúttal egy elhidegült család tragikus újra
egymásra találásáról mesél – hasonló sikerrel. Vagyis, míg a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Hétvége</i> meggyőzött minket, hogy az
élethosszig tartó barátság szentségében vakon hinni minimum bátor dolog, de inkább
csak ostobaság, és jobb, ha felkészülünk rá, hogy akikben a legjobban
megbízunk, azok döfhetik belénk a legnagyobbat, addig <i style="mso-bidi-font-style: normal;">A gyerekek</i> ékes példáját nyújtja annak, hogy a látszólag ideális,
drámáktól mentes családi élet sem mindig jelenti a létező világok legjobbikát,
és hogy vannak elhidegült kapcsolatok, melyeket nem kell okvetlenül
felmelegíteni. Van, hogy egyszerűen be kell látni: már semmi közünk azokhoz az
emberekhez, akikkel véletlenül ugyanazt a génkombót keverte ki nekünk a sors.<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Mandy, Stephen és Cathy, az egymással évek
óta nem nagyon kommunikáló három testvér apjuk súlyos balesete után gyűlnek
össze az álmos ausztrál kisvárosban, ahol gyermekkorukat töltötték. Míg az apa
a kórházban haldoklik, az anya pedig saját fájdalmába zárkózik, és próbálja
megtalálni helyét ebben az új felállásban - <i style="mso-bidi-font-style: normal;">ahol
ő már nem feleség, nem ennek a családnak az anyja, csak valaki, akit támogatni
kell</i> - addig a három, negyvenes éveiben járó „gyerek” is próbál új
szerepeket, új viszonyulásokat találni – egymáshoz, az anyához, Mandy férjéhez,
a kisvároshoz. Szükségük is lenne rá, mert a régi dinamikák nem működnek. Ahol
meg működnek, ott csak rombolnak. Nem véletlen a címadás, nem csak az anya szemében
maradnak ők „gyerekek” örökké, de visszatérve a szülői házba maguk is
előrántják legrosszabb gyermekkori beidegződéseiket, játszmáikat,
versengéseiket. Így válva egyszerre nevetségessé és szánnivalóvá. Három nagy
gyerek, akik, miközben apjuk haldoklik, évtizedek után is azon vitáznak, kié
volt az a bizonyos ajándék, kihez kötődött az a közös szenvedély – kit szeretett
jobban az apa.<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Érdekes a koncepció, hisz míg az egyik
testvér elhidegüléséről szinte mindent megtudunk (vagy úgy véljük, mindent
megtudunk…), addig a másikról szinte semmit. Mandy könnyedén válik a regény
főszereplőjévé, hisz övé a „látványos” távolodás – a poros kisvárosból
világhírű haditudósítóvá váló nő nem csak fizikailag jut a világ másik végére
(a világ összes végére, ahol épp háború dúl), hanem lélekben és fejben is: állandósult
poszttraumás stresszel küzdve képtelen visszalassulni, képtelen beilleszkedni a
kisközösségbe, képtelen úgy tenni, mintha még érdekelnék annak kisszerű történései,
ítéletei, béklyói. Ahogy képtelen belehelyezkedni újra a saját házassága kereteibe
is. Túl sok halál, túl sok szörnyűség, túl sok rettegés kúszott a fejébe ahhoz,
hogy érdekelje, mi a szomszéd véleménye arról, hogyan viselkedik a három Connely
gyerek az étteremben, miközben apjuk a kórházban agonizál. Mandy-nek mindez
kevés: kevés amit az anya, a kórház, a testvérek, a városka nyújtani tud. Felfoghatatlanul
többet látott, többet élt és többet ért el, mint a családja, a városa,
mindenki, aki körülveszi – és ezt lépten-nyomon az orruk alá is dörgöli. Többnek
képzeli magát náluk – adja magát az értékítélet. A háború forgatta ki önmagából
– védené az anya, aki képtelen megemészteni, hogy a gyereke, akit ösztönnel
védene, maga megy a veszélyek elébe. Mindig is egy elviselhetetlen kis picsa
volt – vélik testvérei, s jó eséllyel igazuk van.<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><o:p> <br /></o:p></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">„És
Mandy ingerült hangja, a véleményei, hogy Cathy meg Stephen a szemüket
forgatják, ha látni vélik, micsoda hatalmas távolság tátong Mandy jelenlegi
élete és a gyerekkoruk között – mindez pontosan ugyanolyan, mint mikor még itt
éltek mindannyian, ilyen volt az általános, a középsuli és az újságnál töltött
évének minden egyes napja is. Mindig is Mandy gőgje, az, hogy nem volt hajlandó
elfogadni, ami mindenki másnak elfogadható volt - ez a furcsa, szégyenteljes
vágyakozás valami több után -, ez választotta el őt ettől a helytől. És tőlük.”<br /></span></i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Mandy az, aki nem tudja befogni a száját –
aki nyíltan vállalja, hogy nem elégíti ki, amit az otthona, a szülei, a férje,
a testvérei, a közeg nyújtani tud. Ezért veti meg mindenki. A másik testvér, Stephen
nem mond semmit. Egyszerűen eltűnik. Wood fifikás szerző: azzal, hogy Mandy
arcba tolja az elégedetlenségét, Stephen felmentést kap, hisz nem rossz fiú ő –
igaz, hogy évekig a szülők felé se néz, hogy minden kapcsolatot megszakít a
családdal és a várossal, de legalább nem szól rájuk egy rossz szót sem. Hisz
minden a látszat, nemdebár? Biztos nem ér rá hazajönni, de legalább soha nem
veszekszik. Nem kritizál. Senki sem tudja, vágyik-e másra, többre, jobbra –
hisz nem mond semmit, azt se tudja senki, mit csinál, hol él, miből él. A
konvenciók szerint mégis ő a jobb gyerek. Az egyszerűbben kezelhető. S persze
az egyetlen, aki valóban ott van, aki csendben „teszi a dolgát” - gondoskodik szülőkről,
támogatja magára hagyott sógorát, végighallgatja és még élvezi is a kisvárosi
pletykákat, <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>nem tűnik el, nem csinál
világraszóló karriert, nincsenek traumái - ő a legláthatatlanabb. Cathy mintha
ott se lenne – a tökéletes feltűnésmentes lánygyermek ő, akire büszkék lehetnek
a szomszédság előtt. Aki nem szerepel golyózápor előtt a tévében.<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Kegyetlenül pontos. Tök mindegy, mit érsz
el az életben, milyen életet élsz, mi a munkád, a szenvedélyed, miről mit
gondolsz – a lényeg, hogy ne szóljon meg a falu. Élj ugyanolyan kisszerű,
konvencionális, keretek közé szorítható életet, mint mindenki más. Ne akarj
többet. És nehogy azt képzeld, hogy te többet érsz nálunk. Igen, Mandy egy
elviselhetetlen picsa. Hogy eredendően ilyen volt, vagy az átélt traumák tették
ilyenné, mindegy is. Ami tény: a környezete mindent elkövetett azért, hogy
letörje a szárnyait, és sose értették meg, hogy másra vágyik, mint ők. Kicsit
mind Mandy-k vagyunk, akiknek más elképzelései vannak az életről, mint ahogy az
a „nagykönyvben” meg van írva. Akik nem akarunk a falu szája íze szerint élni.
Akik lázadunk a gyémántgyűrű-világraszólólagzi-háromgyerek-csokosház
forgatókönyv ellen. Akik karrierről álmodunk, ahelyett hogy beérnénk valami
középszar de legalább biztos állással nyugdíjig, ahogy illik. Akik épp hátat
fordítanánk a karriernek és modern nomádként lakókocsival járnánk Európát. Akik
ötven felé új hobbiba szerelmesedünk bele vagy új tanulmányokba kezdenénk.<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Wood ebben nagyon jó: minden elvárással
szembemenve mesél olyan dolgokat az emberi kapcsolatokról és a
családi-baráti-kisközösségi dinamikákról, amelyekről nagyon nem szeretünk
beszélni. Miközben a felszínen egyébként ez egy rém egyszerű regény: egy
haldokló apa, a kórházban összegyűlő testvérek, akik átgondolják a családjukhoz
fűződő viszonyukat, néhány kisebb fordulat, egy-két nagy egymásra találás. Még
egy kis feszültség is került bele a segédápoló Tony szálával, ami végül
katalizátora lesz… minek is? Teljesen felesleges fordulópontot vagy tanulságot
keresni. Ahogy a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Hétvége</i> esetén, itt
sincs hagyományos értelemben vett feloldás. Az élet megy tovább. Az embert érik
pofonok, hol kisebbek, hol nagyobbak, és igen, van ami akkora, hogy a fal adja
a másikat. Egy apa halála jó eséllyel ilyen, pláne ha problémás családi
viszonyokba érkezik. De a lehető legnagyobb önáltatás azt hinni, hogy ettől
majd minden megváltozik. Hogy mi megváltozunk. Hogy „új emberré válunk” a
trauma hatására. Hogy „átértékeljük” az életünket. Hogy majd újonnan megtalált
szeretettel fordulunk minden létezőhöz. Ugyan már… A legtöbb esetben úgyis
belátjuk, hogy vannak kapcsolatok, melyek nem véletlenül szakadnak meg. Hogy
vannak családok, kisvárosok, életek, melyekbe nincs visszaút. Felesleges is
keresgélni.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><i>Kiadó: Magvető</i></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><i>Fordító: Morcsányi Júlia</i></span></div><div style="text-align: justify;"><br /></div>
Ilweranhttp://www.blogger.com/profile/14587585423430382620noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7515639498894840581.post-2898321005688767462023-09-20T07:00:00.002+02:002023-09-20T07:00:00.142+02:00Karl Ove Knausgård: Szerelem <div style="text-align: justify;"><i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNrhuqya-Fkfb42M-vZli1YBFpbw_ugTPPJlLDB26qykmofukETQGg58dAgFqMX_siMGREdJQuCUAJiitvkMt613jPF9HspP3cxPtCuP8YGZVAct6DCFGsIpkCQdGcCtKeZM9698qcTx0sjx8VcLHm2CLpuSd6djXM-Sr6EVLB11AfiX-TAp0D_qhszg4/s500/szerelem.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="329" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNrhuqya-Fkfb42M-vZli1YBFpbw_ugTPPJlLDB26qykmofukETQGg58dAgFqMX_siMGREdJQuCUAJiitvkMt613jPF9HspP3cxPtCuP8YGZVAct6DCFGsIpkCQdGcCtKeZM9698qcTx0sjx8VcLHm2CLpuSd6djXM-Sr6EVLB11AfiX-TAp0D_qhszg4/w264-h400/szerelem.jpg" width="264" /></a></div>„Azután
találkoztam Lindával, és felkelt a nap.<br /></span></i><i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Nem
tudom másként kifejezni. Felkelt a nap az életemben. Először csak valamiféle
derengés a horizonton, mintha azt akarná mondani, hogy ide nézz! Azután
megjelentek az első sugarak, egyre tisztább, könnyebb és élőbb lett minden, én
pedig egyre boldogabb, aztán végül ott állt életem egének közepén, és
ragyogott, ragyogott, ragyogott.”<br /></span></i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"> <br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Ha már Karl Ove Knausgård</span> gigászi
önéletrajzi filozofálása második kötetének címe <i>Szerelem</i>, hát nyissunk egy igazán romantikus idézettel. Több úgyse
lesz belőle. Érdekes élmény volt a nyitókötet, a <b><i><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2023/05/karl-ove-knausgard-halal.html" target="_blank">Halál</a></i></b> után olvasni a
szerelemről – amennyire nem ragadott el elsőre az autofikció aktuális
félistene, pont annyira elbűvölt másodszorra, még úgy is, hogy a körülmények
egyáltalán nem voltak ideálisak százoldalas gondolatfolyamok és többszörösen
egymásba hurkolódó mesék olvasásához. (Egy jó tanács: soha ne olvassatok Knausgårdot
strandon, totál alkalmatlan a félóránkénti megszakításra. Az első kötetet műtét
utáni lábadozás alatt olvastam, amikor a betegágyban simán csúsztak a
százoldalak, lévén mást se tudtam csinálni. Mondjuk, lehet erre meg nem a <i>Halál</i> kötet volt a legideálisabb választás,
de hát, mindenkinek a saját perverziói ugyebár…) De mégis mivel vett le a
lábamról most, ami nem klappolt az első kötetben? Mert hát, hogy visszanézzek
az előző írásomhoz, azt kell mondjam, Karl Ovénk továbbra is pozőr. Sőt,
díszfasz. Most mondjuk ki is mondja magáról, még ha nem is ezekkel a szavakkal.
Még mindig terápia-pótléknak használja az írást, hogy kirángassa saját magát
állandósult egzisztencialista nyomorából. És még mindig mintha nem lenne képes
összefüggéseiben vizsgálni az életet, továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy az
író, a filosz, a művész(kedő) művészetkedvelő, a szerelmes, az apa, a fiú, a
barát egymástól független szerepek. Hogy ha elbújik az irodája magányában és
felveszi az író szerepet, akkor levetheti az apáét. Hogy a hétköznapokban
közepesen életképtelen pár miközben anyát és apát játszik, levetheti a művész
szerepet. Hogy a szeretet és az a művészi felfogás, ami nem enged teret
semmiféle korlátozó érzelemnek, mint a szeretet, képes egymás mellett létezni,
csak jó időbeosztás kérdése az egész. Hogy aztán többezer oldalon boncolgatja
mégis saját leghétköznapibb érzéseit és cselekedeteit (meg a hozzá közel
állókét persze, erről később), ezzel mintegy új szintre emelve a művészi
önéletírás fogalmát, némiképp ellentmond eme elhatározásnak. És épp ez az
ellentmondás, ennek felismerése és belső megküzdése az, ami határozottan jobbá
teszi e kötetet az elsőnél.<br /> <span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"> <br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Karl Ove felnőtt. Már nem a görbe farka
miatt siránkozó kamasz és nem is a szeretve gyűlölt apját gyászoló, még az apa
halála után is neki alárendelődő fiú. Második feleségével él Svédországban, a
kötet szerteágazó történetei során három gyereket vállalva (később érkezik egy
negyedik is), két sikeres könyv után, egyszerre kajtatva ihlet és
pelenkabeszerzés után. Felnőtt, akit bedaráltak a hétköznapok, azok minden
gyönyörével és poklával.<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"> <br /></span><i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">„A
mindennapi élet, a maga kötelességeivel és rutinjaival, olyasvalami volt, amit
elviseltem, de semmi olyasmi, ami örömöt okozott volna, ami értelemmel bírt
számomra, vagy boldoggá tett volna. Nem arról volt szó, hogy nem volt kedvem
felmosni a padlót vagy pelenkát cserélni, hanem valami sokkal alapvetőbbről,
hogy nem tapasztaltam meg a szűkebb élet értékét, hanem folyton elvágytam
belőle, ahogy mindig is tettem. Így az élet, amit éltem, nem a sajátom volt.
Próbáltam a sajátomévá tenni, ez volt a harc, amit vívtam, de egyszerűen nem
ment, a valami utáni vágy teljesen aláásta mindazt, amit csináltam.</span>”<br /></i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"> <br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Knausgård</span> valószínűleg a világ
legindiszkrétebb írója. Nem véletlen, hogy a sorozat megjelenése után egyes
családtagjai perrel fenyegették, mások idegösszeomlást kaptak. Ahogy nem kíméli
saját magát és a lehető legnyersebben tárja elénk mindazon érzéseit, vágyait, sérelmeit,
amelyeket a jóízlés elhallgattatna, ugyanúgy tárja elénk e kötetben a felesége,
Linda depresszióját és a házasságuk mindennapi játszmáit. Bizonyos pontokon
undorító, ahogy minden kisszerűségüket, sérülékenységüket, egymás fejéhez
vágott féligazságaikat kiteregeti – máskor meg gyönyörű, mennyire látja, érzi,
képes éreztetni velünk is a poklot, amin Linda keresztül ment. Sok szempontból
mondható, hogy az ég egymásnak teremtette e két depresszív művészlelket, akik ezer
szállal kapcsolódnak, és ezer szinten érzik-értik egymás rezdüléseit;
ugyanakkor épp ezért robbanásveszélyes és a mindennapokban életképtelen ez a
szövetség. Nem egyszer eszembe jutott, hogy miért kellett gyereke(ke)t vállalniuk
– Linda depressziója és Karl Ove művészi elhivatása egyaránt pokolian
megnehezíti a családi életet. Mintha csak a dac vinné előre őket, hogy márpedig
jobban fogják csinálni, mint a szüleik, jobbak lesznek, mint az apa, aki ellen
mindketten lázadnak (Linda Boström Knausgård is írt egy regényt egy
tragédiába forduló apa-lánya kapcsolatról, minő meglepetés – persze várólistás
az is); majd ők megmutatják, hogyan lehet ideális családot menedzselni. Csak
hát közben képtelenek szívvel-lélekkel és ami fontosabb, szellemileg átadni
magukat e törekvésnek. Ezért csak marják, marják, marják egymást, miközben Karl
Ove százoldalakat tölt meg arról való filozofálással, miként is kéne másképp
élni.<br /> <span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"> <br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Ez így egész banálisan hangzik, de épp e
hétköznapi banalitás az, ami folyamatosan mozgásban tartja a kötetet. Mert itt
még annyi hagyományosan vett történet sincs, mint az előző kötet két felvonásában.
Töredékeket kapunk, gócpontokat a kis család életéből, töréspontokat, melyek
aztán végeérhetetlen gondolatfolyamokat indikálnak leginkább arról, miért is
érzi magát Karl Ove folyamatosan kívülállónak a saját életében, honnan ered
állandó szorongása, boldogtalansága; mi ez a megállíthatatlan sodródás,
elidegenedés, ami oly nagyon jellemzi ezt a globalizált, nagyvárosi, jóléti
társadalmat, amelyben élünk, hogy miért nem vagyunk képesek megállni és csak
élvezni az élet hétköznapi ajándékait, hogy miért hajszolunk mindig valami mást,
mint ami van. Parttalan filozofálgatásával aztán észrevétlenül jut el oda, hogy
felrajzolja a talajvesztett, huszonegyedik századi nyugati értelmiségi
prototípusát, és az erre az életmódra leselkedő veszélyek hadát (no meg azt,
neki hogyan nem sikerült megküzdenie velük).<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"> <br /></span><i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">„Alig
olvastam már könyveket; ha volt egy újság a kezem ügyében, inkább azt böngésztem.
És egyre alacsonyabbra került a léc. Ami hülyeség volt, mert ez a fajta élet
nem nyújtott semmit az embernek, csak az időt segített elütni. Amikor láttunk
egy jó filmet, az valamit felkavart bennünk, mozgásba lendítette a dolgokat,
mert így megy ez, a világ mindig ugyanaz, ami változik, az a mód, ahogyan
szemléljük. Az a hétköznap, amely időnként ránk tiport, éppoly könnyen
felemelhetett bennünket valami örömteli eseményhez. Minden a szemtől függött. Ha
például a szem a vizet nézte volna, ami mindenütt jelen volt Tarkovszkij
filmjeiben, és a világukat egyfajta terráriummá változtatta, amelyben minden
csörgedezett és folyt, úszott és sodródott, ahol megesett, hogy az összes
szereplő elhagyta a képet, és csak egy asztal maradt, rajta kávéscsészékkel,
amelyek lassan megteltek esőcseppekkel, harsogó, szinte fenyegetően zöld
növényzettel a háttérben, igen, akkor a szem azt is látta volna, ahogy ugyanaz
a vad, egzisztenciális szakadék megnyílik a mindennapokban. Mert hús és vér
voltunk, csont és inak, körülöttünk növények és fák nőttek, rovarok zümmögtek,
madarak röpködtek, felhők úsztak, eső esett. A pillantás, amely értelemmel
ajándékozta meg a világot, állandó lehetőség volt, mi azonban szinte mindig
mást választottunk.”<br /></span></i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"> <br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">És így érünk el mindennek a leglényegéig,
a művészet szentségéhez. Ami mindig a végső menekülés, az egyetlen, ami felé
érdemes haladni, még akkor is, ha depresszió, koszos pelenkák, házastársi
játszmák, perrel fenyegető rokonok és egzisztenciális nehézségek szegélyezik
utunkat. Ami a valódi szerelem. Mert végső soron nincs semmi, nem marad
belőlünk semmi, csak az a pár sor, amit papírra vetünk. Így jutunk el odáig,
hogy a regénybeli Karl Ove belekezd a <i>Harcom</i>
sorozatába. A többi meg már irodalomtörténet. Következzék a harmadik kötet, a <i>Játék</i> (amelynek a címe minden alkalommal
<i>Játszma</i>ként ugrik be – majd meglátjuk,
okkal-e).<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"> <br /></span><i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">„A
fiktívnek nincs értéke, a dokumentaristának nincs értéke. Az egyetlen, amiben
értéket láttam, aminek továbbra is volt értelme, azok a naplók és esszék voltak,
az irodalom azon része, amely nem a történetmesélésről szól, ami nem szól
semmiről, csupán egy hangból áll, a saját személyiség hangjából, egy életé, egy
arcé, egy pillantásé, amellyel találkozhat az ember. Mi egy műalkotás, ha nem
egy másik ember pillantása? Nem felettünk, nem is alattunk, hanem a saját
pillantásunkkal egy magasságban. A művészet nem élhető át kollektív módon,
ahogyan semmi más sem, a művészet az, amivel egyedül van az ember. Egyedül
találkozik a pillantással.</span>”</i></div><div style="text-align: justify;"><i><br /></i><i style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><br /></span></i></div><div style="text-align: justify;"><i style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Kiadó: Magvető</span></i></div><div style="text-align: justify;"><i style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Fordító: Petrikovics Edit </span></i></div><div style="text-align: justify;"><i style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"> </span></i> </div>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><o:p></o:p></p>
Ilweranhttp://www.blogger.com/profile/14587585423430382620noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7515639498894840581.post-60415742917370600792023-08-08T06:00:00.019+02:002023-08-18T06:47:02.459+02:00Oppenheimer - film<div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuvwD00XnAquFACM8Vh9CU5zCe8wPDqet8ZD-Pi_RwdsvjAr9fNvSA8ye5HS2nVYSVjMjQc3aAPGr2XH6djEVpN5qZPC2yfFVY2Jgu3mi6EwuZOGFooXDoqC7Bys2Fbqb3pF1xQ1JAl4eE4B3iOI48mdc5KA3WacQEaEgDYvjvlxGvMBTLSaWIxzhaU-A/s3454/opi%20plak%C3%A1t.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3454" data-original-width="2331" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuvwD00XnAquFACM8Vh9CU5zCe8wPDqet8ZD-Pi_RwdsvjAr9fNvSA8ye5HS2nVYSVjMjQc3aAPGr2XH6djEVpN5qZPC2yfFVY2Jgu3mi6EwuZOGFooXDoqC7Bys2Fbqb3pF1xQ1JAl4eE4B3iOI48mdc5KA3WacQEaEgDYvjvlxGvMBTLSaWIxzhaU-A/w270-h400/opi%20plak%C3%A1t.jpg" width="270" /></a></div>Hagytam magam, hogy vigyen. Ezt
leszögezném, rögtön az elején. A hatást is hagytam magamra zuhanni, úgy, ahogy
az alkotók keltették. Amúgy is próbálom (amennyire csak lehet) felszámolni
magamban a célzott várakozást, visszafogni azt a tudálékos ént, aki el szeretné
dönteni, egy adott témában mit szeretne látni. Egy ideje nem az foglalkoztat,
mennyire igazolja valaki látomása az én kattanásaim. Kivéve, ha irodalmi
adaptációról van szó – ott elkerülhetetlen, hogy a már bennem élő látomás mérje
a másét.<br /> <o:p> <br /></o:p>Úgyhogy hagytam magam vinni,
holott a témát anno alaposan körülolvastam. Még a nyolcvanas években sikerült
látnom a BBC hét részes minisorozatát, és akkor rettenetesen felkavart.
