Életem
napsugaras fele összegezte a 2011. év olvasásélményeit az előző
posztban, arra provokálva ezzel, hogy én is ekecsöljek valami hasonlót -
pedig isten látja lelkem, jobbára nem tartom számon az ilyesmit, és
listákat se igen gyártok magamnak, hacsak nem a bevásárláshoz (ha öt
tételnél többet diktál a kedves, már hajlamos vagyok elfelejteni
ezt-azt).
Ha
már csinálom, hát legyek alapos, és számszerűsítsek. Átnézvén a
blogunk végül kijött, hogy részemről ötvennyolc könyvről, filmről,
eseményről született bejegyzés, plusz tizennégy szubjektívebb hangú
ez-meg-az. Nem túl sok - van mentségem (naná:), sokat vállaltam
sokaknak, miáltal tavaly se a határidők betartásának bajnokaként tettem
azt, amit. Nem szeretek nemet mondani, na! És az se ért kellemesen,
hogy az egy szem szememről kiderült, sajna romlik, s a valaha volt
"órákig olvasom ami érdekel" állapot csak életem első
olvasószemüvegének lakásba oldalgása óta állt helyre úgy amennyire.
Elég
szűk hát a merítés, amiből a magam olvasott válogatottja összeáll;
szűk, de legalább eklektikus. Van néhány kiszemeltem, amit nem vettem
kézbe mégse: a Pixelre például nagyon kíváncsi vagyok, annyian dicsértétek; Timi nem egy szerzeménye engem is érdekelne, A szépség vonala,
vagy az új Ulickaja - de itt megállok, még csak az kéne, hogy a
vágyaim is listázzam. Vannak dolgok amiről már rég írnom kellett volna -
a Sandman - Álomország ismertetője legalább annyit késik majd, mint az első két részé, és be kéne fejezni végre a Vad lovakat, úgy taszigálom odébb, mintha nem tetszene, pedig...
Ennyi magyarázkodás után a lista:
10. Phillip K. Dick: Csordulj könnyem, mondta a rendőr - az egyik legeszelősebb könyve (az egyik nagy tartozásom, az egyik nagy kedvencem...).
9. Ray Bradbury: Gyógyír búskomorságra
- "Bradbury nem menekül a fantáziába, hanem előrerohan benne, addig az
emberig, aki mer nagyszerű lenni. És minden sorából fénylik a hit,
hogy akár mi magunk is lehetünk ez a nagyszerű emberiség."
8. Neal Stephenson: Gyémántkor - nanogőzpunk; a világba, az olvasókönyvbe és Nellbe bele kell szeretni!
7. Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz - a Pletykaanyu keresettsége után ilyen üdítően tiszta szövegre nem számítottam. Minden elismerésem!
6. Parti Nagy Lajos: Az étkezés ártalmasságáról - nem ez lesz a kedvencem tőle, de azért nem csalódtam - kicsit fáradt, kicsit kiábrándult, de nagyon a miénk.
5. Dan Simmons: Hyperion bukása - csalok, nekem ez csak fél könyv, viszont a Hyperionnal együtt dobogós volna. Ide nekem az Endymiont!
4. Balla D. Károly: Tejmozi - számomra a tavalyi kortárs művek közül a legfontosabb.
3. M. Trede - L. Bichler: Hirosige - Edo száz nevezetes látképe
- szeretnék japán stílusban metszetet készíteni - vagy legalábbis
rajzban imitálni ezt a páratlan (számomra megmagyarázhatatlanul
otthonos) képi világot.
2. Sjón: A macskaróka - rövid, de ütős izlandi ballada. Néha álmodom vele.
1. J.R.R. Tolkien: A Szilmarilok - ez nem kérdés, akkor sem, ha nem 2011-es megjelenés, és nem is 2011-es első olvasás. Mindig ünnep, ha olvasom.
(És a bónusz: a 2011. év legfájdalmasabban "elrontott jó" könyve, amely kis híján ráfért a listára így is: Bartók Imre: Fém)
Boldog új évet! Olvassunk többet!
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése