Verslavina - A nő meg a férfi (versben)

                                         recenziós epigonvers

A férfi ha negyven, a nő… (ki se mondom

jobban fáj neki, érti a kánya) -

néha letört, de néha a gondon

úgy gázol mint Jani verslavinája;

a nő… na ha annyi, a férfi ha vénül

de még bizsereg töke és vaginája,

könyvesboltba ha nézni beszédül

ott integet Annus verslavinája –

és persze a témán gördül a többi,

Judit Ágnes, Kriszta, Noémi, Tamás;

és neve-nincs lavinás is özönnyi,

kötetbe való amatőr útitárs -

ez az egy fáj picikét, érti, ki érti -

hisz annyiba’ szárnyalt gerjedelem!

Versben a számos nő meg a férfi

de negyven… ennyi a terjedelem.

***

Negyvenedikre a bőrbe zilál

szemkörnyékre seregben

ráncot a gond, ha beszív, ha piál

csak horkol az édes öledben?

Lópikulát! Csupa tűz ez a kóc,

ha elég is, lángol a Jancsibohóc…

Persze veled. Mert kell a szemed!

Parazsától vígad a télben -

akinek nem jut ilyen hevület

kialudhat? hogyne, megértem.

Negyvenedikre ha nincs aki szén

csak füstölsz kurta magányod egén...

***

Még nézek utánad ahogy tovalépkedsz,

még hamvas a bőr, feszes, izmos a far,

de nem delejez - korom így belemérgez

csak hagyom, ahogy elnyel az utcakanyar?

Már negyvennyolc őszt hordoz a vállam,

még sincs panaszom, mer’ a cerka feláll -

de látod, e korban már annyi világ van,

hogy a képzeletembe’ se izgat e bál.

Ha elhagyod egyszer a negyedik ikszet,

ha a test kapuzár, s pánik delejez

hogy az ifjabb bika teste pedig szebb -

úgy éld ahogy élem, hogy milyen ez:

még nézek utánad, hűlt helyedet még -

vár forgalom, élet, az annyi világ.

Várjon haza téged is az, ki a kedvét

kedved anyagából szabja alád…

Verslavina - A nő meg a férfi

Szabó T. Anna néhány éve írt Lackfi Jánosnak egy verset kerek negyvenedik születésnapjára. A vers valójában akkor robbant a köztudatba, mikor kikerült a szerző oldalára – lám, olykor milyen jól jön a közösségi háló adta hozzászólás könnyed és azonnali lehetősége… Lackfi János játékos hajlamú költő lévén azon melegében válaszolt is a versre, arra megint Szabó T. Anna, aztán bekapcsolódtak még sokan mások is, egyre másra születtek a versek.

Az alaptéma: Mi történik az emberrel negyven éves korára? Mit művel vele, eléri-e, nem-e a kerek számok szaporodásának rémülete? Felhagy-e a felesleges dolgokkal? Meglátja-e a lényeget? Elege van-e már sallangokból? Elég fáradt-e már, hogy csak a lényegre figyeljen, avagy már arra se bír? Mit veszít, mit nyer; milyen és milyennek látszik a nő, a férfi, ha negyven… Költőtársak és boldog amatőrök fejtették ki a véleményük versben, méltatlan társtól magányfélelmeken át a nemi szerepekig nagyon sok minden szóba került, ha csak oldalvágások erejéig is: a dolog túlnőtt két rendkívül könnyen, színesen - mindazonáltal súllyal - verselő, tehetséges kortárs költő beszélgetésén. Tényleg lavina lett belőle…

S aztán kötet is. Jó ezeket a verseket így együtt látni, stílszerűen: negyven verset a negyvenes szám körül… Jó, hogy a klasszikus papírformátumon sem súlytalanodik el, ami a lájkolható, osztogatható digitáliában súllyal bírt – s hogy így is működik ami játék; a Balassira hangszerelt, Weöres Bóbitáját popsin paskoló könnyed látszatok mögött így is felszökik a tartalomból, aminek fel kell… Végül az látszik, mindegy, milyen formátum a hordozó. Mindegy, mennyire volt alkalmi játék a lavinaindító ajándékvers - tényleg mindegy: Szabó T. Annánál jobban senki nem veszi az ilyen alkalmakat komolyan -  nem számít, ki hogyan vette a játékot komolyan (akár szinte komoran, mint Jónás Tamás…). Ízelítőül idemásolom az egyik kedvencem, Kiss Judit Ágnes versét, amelyben Petőfi (s a magyar irodalom) talán leghíresebb szerelmes versével játszik el – azzal a nyers, szépelgés-mentes komolysággal, amivel a költőkön kívül talán tényleg csak a játékba feledkező gyerekek bírnak:

Kiss Judit Ágnes: Szingli

Még néznek utánad a téren a srácok,
még hamvas a bőr, feszes, izmos a far,
de lásd, nyakadon gyülekeznek a ráncok,
(de legjobban egy új anyajegy, mi zavar).

Még melled alatt nem akad meg a cerka,
és lábdagadást a cipőd nem okoz,
de íme alattomosan derekadra
felkúszik a háj, s belepotrohosodsz.

Mész nap nap után szarakodni a céghez,
helytállsz magadért, noha durva a harc,
s megrándul a szád, ha a tántika kérdez:
szép, hogy hivatás, de babát nem akarsz?

Ha elhagyod egyszer a harmadik ikszet,
nem kellesz a munkaerőpiacon -
ezt dobta a gép. Igazítod a sminked.
Kérőddzön a sok fasz a szingliadón!

Nagyon élveztem ezt a kis kötetet – egyetlen gondolat azért mindvégig ott motoszkált bennem, hiszen miközben online követtem a #verslavinát, számos lelkes, versbarát amatőr hozzáfűzését is élvezettel olvastam… Az ő verseiket hiányolom innen picit, azokét, akiknek egy ilyen antológia hatalmas ugródeszka, akár egy életre szóló büszkeség lehetett volna. Hiszen hol máshol sodródhatnának a sikerbe az ismeretlenek, ha nem egy ilyen lavinában? Kedves olvasó – lapozz bele. Hátha téged is magával sodor…

Kiadó: Athenaeum