Pontosan nem tudtam megfogalmazni, micsoda – most már kerekebben látom ezt is,
hála Christopher Nolannak és csapatának. A minisorozat is központi helyen
kezelte az amerikai Atomenergia Bizottság 1954-es meghallgatását, amikor Robert
Oppenheimert megfosztották bizottsági engedélyétől. Nagyon sok helyen csaknem
ugyanazt hangsúlyozva, amit a friss film is. Mégis, miközben a filmet néztem,
nem jutott az eszembe a sorozat. Hagytam magam vinni, és csak a vége után
néztem körül, hogy hova tett le az elmesélt történet.<br /><o:p> <br /></o:p><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpruf9nmd9x7Liy-tkgtlySqhIFZG3kFLrsFeAbjbTlrLsOpo6wZMz275csLnK44-tmjEB4vkZNL2FBPeCWEDyaWw7zCNcFTrDV6_eD6o5FkFbc081UYXgrki3CaQzEXwxHPHQJe0i7ckvvzr3gdCbya6V2Bwi_C05_zqpJtn_y-WFMNPYIRixkOABeWI/s950/opi%205.PNG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="506" data-original-width="950" height="340" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpruf9nmd9x7Liy-tkgtlySqhIFZG3kFLrsFeAbjbTlrLsOpo6wZMz275csLnK44-tmjEB4vkZNL2FBPeCWEDyaWw7zCNcFTrDV6_eD6o5FkFbc081UYXgrki3CaQzEXwxHPHQJe0i7ckvvzr3gdCbya6V2Bwi_C05_zqpJtn_y-WFMNPYIRixkOABeWI/w640-h340/opi%205.PNG" width="640" /></a></div><br />Mert Nolannak megvolt a saját
nézőpontja, ahonnan elmesélte ezt a kikerekedő mesét a bombák atyjáról, a
Manhattan-terv és Los Alamos kapcsán. Nekem ez a film nem a bombák borzalmas
története, és nem is egy életrajz. Ahol letett a mese, vereséget szenvedett
férfiakat láttam, akik tisztában vannak vele: elbuktak. Két élet, két karrier,
vágyak sajátságos szövevényei. És felelősségek, letolhatatlan méretű, irdatlan
felelősségek. Oppenheimer (Cillian Murphy) végigcsinált egy teljesen
nyilvánvalóan koncepciós eljárást, ahol nem volt esélye másra, mint elbukni –
háborús hősből kitaszított páriává lenni. Mégis végigment ezen az úton, azon az
áron is, hogy kiteregeti a világnak többek közt a családi szennyest, hogy a
játékba belevonja jobb sorsra érdemes feleségét (Emily Blunt) is. A lehető
leggonoszabb képsorokat kaptuk az arcunkba a film egésze alatt ezzel a sokak
által kárhoztatott szállal, Jean Tatlock (Florence Pugh) kapcsán. Én borzadva
imádom, de mint mondtam, nem az atomkor születésének történetét láttam, és nem
is egy életrajzi filmet, hanem amit a rendező ennek kapcsán elmesélt. Egy hideg
fejjel végigélt bukás történetét, ahol a bukó senki másra nincs tekintettel, de
a bukása (talán, majd) a világ szemében mentségül szolgál.</div> <o:p> <br /></o:p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDJn5Ju3S9R3UWHRcfprD3Li0CfPyJN7lubEkBcH4VZDU-5Fuked0SQZeM32aSZu3pL7VzWsitWGylwMfnewxLCAYu4LFhTA6zECgL9VXJXnhyGlXci96SQAFT-J3wkSXwVL1EjWAFe26MmzJQqNfbKwqhGu4aFig0JcLI4McZYWeY7GTdWY_9KDOR_JI/s664/opi%202.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="374" data-original-width="664" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDJn5Ju3S9R3UWHRcfprD3Li0CfPyJN7lubEkBcH4VZDU-5Fuked0SQZeM32aSZu3pL7VzWsitWGylwMfnewxLCAYu4LFhTA6zECgL9VXJXnhyGlXci96SQAFT-J3wkSXwVL1EjWAFe26MmzJQqNfbKwqhGu4aFig0JcLI4McZYWeY7GTdWY_9KDOR_JI/w640-h360/opi%202.jpg" width="640" /></a></div><br />Nem egy életrajz ez a fejemben,
mondtam az előbb, pedig amúgy a szerkezete, az ifjú évekkel, a
karrierlépcsőkkel egészen a Manhattan Project vezetéséig tényleg egy életrajzi
filmé. Csakhogy ezzel a számunkra logikusan azonosulást kínáló szállal
kegyetlenül összefonódik a fekete-fehérben tálalt karrier-noir, Lewis Strauss
(Robert Downey Jr.) és az általa megvalósult tipikusan amerikai, narcisztikus
politikusportré. A világunkról döntő, Napóleon-szindrómás tévedhetetlenség,
„aki” egyébként jellegében pontosan olyan, mint a film Trumanja (Gary Oldman).
Olyan, mint az elnök, aki embertelen méretekben gondolkodik és dönt, nemcsak
azért mert így kénytelen, hanem mert az elittudata által így van bedrótozva –
de például azért húzza le Kiotót a célpontlistáról, mert egykor ott járt a
feleségével (s nem elsősorban azért, mert egy japánnak tényleg szimbolikus a
jelentősége). Aki ugyanúgy a saját fontossága beteges tudatában van (tényleg a
nárcizmusig), mint a tudósokkal bábozó „kisebb isten”. Strauss dédelgeti a
sérelmeit Oppenheimerrel kapcsolatban, hiszen az egy fontos pillanatban úgymond
ellene fordította Einsteint. És teljes testtel meglepődik, mikor egy egyszerű
szenátusi segéd felveti: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Lehetséges, hogy
egyáltalán nem beszéltek magáról. Lehetséges, hogy valami fontosabbról
beszéltek.<br /></i><o:p> <br /></o:p><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzybbqxj5IBZeuB3a3EvMWOAPnGA5R5jcuBXDSTIPWVndtpK79cz6PCWPcT1TX2A11iFGLdlaqBChbmKtJ6xV6kdDorhWB-qxhHDcVwhIl2kp6IqCZzqBqISpXqU-ovv4wk4csyUEfzb5UkKDuD_F-dvJEp-Vt9czre6JkJo__tNMjYyVWO7HkKZxu4H0/s1570/opi%207.PNG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="834" data-original-width="1570" height="340" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzybbqxj5IBZeuB3a3EvMWOAPnGA5R5jcuBXDSTIPWVndtpK79cz6PCWPcT1TX2A11iFGLdlaqBChbmKtJ6xV6kdDorhWB-qxhHDcVwhIl2kp6IqCZzqBqISpXqU-ovv4wk4csyUEfzb5UkKDuD_F-dvJEp-Vt9czre6JkJo__tNMjYyVWO7HkKZxu4H0/w640-h340/opi%207.PNG" width="640" /></a></div><br />Nem életrajz, pont ezekért, hanem
egy fikciós látomás az ismert történetről, ahol nekem két nagyon fontos
vereség-magatartás rajzolódik ki a film profin vezényelt, feszes, és közben
tényleg nyomasztó hullámvasútja végén. Az egyik a tudósé, aki (miközben a világ
előtt deklaráltan vállalja: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Most én
lettem a halál, világok pusztítója</i>) valójában letolja magáról a
millió halál felelősségét. A <i style="mso-bidi-font-style: normal;">felperzselt
ég</i> felelősségét. És a másik, aki nem is érzi, nem is képes érezni ezt a
felelősséget – az elit embere, katonája, elnöke, milliárdosa. Aki a látszatra
grandiózus formátum alatt folyamatosan pitiáner bosszúpincsi, ahogy például egy
hülyén fésült hajú idióta is az, aki amúgy egészen az amerikai elnökségig
vitte. Egy darabig nála volt az atomkulcs...</div><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><o:p> <br /></o:p></i><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgZptbuxIP4Fy49Ztgt72qJ8bjXBlregmzWmBrYz3psbIBZnF3rp9Btv6SqbDC-4b9P3yhB05XnL2CawR_jxuIBHu__YRV_RJPUHZDnO4rOqvT_z949y6qXL05i2eWIxWwn3-5rRnAPlKq36xSIbNv1j9-jrhUDG40YRkVqTAf8gNj_jEN_OtQsABJsmQ/s973/opi%206.PNG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="541" data-original-width="973" height="356" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgZptbuxIP4Fy49Ztgt72qJ8bjXBlregmzWmBrYz3psbIBZnF3rp9Btv6SqbDC-4b9P3yhB05XnL2CawR_jxuIBHu__YRV_RJPUHZDnO4rOqvT_z949y6qXL05i2eWIxWwn3-5rRnAPlKq36xSIbNv1j9-jrhUDG40YRkVqTAf8gNj_jEN_OtQsABJsmQ/w640-h356/opi%206.PNG" width="640" /></a></div><br />Innentől átvesszük</i>, mondja a bombákról egy magas rangú tiszt az
utolsó pillanatig aggodalmai hálójából magyarázó tudósnak. Tényleg átveszik –
magát az eszközt. Sajátságos őrület ez, a hatalomé – aminek megragadásával
Nolan a mi világunkra reflektál. Túléltük a kölcsönös elrettentés korát, a
végére elfáradó rettegésben. És most itt vagyunk egy olyan korban, amikor az
arzenál keletebbre eső piros gombjai felett egyre idiótább, vodkagőzös emberi
torzók keze inog. Innentől átvették. Szóval ez nem elsősorban az atomkor
születésének filmje a szememben, nem is Oppenheimeré, hanem a felelősségünké.
Egy közönségfilm, egy blockbuster, annak minden feszegetett korlátjával
egyetemben. Nem egy igényes, kompromisszumok nélküli <b><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2015/04/andrej-tarkovszkij-tukor-film.html" target="_blank">Tarkovszkij</a></b>. Azok vezetnek
(megszívlelem, ahova), ennek csak hagytam, hogy vigyen. A saját felelősségemben
rakott le. Olyan filmnyelven mesélve, ami sokakat magával ragadhat, szavak
nélkül megtanítva valami fontosat. A szememben talán ez a legnagyobb erénye.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQle7I3nJexPPxO8mHfJ2npWmx8SDkTw8GFBtjLkkhcWOUbKHjTZPZzQ2da-aD4MFf8ZxN2jOOPWvJHJ2OOeXD66XtO6VdqaC-RWOLn4LEUDnCkTopSl4zdxuYwa5-LzllXZrVKWlD_Mp7svoPzcklC72x57hplzf1ppr-rLJyyriu618t23qhwxsLo7I/s595/opi%203.PNG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="412" data-original-width="595" height="444" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQle7I3nJexPPxO8mHfJ2npWmx8SDkTw8GFBtjLkkhcWOUbKHjTZPZzQ2da-aD4MFf8ZxN2jOOPWvJHJ2OOeXD66XtO6VdqaC-RWOLn4LEUDnCkTopSl4zdxuYwa5-LzllXZrVKWlD_Mp7svoPzcklC72x57hplzf1ppr-rLJyyriu618t23qhwxsLo7I/w640-h444/opi%203.PNG" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><br /></div><br /><div style="text-align: justify;"><br /></div>
shizoohttp://www.blogger.com/profile/03861038462354388666noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7515639498894840581.post-83966459151964844272023-07-25T06:00:00.001+02:002023-07-25T06:00:00.135+02:00Asteroid City - film<div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJzpRW_GMkm9YY4RRewXIu441J5xiprLoF0z1dGowS8cIEDWjqpBr4F8aakGOdhiAUJxAnNCZffox7pItJE7YE3VV6TeLToN9bhJLl3Nhh_EZtLmRt1h8hNu-oG4sQ5DHJOB2QkcKi2rQtA9IpOdJt4PNB5eddU2LDUvmWrfZEdgNMGJo_y_wWJSOhIRk/s1350/plak%C3%A1t.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1350" data-original-width="900" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJzpRW_GMkm9YY4RRewXIu441J5xiprLoF0z1dGowS8cIEDWjqpBr4F8aakGOdhiAUJxAnNCZffox7pItJE7YE3VV6TeLToN9bhJLl3Nhh_EZtLmRt1h8hNu-oG4sQ5DHJOB2QkcKi2rQtA9IpOdJt4PNB5eddU2LDUvmWrfZEdgNMGJo_y_wWJSOhIRk/w266-h400/plak%C3%A1t.jpg" width="266" /></a></div>Szóval ezek szerint az UFO-k se
segítenének rajtunk. Olyannyira messze vagyunk bármiféle (magunkra) ébredéstől.
Hiszen még el sem aludtunk – ami, lássuk be, tényleg alapfeltétele az
ébredésnek.<br /><o:p> <br /></o:p>Tényleg attól tartok, létezik az
a teljesen egyetemessé vált, drámai mesemód, amelynek gyökerét a görögöknél,
lobosodását Shakespeare-nél leljük, teljes (és szakipari) virágba borulását a tömegkultúrák
hatalomátvétele óta tapasztaljuk – és amit hiába kérnek egyre többen számon Wes
Anderson alkotásai kapcsán. Fő mondanivaló, konklúzió, a téma súlya, csúcspont,
feloldás – mintha ez a kölyökagyú fickó pont azért formálna és stilizálna a
végletekig, hogy elkerülje a ma művészit és tömegfilmet egyaránt eluraló
formát, hogy tényleg ne legyen a filmjeiben komolyan vehetően (átélhetően) ilyesmi.
Mert egyszerűen nem így élünk. Nem karakterek vagyunk, hanem ellentmondások
tömegeit manírokba, szorongásokba, pletykába és elhallgatásba csomagolva
hurcoló emberek. Nincs az életünkhöz drámai felhangokkal operáló kísérőzene. A
szórakoztatásunk folyamatos tét-emelései a blockbuster-korban egyre nagyobb
léptékű fenyegetések sorozatai, ahol végül elpusztulhat a „minden! Érted!
Minden!” – miközben valójában mi szóródunk szét a szórakozásban, és senki nem
képes megmenteni bennünket önmagunktól. Én úgy látom, ez az angyalszemű filmes
ezzel az „önmagunkkal” van elfoglalva. Ez érdekli. A végletekig stilizálva a
szokott mesemódokat és kereteket valójában a picike énekről beszél, akik nem
tudnak mihez kezdeni saját magukkal.<br /><o:p> <br /></o:p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimppZPN3XvOcxIm4ERWoMzIHGW-GWORgmpt4pZjzdUCzTwCOG1SgzMucQMR6X9Rq74Lz8ATasFxXr0i7irjEpPeIFsXhBuUx5jH35nPR6nqpWxBSSuPTjcUSwzt2Ya-tZCXxXDJjOxEVAVsP_Gd07xsk5qKb1375_jDfPCXwxTmA0EU4X86t7MdxRsWJI/s1404/asteroid-city-blogroll-1686590858734.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="790" data-original-width="1404" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimppZPN3XvOcxIm4ERWoMzIHGW-GWORgmpt4pZjzdUCzTwCOG1SgzMucQMR6X9Rq74Lz8ATasFxXr0i7irjEpPeIFsXhBuUx5jH35nPR6nqpWxBSSuPTjcUSwzt2Ya-tZCXxXDJjOxEVAVsP_Gd07xsk5qKb1375_jDfPCXwxTmA0EU4X86t7MdxRsWJI/w640-h360/asteroid-city-blogroll-1686590858734.jpg" width="640" /></a></div><br />Szóval szerintem nem a stílusát
imádja. Csak kiformált egy beszédmódot, amiben legfeljebb humorforrásként van
jelen a drámai megközelítés teljes hatásmechanizmusa.<br /><o:p> <br /></o:p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEje67MVd_-CTzEWsgX9uYyo0v8uoiakxJb1BJWoMyMhF2QO6RzWUF0quP3V0x9kPmYAUNSaTkTBk6ApW3eIFjenH__z74m58RSe9XXxZTQNnF3xKMpJ5TWnIaAiahIXZKPndKhnmDO0CcCFWJ-XTb7hSzTRpKaf6CFaYV0nA5h1Mi_cGWZ7z2lIGf86I4A/s980/asteroid-city-1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="629" data-original-width="980" height="410" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEje67MVd_-CTzEWsgX9uYyo0v8uoiakxJb1BJWoMyMhF2QO6RzWUF0quP3V0x9kPmYAUNSaTkTBk6ApW3eIFjenH__z74m58RSe9XXxZTQNnF3xKMpJ5TWnIaAiahIXZKPndKhnmDO0CcCFWJ-XTb7hSzTRpKaf6CFaYV0nA5h1Mi_cGWZ7z2lIGf86I4A/w640-h410/asteroid-city-1.jpg" width="640" /></a></div><br />Egy tévéműsort látunk az ötvenes
évekből, fekete-fehéret, amelynek narrátora elmeséli egy színdarab születését -
az intim háttér-történettel, azaz ellátunk a szereposztó díványig. Aztán, mint
egy álommá kiszélesült olvasópróbán, ami színes és szagos, belenézhetünk a
színdarabba. Szigorúan szcénánként, közte visszarángatva a stúdió, a színház
fekete-fehérjébe. A színfalak mögé, ahol a mese születik. Az álom, a filmmé
delirálódó darab színes és szagos, sőt, szokás szerint puncspancs, mintha az Oppenheimer komorságába injekcióznánk a Barbie-rózsaszínt. 1955-ben Nevada
sivatagában. Valahol, ahova odalátszanak a kísérleti atomrobbantások,
darvadozik egy kisváros a maga teljes valószínűtlenségében. Az akkoriban
valóban divatos pasztellek végletekig fokozzák a díszletszerűségét. Asteroid
City valósága az elhagyott Amerikáé, a delíriuma az évenként itt (a hadsereg
által) megtartott Junior Stargazer Convention. A valósága a csillagvizsgálók
isten háta mögöttisége, a delíriuma a ketrecbe zárt meteorit, meg az összes
hagymáz, amit tudomány örvén elhadarnak benne. A valósága valójában az atom- és
űrkorszak hajnala, a kettéosztott világ rend-paranoiája, a delíriuma a vörös
nadrágos orosz titoklopó kém, meg az 51-es körzet összes UFO-aktája.
Ellenségképek, paranoiák, és (most már látjuk) ordas naivitások. Egy filmet
látunk egy<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>tévéműsorról, ami egy
alternatív ötvenes évek terméke, de persze időről időre elfeledkezünk erről.<br /><o:p> <br /></o:p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAzc8BwMFtjgnmdh-hr2mUjc_P1ZQrRMoqmQgM-TcMdSl7kQcgx0djvp1QF-mdBE8X5WbWBVo9Xqq3ujMNznoV5-aaudEzuZNEwMP1uirvbM_rAhPwTyd0FkMq7o1-_o9IctKFPScKvUKmEcGlRp5pPTPyFxpzVCEb-XpCnBAB9pFmpsH3pfz0tPdvNw4/s2880/1.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1196" data-original-width="2880" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAzc8BwMFtjgnmdh-hr2mUjc_P1ZQrRMoqmQgM-TcMdSl7kQcgx0djvp1QF-mdBE8X5WbWBVo9Xqq3ujMNznoV5-aaudEzuZNEwMP1uirvbM_rAhPwTyd0FkMq7o1-_o9IctKFPScKvUKmEcGlRp5pPTPyFxpzVCEb-XpCnBAB9pFmpsH3pfz0tPdvNw4/w640-h266/1.png" width="640" /></a></div><br />Mert valójában egy Wes Anderson
filmet látunk a diszfunkcionalitásról. Néhány rendkívül tisztességes fiatalt,
aki nem tud mihez kezdeni a nagy eszével. Egy fotóst, aki nem tud mihez kezdeni
a gyászával, meg a gyerekeivel. Akiknek hetek óta nem mondta el, hogy meghalt
az anyjuk – egyetlen alkalom sem volt rá soha alkalmas. Vinné őket maga elől is
a nagyapához, aki viszont pont fotósunk iránt érzett zsigeri ellenszenvével nem
tud mit kezdeni. Egy színésznőt, aki nem tud mit kezdeni a szerephez szükséges
azonosulással – aki gyógyszeres üvegcsével és kiszórt tablettákkal ül az
ablakba beszélgetni kicsit, mert egy öngyilkost alakít a legközelebb. És akinek
a szerepeitől nem fér testközelbe az anyaszerep.<br /><o:p> <br /></o:p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwo5dpgoFSDMdgP3AE0VIRImodWBwHO1qf1Zw3bMN40rPZjsY5l2mD4xuTiJ1eRdRn1xcwFkDSzI88PE4fI7Lrd7yFWTe6bD508iY2AwLXGmmhIJk4ClDhGA7muUNyOT99BGSQ1Lnonv76MsF2Az90Hl6dL_9dAzYjDAjYaxNA4reJmuOH90PthwqvGPA/s1150/Scarlett.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="645" data-original-width="1150" height="358" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwo5dpgoFSDMdgP3AE0VIRImodWBwHO1qf1Zw3bMN40rPZjsY5l2mD4xuTiJ1eRdRn1xcwFkDSzI88PE4fI7Lrd7yFWTe6bD508iY2AwLXGmmhIJk4ClDhGA7muUNyOT99BGSQ1Lnonv76MsF2Az90Hl6dL_9dAzYjDAjYaxNA4reJmuOH90PthwqvGPA/w640-h358/Scarlett.jpg" width="640" /></a></div><br />Őket látjuk élesebben a színes
filmen. A drámájuk (most nevezzük így) nem alakul cselekménnyé. Nem alakul ki
körülöttük, belőlük sem bontakozik dráma. Amit a jelen filmnyelve kiemelne, az álomban
történne, de ott sem mutogatják – azt egy fekete-fehér színházi jelenetben mondja
el egymásnak két színész. Azaz az egyik a másiknak, aki közben már el is
felejtette a maga szövegét. Így esik, hogy egy anya elmagyarázza egy apának, mi
dolga a gyászával. Ez a film nekünk a saját diszfuncióinkról magyaráz. Ismerjük
fel, hogy azért merünk, mert akkor ébernek és élőnek érezzük magunkat. Hogy egy
színész a szerepe szerint azért égeti meg a kezét a forró sütőlapon, hogy (a
szerepe szerint) érezze: ébren van, nem álmodik.<br /> <o:p> <br /></o:p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQSYw_JwBpneZ7kfOcy68V9zKVR9haKKlhYhhNKHdlphgYfTVcmnxse4ZlnQNmGETpyDQ_5l94l19E0CB1uMYH0J7vxyQsFn0wl9mArUsOZbk1DUluz2MNX1-TLzDnGzmmqlIzb92BBs4E2yXnwTnkRmN21jOTSSJmksEdo7di1REKcV6fza7UOE0A3Sw/s990/asteroid-city-jason-schwartzman-990x556.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="556" data-original-width="990" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQSYw_JwBpneZ7kfOcy68V9zKVR9haKKlhYhhNKHdlphgYfTVcmnxse4ZlnQNmGETpyDQ_5l94l19E0CB1uMYH0J7vxyQsFn0wl9mArUsOZbk1DUluz2MNX1-TLzDnGzmmqlIzb92BBs4E2yXnwTnkRmN21jOTSSJmksEdo7di1REKcV6fza7UOE0A3Sw/w640-h360/asteroid-city-jason-schwartzman-990x556.jpg" width="640" /></a></div><br />Amikor egy megírt szöveg egy
színésznő szájából elmagyarázza, hogy mindannyian „idegen lények” vagyunk egy
hozzánk mérve óriási, de más léptékkel nézve porszem-jelentéktelen méretű
űrhajón. A filmes számomra legérdekesebb felismerése: egy ilyen világrengetés,
egy harmadik típusú találkozás után sem tudnánk másképp mit kezdeni az
elsődleges típusúakkal. A megrendülés hatalmas hullámokat vetne, de a szent
hétköznap ritmusa aztán visszalüktetne bennünket a kérdésekbe, amikre
folyamatosan adekvát válaszokat keresünk. Szeret engem? Szeretem őt? Szereti
magát? Szeretem magam? Miért a másikat, és miért nem engem? Miért engem, amikor
én nem szeretem magam? A másik csokor, a fájdalomból: ha szeretett, miért ment
el? Miért hagytam el, ha szerettem? Miért hagytam, hogy elhagyjon? És a
harmadik csokor, amire végképp nincs válasz: hogy halhatott meg, ha szerettem?
Ha szeretett? Ha szerettük? Ha szeretett minket?<br /><o:p> <br /></o:p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbqx0Ai388IqCwjB2Cwnek5hJ2KyMuoV9bfuFGjhj9CtCWOcnv6nQRBatGQcxAKAP88EB8ssPvK7REtuPa-9IoxsoH7UXSZxG_u1kjKFqhr41pl5BP0hoHyJJZh0wAevrxvoPsb-iJ3LMwy2Lw4nvNEuRoXmteCw7YOybwUe1KguQ3uzoeiZhIdFX07wc/s980/asteroid-city.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="410" data-original-width="980" height="268" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbqx0Ai388IqCwjB2Cwnek5hJ2KyMuoV9bfuFGjhj9CtCWOcnv6nQRBatGQcxAKAP88EB8ssPvK7REtuPa-9IoxsoH7UXSZxG_u1kjKFqhr41pl5BP0hoHyJJZh0wAevrxvoPsb-iJ3LMwy2Lw4nvNEuRoXmteCw7YOybwUe1KguQ3uzoeiZhIdFX07wc/w640-h268/asteroid-city.jpg" width="640" /></a></div><br />Lehet, hogy olykor a legméltóbb
rituálénk egy ételes doboz felett elkántált gyerekmondókára hasonlít. Van olyan
nézőpont, ahonnan nézve a legnagyobb katedrálisban, aranyba öltözve, vagy elit
egyetemi katedrák nyilvánosságában sem emelkedettebbek a rituáléink. Ez a film
is felfogható így, rituálénak ahol az összes szereplő elkántál egy üzenetet. De
ha tudod, ki a rendező, akkor azt is tudnod kellene, hogy ez az elkántál üzenet
csak egy ételes doboz. Lehet, hogy hamvak vannak benne. Lehet, hogy egy
fintorral tálalt erkély-jelenet. Lehet, hogy csak egy tekintet, egy színésznő
arcáról, aki épp azt játssza, hogy levetkőzte a szerepeket. Vagy a színész
tekintete, amikor elmondja a gyerekeit játszó gyerekszínészeknek az
elmondhatatlant. A szerepe szerint.<span style="mso-spacerun: yes;"> <br /> </span><o:p> <br /></o:p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4NDn7UBVi47fYUsb1Q0g4jW0y5ijUm-dq2KKAPD9vO_WMUe2LlqW9SPOHKnjKF3PKSK_6H9TNQKQ8Y7y97EUM0RxCFeP0b-8_Nql0Ec8Y0_Ui-7r2Cy9grHYTsIyuEilnrYNipNwO36GB5fDf2I87dDP-5uQCNjldGLLUEWBC73T8qjRFxsJHhsR-JVQ/s640/f4ppEY6s.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="284" data-original-width="640" height="284" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4NDn7UBVi47fYUsb1Q0g4jW0y5ijUm-dq2KKAPD9vO_WMUe2LlqW9SPOHKnjKF3PKSK_6H9TNQKQ8Y7y97EUM0RxCFeP0b-8_Nql0Ec8Y0_Ui-7r2Cy9grHYTsIyuEilnrYNipNwO36GB5fDf2I87dDP-5uQCNjldGLLUEWBC73T8qjRFxsJHhsR-JVQ/w640-h284/f4ppEY6s.jpg" width="640" /></a></div><br />Wes Anderson. A szerepe szerint
filmrendező. Épp megint altatna, a maga módján. Hogy felébredhessünk. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisKBwNGIzB7uQ4sPeC8ghXHePrV9n7Ho0j73TDdlRujwYRbzHSqceQB21UtiZCFYpDDotz5L1u8NW-U6aFpmJZV3cO9TkucL4ERQ2JIyZZKzhkvRbIGXTyP_WBuxesWAqxPqU0QsnZ_ETL8aa0hrMxDq_vle4_Y2g4NndO0vcZubbyfRLapOt1sfLnJyA/s980/asteroid-city-4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="485" data-original-width="980" height="316" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisKBwNGIzB7uQ4sPeC8ghXHePrV9n7Ho0j73TDdlRujwYRbzHSqceQB21UtiZCFYpDDotz5L1u8NW-U6aFpmJZV3cO9TkucL4ERQ2JIyZZKzhkvRbIGXTyP_WBuxesWAqxPqU0QsnZ_ETL8aa0hrMxDq_vle4_Y2g4NndO0vcZubbyfRLapOt1sfLnJyA/w640-h316/asteroid-city-4.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><br /></div>
shizoohttp://www.blogger.com/profile/03861038462354388666noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7515639498894840581.post-494651226773145272023-07-03T09:17:00.002+02:002023-07-23T16:53:22.445+02:00Csontváry 170 - kiállítás a Szépművészeti múzeumban<div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjF7LID5RhmkSO0RRG1l3_9UqIpLyhmbuuwyLdL_VfCS6KgvLmL34HOLH72-9lsQY_X7LKyxikBBFbYNJzYI20Yu8N4BJmQN-K6mOh0lvPDL1HJhvFjTnWngB5sT9p2byqspyjKApkas-wrNmi8yxH1xAPcthshK58SgH4RcdQTcAMPQlCyuj06BnqcDC8/s1024/csontvary0.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="589" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjF7LID5RhmkSO0RRG1l3_9UqIpLyhmbuuwyLdL_VfCS6KgvLmL34HOLH72-9lsQY_X7LKyxikBBFbYNJzYI20Yu8N4BJmQN-K6mOh0lvPDL1HJhvFjTnWngB5sT9p2byqspyjKApkas-wrNmi8yxH1xAPcthshK58SgH4RcdQTcAMPQlCyuj06BnqcDC8/s320/csontvary0.jpg" width="184" /></a></div>Az első találkozásra nem
emlékszem pontosan, csak arra, zavarba ejtett. Sokáig kerülgettem a
tankönyvekben, albumokban szembe jövő képeit, a nagy képeket úgymond – az
általa másodlagosnak ítélt kompozíciók jöttek csak közel, a halász téglagát
homloka, az almát pucoló néni fogatlan szája sarkában árnyékként biggyedő
keserűség. Meg kellett érni hozzá, és ez tényleg lassan jött el. Hogy aztán
elmarkoljon 1994-ben, a Nemzeti Galéria nagy, gyűjteményes kiállításán. Más
dolgom nem lévén mentem el megnézni, és hetekig kényszeredetten visszajártam.
