Erdős Virág: ezt is
el
recenziós epigonvers
van egy ország semmi ágán lógó polgáretető
van egy nyelvi közeg köztér perspektívatemető
van egy tükör rajtam is múlt el se kezdődött sose
van egy múlt és van egy jövő nem áll jól a szeme se
járókelők ábrázatán néma homály (ha) borong
nem látjuk az ábrázatuk, aszfaltig húz le a gond
mind így vagyunk egymás elől elkapkodott tekintet
ki kapja el ha ezt is
el kutyaszájból szerinted
(Mondókát firkált e módon Pósa bácsi,
érthetően hangzik rajta az, hogy „ácsi!”
Eldekáz a súlyokkal a könnyű forma,
s megérti az is, aki csak szótagolva –
slamen meg úgy hallgatja az értelmiség,
mint a misét…)
ki viszi át a folyót is egyik bérlő másik kódis
kinek jusson mér’ is jutna tegnap sütött száraz bukta
ki vágyja a hókuszpókuszt ki bambuljon este Fókuszt
kinek jusson teli gyomor kinek hétköznapi horror
mindennapi vergődés és kitessékelt érdeklődés
pí-vízzel meg fényevéssel érjük be itt a levéssel
parizert papírról állva multiban multit zabálva
ki ne legyen mi közülünk hat anyja van úgyis árva
(Plebejus egy költészet ez,
kell hozzá a decibel,
tele van a hócipője
a sok nyertes gecivel;
hatást akar, nem ötöl
mégse munkásvasököl
rímes estiiskola,
azt akarja: nézz oda.)
szóljatok légyszi a ravaszul rászedett vérnek
emberbőr bujtatja kilóg a nagy lompos eszme
alóla borul ki bilibe csomagolt érdek
éltetjük áltatjuk kinyírjuk kibírjuk ezt se
szóljatok légyszi hogy elég az elégajóból
mondani kevés de mondani kell ha a tett
én vétkem én vétkem nem elég elég a szóból
milyen jó hogy épp nem sérti a törvényeket
(Mer’ nem kell keresni se
a téma itt utcán hever –
itt egy húgyfolt, egy kis szar ott
minden sarok Viharsarok
avagy csaknem. Mert a föle
mindezt másképp műveli
de azt írja szabadversbe
(bárcsak élne) Térey.)
ne lehessen kapásból és szemtől szembe letegezni
akiért egy isten fia hagyta magát kiszegezni
nem nyújtani kezet se (mert koszos lesz a mandzsetta)
annak aki hozzánk képest nem a javát megette
férfimunka lányöröm legszebb vers a káröröm
mit érdekel a más baja van kenyerem van söröm
észrevétlen sunnyog el a lábunk közt a századunk
úgy remélem érdemes ha lázadsz - hátha lázadunk
(Erdős Virág: ezt is
el,
mondani kell.)