Volt, hogy odamentem egy csütörtöki nyitásra, hogy ne az emberek kavargó
tömegén át kelljen báván ácsorognom, a félig se látszó kép valódi fókuszában;
lesve a pillanatokat, amikor kibomlik a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Jajcei
vízesés</i> látványa például. Az elragadtatás akkor csókolt először megértéssel
is homlokon, emlékszem az esetre, amikor a barátaimmal ugráltuk körül <i style="mso-bidi-font-style: normal;">A taorminai görög színház romjai</i>
hatalmas vásznát, amikor megértettük, magunktól és magunknak a
napút-életútkompozíciót, a születés kapujától a halál kapujáig, mögötte a Stüx
barna vizével és az elíziumi ligettel – és hogy a kettő között Fodor Ákossal
szólva nincs más, csak romépítés.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2kMDIR8fj241YBck1rvdTw8x9jlRhfEVCdds0yM1aODruFlZBcVbCmksDfBsVXSv-iCmdICksKNFGH50d-qs2pC1YUJcglrdIxwl4HvVRbApyAmLyRAA6ECoxlpu5K0Rcv8xJ8l8tgOITdQsD4blbXMWGj_NtfUNyxDfEsdxRNPemcteVWBug4mWwGss/s1600/csontvary3.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2kMDIR8fj241YBck1rvdTw8x9jlRhfEVCdds0yM1aODruFlZBcVbCmksDfBsVXSv-iCmdICksKNFGH50d-qs2pC1YUJcglrdIxwl4HvVRbApyAmLyRAA6ECoxlpu5K0Rcv8xJ8l8tgOITdQsD4blbXMWGj_NtfUNyxDfEsdxRNPemcteVWBug4mWwGss/w640-h480/csontvary3.jpg" width="640" /></a></div><br />Nekem akkor szökkent szárba a
szerelem, és jött el annak felismerése: látomásokat látok a vásznon, a megragadó,
elmarkolt valóságok alatt. Azt nem állítom, hogy mindig Csontváry Kosztka
Tivadar látomását, ami a képet ilyenné provokálta, lehet, hogy csak a magamét –
lehet, hogy a Taormina-kép Nagy Motívuma másoknak nem a görög szellem
teljessége a naplementéje után, a romszínházon át; hogy a leomlott antik oszlop
hófehér csontjai, <i>A Jupiter-templom
romjai Athénban</i> látomásán csak nekem sugallják egy sokistenhit (talán fő-)
istenének tört gerincoszlopát. Nem keresem a látomásokat, hanem ajándékba
kapom, a látványtól, azokon a jelnyelveken, amiket már megismertem. A kép
mögötti látomás ilyen, mindig megméri a kultúrád is, amivel képes vagy látni,
észrevenni. Innen a tévedés, avagy az önkény lehetősége – mindenkiben más
jelnyelveket bokrosított a telő idő. Vannak erős, közös metszetei, az egymást
megértés lehetőségét biztosító közöseink, de a belső rendezettsége ezeknek a
jelnyelveknek súlyosan egyedi – és meghatároz. Meghatározza, mit látsz a képen
– és mit látsz mögé.</div></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMq1CEjMcb0zYO9tOVPIuFh_dMzXAGxpho6-u40FzjygRfWPOjQbg1fsyE_rggV_dEdTnMwW9zXDsVdzuYONROQoI3ds5OJlUeVVPNcWr-IgOgN4U1mI2melrdmppcn2tIIKSGCfOINk9iwym4EU49Db1AiBbMRbUqHCo6SkAVWFOHhx8szpsHDQoJ7iM/s739/Csontvary5.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="406" data-original-width="739" height="352" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMq1CEjMcb0zYO9tOVPIuFh_dMzXAGxpho6-u40FzjygRfWPOjQbg1fsyE_rggV_dEdTnMwW9zXDsVdzuYONROQoI3ds5OJlUeVVPNcWr-IgOgN4U1mI2melrdmppcn2tIIKSGCfOINk9iwym4EU49Db1AiBbMRbUqHCo6SkAVWFOHhx8szpsHDQoJ7iM/w640-h352/Csontvary5.jpg" width="640" /></a></div><br />Úgyhogy amikor elmentünk a minap
a Szépművészeti Múzeum <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Csontváry 170</i>
kiállítására, nekem ez egyszerre volt zarándoklat, és próbatétel, hogy mit
mondanak most ezek a képek. Külön kíváncsi voltam rá, mit mondanak Timinek,
hiszen vele van a legbokrosabb jelnyelvi közös metszetünk, és mégis, ezer
momentumában különbözik (és talán e jellemző különbözéseket ismerem messze a
legjobban). Zarándoklat volt, mert mintha a saját szentjeim egyikének termeibe
léptünk volna. És próbatétel, mert a telő idővel, az éréssel (nevezzük így) az
egykori látomások is átalakulnak. Jó esetben közelebb kerülnek ahhoz, amit az
ecsetre kent színeket kézben tartó akarat látott és érzett, rosszabb esetben
széttáródik a kéz és megszületik a mondat: „nem értem, mit akart ezzel ez az
ember”. Van olyan képe, ahol még mindig csak ennyit lehet jó érzéssel
bevallani. A látomásaimról itt nem beszélnék többet, arra egy <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><a href="http://asztalfiokak.blogspot.com/2023/07/csontvary-kosztka-tivadar-felkavart.html" target="_blank">másik blogon</a></b> keríttem sort – itt nem fontosak.
Itt fontos csak az: biztatok mindenkit, hogy merje mögé látni a maga látomását
a képeknek – arra valók szerintem.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsnxfKqSbH5ASy86GmkQAltrqztvMFzvRQm_ff607tc12ef2-Pj7PbRwThLdr0fkNlSXo3Y1mNtqmPvtL_U_IBWGiCF9iR8pqmoylIZfIkdZJQZJFaxEVzcSGU4ajwr-Cqi4fTkmMFZfpFa-WD_quTBjibjDJ1kj08fAn2OkGLVIqu1lNb3fTJt_aIRLI/s1920/csontvary4.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1115" data-original-width="1920" height="372" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsnxfKqSbH5ASy86GmkQAltrqztvMFzvRQm_ff607tc12ef2-Pj7PbRwThLdr0fkNlSXo3Y1mNtqmPvtL_U_IBWGiCF9iR8pqmoylIZfIkdZJQZJFaxEVzcSGU4ajwr-Cqi4fTkmMFZfpFa-WD_quTBjibjDJ1kj08fAn2OkGLVIqu1lNb3fTJt_aIRLI/w640-h372/csontvary4.jpg" width="640" /></a></div><br />Nagyon jó érzésekkel telt ez a
zarándoklat – az eddigi, Szépművészetiben, a Görög teremben és csatolt
részeiben általunk látott nagy tárlatok közül szerintem messze ez volt a
legérettebben tárt. Meghagyták a kellő, levegős tereket a Nagy Motívumokat
rejtő képeknek, és gyönyörűen vezették be a korai képekkel, a müncheni
rajzokkal, a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">20 éves odavezető út</i>tal,
amit ez az elhívatott, Gács községbeli patikus a maga látomásainak teljes
megragadásáig bejárt. A beteljesülésig, aminek a másik arca a szinte-őrület.
Ami (így pletykálták) sürgönyt írat a Japán kávéház művészasztalának
társaságához (Szinyei Merse Pállal az élen), miszerint „Csontváry Kosztka
Tivadar, a kiváló festő, a világító színek föltalálója Konstantinápolyból
sürgönyzött a Japán-kávéházbeli művész asztaltársaságnak, hogy útja teljes
eredménnyel végződött s jön hazafelé. Kéri, értesítsék erről a kormányt és a
közvéleményt”. Nem enyhén Rejtő humorára hajazó, abszurd rétege ennek az
anekdotának már a festő fogadtatástörténetéhez tartozik: ahogy a közeg nem
tudott mit kezdeni a rendszerein kívüli dilettánssal, aki szent elhívásának
tudatában elhitte, kibérelheti a Nyugati pályaudvar csarnokát méltó
kiállításhelyszínnek a hatalmas vásznaihoz. Ahogy Lehel Ferenc fogalmaz az
elsőnek születő, rehabilitáló monográfiában: „Csontváryt nem értették meg. (…)
a talaj teljesen munkálatlan volt. Bolondnak nézték, nem a művészt látták
benne, de nem is az őrült váteszt, hanem éppen csak a hóbortos bolondot.”</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQR9G3aLbfQ729IbWe8O5mVilzV0OTGK0xlO4CQ5PtVRFjPd1pnOquJW21AvhL9xbYwc6YGlqUA5Us6EKMI4xvuu7VC7R-KELgrRROsLzMCtuipsrqm20xJG5K3choenmxQ4U_8y4d8EUPKYMVIB-jlChd8tlfE0lwXv-cbpnVTUnjRuDqu-TTeO-srHc/s700/csontvary2.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="396" data-original-width="700" height="362" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQR9G3aLbfQ729IbWe8O5mVilzV0OTGK0xlO4CQ5PtVRFjPd1pnOquJW21AvhL9xbYwc6YGlqUA5Us6EKMI4xvuu7VC7R-KELgrRROsLzMCtuipsrqm20xJG5K3choenmxQ4U_8y4d8EUPKYMVIB-jlChd8tlfE0lwXv-cbpnVTUnjRuDqu-TTeO-srHc/w640-h362/csontvary2.jpg" width="640" /></a></div><br />Ezeket a képeket csaknem
felszabdosták kocsiponyvának, egy jó szemű fiatal építész, Gerlóczy Gedeon
mentette meg őket – teljesen jogosan kapta meg a kiállítást záró kisteremben ez
a történet a maga szellemes, filmes bemutatását. Nagyon jó érzésekkel hagytuk
ott a tárlatot, mert nagyon sok minden jött haza innen velünk. Ritka ajándék,
amikor a zarándoklat és a próbatétel is jól esik, és egyformán mindkettőnknek.
Nézzétek meg, július 16-ig még elérhető ez a „páratlan jelenség a magyar
művészet történetében”. Számomra a legtöbbet mondó magyar festő, aki bejárta a
magának kiszabott utakat, egészen a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Tengerparti
sétalovaglás</i>ig. Nézzétek meg. Érdemes.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6M6K6UBgkRZMTylHqckohT-yiMteIzMSUiP8hlS4b87t5q0a6xXsZXOfLQf8d6Z9DqOMJHJRnFl72o11iKttX9k725do05uAr5XtVOfAI456nipM-2GYqp9PoxP9dNR_A9ii3DpHb64Mn3YiefO4uvO4pkhcxUD_gjMihO-qmhk4AG9eoh_V4LsUsNoo/s600/Csontvary6.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="600" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6M6K6UBgkRZMTylHqckohT-yiMteIzMSUiP8hlS4b87t5q0a6xXsZXOfLQf8d6Z9DqOMJHJRnFl72o11iKttX9k725do05uAr5XtVOfAI456nipM-2GYqp9PoxP9dNR_A9ii3DpHb64Mn3YiefO4uvO4pkhcxUD_gjMihO-qmhk4AG9eoh_V4LsUsNoo/w640-h480/Csontvary6.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><br /></div>
shizoohttp://www.blogger.com/profile/03861038462354388666noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7515639498894840581.post-2847180970563060502023-06-12T07:00:00.008+02:002023-06-12T07:00:00.132+02:00Jonathan Franzen: Keresztutak<div style="text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvcmnaNgTZusyRhRYMMqidFBzmEh3dvBk84qVv_hbpBo8xHIg_ieFUk1jU4qmFGbc0yWT1ZL4rWf3HnJ7L3VdfMh7FCBYZnEYswvrFNyxCBIu0C_vL6fsFWgl_vv-RvSZvtzp26uyYOCHOrasmAzvIihokOM6bNBuySYHWGceu_cIcF_brH1sb-pVW/s500/keresztutak.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="347" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvcmnaNgTZusyRhRYMMqidFBzmEh3dvBk84qVv_hbpBo8xHIg_ieFUk1jU4qmFGbc0yWT1ZL4rWf3HnJ7L3VdfMh7FCBYZnEYswvrFNyxCBIu0C_vL6fsFWgl_vv-RvSZvtzp26uyYOCHOrasmAzvIihokOM6bNBuySYHWGceu_cIcF_brH1sb-pVW/w278-h400/keresztutak.jpg" width="278" /></a></div>Minden mitológia kulcsát</span></i></b><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"> ígéri nekünk
Jonathan Franzen készülő családtörténeti trilógiájával – nos, ki mástól is
várhatnánk e szinte pofátlanul nagyszabású vállalást, mint a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">nagy amerikai regényíró</i> címkét már
második regényével kisajátító, a sznob értelmiségi megmondóember szerepében
jóízűen lubickoló, az idők szavára magasról tevő, kíméletlen, nem is annyira
titkon nagyjából mindenki mást lenéző Franzentől? Hogy megkapjuk-e a beígért
kulcsot legalább a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">saját</i> mitológiájához,
mire a Hildebrandt család sagája eljut 2020-ig, nem tudhatjuk (én azért arra
fogadnék, hogy igen) – a kezdés mindenesetre több mint ígéretes.<br /> <o:p></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><o:p> <br /></o:p></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Minden
boldogtalan család a maga módján boldogtalan</span></i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"> – e tolsztoji alapvetést használta
ki eddigi pályája során mesterien Franzen, mégis, bár családregények
szerzőjeként ismerik, a <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;">Keresztutak</i></b> az első, hagyományos
értelemben vett családregénye. Legalábbis a klasszikus dickensi nagyregény felől
nézve. A <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Keresztutak</i> valóban olyan,
mint egy folytatásokban megjelenő teleregény, ha nem lenne annyi negatív
konnotációja a kifejezésnek, írhatnám, hogy szappanopera – egy átlagos,
különösebben nem kiemelkedő személyiségekből álló család mindennapjainak lassú
kibomlása, apróbb-nagyobb drámákkal, itt egy elhallgatással, ott egy
megcsalással, testvérek közti viszályokkal, örökségen való civakodással, hol
fellazuló, hol túlságosan is szorossá váló kötelékkel fivér és nővér között,
drogokkal és szerelmekkel kísérletező tinikkel, öregedésükkel megbirkózni
képtelen szülőkkel.<br /> <o:p></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Aztán persze eljön a robbanás – ami itt
nem a vég és még csak nem is tépáz halálra, csak egy fordulópont, ami után
ugyanúgy folytatódik a szappanopera, más konfliktusokkal, átrendeződő
szövetségekkel. Lesznek, akik egymásra találnak a traumában, lesznek, akik
eltávolodnak. Lesz, aki megbocsát, lesz, aki nem. De a családtörténet hömpölyög
tovább…<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Számomra tán ez különbözteti meg leginkább
Franzen pályacsúcs-regényeitől, a <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2013/02/jonathan-franzen-javitasok.html" target="_blank">Javítások</a></i></b>tól és a <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2012/09/jonathan-franzen-szabadsag.html" target="_blank">Szabadság</a></i></b>tól.
Azokat olvasva képtelenségnek tűnt folytatni az életet – a szereplőknek is, és már-már
az olvasónak is. Életem legtraumatikusabb időszakában olvastam őket, ez tény,
motoszkál bennem a kisördög, hogy olvassuk újra, lássuk, milyen hatással lenne
most – de őszintén, az én <s>mazochizmusomnak</s> traumafeldolgozásomnak is
vannak határai. Enid Lambert és családja élveboncolásához képest a <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;">Keresztutak</i></b>
biztonsági játék – írónak és olvasónak is. Ami persze még nem zárja ki, hogy
mire a tervezett trilógia végére érünk, a transzgenerációs traumák elérnek a <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;">Javítások</i></b>
mélységéig. Hisz mind a négy Hildebrandt gyerekben ott van a lehetősége a
robbanásnak, a megalkuvásnak, az élethazugságnak és a poszttraumás növekedésnek
is. Ahogy valójában mindannyiunkban.<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Szóval itt ez a család… Russ Hildebrandt
tiszteletes, a hatvanas-hetvenes években épp virágkorukat élő újkeresztény
egyházak egyikének híve, aki próbálja kis közösségét a hit ösvényein megtartani,
miközben egyik oldalról az ellenkultúra, másik oldalról a vallásra rátelepedni
készülő politika ostromolja – s közben maga is válságba kerül, ám hitét nem
annyira háború, egzisztencialista elmélkedések vagy a fiatal hívők elutasítása
tépázza meg, hanem egy harmincas özvegy, aki hogy-hogynem, jóval intenzívebb
érzéseket vált ki belőle, mint elhidegülőben lévő felesége, Marion.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Marion, aki teljes magabiztossággal sorakozik
fel Franzen legjobban sikerült nőalakjai közé. Az életközepi válságából
kimászni képtelen, leharcolt kisvárosi anyuka, akit bedarált az évtizedeken át
tartó gyereknevelés, háztartásvezetés, a bizonytalan férj támogatása és lelkészi
prédikációinak lektorálása, aki undorodik magától, gyűlölt nővére hagyatékából titkon
félretett pénzéből jár zugpszichológushoz és képtelen szembenézni múltbéli
traumájával. Aki pontosan tudja, hogy férje kikacsint, de meggyőződése, hogy
megérdemli – nem is annyira múltbéli bűnei, mint a felszedett néhány kiló plusz
miatt (ó, áldott korszellem!). Marion öntudatra ébredése, múltfeldolgozása,
szembeszegülése férj, gyerekek, egyház, kisváros elvárásaival legalább annyira
meglepi az olvasót is, mint a szereplőket: nohát, Franzennél sem kell <i style="mso-bidi-font-style: normal;">okvetlenül</i> mindenbe beledögleni. Van
olyan, hogy újrakezdés.<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Persze minden újrakezdést tragédiák kereteznek.
Míg Marion magára talál, lánya, a gimi legkörülrajongottabb virágszála, a
csodálatos, isteni tisztaságú Becky, aki nem tudja megbocsátani imádott fivérének,
hogy az becsajozott és ezzel elárulta kettejük szövetségét, megtalálja istent
és elveszti önmagát – legalább annyira a szülei elleni lázadásnak, mint egy
karizmatikus vallási vezető ifjúsági egyletének, valamint egy szexi helyiérdekű
rocksztárnak köszönhetően. Míg Becky mindent eldob, amiért korábban élni vélt,
és megtalál valami újat (önmagát? illúziót? élethazugságot? ki tudja…), addig a
szeretve gyűlölt báty, Clem épp készül feladni az egyetemet (és az első
szerelmet), hogy lelkiismereti okokból jelentkezzen a Vietnámba induló haderő
kötelekébe – kivívva ezzel pacifista apja megvetését és mindenki más
értetlenkedését. Clem, aki rég hátat fordított apja vallásának, Camus
egzisztencializmusától fűtve nem tudja megemészteni, hogy miközben
középosztálybeli fehér egyetemistaként mentességet élvez, csóró fekete és
indián fiatalok kell meghaljanak egy fehér elnök ostoba háborújában. Végül
Vietnám helyett a perui hegyekben köt ki, dzsungelharc helyett pedig a
helyieknek végzett mezőgazdasági munkával vezekel – elitista filozofálásból fakadt
pozőr önostorozása meglepetésünkre végül az egyik legőszintébb dolog lesz, amit
bármelyik Hildebrandt tesz.<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Mindeközben Becky és Clem öccse, a koravén
zseni Perry drogokkal és erkölcsfilozófiával terheli kamasz agyát és az
olvasót. Perry hozza a kötelező drámát a regénybe – katalizátor, akinek látszólagos
főszerepe csak arra jó, hogy mindent felégessen maga körül, ezzel teremtve
lehetőséget valamiféle újrakezdésre. Perry a legérdekesebben megrajzolt figura,
de az ő történetét a legidegesítőbb olvasni. Mintha a kamasz Franzen okoskodna
ki a képből, bedrogozva, teljes egzisztenciális nihilben, gyűlölve az egész
világot. Erősen ellentmondásos érzésekkel viseltetek iránta – egyfelől van
bennem egy kíváncsiság, mi sül ki a karakterből, hova jut a trilógia zárásáig;
másfelől meg nem bánnám, ha nem élte volna túl az első kötetet, mert ki tudja,
mit éget még fel…<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">A középpontban tehát egy átlagosan
nyomorult család, papa-mama-gyerekek (a legkisebb, Judson egyelőre csak
díszlet), csupa dráma és szeretettel elegy gyűlölet. Körítésnek pedig ott van a
hetvenes évek Amerikája – országot megosztó háborúval, virágzó hippikultúrával
és a vele párhuzamosan virágzó újkeresztény egyházakkal, faji
diszkriminációval, jól segíteni nem tudó, középosztálybeli bűntudattól fuldokló
fehérekkel, indián rezervátumokat kizsákmányoló nagyvállalatokkal és az őket
kiszolgáló politikával. Ahogy a Hildebrandt család minden tagja, az ország
körülöttük is keresztúthoz ért és az út megválasztásától egetrengető fordulatot
várt – ma már tudjuk, hogy valójában sem az a keresztút, sem az azt követők nem
változtattak semmin. Az ország történelme gördül tovább, egyik háborútól a
másikig, egyik faji konfliktustól a másikig, egyik épp „ellen”-kultúrától a
másikig. Jó eséllyel a családtörténet is erre a sorsra jut, és kiderül, hogy világot
rengetőnek megélt keresztútjaink valójában csak fordulatok egy átlagosan
érdekes szappanopera forgatókönyvében.<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><o:p> <br /></o:p></span><br /></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><i>Kiadó: 21. Század</i></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><i>Fordító: Pék Zoltán </i></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
Ilweranhttp://www.blogger.com/profile/14587585423430382620noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7515639498894840581.post-64482481281507038722023-06-05T07:00:00.011+02:002023-06-05T07:00:00.131+02:00Joanne Harris: Mint pók a kulcslyukon<div style="text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjuY_zU9GU3vuHkbNra13061Uae3AcOX-gHUqGEUsEnQqzvAVB8-A1J156oW6XodZfGu6rgdcfjYr5za2mvnAw5ynoC79Ij_dEz1TVVI2yqSyEQzwhU0-31hRfmsZQTWtryp3JsffVGVFXA9gMHRTwXKQadIqfwIxcxk6Wpais3_LohE4-TefBkolhV/s500/p%C3%B3k.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="332" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjuY_zU9GU3vuHkbNra13061Uae3AcOX-gHUqGEUsEnQqzvAVB8-A1J156oW6XodZfGu6rgdcfjYr5za2mvnAw5ynoC79Ij_dEz1TVVI2yqSyEQzwhU0-31hRfmsZQTWtryp3JsffVGVFXA9gMHRTwXKQadIqfwIxcxk6Wpais3_LohE4-TefBkolhV/w265-h400/p%C3%B3k.jpg" width="265" /></a></div>„Sosem
rajongtam a szappanoperákért. Talán azért, mert a St. Oswald maga is egy
végtelenbe nyúló dráma kicsi, de heves közösségünkkel, jövés-menésünkkel, konfliktusainkkal,
haláleseteinkkel. Ismertem Mestereket, akik néha évekig nem voltak hajlandók
szóba állni egymással olyan viszonylag jelentéktelen ügy miatt, hogy egy
kolléga engedély nélkül elvitte a terméből a lábtörlőt.”<br /></span></i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Hát ez is elérkezett. Joanne Harris
tényleg addig nyújtotta a St. Oswald rejtélyeinek sorát, hogy az utolsó részre
sikerült majdnem annyira irritálóvá válnia, mint egy szappanopera sokadik
évadának. Vagy csak én öregedtem ki belőle. Amikor láttam, hogy újabb kötet
jelenik meg az írónő iskolai krimijei sorában, volt bennem némi kétely: vajon
kell-e ez nekem, tudom-e még ugyanazzal a lelkesedéssel olvasni, mint anno az <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2009/02/joanne-harris-urak-es-jatekosok.html" target="_blank">Urak és játékosok</a></i></b>at, van-e még ebben a sztoriban elég muníció, egyáltalán,
Harris és én kompatibilisek vagyunk-e még? Az igazi rajongásom az írónő művei
iránt tíz-tizenöt évvel ezelőttre tehető, s azóta annyit változott az olvasói
ízlésem is…<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Nos, ez az eset, amikor a bizonytalanságom
jogos volt, és bár nem mondhatnám, hogy megbántam, hogy elolvastam, mert jól
szórakoztam, és bizonyos pontjain eléggé beszippantott, de nem kerül az
újraolvasandók közé. Abban is kételkedem, hogy fél év múlva emlékezni fogok a
nagy rejtélyre. Sajnos.<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Mert persze ezúttal is egy rejtéllyel
indítunk: az előző tanév felfordulása után nem csekély mértékben megváltozott
St. Oswald Akadémia (már nem <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2017/11/joanne-harris-st-oswald-fiuiskola.html" target="_blank">Fiúiskola</a></b>)
új melléképületének építési területén néhány diák egy gyanúsan holttestre
emlékeztető kupacot vél felfedezni – mit ad isten, ők épp Roy Straitley kedvenc
diákjai, akik sietnek is az öreg latinprof tudtára adni, hogy itt bizony új,
talán minden eddiginél nagyobb kaland ígérete sejlik fel a láthatáron. Mert mi
más lenne egy építkezési gödörben talált több évtizedes holttest egy rakás
kamaszgyereknek, mint kaland, rejtély, izgalom? Az egyre öregebb, az előző évi
kalandoktól már éppen eléggé megviselt és újabb, szeretett iskolája múltjának
sebeit feltépő rejtélyt a háta közepére sem kívánó Straitley kötelességtudóan
tájékoztatja az új igazgatónőt – kinek dicsőséges uralmát mi sem
veszélyeztethetné jobban, mint egy ilyen, nyomozást, botrányt, az építkezés
leállását, a támogatások elveszítését eredményező felfedezés.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Így hát La Buckfast, a St. Oswald első női
igazgatója, aki puszta létével megtestesít mindent, amit eme ősi szentély őrzői
megvetnek, ahelyett, hogy rögvest értesítené a hatóságokat, mesélni kezd. Mesét
egy kislányról, akinek a bátyja rejtélyes körülmények közt tűnt el a rivális
iskola, a King Henry termeiből. Mesét egy fiatal nőről, akinek meg kellett
küzdenie a szülei hideg gyászával, a külvilág értetlenségével, a férfi kollégák
lenézésével, a rendszerrel, amely egy fiatal, egyedülálló anyának sosem
szavazna bizalmat; hogy hányszor kellett megalkudnia, hátsó ajtókon beosonnia,
bekúsznia mint pók a kulcslyukon, mire katedrát, elismerést, tudományos
karriert, hatalmat kaphatott. Mesét egy csalóról, aki gátlástalanul kihasznál
öregeket, lelki sérülteket, aki képes magát az eltűnt fiúnak kiadni és
megfosztani a szülőket minden pénzüktől. Mesét egy véletlenül lett gyilkosról,
aki maga sem tudja, hogy úszott meg mindent.<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Seherezádé mesél itt az életéért – bár túlzó
a párhuzam, annyit sulykolja belénk az írónő, hogy mi sem tudjuk másként tekinteni,
mint egy életre-halálra szóló játszmát. La Buckfast, Rebecca, Becky tudja, hogy
minden apró morzsával csak jobban felkelti Straitley érdeklődését – Straitley meg
tudja, hogy minél tovább hagyja mesélni, annál jobban belegabalyodik a történetbe,
annál tovább hever felfedezetlenül a holttest az építkezésen, annál nagyobb
valószínűséggel temetik betonba, mire ő leleplezhetne bármit. Vagy bárkit.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Mi meg olvassuk a kettejük csipkelődésébe illesztett
visszaemlékezéseket – két, egyaránt megbízhatatlan elbeszélő, egyik a kor és a
betegség miatt emlékszik hiányosan, másikuk annyi titkot őriz, hogy már maga
sem tudja, mi az igazság. Rejtély bontakozik itt, sötét, súlyos, amit a
gyermeki képzelet csak még rémisztőbbé, már-már túlvilágivá fest – valójában papírvékony,
ostoba balesetek sorozata. Két nagy baj van a regénnyel. Az egyik, hogy a
csavar félúton oly könnyedén kitalálható, hogy az már szinte bántó – és még
csak súlyt sem sikerül neki adni, csak vállat vonunk, hogy hát ja, van ilyen,
balesetek történnek, a gyermeki képzelet meg olyan, amilyen, egyébként meg kis
görény mind, szóval úgy kell nekik. A másik, hogy Straitley és Becky esti
szeánszai, a mese kibontakozása annyira túlírt, hogy az már művészet az amúgy
nem olyan vaskos négyszáz oldalon. Ráadásul mindkét szereplő unalmas. Straitley
az első kötetben szerethető vén bútordarab volt, aki a megszokott rutinokhoz, a
szúette bútoraihoz és a St. Oswald hagyományaihoz való mulatságos ragaszkodása
ellenére élénk, szellemes, csodálatra méltó tanár és mentor tudott lenni.
Mostanra csak egy zsémbelődő, gyengélkedő, a múltbeli dicsőségen merengő
vénember lett. Becky pedig, akit megtört az élet, aki annyi mindenen ment
keresztül, aki valójában csillogó és erős is lehetne, annyira belevész a saját
Seherezádé-szerepébe, hogy teljesen elszürkül a meséje mellett. Szürke. Az
egész történet az, piszkos, unalmas szürke, mint egy építkezés felásott
gödreiben gyűlő esővíz, benne egy halom hordalékkal, mit vagy a föld mélye
rejtett, vagy a szél fútta ide, vagy felelőtlen diákok dobálták bele. Némelyik
rejthetne egy igazi kalandot, rejtélyt, izgalmat. De legtöbbje simán csak
szemét.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Abból a szempontból persze igazságtalan
vagyok, hogy Harris még mindig képes elragadni az olvasót, olvasmányos,
szórakoztató, két kánikulai délután alatt könnyen fogyasztható kis krimi. Csak
az előzmények ismeretében ez így édeskevés. Arra viszont jó volt, hogy
meggyőzzön: újra kell olvasnom az előző két könyvet. Egyrészt, jó lenne a három
kötetet egyben látva összefűzni a szálakat; másrészt, kíváncsi vagyok, hogy az <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;">Urak
és játékosok</i></b> így tizennégy évvel az első olvasás után milyen hatással
lesz rám. Derüljön ki, hogy valóban miről van szó: Harris fáradt ki, vagy én öregedtem
ki a regényeiből.<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><i>Kiadó: Libri</i></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><i>Fordító: Szűr-Szabó Katalin</i></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
Ilweranhttp://www.blogger.com/profile/14587585423430382620noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-7515639498894840581.post-91407727735916716392023-05-31T06:00:00.001+02:002023-05-31T06:00:00.136+02:00Margaret Atwood: Legvégül a szív<div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjH3Hv_1KLz4X-Ukfk2gZTKfVUGJsqoLF5pxfUThBAkkSXeWnSro7_vMTnfSfSHQ_Uq_UaJu1kq_SVHBxIGFm71-Dc6CO4EYKwlgVjHKW8-ZqRjsMSuRY1neIRlzfTh1f1RECMvHnHavEgPY5U7hw-zr_gMtK3D-3UFhzXlJHxKPP6INlaw0W9ong8V/s500/legv%C3%A9g%C3%BCl.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="299" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjH3Hv_1KLz4X-Ukfk2gZTKfVUGJsqoLF5pxfUThBAkkSXeWnSro7_vMTnfSfSHQ_Uq_UaJu1kq_SVHBxIGFm71-Dc6CO4EYKwlgVjHKW8-ZqRjsMSuRY1neIRlzfTh1f1RECMvHnHavEgPY5U7hw-zr_gMtK3D-3UFhzXlJHxKPP6INlaw0W9ong8V/w239-h400/legv%C3%A9g%C3%BCl.jpg" width="239" /></a></div>Atwood nem tud hibázni. Még akkor sem,
amikor abszurdba hajló disztópiát ír, a legostobább erotikus regények modorában,
nem kevés hidegháborús kémregényparódia hangulattal, szexmániás kémfőnöknővel
(és annak csillogó harisnyába bujtatott izmos vádlijával), Elvis-imitátor
szexrobotok közt kicsempészett ellenállókkal, egy műhiba okán horgolt kék teddy
maciba beleszerelmesedő örömlánnyal, tesztelési hiba folytán túlhevülő és - hát
mit szépítsük - farkat törő szexrobottal. Még akkor sem, ha egyébként az összes
közül ez a könyve a leggyengébb minőség, és akkor sem, ha vállaltan csak egy
paródiába hajló irodalmi kísérlet az egész. Egy gátlástalan trollkodás attól az
Atwoodtól, aki, miközben világrengető disztópiáival beírta magát az irodalmi
kánon legfelső régióiba, szuperhősös képregényt ír, ujjgyakorlatként Shakespeare-t
költ újra, női szemszögből meséli újra az Odüsszeia történetét, időnként
felrobbantja a twittert, és nyolcvan felett is tüntet Trump ellen. Mondja valaki,
hogy nem ő napjaink legnagyobb irodalmi fenegyereke.<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Na de ne szaladjunk ennyire előre…
Történetünk kezdetén az USA hajdan virágzó tagállamai közül jó néhány épp anarchiába
süllyedt a gazdasági világválságot követő összeomlásnak köszönhetően. Egész
államok váltak rozsdaövezetté, a csipkés függönyös, nyírt sövényes kertvárosi
házakat már rég feldúlták a fosztogatók, munkalehetőség sehol, az üzletek
zárva, csak néhány bár van még talpon – inni kell, ugyebár. Charmaine és Stan,
a valaha szép jövőt álmodó fiatal pár egyetlen megmaradt vagyontárgyukhoz, egy
ócska tragacshoz a végsőkig ragaszkodva járják az utakat, parkolókban alszanak,
rettegnek a bedrogozott huligánoktól, Charmaine alkalmi felszolgálói munkáiból
élnek, napról napra, egyre gyorsabban csúszva a lejtőn. Cél már nem is lebeg
előttük – az a néhány állam, ahol még van munka, már így is túltelített és nem
kér a menekülőkből, az egyetlen rokon, Stan testvére meg már békeidőben is
bűnöző volt, hát mi lehet most.<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Aztán érkezik egy visszautasíthatatlan
ajánlat. Egy épülő város, egy kísérleti projekt, ahova csak a kiválasztott kevesek
juthatnak be, hogy újkori pionírokként építsenek egy új világot. A Pozitron
Projekt lényege, hogy egy világtól elzárt városba betelepített lakóival új
társadalmi rendet teremtsen, az egyenlőség, jóllét, közös felelősségvállalás
jegyében. A városban, Consilience-ben nincs magántulajdon. Nincs privát szféra.
Nincs szabadság és rabság. Mind osztoznak mindenben. A lakók egy hónapig a
nekik kiutalt kényelmes házat lakják, van polgári foglalkozásuk, katalógusból
válogathatják a ruhákat, lakberendezési tárgyakat, a közösség céljainak megfelelően
élhetnek, szerethetnek, szórakozhatnak, szaporodhatnak. A következő hónapban
pedig bevonulnak Consilience börtönébe, ahol egy hónapig rabként élik életüket.
Elzárva a „külvilágtól” és a társuktól, börtönbéli munkát végezve, börtönbéli
szórakozásokat űzve, börtönbéli ruhát viselve. Míg „kinti” életüket valaki más
éli. A projekt szabályai egyszerűek: semmi érintkezés a városfalon kívüli
világgal és semmi kontaktus a „váltótárssal” – ja és persze, a projekt egy életre
szól. Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel.<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Természetesen az állandó menekülésnél és a
rozsdás tragacsban alvásnál ez is jobb – pláne ha vannak pihepuha, tiszta
törülközők, pezsgő az üdvözlő hétvégén, gondosan nyírt pázsitok és cuki
színkódos robogók. Egy megvalósult ötvenes évekbeli kertvárosi álom, semmi
felzaklató, semmi mocsok, semmi újítás, csak béke, nyugalom, közösségi értékek,
gondosan bondorított frizurák és virágminta. Charmaine számára, aki egész
életében csak nyugalomra, biztonságra, tisztes középosztálybeli értékekre és
kirakatba tehető szép, ízléses, de nem túl drága és hivalkodó tárgyakra
vágyott, Consilience maga az álom. Minek is kérdezne? Miért is érdekelné, mi
történik a városfalon kívül? Miért firtatná, mi zajlik a börtön falai mögött? Miért
ne adhatná át magát életében először ennek a kipárnázott nyugalomnak? Nem is
érti, az örök kétkedő, rosszkedvű, fanyar Stan miért olyan nyughatatlan. Miért
vágyik bármi másra, bármi izgalomra, bármi különlegesre?<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Tényleg, miért? Miért, hogy vannak
köztünk, akik bármit és mindent feláldoznának a biztonságért, a vélt vagy valós
nyugalomért, mások meg mindent megkérdőjeleznek? Miért, hogy egyikünk tátott
szájjal nyeli a propagandát, más meg fránya tényeket kér számon rajta? Miért,
hogy van, aki a saját kényelméért simán megemészti a legnagyobb hazugságokat is
és képes akár gyilkolni, ha minden felelősséget kivesznek a kezéből és
meggyőzik arról, hogy a közösség érdeke, és végső soron a halálba segített
rendszerellenes elemnek is jobb lesz, ha végre békére lel nyughatatlan lelke? Tényleg
ennyire könnyen megvezethetőek lennénk?<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Tényleg. A bugyuta, rózsaszín álomvilágban
élő Charmaine alakján keresztül Atwood tökéletesen mutatja be, hogyan hódol be
a kizárólag saját kényelmével törődő kisember az autoriter hatalomnak – hogyan épülhet
börtönállam szabad választások után és hogyan néz félre kollektíven egy fél
világ, ha emberek millióit küldik mészárszékre. Mert mindig kicsiben indul. Az
egyes emberrel, aki meggyőzi magát, hogy az az egy kis igazságtalanság nem
számít. De vajon meddig megyünk el? Meddig számít a szeretet, a hűség, a
család? Ha egy szerettedet szakítják el tőled a „közösség” érdekeinek
védelmében, akkor is szemet hunysz? Kihez kötődsz jobban, a hatalomhoz (a saját
kényelmedhez) vagy a társadhoz? Mikor válsz önállóan gondolkodó, érző emberből
fogaskerékké egy gépezetben? Észreveszed, ha azzá válsz? Lehet, hogy már mind
azok vagyunk?<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Charmaine és Stan sztorija a lehető
legváratlanabb és leggroteszkebb fordulatokat veszi – a bevezetőben említett
abszurd elemek, higgyétek el, csak a jéghegy csúcsát jelentik. Atwood pedig,
miközben lubickol a nevetséges erotikus jelenetekben, az Elvis- és Marilyn- hasonmásokra
épülő szórakoztatóipari vadhajtások leírásában és a szexrobottesztelésben, szokásához
híven azért megkínál minket néhány nagyon is aktuális dilemmával. Például
azzal, hol ér véget a technikai fejlődés és hogyan viszonyulunk hozzá. Vajon az
egyre élethűbb szexrobotok elterjedése visszaszorítja a szexuális bűnözést,
vagy épp ellenkezőleg, táptalajt nyújt neki? Meddig lehet elmenni? Mi van a
robotok után? Mikor pattan ki egy megszállott fejéből a gondolat, hogy neki „élő”
szexrabszolga kell? Mennyire van messze az idegsebészet attól, hogy egy
aprócska bemetszéssel mániás vonzalmat ébresszenek valakiben, hogy aztán élete
végéig kérdés nélkül szolgálja „szerelmét”? Abszurd? Az. Biztosak lehetünk
benne, hogy nincsenek hasonló kísérletek? Hááát…<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">És persze ott van a legnagyobb dilemma,
ami vissza-visszaköszön Atwood minden művében, és ami sosem veszít aktualitásából,
sőt, minden újabb társadalmi-technikai változással és paradigmaváltással csak
élőbbé válik: kik is vagyunk mi és mi tesz minket azzá az emberré, akinek
hisszük magunkat? Mi is az az identitás, amit sajátunknak érzünk? A <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Legvégül a szív</i> legfontosabb kérdése,
ami ötszáz oldalnyi abszurd után az utolsó oldalakon tárul elénk, bár végig ott
lappangott a történet szövete alatt: kell-e nekünk ez a saját „személyiség”?
Lehet-e valid választás az, ha valaki lemond róla? Lehet, hogy valaki valóban
úgy érzi magát jobban, úgy van a helyén a világban, hogy elhiszi, elfogadja,
sőt, óhajtja, hogy piszkáljanak az agyába és vegyék el tőle a választás, a
rossz döntés lehetőségét? És vajon mit kezd azzal, ha mégsem? Ha rájön, minden,
amit tesz, a saját választása és ő felelős a tetteiért? Szembe tud nézni vele? Hiszen
a legnagyobb, a legelső és a végső kérdés mégiscsak ez: mit kezd(t)ünk a szabad
akarattal? </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><i>Kiadó: Jelenkor</i></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><i>Fordító: Csonka Ágnes</i></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><br /></span></div>
Ilweranhttp://www.blogger.com/profile/14587585423430382620noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7515639498894840581.post-44740709466550241732023-05-26T06:00:00.011+02:002023-05-26T06:00:00.141+02:00Meg Mason: Bánat és öröm<div style="text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span><div class="separator" style="clear: both; font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFxBQA2BEVLE85HBZYGuaGSM4FQvYr9swOpB333dL8IsxQBLp5_A9DCp_p57jM5eAKqtv91PUyYRKip4IHwIxMc85L_qdftTQSv9_8M_J_yLTDoKlJZXc0E1QABWWR7qBa2EYwuFt_NRXIgQrFt8tu7VBT9U-QD8aiPMsi_osiel-RoJrFiKQsSdvV/s500/b%C3%A1nat.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="348" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFxBQA2BEVLE85HBZYGuaGSM4FQvYr9swOpB333dL8IsxQBLp5_A9DCp_p57jM5eAKqtv91PUyYRKip4IHwIxMc85L_qdftTQSv9_8M_J_yLTDoKlJZXc0E1QABWWR7qBa2EYwuFt_NRXIgQrFt8tu7VBT9U-QD8aiPMsi_osiel-RoJrFiKQsSdvV/w279-h400/b%C3%A1nat.jpg" width="279" /></a></div><span style="font-family: inherit;">„Minden
szar, meg el van fuserálva, de közben rendben is van. Ilyen az élet. Csak az
arányok változnak. Általában maguktól. És amikor az ember azt gondolja: ennyi,
most már ez marad örökre, megint megváltozik minden.<br /></span></span></i><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: inherit;"><span>És
tényleg ez volt az élet, és ez is maradt még három évig. Csak az arányok
változtak: szar volt, aztán teljesen rendben, vakáció, egy csöpögő csap, új
ágynemű, boldog születésnapot, kilenc és három közt jön a szerelő, berepült egy
madár az ablakon, meg akarok halni, légyszi, </span><span>nem kapok levegőt, egy
ebédmeghívás, szeretlek,</span> nem bírom tovább – és úgy hittük mindketten,
hogy most már ez marad, örökké.”</span><br /></i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Martha, a közepesen sikeres negyvenes
gasztroújságíró épp élete legmélyebb válsága felé caplat – karrierje megfeneklett,
családjának nagyjából minden tagját vérig sértette, őt rajongásig szerető férje
pedig válni akar. Pedig nem is olyan régen még minden idillinek tűnt… Mi
történhetett?<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Ezzel az alaphelyzettel indít Meg Mason,
aztán nagyon gyorsan rájövünk - a szaggatott elbeszélésből, a vissza-visszatérő
szorongásból, a megbízhatatlan emlékezetből - hogy Martha körül valószínűleg jó
régóta nem volt semmi idilli. Hogy a karrier, a csalódást keltő első házasságot
követő csodás második az érte kamaszkora óta rajongó Patrickkel, a minden
helyzetben bevetett szarkasztikus humor, a húg gyermekeire vetített összes
szeretet mögött egy gigantikus hiány van – egy fekete lyuk, ami beszippant
mindent, ami mellett képtelenség a normalitás látszatát hosszú távon megőrizni.<br />
</span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Martha kamaszkora óta küzd <i style="mso-bidi-font-style: normal;">valamiféle</i> mentális betegséggel – akkor,
érettségi előtt érezte először, hogy az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">agyában
mintha bomba robbant volna</i>. Depressziós tünetei sokáig - túl sokáig -
maradnak biztos diagnózis nélkül, pszichiáterek hada diagnosztizálja félre, ad
neki többé-kevésbé hatásos gyógyszereket, vagy zavarja el azzal, hogy nincs is
semmi baja. Egyvalamiben értenek egyet: ilyen tünetekkel és bármelyik szedett
gyógyszerrel nem ajánlatos gyermeket vállalnia. Martha pedig - hisz mi mást is
tehetne, ha nem csak a saját agya, a betegségét komolyan nem vevő környezete,
hanem az orvostudomány is cserben hagyja - kovácsol magának egy páncélt: egy
örökké cinikus, a túl szoros kötődéstől ódzkodó, mindent egészséges távolságtartással
szemlélő, gyermeket tudatosan nem akaró nőét, aki tudja, hogy valami nincs
rendben a fejében, de sem szavai, sem eszközei nem lévén ennek kezelésére,
hagyja magát belesüppedni a szenvedésbe.<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Jó napjain szuper nagynéni, aki őszintén
örül húga újabb és újabb terhességének, szerető feleség, jó fej barát – rossz napjain
maga a megtestesült halálvágy. És egy idő után csak rossz és rosszabb napok
vannak. Egy idő után még a leginkább támogató társak is felemésztődnek. Egy idő
után Martha képtelensége arra, hogy összeszedje magát, mindent magába nyel
körülötte. És a felszínen nem marad más, mint egy hisztis picsa, aki jódolgában
azt se tudja, mit csináljon; aki elmar maga mellől mindenkit; aki saját
gyermektelensége felett érzett kudarcát az őt imádó húgán veri le; aki
tönkreteszi a csodálatos férjet; aki élhetetlen, évek óta nem írt semmit, nem
viszi semmire, csak egy nagy rakás semmi, semmi, semmi.<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Mert ez a társadalmi diagnózis a mentális
betegségekkel küzdőkről, ugye? Ez csak hiszti. Megint nyűgös vagy? Rossz napod
van? Front van. Szedd össze magad. Kezdj el csinálni valamit. Másnak is vannak
rossz napjai. Gondolj arra, mi mindened van. Miért nem tudsz örülni semminek?<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Mason tökéletesen ábrázolja nem csak
Martha depressziós állapotait, de a „támogató” környezet reakcióit,
képtelenségét eme állapotok kezelésére és az össztársadalmi hozzáállást is.
Szaggatott narrációjával, Martha csapongásával, rövid, anekdotikus fejezeteivel
behúz a szétcsúszott elme mélyére – nem olyan kifinomult, mint a
depresszió-irodalom nagy klasszikusai, de hitelesebb: ahogy már többször
leírtam, ezek az elbeszélések sokszor ott véreznek el, hogy aki épp benne van,
az nem elemzi a saját depresszióját. Az örül, ha levegőt vesz. Ezt az állapotot
tökéletesen idézik meg Martha hol röhejes, hol siralmas, hol szeretnivaló gondolatfoszlányai,
melyekből kirajzolódik ez a groteszk szétcsúszás-történet.<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Persze nem csak Martha van – ordas nagy
közhely, de az ember valójában soha nincs egyedül a betegségben, akkor sem, ha
végső soron mind egyedül vagyunk saját magunkkal. Mert persze, küzdeni a világ
legmagányosabb feladata, és nincs az a támogatás, ami segítene, ha te nem
boldogulsz a saját agyaddal, de tény, egyvalaki betegsége számtalan másik
emberre lesz hatással – és vica versa. Könnyű a regényt onnan szemlélni, hogy
szegény Patrick, szegény Ingrid (a húg), szegény szülők – hány áldozatos
támogató életét nehezíti meg Martha betegsége. Csakhogy! És ez itt egy
irtózatos nagy csakhogy! Miért is kéne elhallgatnunk a szülők felelősségét
abban, hogy nem vizsgáltatták ki az akkor még kamasz Martha betegségét? Ad
absurdum, ha tudták, hogy örökletes mentális betegség van a családban, miért is
nem beszéltek róla? Mi ment fel egy anyát, aki ahelyett, hogy segítene mentális
beteg lányán, a saját „alkotói karrierjébe” menekül? Hogy is mondhatja egy
szülő azt, hogy ő nem tud megbirkózni ezzel, ezért magára hagyja gyerekét a
bajban? És hogy lehet, hogy a tökéletes, a csodás, az idealizált Patrick, aki
amúgy orvos, sosem jött rá, mivel küzd a felesége? Vagy ha rájött, miért nem vitte
el a megfelelő szakemberhez?<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">A válasz pofonegyszerű: mert mindig
könnyebb homokba dugni a fejünket. Legyen szó akár a saját, akár a szerettünk,
akár az újságban látott akárki állapotáról. Egyszerűbb hisztinek, nyűgösségnek,
frontnak, fejfájásnak bélyegezni. Mert azt hisszük, ha nem veszünk tudomást a
sarokban csücsülő hatalmas fekete fenevadról, akkor nincs is ott. Csak amikor
már beteríti az egész szobát és nem látunk tőle az orrunkig sem, akkor kénytelenek
vagyunk szembenézni vele, hogy nem megy el. Magától nem. Meg kell tanulni
együtt élni vele – betegnek, társnak, családnak, közösségnek. És akkor egyszer <i style="mso-bidi-font-style: normal;">talán</i> megszelídíthető lesz. De ahhoz
előbb az kell, hogy hajlandóak legyünk felismerni, orvoshoz menni, beszedni a
gyógyszert. És nem elbújni mögé, nem is letagadni, hanem sérülékenységünk
teljes tudatában, de nem megtörve kimondani: Martha vagyok, gyógyulóban lévő
mentális beteg.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><o:p><br /><br /><i>Kiadó: 21. Század Kiadó</i></o:p></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><o:p><i>Fordító: Endreffy Kata</i><br /></o:p></span><br /></div>
Ilweranhttp://www.blogger.com/profile/14587585423430382620noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7515639498894840581.post-71546115008755742562023-05-22T06:00:00.020+02:002023-05-22T06:00:00.142+02:00Karl Ove Knausgård: Halál <div style="text-align: justify;"><div><i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVkalH_rGeBImyZ03L8LIVeD-6jpcZRWsPYypDTzRBsAXKu_KR_8C7voqYdZH9xl2HAuiRgHg3y0Vv7IPz-x3vJndv_TCTpkT3HFLij9ipm4MiSyt83kaJgnVe2qz8kIp8yZhtJhEeX-0BGlGutqSyyEVYH4J4uVFxLxM1EfKvKxQ6nu3-ijRGBG3s/s500/harcom1.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="330" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVkalH_rGeBImyZ03L8LIVeD-6jpcZRWsPYypDTzRBsAXKu_KR_8C7voqYdZH9xl2HAuiRgHg3y0Vv7IPz-x3vJndv_TCTpkT3HFLij9ipm4MiSyt83kaJgnVe2qz8kIp8yZhtJhEeX-0BGlGutqSyyEVYH4J4uVFxLxM1EfKvKxQ6nu3-ijRGBG3s/w264-h400/harcom1.jpg" width="264" /></a></div>„Ezt
a könyvet apámnak írtam. Nem tudtam, de így volt. Ő volt az, akinek írtam.<br /></span></i><i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Letettem
a kéziratot, felálltam, az ablakhoz mentem.<br /></span></i><i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Tényleg
ilyen sokat jelentett nekem?<br /></span></i><i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Ó,
de még mennyire.<br /></span></i><i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Azt
akartam, hogy lásson engem.<br /></span></i><i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Akkor
jöttem rá először, hogy amit írok, tényleg jó, és nem csak reménykedem benne,
vagy úgy teszek, mintha jó volna, amikor egy apáról szóló rész írása közben
elsírtam magam. Azelőtt sohasem történt velem ilyesmi, még csak a közelében sem
jártam. Apáról írtam, és könnyek csorogtak az arcomon, alig láttam a
billentyűzetet és a képernyőt, csak kopácsoltam tovább. A bánat létezéséről,
amely akkor szabadult fel bennem, mit sem tudtam, sejtelmem sem volt róla. Az
apám egy idióta volt, nem akartam tőle semmit, nem esett nehezemre távol
tartani magam tőle. Valójában arról volt szó, hogy semmi nem akadt vele kapcsolatban,
ami érdekelt vagy megérintett volna. Így volt, de aztán írni kezdtem, és
elöntöttek a könnyek.<br /></span></i><i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Visszaültem
az ágyra, és az ölembe tettem a kéziratot.<br /></span></i><i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">De
más is volt még.<br /></span></i><i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Azt
is meg akartam mutatni neki, hogy jobb vagyok nála. Hogy nagyobb vagyok nála.
Vagy egyszerűen csak arra vágytam, hogy büszke legyen rám? Hogy elismerjen?”<br /></span></i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"> <br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Az elmúlt néhány évben mintha minden Knausgårdról
szólt volna, az összes valamirevaló irodalmi folyóirat, kritikus, blogger
foglalkozott vele, már mindent és mindennek az ellenkezőjét is leírták róla, az
őt övező rajongás a fokozhatatlanság határát súrolja. Részben ezért nem is
szeretnék most „hagyományos” kritikát / ajánlót / akármit írni a <b><i>Harcom</i></b>
sorozat első kötetéhez – no meg mert egy hat kötetes gigászi önéletrajzi
filozofálásról nem is hiszem, hogy érdemi véleményt lehetne alkotni csupán a
bevezetés után. Inkább majd egyben értékelném ezt a köldöknézéssel elegy
autofikciót. Addig is, jöjjön néhány nagyon szubjektív, nem teljesen
előítéletmentes, csapongó benyomás erről a fura norvég fickóról.<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"> <br /></span><b><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Knausgård
egy pozőr<br /></span></b><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"> <br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Talán a legkönnyebben tollhegyre kívánkozó
megállapítás. Karl Ove, a saját önéletrajz-írását folyvást kommentáló szerző az
első oldalaktól nem igazán tagadja, hogy egész konkrétan szerelmes saját
személyébe, a saját, legtriviálisabb gyerekkori élményeinek aprólékos elmesélésébe és a saját
képességébe ezen élmények folytonos (túl)magyarázására. Persze ne legyünk
álszentek, mindenkinek, aki saját magáról ír, kell némi nárcizmus, máskülönben az
ember egész egyszerűen nem ül le és kezdi el mesélni a legintimebb történeteit
és érzéseit. Az meg, hogy valaki ilyen nyíltan bevallja, hogy ő bizony a saját
kis életét tartja a legérdekesebbnek és saját magát tartja a legtöbbre, sőt,
még a vágyát is arra, hogy a legnagyobb művészekhez mérhető hatást keltsen,
hogy <i>ő maga is a kimeríthetetlenbe
kerüljön</i>, lehet akár elismerésre méltó őszinteség is. Akár. Vagy egyszerűen,
ahogy egy kedves barátnőm megfogalmazta, díszfasz.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"> <br /></span><b><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Csak
még több kamaszfiút ne!<br /> </span></b><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"> <br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Utálom a kamaszfiúkat és a róluk szóló
történeteket. Sajnálom, ez van. Isteni szerencséje a világegyetemnek, hogy
sosem lett fiam; valamint a férjemnek, hogy már jócskán túljutott a
kamaszkoron, amikor megismerkedtünk. Jó, ne legyünk részrehajlóak, nyilván a
kamaszlányok pont ugyanilyen idióták, csak hozzájuk tán eggyel jobban tudok
kapcsolódni. Mondanám, hogy őszintén megnyugodtam én is, amikor Karl Ove
rájött, hogy másnak is görbe a farka és nem lesz egész életére cölibátusra
kényszerítve eme difi miatt, valamint hogy drukkoltam, hogy meg tudják szerezni
azt a nyomorult szatyor sört a szilveszteri bulira, amiért annyit küzdöttek, de valójában totál hidegen
hagyott az egész. Minden kamasz görcsöl a teste miatt, mindenki izgul az első
berúgás, az első „igazi” szilveszteri buli, az első csók, az első akármilyen
bénázás miatt, de minek kell erről írni negyven felett? Ha ennyire benne ragadt a
tüske, beszélje ki a pszichológusa díványán. Valójában a kutyát nem érdekli,
csak félek egy szerkesztő se merte az arcába mondani.<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"> <br /></span><b><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Az
autofikció mint terápia-pótlék<br /></span></b><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"> <br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Persze ahhoz az kéne, hogy az ember
elmenjen pszichológushoz. Karl Ove a könyve lapjain pont az a fickó, aki előbb
szúrja nyakon magát egy tompa villával, mint hogy terápiára menjen
(hangsúlyozom: a lapokon szereplő Karl Ove – fogalmam sincs, maga az író járt-e
terápián, nem néztem utána ilyesminek, és nem is érdekel, kizárólag az irodalmi
alak által keltett benyomásomról írok). Van ez a típus, akik úgy vélik, nem
kell nekik agyturkász, az a gyengeség jele, majd ők megszakértik magukat.
Ilyenkor jönnek hosszas filozófiai eszmefuttatások, rengeteg Nietzsche
idézettel; művészetelmélet és a szülők generációját ért káros behatások elemzése;
gyerekkori történetek, melyek mind arra világítanak rá: az apám egy faszkalap,
az anyám meg nem törődött velem, de milyen jó, hogy én ezt ennyire világosan
látom, így nekem már biztosan nem lesznek pszichés problémáim. Végülis, ha
eleget ír róla az ember, el is hiszi magának.<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"> <br /></span><b><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Elgyászolni
az elgyászolhatatlant<br /></span></b><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"> <br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Az első kötet fókuszpontja az apa – a gyerek-és
kamaszkort megnyomorító zsarnok, aki sosem tudott közel kerülni fiaihoz, és a
szerencsétlen nyomorult alkoholista, akinek mocskát halála után el kell
takarítani. Az apához való viszonyban bomlik ki előttünk először Karl Ove, az
ember – a pozőrön túl. Nem véletlen, hogy ez a réteg kapott el legjobban, kevés
dolog vág annyira elevenembe, mint az elhidegült apa halála felett érzett gyász
lehetetlen mivolta. Hogy gyászolod el, akit gyűlöltél, mégis a legfontosabb
pont volt az életedben? Hogy gyászolod el, akit szánt szándékkal kizártál az
életedből? Hogy gyászolod el, akiről te magad hitted, hogy gyűlöl? Hogyan lehet
felfejteni az évtizedes sértettség, elhallgatás, bénultság rétegeit? És mit
tudsz kezdeni velük, ha felfejtetted, ha rájöttél, hogy te is hibáztál, ha a
húsig lehántod magadról a korábban felszedett páncél rétegeit és alatta ott
villog az egyetlen, megfellebbezhetetlen igazság: <i>mindig csak neki írtam</i>. Semmit. Kurvára semmit. Knausgård tudja
ezt, és nem tesz úgy, mintha lenne bármi értelme megbocsátásról beszélni, vagy
arról, hogy fordulj az élők felé, vagy akár arról, hogy írd ki magadból. Ilyen
fogalom nincs. Írsz róla, beszélsz róla, akár terapeutának, akár a párodnak,
akár magadban, éled az életed, előbb-utóbb csitul a mardosó fájdalom-düh-tagadás
elegy – aztán random pillanatban, egy váratlan inger hatására jön, és éppúgy
elcsap, mint először. Élni kell – nem együtt az érzéssel, mert azt nem lehet,
hanem mellette.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"> <br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Igazából ezzel, az apa halála utáni
groteszk, de nagyon emberi szállal vett meg – azzal együtt is, hogy a felnőtt
Karl Ove semmivel sem tűnik elviselhetőbb személyiségnek, mint a kamasz. Érdekes
egyébként ez a tagoltság (<i>Halál - Szerelem
- Játék - Élet - Álmok - Harcok</i>), nagyon kíváncsi vagyok a többi kötetre, vajon
azokban is tudja-e tartani ezt a szűkreszabott témát. Mert itt csak a kamaszkor
van meg a halál. Meg az apa. De nincs senki más, nincs az apától független
élet, díszletként funkcionáló terhes feleségét maga mögött hagyja és mintha
semmilyen hatást nem tett volna a személyiségére hogy felnőtt, megnősült,
elvált, elköltözött, író lett. El lehet így választani az emberi élet különböző
rétegeit? Nézetem szerint nem, hisz minden hat mindenre, minden kapcsolat,
fordulópont formál rajtunk és ezzel visszahat a többi kapcsolatra, új
színezetet adhat korábbi tapasztalatoknak – persze csak ha nem tekintünk
magunkra már nagyon korán kész személyiségként, akire nem hat semmi. Hoppá,
lehet meg is válaszoltam a saját kérdésemet. Karl Ove már késznek született.<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"> <br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Ami komolyan meglepett, az a szöveg olvashatósága
– nehezen járható mocsárra számítottam, ehhez képest, miután a narráció
sajátosságaihoz hozzászoktam, egy hömpölygő, könnyed szövegfolyamra leltem, ami
olykor még szórakoztatónak is mutatkozott. Azt legalább a javára írhatjuk Knausgårdnak,
hogy nem ugrott fejest öncélúan a posztmodernbe, mint oly sokan a kortárs
úgynevezett magasirodalomból. Nem mondom, hogy értem a féktelen rajongást, ami
körülveszi, semmiképpen sem ragadott el úgy, mint Franzen már az első olvasott
könyvével, de folytatni fogom. Jöjjön egy újabb könnyed téma, a <i>Szerelem</i>. <br /></span><br /></div><div><br /></div><div><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><i>Kiadó: Magvető</i></span></div><div><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><i>Fordító: Petrikovics Edit</i></span></div><p class="MsoNoSpacing">
</p></div>
Ilweranhttp://www.blogger.com/profile/14587585423430382620noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7515639498894840581.post-13604836030964345702023-05-16T06:00:00.024+02:002023-05-16T06:00:00.150+02:00Minden, mindenhol, mindenkor - Film<div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHb_33bXiMxQ7PvWPmqvKXEj352l16prhF6nGj-PZrd3f9U8UZsjOUZWc_yRYgI2P8ZfZ2vweIU71yDs3KdkY6ftXwehxeLlTmRD5Ew8Vbb3Ku3orh2l4MRRzWS3YabFZS6r_JmnNOCPcIQf_Kn5rrQDot6VcQYIKiCvX_xPf0TmTilFnfroRuegIJ/s2000/Plak%C3%A1t%20minden%20mindenhol%20mindenkor.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2000" data-original-width="1387" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHb_33bXiMxQ7PvWPmqvKXEj352l16prhF6nGj-PZrd3f9U8UZsjOUZWc_yRYgI2P8ZfZ2vweIU71yDs3KdkY6ftXwehxeLlTmRD5Ew8Vbb3Ku3orh2l4MRRzWS3YabFZS6r_JmnNOCPcIQf_Kn5rrQDot6VcQYIKiCvX_xPf0TmTilFnfroRuegIJ/w278-h400/Plak%C3%A1t%20minden%20mindenhol%20mindenkor.jpg" width="278" /></a></div>Ha volt pillanat, amikor a
világom előtt teljesen banális okokból álltam totál értetlenül, biztosan ilyen
volt, mint amikor fülembe jutott a híre: tarolt az Oscaron. Főleg, mivel addigra
láttuk <i style="mso-bidi-font-style: normal;">A sziget szellemei</i>t, hírelték
a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Tár</i>t, az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Elvis</i>t, bitang jó híre kelt a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Nyugaton
a helyzet változatlan</i> sokadik adaptációjának – sőt, Timi látta <a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2023/02/a-fabelman-csalad-film.html" target="_blank"><b><i>A </i></b><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;">Fabelman
család</i></b></a>ot, és meg volt győződve róla: elviszi a díjakat, pusztán az
életmű általi tiszteletből. Ezt a filmet nem láttuk, és ennyivel össze is
foglaltam, miért lehettem akkor így értetlen. Megnéztük végre – és azt kell
mondjam, most azt nem értem, miért mondta rá Nyáry Krisztián (akit becsülök)
ezt: a valaha általa látott legeslegrosszabb film. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Azaz van, hogy érteni vélem,
vagy legalábbis sejtem, miért mondta, azaz lehet egy olyan változatom a
multiverzumban, aki kapiskálja – és kissé távolabb a meghozott döntések
felmérhetetlen útvonalán lehet egy olyan alteregóm, aki pontosan érti. Ja, és: a
spektrum másik végén biztosan van olyan is, aki <i>úgy is gondolja</i>, mint a
formabontó íróéletrajzok atyamestere.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mert a Danielék pont ezzel
játszanak a multiverzumukban: minden döntésünk létrehoz egyet belőlünk, aki
mást választ, és mindanyiunknak így alkotunk, mi emberiség kismillió párhuzamos
szövevényt. Ahol mindent egy picit másképp gondolunk, és ettől másképp is
cselekszünk. Ebben igazából semmilyen új ötlet innováció nincs, sőt. És ez a
kvázi eredetiség-deficit (kizárólag ebben az értelemben) az egész filmre igaz.
Hiszen tisztelgés és fricska, idézet és parafrázis, idepottyantott poén és
dráma szakadatlan ömlése. Ez a ruha a filmen. Amit öltöztet, a történet szintén
nélkülöz minden újdonságot. Az is vékonyka, teljesen banális mese a család
fontosságáról, egy az adófizetéssel bajlódó kínai bevándorló anya, a tutyimutyi
férje, a leszbi lánya, meg a szenilis apja által alkotott, teljesen
diszfunkcionális család egy totálisan köznapi
módon halmozottan hátrányos, egymásra torlódó halogatások által dagállyá
duzzasztott, röhejesen köznapi válsághelyzetének bemutatásán át.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHHbmX9-g3fc921r8dyRKtPHkw7OCaDE59UfyoXXMcbBw3KR7jppo9XKi_N_ySYDYUAX7HV_Q7Z0EpFbnPq9RlOffueae2gRvP8pPzCjSWXPROYMhhfu_84reZRrNLxihHtpwf5MgUemMauSt7x6ZeD6awBK3P4dksG3m1KjTAMPOL9gSxG3PV6prN/s1500/a.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1000" data-original-width="1500" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHHbmX9-g3fc921r8dyRKtPHkw7OCaDE59UfyoXXMcbBw3KR7jppo9XKi_N_ySYDYUAX7HV_Q7Z0EpFbnPq9RlOffueae2gRvP8pPzCjSWXPROYMhhfu_84reZRrNLxihHtpwf5MgUemMauSt7x6ZeD6awBK3P4dksG3m1KjTAMPOL9gSxG3PV6prN/w640-h426/a.jpg" width="640" /></a></div><br />Csakhogy ezt a vizuális
töménységet (ami önmagában eredeti) videoklip se vállalta teljes hosszban eddig,
nemhogy mozifilm. Árad belőle a jelenetbe zsúfolt utalás, hatalmas tömegben,
folytonos újranézést provokálva, hiszen ekkora adagban csak a töredékét képes
befogadni az agyad. Ezért lehet a tiktok-twitter-meg-egyebek generációjának
filmje: az egész sokrétű, mémszerű, rövid, tömör „posztok” pillanataiból lett
egymásra hányva; a töménységi fokát sem ötletben, sem vágásritmusban nemigen
közelíti semmi. Miközben odaköszön, mindent parodizálva meg is valósít: családi
dráma és kung-fu film, sci-fi és disztópia, világmentés és lúzer realizmus
egyszerre; minden harsánysága ellenére hallatlanul átgondolt, elemi szinten. És
tényleg – mondjon nekem olyan filmet valaki, ahol egyszerre történik vizuális
kalapemelés a Kung Fu Panda és L’ecsó, meg Wong Kar-Wai életműve előtt (hogy
csak egy hallatlanul morbid példát mondjak).</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhG6MXFHVxhpWGbQzKlBTjxtZw6Fnjjt3AMkI_ftYWjRjWeGSM7VBHj7BSiBF4fG02UZHNd33T04YqUCfDfDeCNKQeNK80zekzYKsLIiH0I6rQsWpjTcNjBDxAYut9SEgoFXVjB2PwobvXTd-oQtru6edZYVE_4fy2ipq2MrmqCiobzfkUBovIG_0VJ/s720/c.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="405" data-original-width="720" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhG6MXFHVxhpWGbQzKlBTjxtZw6Fnjjt3AMkI_ftYWjRjWeGSM7VBHj7BSiBF4fG02UZHNd33T04YqUCfDfDeCNKQeNK80zekzYKsLIiH0I6rQsWpjTcNjBDxAYut9SEgoFXVjB2PwobvXTd-oQtru6edZYVE_4fy2ipq2MrmqCiobzfkUBovIG_0VJ/w640-h360/c.jpg" width="640" /></a></div><br />És a teljesen banális körülmények
között szétesni készülő mosodás-család története is elemelődik ettől a
tálalástól. Ez a banalitás amúgy is „a csodálatos legtöbb” lehet a maga szikár
módján (ahogy például <b><i><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2023/05/a-nomadok-foldje-film.html" target="_blank">A nomádok földje</a></i></b> alkotói ragadták
meg), de ez ritkán szólít meg egy mai tinit. Ez a látványözönbe lógatott
mesemód viszont megszólítja őket. Hogy a kibeszélhetetlenségek egy ponton úgyis
átszakítják a gátjaik. <i>Hogy engedhettél
el?</i> kérdezi az apját (pontosabban annak az alfa változatát) e filmben a
lánya, feltéve végre ezt a kérdést, amit sokkal-sokkal előbb kellett volna. A
létünk ezeken a hétköznapi elnyelődéseken áll, vagy bukik – és a hétköznapokon,
amikor megtörténnek. Az unalma ellen egy nézetben mindannyian szuperhősnek
képzeljük magunkat az életünkben, s ha ennek a képzelgésnek látod ennél (meg a
számomra örök ikon <i>A Jamada-család</i>nál)
pontosabb verzióját, légy szíves, szólj rám, vevő leszek rá.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRJmC3lCAebp88rx1VjJLh_OjzS-9a8B4IrxiT7ZGI5vL6YF9UqusAkQpwVqdeaGQDFNoxJbG57c8Lp8F5tWPlPhROivGF5V32oo1SKoCcArPo0yJ10nJFn5rM7Xd3w5PoJvLWseMWBjJ7JJBflLNgD9bTmGYIPVvleelXSwnyjM25DOXLTMpw4Bwl/s1612/d.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="799" data-original-width="1612" height="318" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRJmC3lCAebp88rx1VjJLh_OjzS-9a8B4IrxiT7ZGI5vL6YF9UqusAkQpwVqdeaGQDFNoxJbG57c8Lp8F5tWPlPhROivGF5V32oo1SKoCcArPo0yJ10nJFn5rM7Xd3w5PoJvLWseMWBjJ7JJBflLNgD9bTmGYIPVvleelXSwnyjM25DOXLTMpw4Bwl/w640-h318/d.jpg" width="640" /></a></div><br />A díjra visszatérve: az én
favoritom <b><i><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2023/02/a-sziget-szellemei-film.html" target="_blank">A sziget szellemei</a></i></b> volt – kedvről, kedvességről e filmnél ezer
árnyalattal gazdagabban mesélve egy sokkal pontosabb filmnyelven, szoborszerűen
szikáran. De azt sem nézi kedvvel egy mai fiatal – unja, nincs meg a
háttérismerete 1923 Írországáról és nem ér rá megszerezni: a mélységek rejtve
maradnak előtte. A <i>Minden, mindenkor,
mindenhol</i> meséje a kedvesség fontosságáról az eszelősen sűrű filmkockákra,
a maga felszínesnek tűnő megközelítése „alá”, a fiatalság szeme elé „rejti” a
maga értelmet fényleni segítő mélységeit. Ahogy a kanyon látványa a két kőnek,
úgy nyílhat nekik az egész. A szeretet-kungfuból például, aminek ölelés a harci
pozíciója. Aminél szebb idióta poént én még nem láttam soha filmen. Hiszen még
egy kiszáradt aggszűz adóellenőrt is beleránt a szeretetbe...</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-45_mRKl1ylos8gAGEkoLx-RdGQYU-s450L5k8HpS8DTpaDB0xa1oTapfCIkiegEyg2ad5KDF4HtM6uElgTjRcReBFcGqoNXyzmKD6ifDEwZHYP_iyvxn8xRTv9g02yo_J6HNlfyoljtJ13xiZj35dhm7QusSMxX6fwaZEdvnq86Ppkpvii-UdEzH/s1500/b.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="844" data-original-width="1500" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-45_mRKl1ylos8gAGEkoLx-RdGQYU-s450L5k8HpS8DTpaDB0xa1oTapfCIkiegEyg2ad5KDF4HtM6uElgTjRcReBFcGqoNXyzmKD6ifDEwZHYP_iyvxn8xRTv9g02yo_J6HNlfyoljtJ13xiZj35dhm7QusSMxX6fwaZEdvnq86Ppkpvii-UdEzH/w640-h360/b.jpg" width="640" /></a></div><br />És még valami a végére. Ez a film
egy egybefűzött trilógia-paródia, a slusszpoénnal, hogy a mindig „leggigantikusabb
durranás” záró epizód itt tulajdonképpen két pár perces filmes mondat (már
ezért a nem is rejtegetett poénért csókot érdemelne a homlokára a két
rendezőidióta). Anno a rajongó ujjongott bennem, amikor <b><i><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2023/01/rajongasunk-targya-gyuruk-ura.html" target="_blank">A Gyűrűk Ura</a></i></b> kapta az
Oscar-ívet, tudván tudva, hogy esztétikailag abban a mezőnyben is érdemtelenül.
Mindennek fényében, amit írtam, azt hiszem, érteni vélem az Akadémia választását,
e (nagyon sok minden közt) trash-paródia egekbe emelését; úgy vélem, ennek
fényében teljesen megérdemelten tarolt. Megszólított, és moziba vinne egy generációt, akiket már nem visznek a szüleik, és annyi egyéb kézbe vehető könnyebb út csábítja őket. Végül tényleg szívből gratulálok minden,
de minden szereplőnek: külön Stephanie Hsunak, amiért esendő kislányból
szívtelen gyilkossá lényegült egy fejbiccentés után, hogy aztán újra emberré
essen szét, Ke Huy Quannak, aki tényleg szívből kedves ember lehet, és Michelle
Yeohnak és Jamie Lee Curtisnak, amiért mindketten ezredszerre
bizonyítják, hogy nem férnek semmiféle skatulyába.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Úgyis újranézzük... A felét se
fogta még fel az agyam.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhl7I5bcnbndqhjCpKx9n2MGhoM3mC2YqwYhl4OhOHFist38gaO5R-0_rlG6IFKcxt9X1uxIHn02g-MJ3iWsFIF0wiclvFa826UXvTvVVFd5oAuACKCrOfPCcXXZlTP_Z2lNWYx47HKo2CenOruaR_TsYRNmVY8T3H0q6dThqQXJHy6tzjVgt2M1ymQ/s6032/e.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4021" data-original-width="6032" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhl7I5bcnbndqhjCpKx9n2MGhoM3mC2YqwYhl4OhOHFist38gaO5R-0_rlG6IFKcxt9X1uxIHn02g-MJ3iWsFIF0wiclvFa826UXvTvVVFd5oAuACKCrOfPCcXXZlTP_Z2lNWYx47HKo2CenOruaR_TsYRNmVY8T3H0q6dThqQXJHy6tzjVgt2M1ymQ/w640-h426/e.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: center;"><br /></div>
shizoohttp://www.blogger.com/profile/03861038462354388666noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7515639498894840581.post-79948335134455081932023-05-12T07:00:00.033+02:002023-05-12T07:00:00.155+02:00Sissel-Jo Gazan: Tintagomba<p><i style="text-align: justify;"></i></p><div style="text-align: left;"><i style="text-align: justify;"><i style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgUxxu4wRYmYYz4rNef88XZfGbqC5ZA5ECij6zbRRmFjFjsYMQgb0ZC4rbNcc_fNBJDpdgod4EQCtSjF9vXIgzvofhe-DQxoprZVPDPMdclEaA92KiD-TOqv8JkX2wt10UHuqXW-U27YLLP4OnnzxiGb2LHLTGNb9nyONa8kdzIoawqUWCWR08QMcG/s500/tinta.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="334" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgUxxu4wRYmYYz4rNef88XZfGbqC5ZA5ECij6zbRRmFjFjsYMQgb0ZC4rbNcc_fNBJDpdgod4EQCtSjF9vXIgzvofhe-DQxoprZVPDPMdclEaA92KiD-TOqv8JkX2wt10UHuqXW-U27YLLP4OnnzxiGb2LHLTGNb9nyONa8kdzIoawqUWCWR08QMcG/w268-h400/tinta.jpg" width="268" /></a></div></i></i></div><p></p><p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">„A
titkok azok a gátak az életben, amik megakadályozzák az igazság brutális
szökőárját abban, hogy mindent megsemmisítsen</span>.”<o:p></o:p></i></p><p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Sissel-Jo Gazan neve teljesen ismeretlen
volt előttem amíg Amadea tavaly fel nem hívta a figyelmem a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Fehér virágok</i>ra – aztán nagyjából fél év
alatt elolvastam három, eddig magyarul megjelent művét és most itt állok egy
alapos hiányérzettel. Sissel-Jo, ugye írsz még? Érdekes kép rajzolódik a három
regényből, kronológiai sorrendben egy szép fejlődési ívet mutatnak: az első, <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2022/11/sissel-jo-gazan-dinoszaurusz-tolla.html" target="_blank">A dinoszaurusz tolla</a></i></b> egy laza, de szokatlan skandikrimibe oltott rajz a
tudományos-egyetemi közegek intrikáiról, kívülállók számára érthetetlen belsős
poénokkal tarkítva, masszívan túladagolt egyéni drámákkal; az eddigi utolsó mű,
a <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2023/03/sissel-jo-gazan-feher-viragok.html" target="_blank">Fehér virágok</a></i></b> meg az egyik legbrutálisabb társadalomkritika, amit mostanában
olvastam, ami a jóléti társadalmakat is megmételyező bántalmazások, pedofília,
családon belüli erőszak és mindezek intézményes eltussolásának gyakorlatát vesézi
ki egy botanika iránt szenvedélyesen érdeklődő kislány felnövéstörténetébe csomagolva.
A kettő között írt <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;">Tintagomba</i></b> mintha a könnyed krimitől az érfelvágós társadalomkritikáig
tartó út felén helyezkedne el: az érdeklődés középpontjában ezúttal a street
art, a különböző társadalmon kívüli mozgalmak, a politikai szélsőségek és azok
beszűrődése a nyugat-európai mindennapokba, művészet és politika viszonya –
mindez már itt is egy kislány felnövéstörténetén keresztül, aki ezúttal nem a
vadvirágokba, hanem a graffitikbe van belebolondulva.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Rosa a nyolcvanas évek Dániájában nő fel
elkötelezett feminista anyja, a gombabolond, (egyébként eredményes) gombászati kutatásaival
a gyógyszergyárak világuralmát (nyilván sikertelenül) megtörni próbáló Helle
(aki szerint <i style="mso-bidi-font-style: normal;">„a tüntetés kötelesség, nem
olyasvalami, amire az ember kiugrik, ha éppen kedve szottyan rá</i></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;">”</i>),
egy meleg nevelőapa, egy török legjobb barátnő, egy Neruda verseibe szerelmes,
azokat illegálisan lefordító, majd saját pénzén kiadó nagymama és egy, az apját
illető rejtély (vajon a három lehetséges apajelölt közül ki az?) társaságában.
Rosa tipikus gyerek az unalmas nyolcvanas években: havonta talál egy újabb szenvedélyt
amire aztán ráunhat, barátnőjével állandó versengésben gyűjtenek bármit és
mindent, ami eszükbe jut – mígnem felfedezi élete első street art művét és
kezdetét veszi egy életre szóló kaland.<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;"> </span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Rosa mániásan kezdi gyűjteni először
Aarhus, majd, az egyetemi kutatásai miatt odavetődő nevelőapját meglátogatva
London műalkotásait és egyre mélyebbre merül a street art művészetében,
megismerkedik egy-két londoni menő arccal a korai időkből, maga is kacérkodni
kezd az alkotással, vérre menő versengésbe kezd egy titokzatos másik
graffitiművésszel, majd időközben elvesztett és újra megtalált barátnője török
lánybandájához csatlakozva forgatják fel a város tereit szépségbe csomagolt,
erősen társadalomkritikus, senki által meg nem értett műveikkel (nem véletlen a
banda török neve: Domuzlara Boncuklar – gyöngyöket a disznók elé).</span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Mindeközben Rosa felnő, és bár
éppenhogycsak, de élete azért másról is szól, nem csak a graffitizésről. Igazi
kamaszos rajongással lesz szerelmes egy fiatal felnőtt illegális házfoglalóba,
akit követve belekóstol a rendszer ellen lázadó kívülálló fiatalok világába,
zavaros ideológiával, mely egyszerre kapitalizmusellenes, röhögi ki az egy
évtizeddel korábbi hippiket és dobálna Molotov-koktélokat a konzervatív
rendőrségre és a kommunista mozgalmárokra egyaránt. Közben összejön egy
politikai ambíciókat dédelgető, a konzervatív ifjúság szervezetében aktív jófiúval,
meglepő barátságot köt annak rosszhírű, de csupaszív bátyjával és örök
rosszakaróra lel a fiú rendőr apjában, aminek aztán súlyos következményei
lesznek. Rosa élete szépen halad a felnőttség felé – gimnázium, első szerelmek,
első csalódások, apró kihágások, kamaszos vetélkedések. Aztán minden kap egy
sötétebb árnyalatot. Az anya megbetegszik; a nevelőapáról kiderül, hogy nem
csupán a street artban merült el New Yorkban, hanem a város heroinnal átitatott
bugyraiban is, és roncsként tér vissza; a plátói szerelem egy véres
összecsapásban a rövidebbet húzza a rendőrséggel szemben; Rosa maga pedig
olyasmibe keveredik, ami örökre kettétörheti egy fiatal életét.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Amikor legközelebb találkozunk vele, húsz
évvel később, már neves művészettörténészként kutatja a street art szerepét a
kortárs művészeti diskurzusban és egy rejtélyes, ismeretlen személyazonosságú,
erősen politikus és társadalomkritikus műveivel világszerte indulatokat kavaró
művész, Tintagomba munkásságát. Rosa negyven felé épp válaszút előtt áll:
megállapodjon vagy sem, megírja végre a disszertációját vagy halogassa tovább,
rendezze-e a kapcsolatát a múltjából felbukkanó kísértetekkel vagy dugja
továbbra is homokba a fejét? A kamaszkor óta hurcolt sérelmek és félreértések
mellé újak társulnak, az eddigi apajelöltek mellé újabb kerül, egy berlini út a
legmeglepőbb fordulatokat hozza, az ifjúkori zavaros ideológiai mátrix újabb
érdekes színezetet kap. A múlt ködéből újra meg újra előbukkanó lappangó nácik,
szélsőbalos erőszakszervezetek, újhullámos hippik és a még kórházban haldokolva
is a világot agyonszennyező vegyipar ellen kardoskodó anya között hányódva a
legjónazabb képzeletbeli hang Tintagombáé, aki békés kritikájával próbálja
felhívni a figyelmet a világunkat ellepő igazságtalanságra, ostobaságra,
korrupcióra, hataloméhségre.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Miközben a felszínen Rosa azt kutatja, mi
a street art szerepe a modern művészetben, a regény azt feszegeti, mi a
művészet szerepe a társadalomban – hogy a politikai és gazdasági érdekek, a
minden oldalról feszítő kizárólagosságra törekvő, nyomasztó ostobaság közepette
a művészet és a művészetbe menekülés lehet-e valid választás. Hogy ha minden
politikai oldal cserbenhagyja, akkor választhatja-e egy csapat fiatal a
felszínen „polgárpukkasztó” utcai graffitizést mint ellenállási formát és ha
így tesznek akkor az mi: művészet, politika, bűncselekmény, hitvallás? Hol
húzódik a határ? Egy ház falára rajzolt graffiti bűncselekmény, ugyanazon ház
falára aggatott óriásplakát (legyen az a talajt szennyező rovarirtó szer,
prostitúcióra biztató „társkereső oldal” vagy politikai propaganda) nem az?
Miért is? S ha egy illegális street art művet eltávolítanak, majd kézen-közön egy
árverésen tűnik fel és jó pénzért elkel, akkor az már nem is illegális? Ha
valaki, aki jó eséllyel nem az alkotó, keres rajta, akkor már művészet? A
street art mint határterület kapcsán persze eszünkbe juthat a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Fehér virágok</i> tetoválóművész famíliája –
ott is egy, a kánon által el nem ismert művészi kifejezésmódba ásott bele
Gazan, a kérdés pedig ugyanaz, csak más irányból merül fel: ha egy rajz papírra
vetve magasművészet akkor ugyanaz a rajz, ha történetesen egy bőrre kerül rá,
vajon mi?</span></p>
<div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;">Rose és Tintagomba története messze nem
olyan tragikus, mint Jenny és tetoválóművész anyja kalandjai, de legalább
annyi kérdést hagy maga után. Kicsit túlzsúfolt, azt meg kell hagyni, és a vége
felé az a pár kifejezetten szappanoperai fordulat igazán áldozatul eshetett
volna egy erős szerkesztői kéznek, ezzel együtt is ez a kedvencem az írónő eddigi
regényei közül. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">A dinoszaurusz tolla</i>
esetében nagyon érezni lehetett, hogy sokat markol és keveset fog, nem egyszer
tévesztette el az arányokat, a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Fehér
virágok</i>hoz pedig - bár témáját és cselekményszövését tekintve az a legjobb -
Gazan egyszerűen nem tud elég jól írni. Ahhoz a társadalmi-családi-lélektani
mélyfúráshoz nekem ő kevés, írástechnikában jócskán elmarad egy Franzenhez, Buwaldához
vagy egy Knausgardhoz, vagy akár az <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2013/02/j-k-rowling-atmeneti-uresedes.html" target="_blank">Átmeneti üresedés</a></i></b> Rowlingjához
képest. A <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Tintagomba</i> viszont pont az
a regény, ami jól áll neki, amiben lubickolhat: egy adag felnövéstörténet, két
adag dráma, családi titkok, ifjúkori ballépések, némi politika, megszórva
társadalomkritikával, vastagon művészeti okfejtésbe burkolva – pont jó keverék.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><i>Kiadó: Jaffa</i></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><i>Fordító: Sulyok Viktória</i></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt;"><br /></span></div>Ilweranhttp://www.blogger.com/profile/14587585423430382620noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7515639498894840581.post-74936053170705463432023-05-01T09:29:00.001+02:002023-05-01T09:42:16.213+02:00A nomádok földje - Film<div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIGDM1ecjUjN-S_-zvXFsuwrRsDVaKdk1Ol4yCa__yKoeesExMRlar6jvCJvFVC9EQyZhysQlkeyhWDxrXUYjGoerxOLrlfNnJ8uOJ1KqLn5GqXcZBL8b7GUBfqWwB-GkcbsOQ8uQbczeBiJA3_0o3C0l7O88CqSwZgve8tVV2KN8H3rirFadSKLv7/s2000/nomadland%20poster.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2000" data-original-width="1334" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIGDM1ecjUjN-S_-zvXFsuwrRsDVaKdk1Ol4yCa__yKoeesExMRlar6jvCJvFVC9EQyZhysQlkeyhWDxrXUYjGoerxOLrlfNnJ8uOJ1KqLn5GqXcZBL8b7GUBfqWwB-GkcbsOQ8uQbczeBiJA3_0o3C0l7O88CqSwZgve8tVV2KN8H3rirFadSKLv7/w266-h400/nomadland%20poster.jpg" width="266" /></a></div>Nézzétek, én is szeretek
szórakozni, azaz szóródni szét mindenféle mesébe, édesbe és véresbe is,
alkalomadtán. Szeretem, ha valami agyas, ha ironikus, olykor azt is, ha gonosz
velünk, nézőkkel. De az első mozgóképkockáktól, a legkorábbi mozi-élményektől kezdve
teljesen más érzetekkel dédelgetnek ezek a filmek, ahol (Tarkovszkijjal szólva)
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2015/04/andrej-tarkovszkij-megorokitett-ido.html" target="_blank">megörökítődik</a></i></b><i style="mso-bidi-font-style: normal;"> az idő</i>. Ahol a film a legszebb
értelemben művészet, mert nem akar hazudni, sem elégtételt, sem elkerülhetetlen
tragédiát. Amikor kimászik a drámából, abból a mesenyelvből, amit évezredek óta
használ az európai (és általunk egyre inkább a világ); amikor nem akar érdekes
lenni. Egyáltalán: amikor nem <i style="mso-bidi-font-style: normal;">akar</i>.
Csak megragadni az elillanó világ képei mentén keletkező érzéseket, és így
elmesélni valami túlságosan is emberit.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Fern története, Páfrány története
valójában az igazi gyászmunka története. Minden szenzáció nélkül, de
figyelmesen, humorral. Valakiről forog a film, aki <i style="mso-bidi-font-style: normal;">nem hajléktalan, csak házatlan</i> – hazátlan, mondanám; aki csigaházba
húzódott, miután a vesztesége, a gyásza kereteit is elvették tőle. Miután
kihúzták a lába alól a talajt, ahol gyászolhatott. Ami valójában a gyász
fenntarthatóságát jelentette. Hiszen tényleg, mit tehetsz, amikor először
elveszíted a másikat, aki miatt egyik lehettél, aztán azt a helyet is, de
végképp, az összes közös helyet is, ahol ketten egyek lehettetek? Amikor bezár
a bánya, kiürül a város, és a vállalati vastörvények fél évet adnak, hogy
elhordd az irhád? Te, és mindenki, aki egzisztenciát alapozott itt, és erre?</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcZpAuUnEk_Xd5fNtYpAX5bwAzikkDGyvvWBYcY-zP2iEqO4eFxvM505zvXSQb0O1KrY7a2YXGW1Km8DLI4znKTi22ifX30VdW6E4RRtDa7WEj-HC5dhMpE8286fSaA1TxnpNIDIXWRIf4lRpkpsKSl0mwg3F0cPOP3Qo4zy7qm5rOUM1vK_YYVaG4/s1200/nomadland%205.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="498" data-original-width="1200" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcZpAuUnEk_Xd5fNtYpAX5bwAzikkDGyvvWBYcY-zP2iEqO4eFxvM505zvXSQb0O1KrY7a2YXGW1Km8DLI4znKTi22ifX30VdW6E4RRtDa7WEj-HC5dhMpE8286fSaA1TxnpNIDIXWRIf4lRpkpsKSl0mwg3F0cPOP3Qo4zy7qm5rOUM1vK_YYVaG4/w640-h266/nomadland%205.jpg" width="640" /></a></div><br />Páfrány története az Államok
egyik alacsony lánggal égő, de folyamatosan perzselő problémáját is
megvilágítja. Az elnéptelenedő közép-nyugat Amerikájáról egy időben eléggé
ütemesen jöttek szembe velem a könyvek, a filmek – illetve jöttek azok a
történetek, ahol ez volt az elbeszélés egyik kerete, ez a kiürülés. Sok minden
tartozik ide, olyan is, ami látszatra, elsőre nem: <a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2009/09/a-pankrator.html" target="_blank"><b>A p</b><b style="mso-bidi-font-weight: normal;">ankrátor</b></a>tól egészen a <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2018/03/harom-oriasplakat-ebbing-hataraban-film.html" target="_blank">Három óriásplakát</a></b>...-ig, sőt, erősen ide tartozik nekem <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/search/label/Cormac%20McCarthy" target="_blank">Cormac McCarthy</a></b> szinte minden balladája korszakok és benne szerepek
vesztéről, a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">nem vénnek való vidék</i>ek
arcairól. De ezek a mesék valahol nem engedték ennyire mesétlenül mesélni
magukat. Mint Jessica Bruder könyvében, amit a legtisztább értelemben használt
forrásirodalomként Chloé Zhao. Nem engedték így látni a leghétköznapibb
kihívások érdekességeit, és az eseménytelenség örömét. Meg olyan emberi örömöket például, hogyan lesz egy lakóbusz-bemutatón kamaszlánnyá három csoroszlya - imádni valóan.</div><div style="text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><br /></i></div><div style="text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsvyrQttWaEdppknQXcwegrVPrvIkUYbJQ523yfYRs_F4cGUVlrNMIOng89F1GjkYfvoB1dz1I1XaILE8w5sZEuLVDfENPm8RLqyIYADf_5MAcdDVtS4G-LqsPFhBeupcmdDBzDmFnxaXJLY3Xh5WPYYAOnJQmqiZS5zgPI6Kh4S-MMbK8aBclASmU/s1634/nomadland%204.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="795" data-original-width="1634" height="312" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsvyrQttWaEdppknQXcwegrVPrvIkUYbJQ523yfYRs_F4cGUVlrNMIOng89F1GjkYfvoB1dz1I1XaILE8w5sZEuLVDfENPm8RLqyIYADf_5MAcdDVtS4G-LqsPFhBeupcmdDBzDmFnxaXJLY3Xh5WPYYAOnJQmqiZS5zgPI6Kh4S-MMbK8aBclASmU/w640-h312/nomadland%204.jpg" width="640" /></a></div><br />Alapvető amerikai mítosz a kivonulásé, hiszen kivándorlók népesítették
be a kontinenst – tekintsünk el most a ténytől, hogy az bíz akkor már „be volt
népesülve”</i> írtam anno az <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2009/01/ut-vadonba.html" target="_blank">Út a vadonba</a></b> kapcsán, ami szintén rokon történet, csak sokkal több klisével és
heroikus mázzal elmesélve. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Tudod azt
hiszem, a nomádok nem csinálnak egyebet, mint egykor a pionírok. Szerintem Fern
egy amerikai hagyomány része.</i> Mondja Dolly, Páfrány húga egy ponton e filmben.
Ami a kényszerű vándorlást tekintve akár igaz is. Idénymunkáról alkalmi munkán
át, esetleg némi nyugdíj birtokában – a vándorló „hagyományőrző” öregek útjának
rajza szinte dokumentumfilm. Ezt erősíti az a maradéktalan produceri és
rendezői döntés, hogy a két színészt, Frances McDormandot és David Strathairnt
leszámítva az összes szerepet helyi lakosok és tényleg ebben az életmódban
létező nomádok játsszák el. Gátlás, és minden mesterkéltség nélkül önmagukat.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyZMSVm7Mrm8-qI3cKmpn467_OzmvvZ_UCKYzkQuPMhxj0TUoPoFOjimiEggGwfIbIw_qPdbDtSn3fSf6TRlmk6DUHtBkFPwSTWQz5urN0go3LhYHHUo3P45G7toqrNgmT7l0n6mWB2V-vhEvJPWEjRf2RxMq4hd9MB-9gxCgnukx1ZOhGxmLFJJhO/s1920/nomadland%203.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="796" data-original-width="1920" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyZMSVm7Mrm8-qI3cKmpn467_OzmvvZ_UCKYzkQuPMhxj0TUoPoFOjimiEggGwfIbIw_qPdbDtSn3fSf6TRlmk6DUHtBkFPwSTWQz5urN0go3LhYHHUo3P45G7toqrNgmT7l0n6mWB2V-vhEvJPWEjRf2RxMq4hd9MB-9gxCgnukx1ZOhGxmLFJJhO/w640-h266/nomadland%203.jpg" width="640" /></a></div><br />Ez két irányból is egyfajta
csoda. A mesterkéltség teljes hiánya, ahogy az amatőr szereplők mernek önmaguk
lenni – hiszen ebben tényleg profik. Linda, Carol, Swankie, Bob (aki tényleg
egyfajta pátriárkája ennek a közösségnek), meg a többiek úgy léteznek a
filmben, mintha ott se volna a kamera, a közvetítő eszköz, a kis létszámú stáb,
a rendező és koncepciói – mintha tényleg mi, nézőnk ülnénk a felvevőgép helyén:
egy másik ember, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">egy másik nomád</i>, aki
előtt ebben a vetkőztetett helyzetben miért is lenne titkolni valójuk. És
tényleg csoda Frances McDormand és David Strathairn részéről, hogy úgy illettek
ebbe a közösségbe, ahogy kesztyű a kézre. Hogy tényleg befogadták őket, mert <i style="mso-bidi-font-style: normal;">egy másik nomád</i>dá lényegültek. Frances
McDormand nagyon akarta ezt a filmet, nagyon jól választva hozzá
alkotótársakat, és tényleg mindent beleadva, amit egy színész csak megtehet.
Kezdem úgy érezni, bármiben benne van, azt látnunk kell, mert arannyá válik a
kezében, amihez hozzányúl. Okos, és érzékeny, és az a félmosolya, amikor végül
tényleg el tud köszönni a gyászától (egy részétől legalább), az, szerintem
velem marad, amíg élek. Olvastam olyan véleményt, ahol hiányolták ennek az életmódnak a kegyetlenebb arcait - nekem ebből most nem hiányzott se az erőszak, se a dráma. Enélkül is megérezhettem az értük való aggodalmat.</div><div style="text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><br /></i></div><div style="text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7Arj-u5D-HV2IVbrFZAYErLLkWt6b98N_rAtrkO8HENDVaTKJCVUTJF_LSqOj-ryygXx1g2-UxHkPxVJEVloa0fuiDP86CMoqlk1NITZE7e1KYJLFAvva7HSnh49A8OqaTnfaKDk8Hx68gdZz8_ctmHqP7MtU6yM0iZEBdQ9PBvkXEEoyPNbCdfLu/s1920/nomadland%202.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="796" data-original-width="1920" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7Arj-u5D-HV2IVbrFZAYErLLkWt6b98N_rAtrkO8HENDVaTKJCVUTJF_LSqOj-ryygXx1g2-UxHkPxVJEVloa0fuiDP86CMoqlk1NITZE7e1KYJLFAvva7HSnh49A8OqaTnfaKDk8Hx68gdZz8_ctmHqP7MtU6yM0iZEBdQ9PBvkXEEoyPNbCdfLu/w640-h266/nomadland%202.jpg" width="640" /></a></div><br />Az egyik dolog, amit a legjobban szeretek ebben az életben, hogy nincs
végső búcsú. Tudod, több száz emberrel találkoztam itt, és soha nem
búcsúztam végleg. Mindig csak azt mondom: "Majd találkozunk az
úton." És igen. És akár egy hónap, akár egy év, vagy néha évek
telnek el, de újra látom őket.</i> Mondja Bob, a filmben. Ezzel (nem) búcsúznék,
és a reménnyel, hogy a felvállalt nyilvánosság, a rájuk irányuló figyelem nem
eszi meg Amerika vén nomádjainak életformáját. Hogy soha nem kell megbánniuk,
hogy rájuk csodálkozhattam egy fikció által, ami (végre, megint) leginkább
valósággá vált nekem. Ebben a mesében ő valóságaikat láthattam, meg a tükrükben
a magamét. És ezt nem lehet eléggé megköszönni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgs7FDl092rduOyCW-K8iaNK2bH7lTMFlFQthO3EFWlyGvJEDuguKN9L5F91ni_G07qY6npQGpW6kX_EaXj-3WEbti9J27XmVAX8c9QeUmkGTj3NbHbZ6Kmnr1Be4nOGK6gqf9Jt7ti_w18PIxLE5QjyY4Bzat_IPOP-Car4saZeQFwJWrtbmF7BpdT/s1024/nomadland%201.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="1024" height="282" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgs7FDl092rduOyCW-K8iaNK2bH7lTMFlFQthO3EFWlyGvJEDuguKN9L5F91ni_G07qY6npQGpW6kX_EaXj-3WEbti9J27XmVAX8c9QeUmkGTj3NbHbZ6Kmnr1Be4nOGK6gqf9Jt7ti_w18PIxLE5QjyY4Bzat_IPOP-Car4saZeQFwJWrtbmF7BpdT/w640-h282/nomadland%201.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><br /></div>
shizoohttp://www.blogger.com/profile/03861038462354388666noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7515639498894840581.post-7394828475865312722023-04-10T06:00:00.003+02:002023-04-10T06:00:00.193+02:00Jón Kalman Stefánsson: Csillagok sercegése<div style="text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHMyfXTRr1IEj5sWEtqgxkPSFUCwATkCL3u33gwNPJCpS4hkrYRoVrCzqqcn2fdLvMByfM9j2gzPFBcHJVKCOo_AeGlel8iuzYW53m63rkDhsL9NSxnkp1a4UVnbZe7JB3J5jxMMTbHHR5c9P3kVieoMrhdOhQMIcRz5bOK82rQES4UiAhmxdTs9WL/s581/9041446_5.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="581" data-original-width="400" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHMyfXTRr1IEj5sWEtqgxkPSFUCwATkCL3u33gwNPJCpS4hkrYRoVrCzqqcn2fdLvMByfM9j2gzPFBcHJVKCOo_AeGlel8iuzYW53m63rkDhsL9NSxnkp1a4UVnbZe7JB3J5jxMMTbHHR5c9P3kVieoMrhdOhQMIcRz5bOK82rQES4UiAhmxdTs9WL/w275-h400/9041446_5.jpg" width="275" /></a></div>Létezésem egyetlen mondatból ered; öt szóból, amely 1959
januárjának egy kora reggelén hangzik el a Skaftahlíð utca egyik
konyhájában. Egy fiatalember lépett ki az alagsori lakásból, és a Skaftahlíð és
a Lönguhlíð sarka felé vette az irányt. Elhaladt egy kis társasház előtt,
amikor a nagyanyám éppen kinézett az első emeleti konyhaablakon, és elmotyogta
azt a mondatot, amelyre minden visszavezethető: Szegényke ember, hát nem
annyira fázik?</i> Olyan jó volna, ha tényleg így találnánk a mondatra, amire <i style="mso-bidi-font-style: normal;">minden</i> visszavezethető! Hiszen <i style="mso-bidi-font-style: normal;">a miért vagyok, miért lettem ilyen</i> talán
legemberibb kérdését nincs, aki ne tenné fel. És a válaszaink is ilyenek,
tényleg: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">az apja vére, </i><span style="mso-bidi-font-style: normal;">szoktuk mondani</span><i style="mso-bidi-font-style: normal;">,
kiköpött nagyapa, mintha anyádat látnám, a dédi volt ilyen</i> – szóval a
válaszaink a felelőst a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">miért ilyenre</i>
leginkább a múltunkban keresik, hogy kitől vettük a mintát, akár tudatlanul és
atavisztikusan, a vérségi rokonság által; a kézmozdulatot a szépapától, akit
nem is ismerhettünk. Akkor is, ha a mondat helytelen, a norvég nagymama norvégot
izlandival vegyítő, szórendekre, egyeztetésre fittyet hányó keveréknyelvén
hangzik el – vagy legalábbis így mesélték kiskorunkban. És lehet, hogy helyesen
mesélték, lehet, hogy a mondat helyesen helytelen: a megörökölt, ellesett,
átvett gesztusokból gyúrmálódó önkép ugyanígy hány fittyet nemcsak a nyelvek
logikájára.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Jón Kalman Stefánsson ebben a
korábban született regényében ezzel játszik. A mindenre visszavezető
mondatokkal. Önéletrajzi elemekkel teliszőtt mesét fűz, amiből azonban irodalom
lesz, nem gyónás. Megint eldönthetetlen, mennyi ebből valóban az övé, mennyi a
névtelen hősé – mennyire önterápia ez a kócos családállítás, és mennyire
végiggondolt, kimódolt <i style="mso-bidi-font-style: normal;">lehetett volna
játékok</i> kusza halmaza, és mennyire a másé ez a sajátnak mesélt mese, a
mástól elirigyelt drámák vagy örömök tükre. Valójában lényegtelen – mert újfent
hitele lesz, megélhető, torokszorító. Irodalom lesz, de ezt tudja magáról, el
nem tagadja. A hitelével nem csal. Valahol ezt csodálom a legjobban, ebben a
számomra egyre kedvesebb íróban (ha lehet ezt még fokozni a <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2019/08/jon-kalman-stefansson-menny-es-pokol.html" target="_blank">trilógiája</a></b>, a <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2019/10/jon-kalman-stefansson-halaknak-nincs.html" target="_blank">lábatlankodó halak</a></b>, a <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2021/07/jon-kalman-stefansson-asta.html" target="_blank">nyári lány</a></b> hangjában megtartott költészet, vagy a <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2022/08/jon-kalman-stefansson-nyari-feny-aztan.html" target="_blank">fényre szálló éj</a></b> után): csodálom benne ezt a hitelt. Lehet, hogy
visszaél a mesékkel, a másokéval és a sajátjaival, lehet, hogy irodalommá
fosztja őket – nem tudhatom. A meséi hitelével viszont példaszerűen bánik. Ez
egy érzés, hogy megadja bennük a (hova)tartozásait.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Korábban született regény.
Kócosabb, néhol bravúr-szerkezetű; az időkezelése, mint egy Tarantino-mozié.
Úgy trükköz a négy-nemzedéknyi mesélni valóval, ahogy az a zseniális kókler a
filmjeiben: élőbeszéd-szerű mesélés logikái mentén, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">az erről az jut az eszembe</i> kitérőiből rajzolódó keltamintát álmodva
a végére. Ahol az összkép nem a sagák mély tragikumára hangolt tanulságával
egészül, hanem nyílt marad. Élet, ami folytatódik. Amit ez a sugallt
folytatódás ízel, nem a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">boldogan éltek,
míg</i> tucat-érzése. Miközben persze hogy kirajzolja a mániás depresszióba
pácolt alkoholizmus sárkány-kígyóját például, a modern kori <a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2017/04/volsunga-saga.html" target="_blank"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Fáfnir</b>t</a>, amit a hős most is saját
magával együtt győzhet le egyedül. A választott végzetet. Ez a végtelen
történet kirajzolja a végeket is. Kirajzolja a csalást és csalatást. Az
öncsalást és a passzív agressziót. A férfigyávaságot, a nők erejét – és a
tükrükben mindegyik görbült torzképeit. Végül kirajzolja a megbocsáthatatlant. Nem
tagadja el. Hiszen jelen van, velünk van, felborítja a sakktáblát, beleköp a
barátnőnk hajába, az élet császára, aki számára nincs feloldozás. Mert lehet,
tényleg ő szenvedi a legtöbbet, benne nő a legnagyobb űr ezért – de nem elég
tudnod, mitől ilyen, ha képtelen vagy megbocsátani neki. Ha neki nem álmodsz
feloldást. Mondjuk legalább bosszút se. Ez is a mesélt mese hitele. Amivel
tényleg példaszerűen bánik az emlékező.</div><div style="text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><br /></i></div><div style="text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;">A csónakkal mit akarsz kezdeni? kérdezi dédmama a harmadik napon.
Dédpapa mély levegőt vesz: Meg akarok küzdeni a tengerrel. Ki akarok evezni
halászni. Az ember boldoguljon egyedül.<br /></i><i style="mso-bidi-font-style: normal;">De te félsz a tengertől.<br /></i><i style="mso-bidi-font-style: normal;">Hogy félek? Félek az álmoktól, mégis minden este lefekszem aludni.<br /></i>Mégis. Minden félelmet nem lehet
levetkőzni, a szembenézés bátorságával sem. Ami a bőrünk alá kúszott, azt nem
vetheted le egy norvégmintás pulóverrel együtt, két kézzel a szélére markolva
és egy mozdulattal lehúzva a fejen át. Ami a bőrünk alá kúszott, vérségi
kötelék, vagy követett minták alapján – tulajdonképpen mindegy. Nem tudom, nem
is kell tudnom, mennyi ebből az íróé tényleg; a mesélt mondatokból mennyi a
tényleg neki mesélt, mennyit álmodott hozzá. Amíg a bőröm alá kúszik, hogy nem
tudom lehúzni magamról, amíg a magamévá lesz, mert magamra ismerek benne, addig
semmit nem kell tudnom azon túl, amennyit a betűk elmesélnek. A bőröm alá
kúszott az érzés, és a sokadik könyve után sem vedlettem le, hogy Jón Kalman
önazonos, bátor, tükörbe néző író – aki engem is folyvást tükörbe nézet. Lehet,
fél a mélység felett a pár szál, ingó deszkán (lehet, nem bír a maga
félelmeivel) de engem a hálójába vont. Olvassátok.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><i>Kiadó: Typotex</i></div><div style="text-align: justify;"><i>Fordította: Patat Bence</i></div><div style="text-align: justify;"><br /></div>
shizoohttp://www.blogger.com/profile/03861038462354388666noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7515639498894840581.post-77170233102285148732023-03-27T06:00:00.016+02:002023-03-27T09:38:24.318+02:00Rohinton Mistry: Ilyen hosszú út<div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGu69uYPxFC1RqRZ0ASUyMo1WKjLSJKbXw6L6CpPK3hFlv-7QimiHob_jANFHszhTZiULyIBhNBM5OH55BcdXctagUd3kkPzZkUiKAjW5e5IJder74XhWmyhMRBV2-XC2gywHbpw_30jR8ngvIV0u3oO2uQbI1kdakBv0j17YkyfLILmaY51AVHsM_/s500/mistry.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="344" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGu69uYPxFC1RqRZ0ASUyMo1WKjLSJKbXw6L6CpPK3hFlv-7QimiHob_jANFHszhTZiULyIBhNBM5OH55BcdXctagUd3kkPzZkUiKAjW5e5IJder74XhWmyhMRBV2-XC2gywHbpw_30jR8ngvIV0u3oO2uQbI1kdakBv0j17YkyfLILmaY51AVHsM_/w275-h400/mistry.jpg" width="275" /></a></div>Rohinton Mistry legismertebb, számára
világhírt hozó nagyregénye, a magyarul a totálisan elhibázott <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2017/10/rohinton-mistry-india-india-fine-balance.html" target="_blank">India, India</a></i></b> címre hallgató <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Fine Balance</i>
(Kényes egyensúly) életem egyik legfelkavaróbb olvasmányélménye volt. Szembesítés
a kényelmes, kipárnázott nyugati jólétünkből szemlélve láthatatlan nyomorral,
társadalmi igazságtalansággal, emberi butasággal, kisszerűséggel és a
mindezekből tradíciót kovácsoló és azon a legszégyentelenebb módon élősködő
gonoszsággal (mert sose feledjük: ahol nyomor van, ott mindig akadnak olyanok,
akik hasznot húznak a nyomorból) – olyan szembesítés, amiből nem is szeretnénk
többet olvasni. Az a fajta torokszorító, bénító sokk volt nekem az a könyv, ami
után még sírni se tud az ember, csak dühöt és engesztelhetetlen gyűlöletet érez
azok iránt, akik gátlástalanul gazdagodnak embertársaik kihasználásán,
testi-lelki-szellemi megnyomorításán.<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Mégis volt benne egy nagy adag emberség és
életszeretet (még inkább az élethez és annak örömeihez - legyenek mégoly
jelentéktelenek is - való <i style="mso-bidi-font-style: normal;">ragaszkodás</i>),
ami a düh mellett képes kiváltani némi csodálatot is. Ahogy akkortájt írtam: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Rohinton Mistry elénk tárja a se nem
misztikus, se nem szentimentális, se nem idealizált Indiát. A kivételek mögött
álló pár százmillió Indiáját. A kiszolgáltatott helyzetben lévő tömegek
mindennapjait, azt a kényes egyensúlyt, amiben ott a lehetősége annak, hogy
másnap a piacról se szó, se beszéd elhurcolnak kényszersterilizálásra, hogy
letartóztatnak mert rosszkor rossz helyen vagy rossz társaságban, hogy
kilakoltatnak, hiába fizeted a lakbért, mert a háziúrnak olyan kedve van, hogy
meggyilkol a földesúr mert csamár létedre valóban szavazni akarsz a
választáson; de ahol ott a hajszálvékony esély arra is, hogy meghúzd magad, ne
kerülj senki szeme elé, és akkor talán, de csak talán leélhetsz egy boldog
életet. A </i></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;">kényes egyensúly<span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; float: none; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; orphans: 2; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; widows: 2; word-spacing: 0px;"> a boldogságé: van ebben a könyvben, az
ábrázolt indiai néplélekben valami elemi hit, ragaszkodás az élethez,
elpusztíthatatlan boldogságvágy, ösztön, amivel a legnyomorultabb helyzetben is
megtaláljuk a kapaszkodót.<br /></span></i><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Nos, Gustad Noble, az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ilyen hosszú út</i> főszereplője az a kisember, aki próbálja megragadni
a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">hajszálvékony esélyt arra, hogy
meghúzza magát, ne kerüljön senki szeme elé, és akkor talán, leélhessen egy
boldog életet</i>. Banki kistisztviselő, aki mindig pontosan érkezik a munkába,
nem akar se többet, se kevesebbet, mint amit a fiókigazgató rábíz, tisztelettel
bánik az ügyfelekkel, ebédidőben a többiekkel együtt megeszi az otthonról
kapott egytálételét, nevet a kollégája ormótlan viccein, majd hazamegy,
megvívja szokásos napi csörtéit a szomszédokkal, reménytelen küzdelmet folytat
az önkormányzattal, akik el akarják bontani a társasházat övező falat, hogy
szélesebb autóutat építsenek a helyére, nevelgeti a közös kertben lévő pár
növényét és mindent elkövet, hogy gyermekeinek eggyel jobb életet biztosítson –
persze csak a társadalmi osztálya által megengedett keretek közt.<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Gustad egy párszi közösség tagja – ez a
hitét az ősi perzsa zoroaszter vallásból eredeztető közösség a számos Indiában
megtalálható kisebbség között is a legkisebbek közé tartozik. Gustad, felesége,
szomszédaik és ismerőseik napi küzdelmet folytatnak a hagyományaik
megtartásáért – nem csupán a politikai támadásokkal, a többségi vallások és az
indiai-pakisztáni háború által felkorbácsolt indulatokkal, hanem a modernizációval
is. Gustad megtalálja a jót az életben, még a vízhiány, az idegtépő szúnyoginvázió,
a háborús menekültek áradata és az ismétlődő elsötétítések közepette is –
amivel nem tud mit kezdeni, az a fia, aki megtagadja az apa által neki képzelt
jövőt. Itt kezd el repedezni a máz, ami aztán a kislánya súlyos betegségéhez,
egy jó barát halálához, egy másik egykori jó barát árulásához, egy hosszú úthoz
és ahhoz vezet, hogy a kisember belekeveredik a nagyok játszmáiba (hogy
politikusok, kémek, vagy csak néhány ügyeskedő játszmáiba, azt sose tudja meg)
és kénytelen ráébredni, hogy a házát körülvevő falon túli világ bizony sokkal
bonyolultabb és őrültebb, mint valaha hitte.<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Elveszett illúziók regénye az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ilyen hosszú út</i> – Gustad (és mennyi, de
mennyi Gustad…) kénytelen szembesülni vele, hogy az önmegnyugtató hazugság, amire
egész életét építette, hogy ha <i style="mso-bidi-font-style: normal;">nem üti
bele az orrát</i>, ha meghúzza magát, ha nem akar nagyobbat nyújtózni, mint ameddig
a takarója ér, akkor minden rendben lesz és a világ békén hagyja, és élheti az
életét a maga kis zárt világában, összeomlik. Mert a világ betör. És ha egyszer
betör, akkor csapás csapást követ. Persze a fiú lázadásának, a kislány betegségének,
a jóbarát halálának semmi köze se egymáshoz, se a politikai üzelmekhez – vagy mégis?
Mert hát ne feledjük, modernizáció ide, világi háborúk oda, India közösségeit
átszövi a misztikum, a vallásos áhítat mellett is megélő ősi rituálék, és a
szomszédságot ismerve sosem zárható ki hogy valaki rontást küldött a Noble
családra. Gustad kálváriája, a politikai gyorstalpaló és a párszi vallás
hagyományainak felvázolása mellett a feleség kalandja a mágiával, amelynek
segítségével le akarja venni családjáról az átkot, túl azon, hogy szórakoztató
adalék, sokat tesz hozzá ennek a felfoghatatlanul sokszínű kultúrának a
megismeréséhez (pontosabban: a felszín kapirgálásához).<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Míg a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Fine
Balance</i> valóban India nagyregénye, az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ilyen
hosszú út</i> egy családregény – könnyen fogyasztható, kedvelhető kis történet azonosulható
főszereplőkkel és átélhető konfliktusokkal, amelyben a politika és a társadalmi
igazságtalanság csak háttér. Bizonyos szempontból csalódás, ugyanakkor talán
irreális is még egy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Fine Balance</i>-t
várni. Meg aztán kellemesebb is olvasni – ez egy kedves könyv, az meg kitépi a
szíved (aztán fel is tálalja neked, jól átsütve). Egyébként Mistry
novelláskötete, az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Add kölcsön a lámpásod
fényét</i> is hasonló szellemiségben íródott – az épp egy, Gustadéhoz eléggé
hasonló társasház lakóinak életéből ragad ki epizódokat. És a szívtépés helyett
ott is a hétköznapok megélhető, kisszerű örömeire és bánataira kerül a hangsúly. Kedvelem Mistry-nek
ezt az oldalát is, amikor cukorkaízű rágótablettába csomagolja a mondanivalót,
de azért be kell vallani: az igazi, régimódi, puhítás nélküli keserű tabletták
általában hatásosabbak. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"><br /></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"><br /></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"><i>Kiadó: Kelet</i></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"><i>Fordító: Csikós András </i></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"><br /></span></span></div>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><o:p></o:p></p>
Ilweranhttp://www.blogger.com/profile/14587585423430382620noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7515639498894840581.post-61313583381582618432023-03-23T06:00:00.011+01:002023-03-23T06:00:00.230+01:00C.B. Strike - Zavaros vér (sorozat)<div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0Gy0-2tuSfHjG-0jpqgLEMKRW_m777C-ODGUUJRK8F46e21KQa5XVe8jXgipQsNL3PS2cQb0R0oJZTrMtS_0nJy7sTJEs9-X2YGHLAGrMp-z5sL2E-phNe9VFE3hMV2sgM6YJkrQjBZDwYTXILzrOypsDrQvG2m67rKAx5A4tsg1Cf2htn-cEOBeA/s1200/C_B_Strike_Troubled_Blood_.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="808" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0Gy0-2tuSfHjG-0jpqgLEMKRW_m777C-ODGUUJRK8F46e21KQa5XVe8jXgipQsNL3PS2cQb0R0oJZTrMtS_0nJy7sTJEs9-X2YGHLAGrMp-z5sL2E-phNe9VFE3hMV2sgM6YJkrQjBZDwYTXILzrOypsDrQvG2m67rKAx5A4tsg1Cf2htn-cEOBeA/w269-h400/C_B_Strike_Troubled_Blood_.jpg" width="269" /></a></div>Sokat gondolkodtam azon, hogy írjak-e
egyáltalán a <i style="mso-bidi-font-style: normal;"><b><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2021/12/robert-galbraith-zavaros-ver.html" target="_blank">Zavaros vér</a></b></i> sorozatadaptációjáról
vagy hagyjam a csudába, elvégre az előző rész kisképernyős változatáról se
született poszt, és egyébként is, van amire jobb nem karaktert pazarolni, de
nem bírom ki. Tudjátok, mekkora Strike rajongó vagyok, az ötödik könyv amúgy is
a kedvencem, és eddig az adaptációkkal is <b><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2018/08/c-b-strike-sorozat.html" target="_blank">egészen jól elvoltunk</a></b>, néhány ponton
kifejezetten szerettem őket, de ez… Ez a négy rész megtestesít mindent, amitől
igazán rossz lesz egy adaptáció. Nincs mit szépíteni rajta, pocsék lett. Teljesen
kiherélték a könyvet is, a főszereplőket is, a mondanivalót is. Uramisten, őszintén
remélem, nem ugyanezek a forgatókönyvírók dolgoznak <i style="mso-bidi-font-style: normal;"><b><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2023/01/robert-galbraith-koromfekete-sziv.html" target="_blank">A Koromfekete szív</a></b></i> adaptálásán.<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Na de hol is ment félre a dolog? A <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Zavaros vér</i> nem csupán a leghosszabb, de
a legösszetettebb és (még az új rész fényében is) a legfifikásabb nyomozás a
Strike sorozatban. Rohadt hosszú a maga ezer oldalával, amelynek nagyjából a
háromnegyede félrevezetés és sötétben tapogatózás – köszönhetően a legtehetségesebb
hazudozónak, akivel Strike valaha találkozott, annak, hogy a bűntény óta eltelt
negyven évben a tanúk jó része vagy meghalt, vagy nevet változtatott, vagy
külföldre költözött, és a később pszichiátrián kikötő egykori nyomozótiszt
jegyzeteinek, melyekben okkult tanok, asztrológia, tarot és Aleister Crowley
munkássága „segítségével” próbálta megfejteni Margot Bamborough eltűnését. Oldalszázakon
keresztül tart minket borzasztó feszültségben Rowling, mert sosem tudhatjuk,
hogy az újabb okkult marhaságnak látszó valami, amit szerencsétlen Talbot
nyomozó lerajzolt nem tartalmaz-e véletlenül valami igazságmorzsát; töprengünk,
hogy miért bujkál az egykori recepciós, hova tűnt el nyomtalanul az egykori
szerető és a rejtélyes beteg, ki emlékszik jól a nevekre és ki rosszul…
Mindebből itt semmi nincs.<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxvrLa5t1UWRKRIStcI91OPSYRqAbVihD2Qo-JjwfzM4d2ZeBwd8kpZzP_S9gz7DZk65vOMYk0uAJeoFKJF5KXVdRaRfqzc86ARvH6VrpKGsNhnseReQYryEwup4Z4CTPkwj4DJ1JwQ3mhhihlZuugFOX1dR56UQULBFyH8XB1obfA3I1J6XOuYZIt/s615/C_B_Strike_Troubled_Blood_4.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="410" data-original-width="615" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxvrLa5t1UWRKRIStcI91OPSYRqAbVihD2Qo-JjwfzM4d2ZeBwd8kpZzP_S9gz7DZk65vOMYk0uAJeoFKJF5KXVdRaRfqzc86ARvH6VrpKGsNhnseReQYryEwup4Z4CTPkwj4DJ1JwQ3mhhihlZuugFOX1dR56UQULBFyH8XB1obfA3I1J6XOuYZIt/w400-h266/C_B_Strike_Troubled_Blood_4.jpg" width="400" /></a></div><br />Egy-két vargabetűt beiktattak a készítők,
az elején alaposan félreviszik a nyomozást a legkézenfekvőbbnek tűnő helyi
gengszter felé, de utána az egész egy egyenesvonalú történet lesz. Semmi
frusztráló, eredménytelen kutatás, a tanúk csak úgy hipp-hopp előpattannak a
semmiből, Paul Satchwell (az egykori szerető) az első keresésre meglesz a neten,
Gloria Conti (az egykori recepciós) besétál a nyomozóirodába hogy elmesélje történetét.
Nincs fárasztó kötélhúzás a hatóságokkal, hogy engedjék kikérdezni az egykori
sorozatgyilkost, nincs mindenmindegy hajtóvadászat a család után, akikről
hírlik, hogy közük lehetett Margot eltűnéséhez – minden a nyomozóink ölébe
hullik. Ami leginkább azért problematikus, mert azzal, hogy minden információ
ennyire könnyen előpattan a semmiből, ők csak eggyel hülyébbnek tűnnek, amiért
rendre félreértelmezik őket és rossz nyomon indulnak el. Az, hogy az elején
felülnek a legkézenfekvőbb megoldásnak, és elkönyvelik, hogy Margot a helyi
gengszter Nico Ricci áldozata lett, egyszerűen méltatlan a regények
Strike-jához. Persze, megvan ez a szál a könyvben is, de ott egészséges
kétkedéssel kezelik, mint egyet a lehetséges verziók közül, nem magától
értetődő válaszként. Ugyanígy a rejtélyes beteg, a szívtipró Steve Douthwaite
esetében: mindketten annyira biztosak benne, hogy ő és csakis ő lehetett a
gyilkos, hogy amikor pofára esnek, csak kárörvendeni tudunk.<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFkzkoXtRY7EE_35aXmC8z3o99aMyk8GFT0ksKVbuD9Yruh_krjzbKfT-4KV2e3l4PP_XDOb1_fWxx8F4bw1ZdFSLy2h2sW4sOe2H2_RLdvjxdj-aS7NiGSe2G2-PSfyFVirf9-xhx4Fvyq2TrYDwhIeN6kE_yQMEPXDWplIZD1wwNJZMXRQ-XdLbq/s401/C_B_Strike_Troubled_Blood_3.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="300" data-original-width="401" height="299" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFkzkoXtRY7EE_35aXmC8z3o99aMyk8GFT0ksKVbuD9Yruh_krjzbKfT-4KV2e3l4PP_XDOb1_fWxx8F4bw1ZdFSLy2h2sW4sOe2H2_RLdvjxdj-aS7NiGSe2G2-PSfyFVirf9-xhx4Fvyq2TrYDwhIeN6kE_yQMEPXDWplIZD1wwNJZMXRQ-XdLbq/w400-h299/C_B_Strike_Troubled_Blood_3.JPG" width="400" /></a></div><br />Komolyan mondom, bűn a kortárs krimiirodalom
két legszimpatikusabb magánnyomozóját ilyen ostoba balfékként ábrázolni. Pláne
hogy a végén meg sikerül kimaxolni a legidegesítőbb Poirot-klisét: miután összesen
kettő alkalommal találkozunk a gyilkossal, és semmi, de semmi utalást nem
kapunk rá, Strike egyszer csak előáll a semmiből a tuti megoldással. Hopp,
miért is ne lenne a méregkeverő nagyi a gyilkos? De hogy miből következtette
ki? Az kit érdekel… Azért a könyv tele volt apró utalással, szépen sorban
kaptuk az infókat, itt egy félreértés, ott egy eltévesztett név; nem, mégsem
vele volt jóban Margot; nem, rosszul emlékszik; nem is recepciós volt, hanem…;
és vajon miért tűnnek fel azok a fránya bonbonok mindenhol? Első olvasásra
szerintem ember nincs, aki kitalálta a megoldást, de másodjára, tudatosan
figyelve a jelekre, azért összeálltak a dolgok. Hát, a filmben másodjára se
volt egyetlen árva utalás sem, gyilkosunk csak úgy kipattant Strike fejéből. Ezért
érzem problémásnak egyébként az időrend megkeverését is – Gloria Contit a
könyvben a történet legvégén sikerül felkutatni, és az ő általa adott
információk kulcsfontosságúak, viszont így, hogy már a legelején megjelenik, a
sztorija is csak részben jön át, és csak arra jó, hogy félrevigyen.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Az már voltaképpen mellékes, hogy mind
Robin, mind Strike magánéleti szála zanzásítva lett – de olyan ostobán, mintha
a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">kötelezők röviden</i> lapjain lennénk. Nem
mondom, hogy a kedvenc részem Robin és Matthew huzakodása a válóper körül, de erős
fűszere a történetnek, és így, hogy összesen kétszer van róla szó, és Matt
először érthetetlen mód hülye pöcs aztán meg ugyanilyen érthetetlen mód jófej
lesz, teljesen felesleges volt beletenni. Hagyták volna ki inkább teljesen. Ugyanígy
Strike és az ő számos fura függeléke: azt, hogy Charlotte szála kimaradt, csak
üdvözölni tudom, utálom a csajt is és azt is hogy mennyire túlhúzták a könyvben
a szenvedéseit; ugyanakkor Joan betegsége és Strike kapcsolata a húgával
bántóan le lett egyszerűsítve, ebben a szálban sokkal több volt, ráadásul az
ábrázolásnak hála Strike totál érzelmi analfabétának tűnik; a Rokeby-problémakör
meg a Matthew-sztori pepitában: teljesen felesleges volt ennyire megnyirbálva
beletenni, jobb lett volna, ha kimarad.<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiAcoJk_SqmqdDxQpXBwsGMUzJ-Slkj1aYCHrMKl7m3LZYuPJK24QRSLDlN3P9WCuwDNNGtfmSBCxIbj-LDVdsumTtJnpWq9CUQgSzAJwAbKu3NLRhT3UwLV02MBkN-kchMchl_ubX9zznsUd7X2rBHlzyHfQ5WWqzlMpGcCkzMTSuYuaH-ysLBazYR/s399/C_B_Strike_Troubled_Blood_5.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="266" data-original-width="399" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiAcoJk_SqmqdDxQpXBwsGMUzJ-Slkj1aYCHrMKl7m3LZYuPJK24QRSLDlN3P9WCuwDNNGtfmSBCxIbj-LDVdsumTtJnpWq9CUQgSzAJwAbKu3NLRhT3UwLV02MBkN-kchMchl_ubX9zznsUd7X2rBHlzyHfQ5WWqzlMpGcCkzMTSuYuaH-ysLBazYR/w400-h266/C_B_Strike_Troubled_Blood_5.JPG" width="400" /></a></div><br />A legrosszabb egyébként ezzel az, hogy ha
a fő nyomozás jól meg lett volna csinálva, akkor nem érdekelne, hogy kihagyták
a magánéleti szálakat, a nyomozóiroda többi ügyét, hogy jóval kevesebb hangsúly
került az iroda hétköznapjaira és a külsősökkel való közös munkára – de így,
hogy a Margot utáni nyomozás is el lett cseszve, duplán fáj, hogy egyébként
minden más is. Az meg pláne, hogy nem csak Strike lett érzelmi analfabéta, de
Robinból is hisztérikát csináltak: ahogy tanúkat fenyeget, annak semmi köze a könyvek
Robinjához.<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Hogy valami jót is mondjak, a hangulat még
mindig remek: bár ezúttal kevesebb London és kevesebb kocsmázás, de a borús
atmoszféra nagyon el lett találva, a cornwalli tengerpart csodás, az álmos
angol vidék kiváló kontrasztot alkot a sorozatgyilkosságokkal. Plusz Margot
Bamborough és a negyven évvel korábbi jelenetek csodálatosan élők lettek. A
doktornő alakja, a rendelő többi alkalmazottja, a köztük lévő dinamika, a
megelevenedő régi felvételek jóval érdekesebbek, mint maga a nyomozás. Ami elég
sokatmondó. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">(Fun fact: Margot Bamborough-t
az az Abigail Lawrie játssza, aki az <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2015/03/atmeneti-uresedes-sorozat.html" target="_blank">Átmeneti üresedés</a></b> sorozatverziójában Krystal Weedont.)<br /></i></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Mit is mondhatnék még? Lapozzunk. Megyek
és elolvasom újra a könyvet, és csendben reménykedem, hogy a következő részre
lecserélik az alkotógárdát.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4aezeV_mU7_JABUHc1-LJ93wz-iroQjU0VUe09y1qG24d7tAdlRxYaO21u_CjzDyBPJ2RzcjbgDVg0VRSA_5kY9TyIWwPkgJd8kWi4z3aax62JHuQEdKLIAZ9I5eKZw6EYL3V1hg_iVJegEaXbpQmij1ZJFfFP5L4lK7Ukb8giAYUvh6nB0ExbD06/s745/C_B_Strike_Troubled_Blood_2.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="518" data-original-width="745" height="278" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4aezeV_mU7_JABUHc1-LJ93wz-iroQjU0VUe09y1qG24d7tAdlRxYaO21u_CjzDyBPJ2RzcjbgDVg0VRSA_5kY9TyIWwPkgJd8kWi4z3aax62JHuQEdKLIAZ9I5eKZw6EYL3V1hg_iVJegEaXbpQmij1ZJFfFP5L4lK7Ukb8giAYUvh6nB0ExbD06/w400-h278/C_B_Strike_Troubled_Blood_2.JPG" width="400" /></a></div><br /><o:p><br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><o:p> </o:p></span></div>
Ilweranhttp://www.blogger.com/profile/14587585423430382620noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7515639498894840581.post-80932652093296374442023-03-20T06:00:00.003+01:002023-03-20T06:00:00.197+01:00Tőrbe ejtve - Az üveghagyma (film)<div style="text-align: justify;"> <br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjN9dUKty0ybqpCaZadmLj-tQ30mbT8m21i7pSRAuNmBx-B7bfO66CvNiwBUwwuBQEKNBAYxaDGdQJhQl-CgSh2Hi5BO1Y77g5-IYcWZBfFhmn4ZUgbjPllGwi0sqPStr_SxBhG5CAtV96yI1ga3yJ01-SHJvqrBV5K1jCMditUHuT_Qhgrw03NTs1x/s1499/plak%C3%A1thagyma.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1499" data-original-width="1000" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjN9dUKty0ybqpCaZadmLj-tQ30mbT8m21i7pSRAuNmBx-B7bfO66CvNiwBUwwuBQEKNBAYxaDGdQJhQl-CgSh2Hi5BO1Y77g5-IYcWZBfFhmn4ZUgbjPllGwi0sqPStr_SxBhG5CAtV96yI1ga3yJ01-SHJvqrBV5K1jCMditUHuT_Qhgrw03NTs1x/w266-h400/plak%C3%A1thagyma.jpg" width="266" /></a></div>Valahol tényleg nagyon vicces,
hogy erről makacsul beszélni akarok, annak fényében, amit <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><i><a href="https://konyvvizsgalok.blogspot.com/2023/02/a-sziget-szellemei-film.html" target="_blank">A sziget szellemei</a></i></b>ről írtam (nekem a tükör, amibe belenézhetek),
meg amit a <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><i><a href="https://konyvvizsgalok.blogspot.com/2023/02/babylon-film.html" target="_blank">Babylon</a></i></b>ról (a tükör,
amiben az álomgyár nézegeti magát), s amit Timi fogalmazott meg gyengéden
Spielberg <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><a href="https://konyvvizsgalok.blogspot.com/2023/02/a-fabelman-csalad-film.html" target="_blank">legszemélyesebb vallomásáról</a></b>
(ahol egy rendező illegeti magát a tükre előtt). Merthogy ezekhez képest ez
tényleg egy szép, nagy, átlátszó üveghagyma, semmi mást nem tud és akar, mint
megmutatni a rétegek átlátszó szépségét – még úgy is, hogy eljátszik közben a
rá eső fénnyel, lepleket feszít a rétegek közé, és azokat rendre ügyesen rántja
le. Vicces, mert ez a műfaji film maga, a szórakoztatás, azaz valami, ami
szétszórja a fényt, a figyelmed: mutat neked egy nem tolakodó, szerethető
szivárványt – tényleg gyönyörűt. Mert miközben átlátszik, nemcsak vállaltan
műfaji, de a paródiája is a saját műfajának, és tényleg van egy rétege, ami a
maga átlátszó módján a saját látszatainkra reflektál, celeb-léttől mindenféle
ön- és egyéb megvalósításokon át a (pénzcsináló) zsenikultuszig.<br /> <o:p> <br /></o:p>Az első Benoit Blanc-mozi, a <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2021/05/torbe-ejtve-film.html" target="_blank">Tőrbe ejtve</a></i></b> nagyon tetszett, mert pont ez az utóbb említett rétege volt
pazarul gazdag, a gazdag-gyerek szindrómával például, ahogy a Thrombey család
minden tagja illett egy-egy sémába, pont annyira kilógva, hogy legyen
életszaguk is. Az ott elkapott társadalomkritika finoman benne maradt a
klasszikus krimik e téren megszokott, vékony rétegében, mégis, remekül ült és
minden tanmese-jellege ellenére adott egy vastagságérzetet a sztorinak. Főleg mivel
a legapróbb részletekig támogatta minden képre kerülő, apró kis részlet. És
nagyon szerettem a nyomozó figuráját benne, mert Daniel Craig a Bondok után
természetesen abba a vérgőzös valóságimitációba is visszakacsintgatott, pont
azzal, amennyire itt kompementere volt az amúgy full időszerűtlen, öltönyös,
macsó harcosnak.<br /> <o:p> <br /></o:p><div style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihLFfN6FpyV2J8YyBdU4855vyC_xmFSyOtvxJrw0-j8xU2kb6vaCXNMCneWAlqz9rloky8jTnTAriPE4-vk_ErzMZDN0JEh1KoaCi5mWoDjpkoZYuKAfv-0qJUH3hXdTMGqkJah6ogriFpgA7uFNxUXeVjKHPDx_6moluYTT3Yu2dxxoWjMZcD3QDB/s1000/334126_1672843722.058.jpg"><img border="0" data-original-height="540" data-original-width="1000" height="346" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihLFfN6FpyV2J8YyBdU4855vyC_xmFSyOtvxJrw0-j8xU2kb6vaCXNMCneWAlqz9rloky8jTnTAriPE4-vk_ErzMZDN0JEh1KoaCi5mWoDjpkoZYuKAfv-0qJUH3hXdTMGqkJah6ogriFpgA7uFNxUXeVjKHPDx_6moluYTT3Yu2dxxoWjMZcD3QDB/w640-h346/334126_1672843722.058.jpg" width="640" /></a></div><br />Az alkotógárda mindent megtett,
hogy e téren most se érjen csalódás. Csak valahol kevesebb lett az elérhető
hatás, attól, hogy az első film fényében tudtuk, mire számítsunk. Langyosabb és
feszültség-mentesebb lett az egész, hiszen tudhattuk: lesz haláleset, meg
nyomozás, meg nagy leleplezés a végén; tényleg nem vártunk mást ezen felül – és
valójában nem is kaptunk mást ezen felül. Pedig amúgy a forgatókönyv és a
rendezés is mindent megtett, hogy csavarjon ezen: leleplezést hozott az
elejére, a gyilkosságot becsavarta egy szinte dél-amerikai
szappanopera-fordulatba („és kiderült hogy Isaura, meg Milly ikertestvérek...”
), a nyomozásról kiderült, hogy teljesen másról szól, mint amire az elején
felkészítettek – és mindezt tényleg ügyesen variálták ebben a lehántani való
átlátszóságban. A képek megint aprólékos gonddal lettek gegekkel telerakva –
szóval igaziból ne is legyen bajom ezzel a kevesebb hatással, amikor a kevesebb
is ennyi.<br /><o:p> <br /></o:p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfFCQj_6cciMh5hoado1qTD7fVYyJJdAaVU4nugasNMR9Sddk6ZwmNzOpnw2vgRhNrmnZdKhjGuOrO9HhYEhNdv1plNSJJjguFYfFq408z-NqPwwz8Z3D4QyUKOuoRvMjXG3a54nrB9Ejja0-FXYywsTbsr2tXx6jMYtSKTaGTkhY9vh2uaAfoeXz_/s1200/AA14XwFB.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="630" data-original-width="1200" height="336" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfFCQj_6cciMh5hoado1qTD7fVYyJJdAaVU4nugasNMR9Sddk6ZwmNzOpnw2vgRhNrmnZdKhjGuOrO9HhYEhNdv1plNSJJjguFYfFq408z-NqPwwz8Z3D4QyUKOuoRvMjXG3a54nrB9Ejja0-FXYywsTbsr2tXx6jMYtSKTaGTkhY9vh2uaAfoeXz_/w640-h336/AA14XwFB.jpg" width="640" /></a></div><br />Hiszen amúgy az odamondogatásban
most is remekül választ és talál el célpontot az alkotógárda. Ezek az
önmegvalósító zsenik, akik a jelen pénzügyi világ csodagyerekei voltak, nagyon
sok tekintetben tükörbe nézhetnének, ha veszik a fáradságot, és eljátszanak
ezzel az üveghagymával. Persze marhára nem érdekli őket – gondolom. Valójában
szerettem ezt a réteget, megint, mert legalább annyira vitriolos lett, mint az
első filmben, és ha az álomgyár viszonyait fejben tartom, sokkal bátrabb tett.
Hiszen a karikatúra tárgya most nem egy szinte agyban redneck republikánus
gazdag-gyerekkórus, hanem... Hm. Megállíthatna ebben a gondolatmenetben, hogy a
techguru újgazdagok twittergyilkos díszpintye épp átigazolt mostanában; tehát
az álomgyár megint a saját mintakövetése mentén karikíroz. De ne legyünk
igazságtalanok. Itt a polkorrekt <i style="mso-bidi-font-style: normal;">mi
kutyánk kölykei</i> is megkapják a végén a magukét.<br /><o:p> <br /></o:p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjT6DRXb6WNsUbfwx9VD3Aynnsgj0BRxQhIctJLNwxJFwgzgkd-2iujdXc6SDEO827dkpSwRuu8oiR9Ay7JiO7yYK1EO_u63_CxTD_OfhYXECyBW3XGsq098gcSj8UWxAoUufyODWrYruZG2lpW_3ugKI_jrgiekdpIyUj8Do6bN0rdbrt3yM0MqYZ2/s1400/glassonion-imdb.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="875" data-original-width="1400" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjT6DRXb6WNsUbfwx9VD3Aynnsgj0BRxQhIctJLNwxJFwgzgkd-2iujdXc6SDEO827dkpSwRuu8oiR9Ay7JiO7yYK1EO_u63_CxTD_OfhYXECyBW3XGsq098gcSj8UWxAoUufyODWrYruZG2lpW_3ugKI_jrgiekdpIyUj8Do6bN0rdbrt3yM0MqYZ2/w640-h400/glassonion-imdb.jpg" width="640" /></a></div><br />Szóval valójában nagyon tetszett,
csak szerencsétlenségére azóta megnéztem pár olyan mozit, ami ezt az érzést
nagyon a helyére tette. Azt hiszem, számomra ez az első film és a folytatás
közti legkomolyabb különbség; az első filmet így nem mosta le semmi, még mindig
a számban van az íze. Lehet, picit múlt ez a színészeken is – bár legalább
annyira neves a gárda, már egy másik generáció; legalább annyi tehetséggel, de jóval
kevesebb alázattal adják elő magukat. Edward Nortonnal az élen. Sebaj. Ha lesz
belőle harmadik, biztosan megnézem. Mert ha úgy is érzem, picit hullámvölgy ez
a folytatás az elsőhöz képest, a műfaji mozik gazdag mezőnyéből még mindig
toronymagasan kiemelkedik. Tényleg lehetne Benoit Blanc kalandjaiból
széria.<span style="mso-spacerun: yes;"> <br /></span><o:p><br /></o:p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhk_IYwVDqo2wkIEEYexxWWCXxmua30zefWqO_E38le2ot4XU2kAUhza-2hEGbRIrQypAHFxAxC-Ae-UFA9vm3YXRE3h4ImcgCQSrsQl_IwhwFh5v1nOc1_nZoUvE03wIxApxmt-tz-Yv3OFr9WSAGR7c2rr8r4Ss0OkoBsgGY8x8GzlCu91By7wCWk/s1024/screenshot-2022-10-17-at-185542.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="578" data-original-width="1024" height="362" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhk_IYwVDqo2wkIEEYexxWWCXxmua30zefWqO_E38le2ot4XU2kAUhza-2hEGbRIrQypAHFxAxC-Ae-UFA9vm3YXRE3h4ImcgCQSrsQl_IwhwFh5v1nOc1_nZoUvE03wIxApxmt-tz-Yv3OFr9WSAGR7c2rr8r4Ss0OkoBsgGY8x8GzlCu91By7wCWk/w640-h362/screenshot-2022-10-17-at-185542.png" width="640" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><br /><o:p> </o:p></div>
shizoohttp://www.blogger.com/profile/03861038462354388666noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7515639498894840581.post-3532855310353138752023-03-13T06:00:00.004+01:002023-03-15T11:48:42.903+01:00Sissel-Jo Gazan: Fehér virágok<div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmRoCYcnZ6Hp1Mhw7r3gBvBPOhPH9gwTLKg0FOMXKFEIYa4MZ1r5_7ogrceSNhzXlJHynslu_QGCaYXJhKXhUPw4BblPW5ENderfGd3oW2mVbdQBikCNIv3yoF4DwRS3i7M39DamMkepJgX_op5DKdO1rY9Z0qCWsf9sLQglG73FDhUq4BpBbtuDyw/s500/feh%C3%A9r%20vir%C3%A1gok.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="350" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmRoCYcnZ6Hp1Mhw7r3gBvBPOhPH9gwTLKg0FOMXKFEIYa4MZ1r5_7ogrceSNhzXlJHynslu_QGCaYXJhKXhUPw4BblPW5ENderfGd3oW2mVbdQBikCNIv3yoF4DwRS3i7M39DamMkepJgX_op5DKdO1rY9Z0qCWsf9sLQglG73FDhUq4BpBbtuDyw/w280-h400/feh%C3%A9r%20vir%C3%A1gok.jpg" width="280" /></a></div>„<i style="mso-bidi-font-style: normal;">A
Fehér virágokban a művészet eszközeivel állok bosszút néhány kegyetlenül
igazságtalan gyermeki sorsért”</i> – írja Sissel-Jo Gazan a kötet utószavában,
és az ember gyomra óhatatlanul összeugrik ahogy az írónő szép sorban hozza a
példákat, melyekről a regényt olvasva még hihettük, csak egy elborult képzelet
szülöttei… Nem azok. Atwood jut eszembe, aki sokszor leírta már: minden
szörnyűség, amit műveiben leírt, már megtörtént valahol, valamikor a történelem
során, vagy megvannak a technológiai alapjai a megtörténtének – aztán még egy
kicsit tovább feszíti a húrt, hogy az emberiségbe vetett maradék hitünket is
elveszítsük. Gazan is mindig egy kicsit tovább megy, mint amit az elviselhetőség
még megengedne, még egy kicsit tovább kínozza a tollára tűzött kisközösség
lakóit, hogy aztán az orrunk alá dörgölje: mindez a valóságból táplálkozik.
Igen, erre vagyunk képesek, mi, emberek egymással. A világ legszerencsésebb sarkaiban
is. Még Dániában, a hygge hazájában, a boldogság honában is.<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Pedig olyan kis kedélyesen indult az
ismeretségünk. <i style="mso-bidi-font-style: normal;"><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2022/11/sissel-jo-gazan-dinoszaurusz-tolla.html" target="_blank"><b>A dinoszaurusz tolla</b></a></i> a
tavalyi év egyik legszórakoztatóbb olvasmányaként maradt meg bennem, súlytalan,
tudományoskodó skandikrimiként, némi emberi drámával, egyetemi perpatvarokkal, tudományos
krimihez illően groteszk halálesetekkel, amelyek ugyanakkor annyira
valószerűtlenek és nehezen kivitelezhetőek, hogy nem kell tartanunk tőlük. Azt
tudtam, hogy a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Fehér virágok</i> egészen
más súlycsoport, mégis meglepett, hogy a szintén kedélyes kezdés – a festői Samsø</span>
szigete, vadvirágokat gyűjtő kamaszlányok, hippi tetoválóművész anyuka,
patchworkcsalád, ahol mindenki idegesít mindenkit, de azért jófejek – után mennyi
emberi dráma, milyen összetett hazugságháló és vaskos társadalomkritika
kerekedett belőle. Témáját és a jóléti társadalmak felszíne alatti rothadást
tekintve az <i style="mso-bidi-font-style: normal;"><b><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2013/02/j-k-rowling-atmeneti-uresedes.html" target="_blank">Átmeneti üresedés</a></b></i>t
juttatja eszünkbe, viszont amire nekem leginkább hasonlított a hangulata, a
mindent átszövő gonoszság, az önbíráskodás és a bántalmazás soha nem múló
nyomainak feszegetése miatt, az Dennis Lehane <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Titokzatos folyó</i>ja.<br /> <span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Mert bizony ez a sziget minden, csak nem
idilli: a lassan építkező bevezetőből megismerjük az összes lakos
kisebb-nagyobb titkait, és lassan mi is úgy érezzük, mintha közülük valók
lennénk: mindent tudunk a többiekről, azt is, amit a legkevésbé sem szeretnénk.
Belesünk a konyhaablakon a vasárnapi ebédre, strigulázzuk, ki hány felest dob
be a kocsmában, találgatjuk, Kisser aktuális védence épp mi elől menekül, és ki
lesz a már számtalan férjet elfogyasztó Mona új áldozata. Mindent látunk. Mégis
mindig félrenézünk. Sokáig irritált ez a lassú bevezető, hogy mindenkiről
mindent is meg kellett tudnunk, aztán szépen körvonalazódott, hogy épp ez a
legnagyobb csavar, ez visz a fertő mélyére: egy ilyen kisközösségben, ahol
mindenki mindenkiről mindent, mégis hogy maradhatnak rejtve a legnagyobb
szörnyűségek? Hogy nem veszi észre senki, hogy a fiatalkorúak, akik bemennek
abba a házba, mindig kábán jönnek ki? Hogy nem tűnnek fel senkinek a kézről
kézre járó pornófelvételek? Hogy nem látja meg senki, sem tanár, sem szülő, sem
szomszéd? Frászt nem látják. Vagy nagyon naivnak, vagy tudatos kívülállónak,
vagy saját küldetéstudatunkba beleszédültnek kell lenni ahhoz, hogy ez ne tűnjön
fel.<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Jenny, az elbeszélő az elején naiv is,
kívülálló is. Fura egy szerzet, a botanika iránt mániásan érdeklődő tizennégy
éves, aki a tetoválólegenda nagyapától szívja magába kisgyermekkora óta a híres
botanikus dédapa legendáját, aki felfedezett egy Samsø</span>n őshonos növényt,
mégse hallott róla senki. Jenny csak gyűjtögeti fehér virágait, mérgezőt és nem
mérgezőt vegyesen, tanul, csodálja a tetoválóművész anyját, aki modern
hippiként igazi kívülálló a szigeten, aki mintha felette állna az egész zakkant
közösségnek, aki sérült fiataloknak nyújt átmeneti szállást és segítséget a
talpraálláshoz, és aki mintha totálisan vak lenne arra, hogy ikertestvére, a
javíthatatlan bohém Jimmy mekkora bajban van. Aztán persze kiderül, hogy Kisser
minden, csak nem vak, és nem is annyira kívülálló – de hogy mi, az bizony a
könyv legnagyobb meglepetése, egyben morálisan legnagyobb dilemmájának alapja.<br /> <span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Jenny tulajdonképpen Samsø</span>
legnagyobb mázlistája, miközben maga is szenved a szülői elhanyagolástól: anyja
annyira belemerül a jól-rosszul értelmezett társadalmi felelősségvállalásba, hogy
lányára már semmi ideje-figyelme nem jut. Mivel Jenny úgymond „nem sérült”,
neki nincs szüksége rá – hogy közben milyen veszélyek leselkednek rá, az mintha
nem is járná meg az anya képzeletét. Egyszerre hihetetlen és logikus is, hogy
miközben mindenkit bántalmaznak aki csak a környéken jár, Jenny érinthetetlen
marad: mert ahogy a borzalmak tudottak, ne gondoljuk, hogy Kisser hálózatának
ténykedése rejtve marad. Az elhanyagoló anya a sötétben bujkálva azért védőhálót
is nyújt – így lehet Jenny gyerekkora viszonylag sértetlen, s menekülhet a
botanika álomösvényeire a valóság elől.<br /> <span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Mert a valóság persze betör: eltűnik egy
lány, ami egészen megdöbbentő események láncolatát indítja be. Groteszk
halálesetek, egy semmiből feltűnő ausztrál srác, akit mintha mindenki nagyon el
akarna rejteni szem elől, a nagybácsi és nagypapa vérre menő konfliktusa a
rivális tetoválóbandával, amit egy furcsa véres csomag rendez el, s mindeközben
Jenny egy százharminc évvel korábbi botanikai felfedezőút krónikájában
elmerülve felfedezi a csalást, ami tönkretette dédapja karrierjét. Igen, ez így
tényleg kicsit zsúfolt. A kamaszszemszög, a botanika, a hosszas virágleírások
és Jenny illusztrátori szárnypróbálgatásai, a mérgező virágok titkaiban való
elmélyülés és a tetoválóművészet kis kultúrtörténete mintha csak arra szolgálna,
hogy lazítsa a szöveget, hogy élhető történet-hátteret adjon a mindent beszövő
bántalmazásnak, pedofíliának, erőszaknak. Hogy amíg egy tizenéves leendő
botanikus első próbálkozásairól olvasunk a katalogizálással, préseléssel,
maggyűjtéssel, addig legalább táplálhassuk az illúziót: lehet itt még normális
életet élni. Minden szörnyűség ellenére is.<br /></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">De vajon milyen áron? Mit kell megtennie
az embernek azért, hogy megakadályozza, hogy a gyermeke is olyan sorsra jusson,
mint ő? Meddig lehet elmenni, ha a hatóságok szőnyeg alá söprik a vádakat, ha a
közösség elfordítja a fejét, ha állam, egyház, bíróság, úgynevezett gyermekvédelem
összezár a bántalmazás bejáratott intézményei mögött? Mikor jön el a pont ahol
az ember a saját kezébe veszi a megtorlást? Ki és milyen alapon húzza meg az
erkölcsi határt, ha a szomszéd gyerekeket erőszakol és a hatóság nem tesz
semmit? Ó, persze könnyű kipárnázott jólétből, erőszakot csak tévében látó
olvasóként kisujjeltartva azt mondani, az önbíráskodás bűn… De tegyük a
kezünket a szívünkre: melyikünk nem gondolta már úgy, hogy van bűn, ami nem
érdemel tárgyalást?<br /> </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><o:p> <br /></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Súlyos kérdéseket feszeget Gazan, bőr alá
kúszó borzalmakat és dilemmákat hagyva maga után. Olvasmányosan, baromira
szórakoztatóan, mestersége minden fortélyát bevetve, mondhatni, édes mázba
csomagolva a keserű pirulát tömi le a torkunkon, hogy bizony egy kurvára
elbaszott világban élünk, ahol naponta történnek felfoghatatlan szörnyűségek a
legvédtelenebbekkel – amik aztán, köszönhetően az intézményesített
félrenézésnek, megtorlásként újabb szörnyűségek elkövetésére sarkallnak jó
embereket. A kérdés adott: van megállás? Kiszállhatunk bármikor ebből a körforgásból?
Vagy az egyetlen megoldás az, ha valaki a tudatos kívülállást, a belső
emigrációt választva elmerül a vadvirágok rajzolásában (a könyvekben, a
csillagokban, az akármiben)? Tényleg csak úgy őrizhetjük meg a józan eszünket,
ha nem veszünk tudomást a körülöttünk lévő világról? </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><i>Kiadó: Jaffa</i></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><i>Fordító: Sulyok Viktória</i></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><br /></span></div>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><o:p></o:p></p>
Ilweranhttp://www.blogger.com/profile/14587585423430382620noreply@blogger.com0